Az STC Salgótarján, a magyar labdarúgás legendás klubjának története és játékosai

Az STC Salgótarján, melynek gyökerei egészen az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza, Salgótarján városának egyik legjelentősebb sportegyesülete volt. Az egykor szebb napokat is átélt Salgótarjáni BTC élete és játékosainak története mélyen összefonódik a magyar labdarúgás fejlődésével.

A közelmúltban, az NB III. Keleti csoportjában a Zoran Kuntic vezette STC Salgótarján sokáig harcban volt a dobogós helyekért, de a téli szünetben fordult a kocka. A csapat háttere meggyengült, így az edző és valamennyi játékos is távozott a klubtól. Még folytak kísérletek arra, hogy gyengébb képességű játékosokkal végigvigyék a szezont, ennek nem volt sok értelme, így a csapatot hivatalosan is kizárták a bajnokságból.

A Salgótarjáni Torna Club megalapítása és első lépései

1920. május 13-án a Salgótarjáni Ipartestület két sportszerető bányamérnökének, Nagy Elemér és Eisele Ottó kezdeményezésére megalakult a Salgótarjáni Torna Club. A klub feladatául a sport összes ágának művelését szabták meg, és színe a fekete-fehér lett. Az első felfújható bőrlabdát Takács Ferenc, elnökségi tag biztosította, a tizenegy fekete-fehér dresszt pedig Gutfreund Antal mészáros mester adományozta.

Az első hivatalos meccs a megalakulás után egy hónappal történt, ahol a Hatvan ellen elért 2:2-es barátságos mérkőzésen a két STC gólt a mindössze 15 éves Spielberger László szerezte.

A klub 2 év múlva, 1922-ben, elnyerte a helyi bányavállalat, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság támogatását. Az 1922-es névváltoztatás után a klub a Vidéki Országos Amatőr Bajnokságba nevezett be, és az Északi Alszövetség által megrendezett első szezonjában az utolsó helyen zárt. A következő szezonokban azonban már bejutott a kerületi döntőbe, ahol az évek során újra és újra a DVTK diadalmaskodott.

Az 1925/26-os szezonban a klub átkerült a mátravidéki csoportból a miskolci csoportba. Nem csak hogy a 4. helyen zárt, hanem 1925. július 12-én a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) ellen lejátszotta pályaavató mérkőzését, amelyet 3:0-ra meg is nyertek. 1926-ban bevezették Magyarországon a profizmust, és ebben az esztendőben vissza is került a csapat a mátravidéki alosztályba, ahol főleg a gazdasági válságnak köszönhetően kiesett a másodosztályba.

A fellendülésre egészen az 1932/33-as szezonig kellett várni. A frissen feljutott gárda rögtön megnyerte a bajnokságot - zsinórban háromszor is - és az Országos Amatőr Bajnokságban is aranyéremmel zárt 1935. július 21-én, amelynek köszönhetően jogot szerzett az abban az évben létrehozott egységes nemzeti bajnokságban való szereplésre.

Az NB I-es szereplés és Zsengellér Gyula korszaka

Az első NB1-es mérkőzésre 1935. augusztus 25-én került sor. Az STÉCÉ a Szeged FC otthonába látogatott és a 4000 néző előtt megrendezett találkozón 3:1-re a hazaiak nyertek. A kezdőcsapatban azok kaptak helyet, akik az előző évi bajnoki címet kiharcolták, kivételt Havas László jelentett.

Szeptember 1-én az első hazai NB1-es bemutatkozás is eljött. A Tomecskó József által irányított gárda 1600 néző előtt 4:3-ra legyőzte a Soroksárt. Mind a négy hazai találatot Zsengellér Gyula szerezte, aki 1930-tól 1936-ig játszott a Salgótarján színeiben.

Az első NB1-es szezon (1935/36-os szezon) rögtön kieséssel végződött (4 győzelem - 5 döntetlen - 17 vereség, 39-84-es gólarány és csupán 13 pont). Nem meglepő módon a házi gólkirály Zsengellér lett 19 góllal, aki az IFFHS szerint minden idők egyik legsikeresebb elsőosztályú góllövője lett. A csapat ekkor szenvedte el a máig legnagyobb arányú vereségét, az Újpest elleni 10:0-át. A kiesés mellé némi vigaszt nyújtott a Corinthian kupa újbóli elnyerése. A döntőben a városi rivális Salgótarjáni SE (1999-ben megszűnt) ellen 1:0-ra győztek Havas góljával. Azonban ekkor távozott a klubtól Zsengellér Gyula és Thour (Tátrai) Sándor.

Az 1936/37 és a 37/38-as másodosztályú szezonban 4., majd 7. lett a gárda, majd következett a két csoportra osztott nemzeti bajnokság B osztályának keleti csoportja, ahol az 5. helyen zártak.

A meghatározó játékosok és a háborús évek

1938. december 18-án, hazai pályán mutatkozott be Kiss Gulya, aki összesen 414 alkalommal játszott az STÉCÉ mezében. Ezzel ő játszotta a legtöbb mérkőzést a csapat színeiben. 1939. június 18-án pedig Csuberda Ferenc debütált Vácon, aki 323 mérkőzésen 151 gólt szerzett.

Az 1939/40-es szezonban az átszervezések következtében a Felvidéki csoportba került (NBB) a gárda. A csapat szinte tarolt: 30 mérkőzésükből 28-at megnyertek, Budapesten a BSZKRT ellen 3:3-as döntetlent játszottak és csak egyszer, Ungváron kaptak ki. A Balázs Pál, Laczkó Sándor, Jenőfi Jenő hármas több mint 100 gólt szerzett, Jenőfi Jenő például 54-et.

Az 1940-es évek kihívásai és sikerei

Az 1940/41-es bajnokságot Tomecskó Józseffel kezdték, aki második időszakát töltötte a gárdánál, majd Riff Emillel vitték végig. A fővárosban kétszer is nagy vereségbe szaladt bele a Salgótarjáni BTC: előbb a Fraditól 9:1-re, majd az Újpesttől 7:0-ra kaptak ki. Azonban a jó hazai szereplésüknek köszönhetően végül a 8. helyen zártak. A Magyar Kupában a döntőig meneteltek, de a házigazda MÁV Szolnok 3:0-ra győzni tudott.

A következő bajnokságot (1941/42) Berkessy Elemérrel kezdték meg, de mivel az őszi szezon után csak a 11. helyen álltak, így 1942 tavaszára régi-új edzőjük, Riff Emil tért vissza és kormányozta őket a 9. helyre. Ebben a szezonban mutatkozott be a városi riválistól (Salgótarjáni SE) érkező balszélső, Vincze Gyula, aki pár évvel később, pontosabban 1945. augusztus 20-án debütált a magyar válogatottban Ausztria ellen. Ezzel ő lett az első STÉCÉ játékos, aki a válogatottságig is eljutott. Vincze rögtön góllal is köszönt be azon a meccsen, ahol Zsengellér, Puskás és Szusza (utóbbi duplázott) is gólt szerzett.

Az 1942/43-as szezont Pákozdi Lászlóval kezdték meg, aki később meg sem állt Chiléig, és a csapat nagy fejlődést bemutatva végül az 5. helyen zárta a szezont. Ez volt az addigi történetének legjobb helyezése. A szezon utolsó meccsén (1943. június 20) a Csepel 2:0-ra nyert, aminek köszönhetően megszerezte a bajnoki címet. A mérkőzés ugyanakkor arról maradt nevezetes, hogy ekkor szerepelt a rádióban először STC meccs. A mérkőzést a legendás riporter, Pluhár István közvetítette, és ugyancsak itt adott hangképet a mérkőzésről. Ekkor is még remekelt a csapat a magyar kupában és a döntőig is eljutott.

A soron következő 1943/44-es bajnokságot már a Nagyvárad nyerte, akik mindkétszer is visszavágtak az előző évi vereségekért az Stécének. Az utolsó, Szolnok elleni meccset Újpesten kellett lejátszania a tarjáni csapatnak, mert a várost bombatalálat érte és a pálya is megrongálódott. A meccsen végül Vincze triplázott és Trenka is beköszöntött, azonban az Újpest csak 2 góllal tudott válaszolni. Így alakult ki a 4:2-es eredmény.

Az 1944/45-ös szezont Sós Károly irányításával kezdték meg, de a háború miatt csak 4 mérkőzést tudtak lejátszani. Az MLSZ az 1945/46-os szezonban úgy döntött, hogy az Országos Nemzeti Bajnokságot két csoportba rendezi meg 28 csapat részvételével. Az SBTC a Keleti csoportba került és a 8. helyen végzett. Ebben a bajnokságban, 1946. június 16-án, mutatkozott be Oláh I.

Bár az SBTC hiába végzett az élen az 1946/47-es másodosztályú bajnokságban, a zöld asztal mellett mégis az ESMTK csapata jutott fel, mert a hosszas óvási procedúra végeztével megsemmisítették az egyik tarjáni mérkőzés eredményét. A következő években a csapat a 9. - 11. helyek között ingázott.

Az 1950-es, 60-as évek aranykorszaka és kiemelkedő játékosai

Az 1950-es és 60-as évek különösen gyümölcsözőek voltak az STC Salgótarján számára. A játékosok és jövőbelátó edzők kivételes csoportja vezetésével a csapat a dominancia időszakát élte át, több bajnoki címet nyert, és megalapozta hírnevét Magyarország egyik legerősebb csapataként.

1951-ben mutatkozott be április elején Csepelen Dávid Róbert, aki az első szezonjában mindössze 1 meccset játszott, de utána kilenc éven át 199 mérkőzésen Szojka Ferenc (1950-ben írt alá) baloldali fedezetpárja volt. A nyár folyamán a magyar keretben helyet kapott Szojka Ferenc is a Helsinkiben rendezett olimpián, amelyet labdarúgásban meg is nyertek.

Abban az évben 30 000 néző előtt 2:0-ra legyőzte az SBTC a Fradit az Üllői úton. A gólokat Bablena és Opova József szerezte. Ekkor épült be a csapatba Vasas Mihály, aki 197 mérkőzésen 64 találatig jutott. A szeptemberi Honvéd elleni 5:3-as vereséget már 12 000-en látták, ami újabb nézőcsúcsot jelentett.

A csapat kerete az évek alatt sokat változott, és a régi játékosok közül utoljára a Kiss-Csuberda-Para hármas szerepelt. Ekkor olyan játékosok debütáltak a csapatban, mint Csáki Béla (közel 150 meccsen lépett pályára), Oláh II Dezső (1957-1967-ig 202 meccsen játszott), Bodon Tibor (1954-1964 között szerepelt itt) és Chladny Nándor (1954-1960-ig szolgálta a klubot).

Az 1956/57-es szezonban az ötödik helyen végzett a 12 csapatra csökkentett bajnokságban. Az 5. hely azt jelentette, hogy az SBTC lett a vidék legjobb csapata.

A klub kiemelkedő eredményei az 50-es, 60-as években

Az STC Salgotarjan Football Team számos sikert ünnepelt és figyelemre méltó mérföldköveket ért el története során. Első nagy diadalukat 1952-ben aratták, amikor megnyerték a Magyar Kupát, ezt a bravúrt 1954-ben és 1960-ban is megismételték. A csapat legikonikusabb eredményét 1955-ben érte el, amikor megszerezték a magyar bajnoki címet, megerősítve ezzel az ország legjobb csapataként elfoglalt pozíciójukat. Ez a történelmi győzelem kivételes csapatmunkájuknak, hihetetlen ügyességüknek és edzőjük vezetésének eredménye, aki győztes mentalitást oltott a játékosokba.

Az STC Salgotarjan a következő években is rányomta a bélyegét a magyar labdarúgásra, folyamatosan a bajnokság legjobb csapatai között végzett, és bemutatta tudását az európai klubversenyeken. 1965-ben bejutottak az Európa Kupa negyeddöntőjébe, ami figyelemre méltó teljesítmény egy ekkora és erőforrásukkal rendelkező klub számára.

Híres játékosok és edzők az STC Salgótarjánban

Az évek során az STC Salgotarjan otthont adott Magyarország legkiválóbb labdarúgótehetségének. Ezek a játékosok nemcsak kitörölhetetlen nyomot hagytak a klubban, hanem jelentős mértékben hozzájárultak a nemzeti csapathoz is. Puskást az STC Salgotarjanban töltött ideje olyan játékossá formálta, akivé válni fog, csiszolta tudását és győztes mentalitást oltott belé. Hihetetlen góllövő képessége és technikai tudása már a klubnál töltött idő alatt is megmutatkozott, ahol kulcsszerepet játszott a sikereikben.

A tehetséges játékosok mellett az STC Salgotarjan csapatát kivételes edzők irányították, akik döntő szerepet játszottak a sikerekben. Ilyen edző Mészöly Kálmán, aki 1955-ben a bajnoki diadalig vezette a csapatot. Mészöly taktikai érzéke és játékosai motiváló képessége nagyban hozzájárult a csapat játékstílusának kialakításához és figyelemre méltó eredmények eléréséhez.

Az STC Salgótarján kiemelkedő játékosai

Az alábbi táblázat az STC Salgótarján néhány jelentős játékosát és statisztikáit mutatja be a rendelkezésre álló adatok alapján:

Hatás a magyar futballra és a kihívások

Az STC Salgotarjan Football Team nagy hatással volt a magyar futballra, a pályán és azon kívül egyaránt. A csapat a helyi tehetségek népszerűsítésére és a fiatal játékosok nevelésére összpontosított a magyar labdarúgás fejlődésében. Az STC Salgotarjan ifjúsági akadémiáján számos tehetséges játékos született, akik a válogatottat képviselték, és hazai és nemzetközi szinten is sikereket értek el. A játékosfejlesztésre gyakorolt hatásuk mellett az STC Salgotarjan a hazai futball-infrastruktúra fejlesztésében is meghatározó szerepet játszott. A klub sikere befektetéseket és szponzorokat vonzott, lehetővé téve számukra, hogy javítsák létesítményeiket, és kedvező környezetet teremtsenek a játékosok fejlődéséhez.

Az STC Salgotarjan sikeréhez vezető út nem volt nélkülözhetetlen kihívásoktól és kudarcoktól. Az egyik legfigyelemreméltóbb kudarc az 1980-as években következett be, amikor a csapat pénzügyi nehézségei miatt kiesett a legfelsőbb osztályból. Ez az időszak próbára tette a klub ellenálló képességét és elszántságát, hiszen az alapoktól kellett újjáépíteniük, és vissza kellett szerezniük helyüket az élvonalban. Egy másik kihívás, amellyel a klub szembesült, az volt, hogy kulcsjátékosokat veszítettek el nagyobb kluboktól Magyarországon és külföldön egyaránt. A tehetségek megtartásáért folytatott folyamatos küzdelem visszatérő téma volt a klub történetében.

A sikerhez vezető út kemény munkával, elhivatottsággal és a kiválóság könyörtelen törekvésével van kikövezve. Az évekig tartó edzés, áldozatvállalás és látnoki edzők útmutatása révén a csapat fokozatosan felkapaszkodott a ranglétrán, és elismerést szerzett ügyességükért és eltökéltségükért.

Az STC Salgótarján tartós öröksége

A klub számára a meghatározó pillanat 1955-ben jött el, amikor megszerezték a magyar bajnoki címet, fordulópontot jelentve történelmükben. Ez a győzelem a nemzeti reflektorfénybe emelte a csapatot, és megalapozta a jövőbeli sikereket.

Az STC Salgotarjan Football Team öröksége a magyar futballtörténelemben tagadhatatlan. A klub gazdag története és játékosaik eredményei továbbra is inspirálják a labdarúgók jövő generációit. Az STC Salgotarjan Football Team hatása a magyar futball infrastruktúrájára és játékosfejlesztésére nem elhanyagolható. A klub elkötelezettsége a fiatal tehetségek gondozása, valamint a szükséges források és támogatások biztosítása iránt mércét állított az ország többi klubja számára.

Az STC Salgotarjan Football Team gazdag története és hihetetlen sikerei a csapatmunka, az elhivatottság és a közös álom erejéről tanúskodnak. A kiválóság iránti megingathatatlan elkötelezettségük, a fiatalok fejlesztésére való összpontosításuk és a helyi közösségre gyakorolt hatásuk alakította tartós örökségüket.

tags: #stc #salgotarjam #jatekosok

Népszerű bejegyzések:

• A 16. század lírai mestere: Balassi Bálint
• A magyar focisták listája a FIFA és EA Sports FC sorozatban
• Komáromi Tavaszváró Futball Torna
• Ismerje meg Kozma Mihályt, a magyar futball legendát
• Történelmi Fradi – CSZKA összecsapások az Európa-ligában