A Steaua Bukarest 1986-os BEK-győzelme: Helmuth Duckadam legendás bravúrja Sevillában

A Steaua Bukarest kapusa, Helmuth Duckadam négy tizenegyest védett ki Sevillában a Barcelona elleni BEK-döntőben, 1986. május 7-én. Ezzel a Jenei Imre irányította román katonacsapat nyerte meg a legrangosabb európai klubtrófeát. A kupasorozat történetében először nyert kelet-európai együttes, Duckadam produkciója pedig örökké emlékezetes marad. 34 év elteltével most ezt a BEK-döntőt idézzük fel.

Az 1985-86-os BEK-szezon: Elvárások és meglepetések

Finoman fogalmazunk, ha azt írjuk, hogy a román bajnokcsapatot senki sem tartotta a végső győzelemre esélyesnek a 85-86-os BEK-sorozatban. Ekkor még valóban csak a bajnokcsapatok indulhattak ebben a kupában és 1985 őszén megint szenzációs mezőny jött össze a rajtvonalon.

Csak néhány bajnokcsapat, mutatóba:

• Bayern München (NSZK)
• Juventus (a címvédő - Olaszország)
• Barcelona (Spanyolország)
• Ajax (Hollandia)
• Porto (Portugália)
• Bordeaux (Franciaország)
• Aberdeen (Skócia)

Az angol bajnokot hiába kerestük, mert az 1985. május 29-i Heysel-tragédia után az UEFA kitiltotta az angol együtteseket az európai kupaküzdelmekből. 1985 szeptember elején a cikkek arról szóltak, hogy a Juventus és a Barcelona lehet a sorozat két legnagyobb esélyese. Ne feledjük: a sorsolások előtt semmiféle védettség, kiemelés nem létezett. Így kerülhetett össze már az első fordulóban a Porto és az Ajax.

A Steaua és a Barcelona útja a döntőig

A Steaua szenzációs menetelésének közepette, a második fordulóban a magyar bajnok Budapesti Honvéddal is összekerült a román együttes. Az első meccsen, Budapesten a Honvéd 1-0-ra nyert, de a bukaresti visszavágón 4-1-re kikapott, így a Steaua mehetett tovább. Lássuk akkor most a két együttes, a Barcelona és a Bukarest útját a döntőig.

Amint látható, a Barcelonának három alkalommal is alaposan rezgett a léc. Kétszer az idegenben lőtt gólok döntöttek, egyszer meg az, hogy jobban rúgták a tizenegyeseket, mint a svéd bajnok játékosai. A Bukarest legnehezebb meccse a negyeddöntőben a finn bajnok Lahti elleni két összecsapás volt. Lahtiban a mai napig emlegetik ezt a párharcot. De Bukarestben is. Az első meccsen a román fővárosban 0-0-ra végeztek a felek. Ekkor egész Romániát elöntötte az árvíz. A Steaua pályáján is állt a víz, a román hadsereg két helikoptert vezényelt a stadionba és azok szárították fel a gyepet. A visszavágón Lahtiban 30 ezer néző ment ki a meccsre, miközben az egész várost hatalmas havazás lepte be. Végül sikerült letakarítani a pályát és megrendezhették a meccset. A Steaua a 87. percben lőtt egy gólt és azzal jutott tovább.

A sevillai finálé: Steaua Bukarest - FC Barcelona

Így érkeztünk meg tehát 1986. május 7-én Sevillába. A Barcelona mellett sok minden szólt, többek között az is, hogy szinte hazai pályán játszhatta a döntőt, hiszen az andalúz városban rendezték meg azt. Nem csoda, hogy a finálét megelőző napon szinte vörös-kékbe borult a város. Az UEFA nem állt a helyzet magaslatán, mert a meccsre készülő hivatalos programfüzetben ez állt: Steaua de Budapest.

Hogy a románok mindezt miként fogadták, arról csak elképzeléseink lehetnek. A Barcelona akkor angol edzője, Terry Venables a döntő előtt óvatosan fogalmazott, abban pedig mindenki egyetértett, hogy véletlenül nem lehet eljutni egy BEK-döntőbe. A katalán csapaton is óriási volt a nyomás: a Barcelona addig háromszor nyert UEFA Kupát és kétszer KEK-et, de a BEK-győzelem még sosem sikerült nekik. A vezetők mindent megtettek a siker érdekében: a játékosok egyenként 6500 dolláros prémiumért léptek pályára.

A döntő részletei

Bajnokcsapatok Európa Kupája, döntő
Steaua Bukarest - FC Barcelona 0-0 - tizenegyesekkel 2-0
Sevilla, Ramón Sánchez-Pizjuán stadion, 70 ezer néző. Vezette: Vautrot (francia)

Steaua Bukarest: Duckadam - Iovan, Bumbescu, Belodedici, Barbulescu - Balán (Jordanescu 73.), Bálint, Majerau, Bölöni - Lacatus, Piturca (Radu 107.). Vezetőedző: Jenei Imre.

Barcelona: Urrutichoechea - Gerardo, Migueli, Alesanco, Julio Alberto - Victor, Schuster (Moratalla 85.), Pedraza - Marcos, Archibald (Alonso 106.), Carrasco.

A Steauának ezen a döntőn voltaképpen egyetlen esélye volt: valahogy kihúzni a 90, majd a 120 percet 0-0-al, hogy aztán a tizenegyesekre maradjon a döntés. Mindenki sejtette, hogy a román csapat nem fog gólparádét rendezni Sevillában, így Jenei Imrének nem maradt más feladata, mint a tökéletes védekezés összerakása. Ez pedig nagyszerűen sikerült.

A "sevillai hős": Helmuth Duckadam tizenegyespárbaja

Arra viszont épeszű ember nem számíthatott, amit Helmuth Duckadam, a Steaua kapusa ezen az estén a tizenegyes-párbaj alatt művel. A román kapuvédő a Barcelona négy tizenegyesét is kivédte. Ezeket a büntetőket Alesanco, Pedraza, Alonso és Marcos rúgták, és Duckadam mind a négyet hárította, ezzel hatalmas mértékben hozzájárulva a trófea megszerzéséhez.

A spanyol sajtó döbbenetében nem fogta vissza magát. Miközben több helyi újság a legmagasabb osztályzattal - 10-es - jutalmazta Duckadam teljesítményét, a Barcelona játékát a földbe döngölte. Az egyik újság azt írta, hogy a sevillai pálya a Barcelona számára pont olyan volt, mint 1950-ben a brazil válogatottnak a Maracana stadion, amelyben elvesztette az Uruguay elleni vb-döntőt. Az értékelések azt emelték ki, hogy a kitűnően képzett román védelem és középpályások ellen a spanyolok nem tudták a saját játékukat bemutatni. Ahogy telt az idő, a korábban oly attraktív Barcelona angolos játékra váltott át, ívelgetni próbáltak, de ez persze nem ment nekik.

Helmuth Duckadam (középen) a BEK-serleggel Forrás: Arcanum

Duckadam és Jenei Imre nyilatkozatai

Duckadam a szinte hihetetlen teljesítmény után szerényen nyilatkozott:

„Nem én vagyok a legjobb kapus Európában és nem a Steaua a legjobb csapat. Úgy vélem, hogy nálam jobb kapus a német Schumacher és a spanyol Arconada. Nagy példaképem az angol Gordon Banks. A kontinens legjobb klubcsapatának a kijevi Dinamót tartom. (A Kijev ebben a szezonban elsöprő játékkal nyerte meg a Kupagyőztesek Európa Kupáját.) Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy nagy európai kupadöntőben én legyek a mérkőzés hőse. Ami a tizenegyeseket illeti: ezen az estén nem a rúgók tévesztettek, sokkal inkább én találtam ki a szándékukat."

Jenei Imre, a csapat vezetőedzője a következőket mondta: „Helmuth Duckadam bebizonyította, hogy egyike Európa legjobb kapusainak. Persze az érdem közös, a csapat minden egyes tagja a maximumot nyújtotta. A Barcelonának ezen a mérkőzésen csak veszítenivalója volt, mi pedig csak nyerhettünk. A lélektani előnyt sikerült kihasználni."

Terry Venables, a Barcelona edzője úgy vélte, hogy edzői pályafutásának a legnagyobb csalódása ez a BEK-döntő. „Huszonöt év után jutott be ismét a BEK-döntőbe a Barcelona és megint elbukott. Hiába támadtuk végig a meccset."

Kései utóhangok és emlékek

2017-ben az Origo Sport nagyváradi otthonában látogatta meg a Steaua volt vezetőedzőjét, Jenei Imrét. Ő ezt mondta a sevillai döntőről: „Én nem voltam híve annak, hogy az edzéseken tizenegyeseket rúgjanak a játékosaim. Viszont minden foglalkozás végén kaptak a focistáim 30 percet, hogy a szabadrúgásokat gyakorolják. Duckadam többször rávette a csapattársakat, hogy sörben vagy csokoládéban fogadjanak, és már ekkor láttam, hogy óriási formában van. A játékosok először a szabadrúgásokat gyakorolták - oldalról néztem őket, és szóltam is nekik, hogy rosszul rúgják -, majd jöttek a tizenegyesek. A kapusunk nagyon jól védett, ezzel együtt büntetőrúgásra játszani hazardírozás. Sevillában Mihail Majearu, majd Bölöni László állt oda a büntetőponthoz, edzéseken ők nagyon jól lőtték, a döntőben viszont mindketten hibáztak. Az volt a szerencsénk, hogy Duckadamnak nem lehetett gólt lőni. Pedig nem indult jól a párbaj, a gond abból adódott, hogy le kellett adnom a bírónak a végrehajtók nevét. Anghel Iordanescu - a csapat másodedzőjeként - beállt az utolsó 15 percre, a jó tizenegyesrúgó Victor Piturcát lecseréltem a szintén jó rúgó Marin Radura, de a becseréltek nem akarták vállalni a büntetőt. Ekkor odajött hozzám Lacatus és Balint, és azt mondták, Imi bácsi, rúgjuk majd mi a 11-est - meglátja, nem fogunk hibázni, miénk lesz a BEK-serleg, és önt is ünnepelni fogják. Mindketten berúgták."

2001-ben, azaz 15 évvel a döntő után a Magyar Televízió forgatócsoportja elutazott Romániába, hogy interjút készítsen Duckadammal. Érdemes ezt a beszélgetést felidézni, hogyan látta a sevillai döntőt másfél évtized elteltével a kapus. „Nem úgy mentünk Sevillába, hogy majd letámadjuk a Barcelonát. Tiszteltük az ellenfelünket, talán túlságosan is. Jól akartunk védekezni és az ellentámadásokkal meglepni a Barcelonát. A hosszabbítás, majd a tizenegyes rúgásokkal elértük a célunkat. A büntetőknél a kapus csak nyerhet. Aki veszíthet, az a büntetőket rúgó játékos lehet csak. Ha a kapus tizenegyesből szed be gólt, senki sem vonja felelősségre. Biztos voltam benne, hogy hárítani fogok. Nem tudtam, hogy mennyit, de legalább egyet meg akartam fogni. Meg voltam győződve arról, hogy sikerül. Minden edzés után külön készültem a tizenegyesekre. A spanyolok által a legjobban elvégzett büntető a második volt, mert azt laposan az alsó sarok felé lőtték. A többi már logikai játék volt. Az első tizenegyes kivédése volt a legfontosabb. Mivel az elsőt a jobb oldalon védtem, azt hitték, hogy majd oldalt váltok. Az újságok Romániában fél évig írtak a teljesítményemről. A France Football európai rangsorában az ötödik legjobb futballista voltam. A román labdarúgók közül ez volt a legjobb, egyszer Hagi volt még az első tízben, ő nyolcadik helyen állt."

A BEK-győztes csapat tagjait maga Ceausescu, a rettegett román pártvezér is fogadta. Még kritikával is illetett bennünket. Megjegyezte, hogyha jobban felkészülünk, nem került volna sor a tizenegyesekre. Ez volt az ő jellegzetes stílusa: ha jobban felkészülünk, ha többet teszünk... Megmaradt a sablonoknál. Nem tett különbséget a mezőgazdaság és a foci között. A döntő után sok pletyka kapott szárnyra. Olyanok, hogy a spanyol király egy autóval ajándékozott meg. Azt az autót pedig a Conducator fia, Nicu vette el tőlem. Helmuth Duckadam 2009-ben a Bajnokok Ligája serleggel.

„Ezért - írták a lapok - konfliktusba keveredtem vele, ő pedig a kezembe lövetett. Ez badarság. Nem kaptam autót és lövést sem. Illetve, egy másik kocsit igen. A megnyert döntő után a kommunisták jelentős jutalmakat ígértek nekünk. Nem mintha azt kaptuk volna, amit ígértek. Először úgy volt, hogy egy román gyártmányú motort kapunk. Aztán ebből lett egy Dacia személyautó, abból egy összkerekes ARO, szintén román gyártmány. Két hónappal a finálé után végül mindenki kapott egy ARO terepjárót. A gond az volt, hogy nem újakat adtak: korábban a hadsereg használta őket. A kapitányunkat, Stefan Iovant még nagyobb meglepetés érte. Az ő ARO-ját több különböző autóból barkácsolták össze! Nem igazán örült neki, bár mi meg voltunk elégedve. Az ARO pont megfelel egy birkapásztornak: jó áron el is adtuk nekik mindet."

Helmuth Duckadam pályafutásának tragikus vége és öröksége

A győzelmi mámor után Duckadam a szülőfalujába ment ünnepelni. Szemlakon egy átmulatott éjszaka után barátaival horgászni ment. A nedves füvön elesett és borzalmas fájdalmat érzett a jobb vállában. A helyi kórházban, de Aradon sem tudtak semmit kezdeni vele, ezért a hadsereg repülőgépe Bukarestbe vitte.

A román fővárosban négy és fél órás érsebészeti beavatkozáson esett át. A jobb kulcscsontja alatti verőérbe vérrög került. Később próbálkozott még a védéssel, de soha többet nem tudott arra a szintre visszajönni, mint ahogyan 1986-ban védett. Amikor ez kiderült, azonnal elküldték a csapatból. „Kirúgtak a hadseregtől is, mert Ceausescu azt mondta: ha nem tudok focizni, a hadseregben sem maradhatok. El sem hittem. Hatalmasat zuhantam."

Ez nem igaz, miszerint Nicu Ceausescu megsebesítette. Akkoriban szükség volt valamilyen szenzációra, és ezt kapták elő. Soha nem is találkozott Nicu Ceausescuval, ellenben a diktátor másik fiával, Valentinnal még mindig jóban volt. Ő sokat segített a Steaua játékosainak. Sajnos betegség miatt kellett félbehagynia a futballt, legalábbis a sérülése következtében már nem űzhette magas szinten. Ritka kórról van szó, pici a valószínűsége, hogy pont egy sportolót sújtson ez a betegség. Trombus okozta érelzáródásról van szó. A jobb karja fájt, először azt mondták, reuma, ez másnál is előfordul. Sajnos komolyabb volt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a döntő előtt fedezték fel, mert ha ez történik, ma már ki emlékezne rá? Minden kárban van egy haszon, gondolom, a magyar nyelvben is él ez a mondás.

Helmuth Duckadam Romániát soha nem hagyta el, ott élt egészen haláláig. 2003 tavaszán, a Milan-Juventus BL-döntő előtt aradi lakásán látogatták meg. Nagy szeretettel fogadott, és még nagyobb lelkesedéssel beszélt az életéről, a hányattatásáról, a nehéz időkről. Elújságolta, mennyit küzdöttek BEK-győztes csapattársaival azért, hogy legalább egy használt autóval honorálják a teljesítményüket. Kijárták, és az akkoriban oly divatos ARO típusú terepjárókat jól eladták a jóval pénzesebb juhászoknak, és így tudták némiképpen „anyagiakra” váltani a sevillai sikerüket. A győzelem másnapján - mesélte Duckadam-, fel és alá sétálva az andalúziai főváros utcáin, papír bankókra firkantották alá a nevüket, miközben az ő zsebükben egyetlen árva peseta sem lapult. Duckadammal sok minden történt az elmúlt években: elvált, megnősült, külföldre ment, majd visszatért Romániába. Egy ideig a Steaua Bukarest elnöki pozícióját töltötte be. Helmut Duckadam a Bukaresti Steaua együttesével kétszer nyert bajnokságot, egyszer Román Kupát, illetve 1986-ban elhódította a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A sevillai döntő hőse volt, hiszen a 0-0-val végződött összecsapás rendes játékideje és hosszabbítása után a Barcelona elleni tizenegyespárbajban egymás után négy büntetőt is kivédett. Ugyanabban az évben megválasztották Romániában a legjobb játékosnak, és a nyolcadik helyen végzett az Aranylabda szavazáson.

Halálhíre és gyászreakciók

Elhunyt Helmut Duckadam, a Steaua Bucuresti legendás kapusa - írta a Nemzeti Sport. Duckadam súlyos egészségügyi problémákkal küzdött évek óta: ötször műtötték a karját, protézis volt a térdében, és 1986 óta 18-20 tablettát szedett naponta. A cikk szerint két hónapja szívműtéten esett át, szombaton újra kórházba került, majd hétfő hajnalban elhunyt 65 éves korában. Hosszú évek óta folyamatos egészségügyi gondok gyötörték, Helmut Duckadam már négy évvel ezelőtt is arra panaszkodott, hogy nagyon megunta ezt a rengeteg orvosi beavatkozást. Szeptemberben ismét kés alá feküdt, ezúttal nyílt szívműtétet hajtottak végre, azt követően viszont teljes mértékben optimista volt és abban bízott, hogy felépül. Mindenkit váratlanul ért, hogy december 2-án, hétfőn a szervezete feladta a harcot és elhunyt.

Bölöni László, aki 1984-től két évig is a csapattársa volt, a következőket mondta: „Ilyen fiatalon magához szólította a jó Isten... Mintha szíven csaptak volna, annyira lesújt a halálhíre. Emberként és csapattársként egyaránt kiváló volt, kulcsszerepet töltött be abban az óriási sikert elérő Steaua Bucuresti-ben. A román bajnokcsapatot Jenei Imre irányította a kispadról, a pályán pedig Bölöni László volt a karmester. A sokáig román válogatottsági csúcstartó (108) Bölöni számára azonban majdnem keserű emlék maradt az ibériai este, ugyanis elhibázta a tizenegyest a győztesről döntő büntetőpárbajban."

Helye a román sport történetében

A román sportélet nagykönyvében három név fényesebben ragyog, mint a többi: Nadia Comanecié, aki a tornasport történetében elsőként kapott tízes osztályzatot az olimpiai játékokon, és akit joggal választottak az elmúlt évszázad tornásznőjének, Ilie Nastaseé, akit minden idők egyik legjobb teniszezőjének tekinthetünk, valamint Helmut Duckadamé, az 1986-os BEK-döntő hőséé, aki Sevillában, a Barcelona ellen, százhúsz perces csata után négy tizenegyest hárított. Ilyen teljesítményre soha senki nem volt képes, sem azelőtt, sem azóta. Érdekes, hogy átlagon felüli képességeire a román válogatott szakemberei csupán az andalúziai forró májusi éjszaka után döbbentek rá, amikor már tulajdonképpen késő volt. Persze, ha a Barcelona színeiben érte volna el ugyanezt, a szobra ott díszelegne a Nou Camp környékén, talán pont Kubala László szobra mellett.

Miodrag Belodedici: Egy kettős BEK-győztes története

Aligha volt nagyobb szenzáció az 1955-ben útjára indított Bajnokcsapatok Európa-kupájában az első évtizedekben, mint 1986-ban a román Steaua Bucuresti győzelme. Az első 30 kiírásban tulajdonképpen csak a Nottingham Forest győzelmei voltak teljesen váratlanok, de azt a „robinhoodi csínyt" legalább egy futballnagyhatalom képviselője követte el. Aztán jött a 31. kiírás, amelynek végén az európai futballtérképről gyakorlatilag lelógó kelet-európai gárda ünnepelhetett. A dán Vejlét, a magyar Honvédot, a finn Kuusysi Lahtit és a belga Anderlechtet verve jutott el a román csapat a spanyolországi döntőbe. Ott a Miodrag Belodedici irányította védelem 120 perc alatt nem kapott gólt a Barcelonától, és a 11-eseket a román csapat játékosai rúgták jobban. Pontosabban kevésbé rosszul, mert minden idők egyik legfurcsább orosz rulettjében legalább kettőt értékesítettek, a katalán gárda focistái egyet sem. Így lett BEK-győztes Miodrag Belodedici is, 21 évesen. A sárga mezes Miodrag Belodedici Sa Pinto ellen vív fejpárbajt egy 2008-as barátságos mérkőzésen.

Akkor ő már több volt, mint ígéret, ugyanis 20 éves kora óta a román válogatottban is szerepet kapott. 1988 végéig 19 alkalommal játszott abban, az 1990-es vb selejtezősorozatának két 1988-as győztes mérkőzésén is pályán volt, Bulgária és Görögország ellen. Aztán karácsony előtt egy országot (de talán az egész futballvilágot) meglepő döntést hozott.

Disszidálása és következményei

A szerb származású Belodedici a Bánát Romániához tartozó részén született. Olyan közel a szerb (akkor még jugoszláv) határhoz, hogy ott tökéletesen lehetett fogni a belgrádi tv és rádió adásait. A kis Miodrag már gyerekkorában is a belgrádi csapatnak, a Crvena Zvezdának szurkolt, de hát egy másik országban nőtt fel, és lett ismert sportoló. 1988 decemberében hivatalos útlevéllel rokonlátogatásra Jugoszláviába utazott, ám onnan nem tért haza. Édesanyjával és húgával érkezett, majd hamarosan politikai menedékjogot kért Jugoszláviában. Ezt természetesen azonnal meg is kapta. Sőt, állandó jugoszláviai tartózkodási engedélyt is, a vele együtt ott letelepedni kívánó családtagjaival együtt. Egy kétszobás lakást is kiutaltak nekik, hogy meglegyen az alapja az új életüknek. Az utóbbit kedvenc klubja, a Crvena Zvezda intézte neki. A gond ezzel csak az volt, hogy Belodedicinek a bukaresti katonacsapatban főhadnagyi rangot adtak, és így már nemcsak egyszerű disszidensnek, hanem katonaszökevénynek is minősült. Az ilyen tettet pedig nagyon nem szerették a szocialista országokban, különösen nem Romániában. Ezzel, és a meghozott döntésével ő is tisztában volt, amikor ezt nyilatkozta: „Az ügyemben biztosan kikérik a Ceausescu család véleményét is, hiszen a Steaua katonacsapat, és a román párt- és államfő fia, meg a testvére határozza meg a klub politikáját."

Elhagyott hazájában egy ideig titokban tudták tartani a távozását, ami nem volt nehéz, hisz a jugoszláv (és magyar határtól) kicsit távolabb eső településekre csak azok a hírek jutottak el, amelyeket a hivatalos szócsövek harsogtak. A magyar sajtó is csak február közepén neszelte meg a játékos döntését. Addig a románok próbálták szelíd módszerekkel visszaédesgetni, mert az erőszak ebben az esetben nem jöhetett szóba. Edzője, Anghel Iordanescu személyesen utazott hozzá és próbálta rávenni a hazatérésre. Természetesen eredménytelenül. A román szövetség alelnöke, Mircea Pascu is tett egy jópofa kísérletet, amikor a következő - mondjuk így - politikailag korrekt nyilatkozatot tette közzé: „A Steaua játékosa turista útlevéllel látogatott Jugoszláviába, külföldi tartózkodási ideje még nem járt le. Bukaresti egyesülete azt várja, hogy bekapcsolódik a csapat tavaszi felkészülésébe."

A disszidens természetesen nem ment vissza Ceausescu országába, holott tudta, hogy legalább egy évig a Crvena Zvezdában sem mutatkozhat be hivatalos találkozón. Ennek ellenére a belgrádi csapat négyéves szerződést tett elé. Erről ezt mondta a játékos, aki a jugoszláv állampolgárság iránti kérelmét már Belodedics néven adta be: „A Zvezdának szurkolok másfél évtizede, nem négy, hanem tizennégy évre szóló szerződést is aláírtam volna a belgrádi piros-fehérekkel."

A Crvena Zvezda hivatalosan kikérte a játékengedélyét a Steaua Bucurestitől, amit nyilván csak a saját lelkiismerete megnyugtatására tett, mert pontosan tudta a választ. Pedig nevelési költségtérítés címen jelentős összeget ajánlott a Steauának és a román szövetségnek. Nyilván nem lepődtek meg a belgrádi vörös csillagok illetékesei, hogy a bukaresti csillagok válaszra sem méltatták őket. Ez elvi kérdés volt, és nem anyagi. Belodedics hazaárulásért 10 éves börtönbüntetést kapott távollétében, és letiltották a nemzetközi szövetségnél a játékengedélyét. Csakhogy ő otthon hivatalosan katona volt, és emellett amatőrként sportolt. Vagyis nem vonatkoztak rá a profikra kitalált szabályok. A bukarestiek ekkor különböző trükkökkel próbálkoztak, hogy utólag profivá minősítsék. Ki tudja meddig húzódott volna ez az ügy, ha 1989 karácsonyán a forradalom nem söpri el Ceausescu diktatúráját.

1990. január 4-én általános amnesztiát hirdettek, amely őt is érintette. Ezenkívül a hozzáállását megváltoztató szövetség engedélyezte, hogy a nagyon népszerű játékos a Crvena Zvezdához szerződjön. Ám a FIFA akkori szabályai szerint hiába lett kettős állampolgár, a jugoszláv nemzeti csapatban soha nem léphetett volna pályára. Úgyhogy az engedékeny románok visszahívták a saját válogatottjukba. Ám ő nem bízott a román hatóságokban. Kérte, hogy adják írásba az államhatalmi szervek, hogy nem lesz bántódása hazatérésekor. Nem adták. Így nem volt ott az olaszországi vb-n, ahol a válogatott a nyolcaddöntőben büntetőpárbaj után esett ki.

A második BEK-győzelem és visszatérés

A következő szezonban is csak a Crvena Zvezda mezében szerepelt, és írt történelmet. Ám ezen tette előtt még kerüljön szóba, hogy több mint két évvel a menekülése után úgy tűnt, ismét román földre lép. 1991. február 10-ére a Zvezdát Temesvárra hívták egy felkészülési mérkőzésre. Természetesen Belodedics is utazott - legalábbis ebben reménykedtek a románok. Már-már államfőnek kijáró pompával várták haza a tékozló fiút. A meccsre Temesvárra utazott Cornel Dinu, a sportminisztérium államtitkára, Mircea Sandu, a labdarúgó-szövetség főtitkára is. Belodedics azonban nem jött. Továbbra sem kapott garanciát arra, hogy nem lesz bántódása, ha Románia területére érkezik. A meccset lejátszották, az újságírók pedig megunták, hogy két éve egy ország térdepel előtte, és arról cikkeztek, hogy a posztján (a már legálisan külföldre igazoló) Leverkusenben játszó Ionut Lupescu, valamint az Eindhovenben szereplő Gheorghe Popescu jobb nála. Ez vagy igaz volt, vagy csak kicsinyes bosszú a semmibe vett újságírók részéről.

Az viszont tény, hogy az 1990-91-es BEK-szezon összes mérkőzésén szóhoz jutott, és az általa irányított védelem kilenc találkozón csak hét gólt kapott. Az Olympique Marseille elleni döntőben 120 perc során egyet sem. Vagyis két BEK-döntője 240 perce alatt egyszer sem került csapata kapujába a labda. Akárcsak 1986-ban ezúttal is 11-esek döntötték el a kupa sorsát. Belodedics ezúttal vállalt lövést, a harmadik párban Jean-Pierre Papinnel. Nem hibázott, ahogy a Crvena Zvezdából senki sem. Ő lett a történelemben az első focista, aki két különböző klubbal is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ezen tettét azóta már sokan lemásolták, de két ennyire esélytelen gárdával nyerni senki nem tudott azóta sem, és valószínűleg nem is fog. A chilei Colo-Colo elleni 3-0-s győzelemmel (megint egy kapott gól nélküli döntő!) a Világkupát (a mai Klub-vb elődjét) is elhódította csapatával. 27 éves volt akkor. Sokan a posztján a világ egyik legjobbjának tartották.

Ám világeseményen a válogatottal addig még nem szerepelt. 1992. március 7-én megnősült, és román felesége rábeszélte, hogy térjen vissza a román válogatottba. A szövetség főtitkára, Mircea Sandu közbenjárásának köszönhetően gyorsított eljárással „visszahonosították". 1992. április 8-án a Litvánia elleni barátságos találkozóra készülő kerethez megérkezett Belodedics.

Bár a várva várt hazatérés előtt keményen üzent a sajtó (a közvéleményt tájékoztatni kívánó) képviselőinek: „Nagy örömmel térek vissza Romániába, hiszen ez a hazám, és itt váltam ismert játékossá. Visszatérésemkor azonban nem szeretnék túl sok kamerát, mikrofont látni magam körül. Azt pedig már most kijelentem, egyetlen kérdést sem tűrök egykori menekülésemről. Nem válaszolok a romániai múltamat firtató kíváncsiskodásra sem."

Több mint három év elteltével ismét játszott a román válogatottban. Újra Belodedici néven. Visszafogadták. 2000. október 7-én szerepelt ott utoljára. Összesen 55-szörös román válogatott, játszott az 1994-es vb-n, az 1996-os és 2000-es Eb-n. Az amerikai világbajnokság negyeddöntőjében a büntetőpárbajban a svéd Henrik Larssonnal rúgott a hatodik párban, és hibája miatt nem jutott Románia az elődöntőbe. A Crvena Zvezda után játszott a Valenciában és a Valladolidban, majd 34 évesen hazatért a Steaua Bucurestihez. Onnan vonult vissza 2001-ben.

Elnöki elismerés a bajnokcsapatnak

Nicusor Dan román elnök hétfőn rendeletet adott ki, amelynek értelmében a Steaua Bucuresti negyven éve Sevillában Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő játékosait, köztük Bölöni Lászlót is elnöki kitüntetésben részesíti. Elnöki kitüntetésben részesülnek a Steaua Bucuresti 1986-os Bajnokcsapatok Európa-kupája- (BEK-)győztes játékosai - adta hírül a Maszol.ro. A negyven évvel ezelőtti sevillai döntőben az akkori román bajnokcsapat tizenegyesekkel győzte le az FC Barcelonát, a bukarestieknél a finálét végigjátszotta Bölöni László.

tags: #steaua #bek #donto

Népszerű bejegyzések:

• a sportbeli kiválóság jelképe
• Ferencvárosi TC jégkorong logó: sikerek és termékek
• Pálffy Miklós Iskola a tőzsdén
• Hogyan járul hozzá a teljesítménykövetés az olimpiai sikerekhez?
• Szponzoráció az FTC Fesztiválon