A Stadler FC: Egy futballálom felemelkedése és bukása Akasztón

A magyar futball történetében számos olyan klub van, mely egykor szép sikereket ért el, azonban mára megszűnt vagy egykori dicső hírnevéhez képest méltatlanul szerepel valamelyik alacsonyabb osztályban. Magyarországon az egyik legismertebb ilyen példa a Stadler József fémjelezte Stadler FC, mely a stabil anyagi háttér és a kezdeti szép sikerek ellenére néhány éven belül megszűnt és az óta sem vetődött fel a csapat újjáélesztése semmilyen formában. Történetük az 1990-es évek Magyarországának tökéletes lenyomata.

A kezdetek és egy milliárdos belépése a futballba

A juhászból lett gazdag nagyvállalkozót 1993-ban érintette meg a futball. Stadler József a másodosztályban vitézkedő Kiskőrösi Petőfinek először névadó szponzora, majd tulajdonosa lett. Az 1992/93-as szezonban a Kiskőrösi Petőfi LC a negyedik helyen végzett az NBII Keleti csoportjában, majd 1993 nyarán megjelent Stadler József a csapat életében.

Az új tulajdonos - aki juhászból lett kereskedő - érkezésekor Tellinger Vilmos maradhatott a vezetőedző, akinek irányításával a gárda kivívta a feljutást. A 93-94-es bajnokságnak továbbra is Tellinger Vilmos edző vezetésével futottak neki, de a csapat ekkor már az új támogató nevét felvéve Kiskörös-Stadler FC néven nyomult. Az előző évi csapatból távozott Maczó Miki, aki a Vasashoz igazolt, és lett a válogatott alapembere, és egy fél szezonra érkezett Zvara szintén a Vasasból. A nyomulás eredménye egy NB2-es bajnoki cím, 2 ponttal megelőzve az ismét csak második Hatvan csapatát. A bajnoki cím azt is jelentette, hogy az első Bács-Kiskun megyei csapat lesznek az NBI-ben.

Az Akasztói Csoda: Egy stadion a semmi közepén

Stadler már akkor is nagyban játszott, új, több mint húszezres stadiont akart építeni saját pénzéből a csapatnak. Mivel a kiskőrösi, majd a kecskeméti önkormányzattal sem sikerült megállapodni, Stadler József úgy gondolta, hogy szülőföldjén, a Bács-Kiskun megyei község szélén lévő Akasztón épített egy új pályát. A kiskőrösi vezetőknek nem volt őszinte a mosolya, miközben ragasztgatták a pálya környékére a játékos-toborzó plakátjait, mert a "csapat költözik" az egyenlő a "játékosok mennek" kifejezéssel, ők pedig kezdhették elölről az NB3 Alföld csoportjában.

A városi legenda szerint a stadionavatóra olyan csapatokat próbáltak a faluba csábítani, mint a Bayern München, a Barcelona vagy a Real Madrid. Végül az 1995. március 4.-i nyitómeccset az akkor Parmalat FC néven futó Videotonnal játszották az akasztóiak és egy 0-0-s döntetlent értek el. Az akasztói stadion azonban nem maradt csapat nélkül, az agárdi Gázszer költözött oda egy szezonra. Utána még a Dunaferr is használta albérletül a pályát, ami azóta az enyészeté lett.

A stadion a 90’-es évek közepén a legmodernebb stadionnak számított hazánkban és több mint 21000 néző befogadására volt alkalmas. Az arányok érzékeltetése miatt fontos megemlíteni, hogy Akasztó teljes lakossága ebben az időben 3500 fő körül volt. Épült még a stadion mellé egy hotel valamint négy füves és műfüves gyakorló pálya a hatékonyabb kiszolgálás és a felkészülés érdekében. A stadion nem bírt elkészülni az 1994/95-ös szezon kezdetére, ezért az őszi szezonban csak két mérkőzést játszott otthon a Stadler FC (mindkettőt Kiskőrösön), a többi hazai meccsének felcserélte a pályaválasztói jogát. Tavaszra aztán - ha nem is teljesen, mert az eredményjelzőt sosem fejezték be és a klubház felőli része foghíjas maradt - elkészült a szép stadion, benne fűtéssel és vízvezetékrendszerrel.

Játékosok és sikerek az élvonalban

Amíg a csapat stadionja épült, két edzőváltáson is átesett a klub. Az élvonalra már Ion Patrascu váltotta az előző edző, Tellinger Vilmost, de a 6 meccsen elért 1 győzelem kevés volt ahhoz, hogy Ion megtartsa az állását, és a helyére Sándor István érkezett. A csapatot a feljutás után átkeresztelték Stadler FC-nek, kellőképpen megerősítették, főleg kelet-európai játékosokkal. Az 1995.-ös januári átigazolási szezonban olyan légiósok érkeztek a csapatba, mint Igor Nicsenko, Vjacseszlav Jeremejev vagy Aleksandrs Jelisejevs, de a magyar játékosok közül is olyan játékosok erősítették a gárdát, mint az egykori válogatott Nagy Norbert vagy Babócsi András.

Igor Nicsenkó személyében gólkirályt is adtak a magyar futballnak, és két játékos is bekerült a válogatottba, Nagy Norbert és Dragóner Attila. A csapat történetében a legtöbb NB1-es meccs Kertész János nevéhez fűződik, aki 111-szer próbálta győzelemre vinni a csapatot, mögötte Molnár Zoltán jön akinek ez 3-al kevesebbszer adatott meg ez a lehetőség.

Sándor István irányítása alatt a csapat a 9. helyen végzett a bajnokságban úgy, hogy a záró fordulóban, a már bajnok Ferencváros ellen 22 000 néző előtt 1:1-et játszott. Ekkor már olyan játékosok erősítették a csapatot, mint a Csehi-fivérek, a későbbi magyar válogatott Nagy Norbert, a Vasastól érkezett Babócsy András kapus, az ETO nevelés Lakatos Ferenc, de mellettük olyan légiósok szerepeltek, mint Sergej Hleba, Tibor Rumán, Viktor Makritskiy és Adrian Oprisan. A Stadler kétség kívül ekkor volt a csúcson, hiszen a bajnokságban a 9. helyen végeztek, mely a klub történetének valaha volt legjobb bajnoki eredményének számított.

A Ferencváros elleni emlékezetes mérkőzés

Az 1994/1995-ös NB I-es évad végén a Ferencváros és az Újpest küzdött a bajnoki címért, és az utolsó fordulót a zöld-fehérek Akasztón, a Stadler FC vendégeként játszották le. A Fradi addigra már bajnok volt, de természetesen rengetegek voltak kíváncsiak az utolsó meccsre, ami természetesen Akasztón és Bács-Kiskunban is kiemelt figyelmet kapott. A korabeli tudósítások szerint telt ház, 22 ezer néző fogadta a csapatokat, zömmel természetesen ferencvárosi fanatikusok töltötték meg a szektorokat. Akasztón is korán előnybe kerültek a vendégek, Goran Kopunovic már a 23. percben gólra váltotta a vendégfölényt. A gól után viszont felbátorodott a Stadler, Jeremejev vezetésével több helyzetet is kidolgozott, ám a kapuban Szeiler több bravúrt is bemutatott. Az 59. percben egyenlítettek is a hazaiak Rumán Tibor révén, majd a hajrának is ezzel az eredménnyel vágtak neki a csapatok.

Négy perc volt aztán vissza, amikor a zöld-fehér tömeg már gyűlni kezdett a pálya szélén, és még a lefújás előtt be is tódult a pályára. Márton Sándor játékvezető azonban hajthatatlan volt, mindenkit visszarendelt a pályán kívülre, új hálókat rakatott fel a kapukra, és folytatást rendelt el. Itt jött azonban a nagyobb gond, a ferencvárosi játékosokról ugyanis mindent leszedtek a drukkerek, amit csak tudtak, gyakorlatilag alsónadrágig lecsupaszították a kedvenceket egy-egy ereklye miatt.

A hanyatlás és a vég: pénzügyi gondok árnyékában

Az 1995/96-os szezonra megszerezték Veszprémből Dragóner Attilát, de Lakatos és Oprisan távozott. A télen ugyan több meghatározó játékos is távozott, Nagy Norbert és Igor Nicsenko a Ferencvároshoz, Babócsy András az MTK-hoz írt alá, de ismét a kilencedik helyen végzett a gárda, egy ponttal kevesebbet szerezve, mint az előző szezonban. Ekkor mér egy új szponzor, az Innstadt sörgyár is megjelent a klubnál, ami azt is jelentette, hogy Innstadt-Stadler néven folytatják a szereplésüket. A tavaszi idény már koránt sem volt ennyire sikeres, de így is meg tudták ismételni az előző évi 9. helyet, ami remek eredménynek számított.

De a következő, 1996/97-es szezonban a teljesítmény leromlott. Menet közben Dragóner és a Csehi-fivérek is elhagyták a csapatot. Ekkor már Stadler József ellen adóhatósági vizsgálat is folyt. Közben az Innstadt kivonult a csapat mögül, de jött az Ecker, ami újabb névváltoztatást jelentett: Ecker-Stadler. A kilencedik hely helyett bennmaradási osztályozóra kényszerült a klub a Dunaferr ellen. Az 1996/1997-es bajnokság végén a 16. helyet szerezte meg mindössze a csapat, így osztályozóra kényszerült ahol a Dunaferr ellenében végül bennmaradt az élvonalban.

Az igazán nagy gondok az 1997/1998-as szezonban mutatkoztak, Stadler gyakrabban járt a bíróságra, mint a mérkőzésekre és a tavasszal börtönbe került gazdasági bűncselekmény vádjával. Ahogy romlott Stadler József helyzete a kezdődő adóvizsgálattal, úgy romlott a csapat teljesítménye. Ekkora már az edzőváltások is bekövetkeztek a klubnál. A 14. fordulóban 3:0-ra kikaptak a Siófoktól, ami Sándor István állásába került, helyét Bozai Gyula vette át, aki az év végéig 3 meccsen irányíthatta a gárdát, de mindhárom mérkőzést elveszítették.

A tulajdonos tavasszal rács mögé kerülését követően, az Ecker-t az Ilzer váltotta, és aki tehette, ekkor már elhagyta a csúszdára felüllő csapatot. Ezt olyannyira megsínylette a csapat, hogy 18. helyezettként kiesett az NB I-ből, mindössze 4 győzelmet és 22 pontot tudtak felmutatni. A csapat végül is 4 győzelemmel tök utolsó lett, és kiesett az NB1-ből, majd a következő szezonban az NB2 küzdelmeiben már nem indult el. Az utolsó mérkőzésre 1998. június 6-án került sor. Hazai pályán 1000 néző előtt búcsúztak az első osztálytól, a Varga István vezette Haladás ellen 0-2-ről felállva 3-2 re győztek.

A csapat öt szezonon keresztül, öt néven és öt edzővel szerepelt, de a vége elkerülhetetlen volt. A következő táblázat összefoglalja a Stadler FC NB I-es szereplését:

A stadion sorsa és a volt játékosok útja

A csapat teljes megszűnését egyedül az akasztói stadion élte túl, egy ideig a Dunaferr majd a Gázszer ideiglenes otthona volt. A közvélemény érdeklődésébe legutóbb 2009-ben került a stadion, amikor Stadler József 350 millió forintért próbált rajta túladni. 1999-ben Stadler még a magáénak tekintette a pályát, de már akkor is felmerült, hogy lefoglalják. Amikor Stadler megbukott, s a cége adótartozása hétmilliárd forintra rúgott, akkor az adóhatóság rátette a kezét a létesítményre. Több alkalommal megpróbálták elárvereztetni, de sosem jártak sikerrel. A létesítményt jelenleg senki sem tartja karban, emiatt szép lassan az enyészeté válik. Előfordult, hogy állatokat hajtottak a pályára, mert így egy körben megoldották a fűnyírást és a trágyázást is. Mindössze a stadion őrzésére és a parlagfű irtására költenek. A legrosszabb állapotban maga a pálya van, hiszen a játékteret ellepi a gaz ezért nem egyszer állatokat hajtottak ki rá legeltetés céljából.

Az egykori játékosok közül ha szemezgetünk, akkor kiderül, hogy Dragóner Attila még mindig a Fradinál játszik, Nicsenkó a Fraditól a Dunaferr és a Győr érintésével előbb Ungvárra került, majd egy alacsonyabb osztályú ukrán klubhoz, ahol mára az edzői teendőket látja el. Az utolsó meccsen is játszó Vincze Zoltán a Honvédban pengézett, Jeremeev a Dunaferr után Tatabányán játszott, majd hazatért egy rövid időre, hogy később a kazah Atyraut erősítse. Megemlíthető Schindler Szabolcs is, aki Borgulya nyomdokain bekalandozta az országot, és jelenleg Kecskeméten szórja a pengés megoldásokat, akárcsak Némedi Norbert. Viktor Makrickij, aki végig a csapat játékosa volt pár év székesfehérvári kitérő után többször visszatért Kiskörösre, és 2004 óta a megye 1-es csapatot erősíti.

tags: #stadler #focicsapat #jatekosok

Népszerű bejegyzések:

• A Real Madrid-Valencia Szuperkupa múltja
• Ceglédi kézilabda sportfejlesztési eredmények
• a magyar női röplabda-válogatott
• Érdekességek Turi Géza pályafutásából
• ígéretes magyar futballista