Árpád Sterbik: A kézilabda legenda útjai és kihívásai
A sportvilágot megdöbbentette a hír, miszerint Sterbik Árpád, a Telekom Veszprém 44 éves kapusedzője szívinfarktust kapott. A klub tájékoztatása szerint kedden reggel, a csapat Dániába indulása előtt rosszul érezte magát, ezért bement a kórházba, ahol megállapították a súlyos diagnózist. Árpi reggel rosszul érezte magát, ezért bement a kórházba, ahol szívinfarktust állapítottak meg nála. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően ma már jobban érzi magát, és talán holnap elhagyhatja az intenzív osztályt. A Telekom Veszprém szerdán 18:45-kor játssza a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóját az Aalborg ellen idegenben, de Árpi nélkül, akinek mielőbbi teljes felépülést kíván a csapat.
Pályafutásának kezdete és spanyol sikerei
Sterbik Árpád, a többszörös BL-győztes, világ- és Európa-bajnok kézilabdázó pályafutása a vajdasági Adáról indult el, ahol a kézilabda nagyon fontos szerepet tölt be a környék életében, és a legnépszerűbb sport, férfi és női szakágban egyaránt. Édesapja kapus volt és ebből adódóan, a pálya mellett nőtt fel. Pályafutását a szerb RK Jugovicsnál kezdte, majd 2001-ben a Veszprémhez igazolt, ahol 2004-ig játszott. Ott otthonosan érezte magát.
Ezt követően Spanyolország felé vette az irányt, ahol életem során először költöztem külföldre. Így utólag, életem egyik legjobb döntése volt. Nyolc évet a BM Cuidad Realnál töltött el - amellyel három Bajnokok Ligája-győzelmet is bezsebelt -, és ötször spanyol bajnokságot nyert. Ezt a klubot nagyon közel áll a szívemhez. A kezdet elég fura volt, mert minden játékos a válogatottjával volt, csak egy páran voltunk az edzéseken. A klub éveken keresztül csúcson volt, így megérdemeltünk minden trófeát, amit nyertünk.
A Cuidad Real-ban töltött periódusból nagyon nehéz lenne az összeset elmondani. Megtisztelő érzés volt ilyen játékosokkal és edzőkkel dolgozni nap mint nap. Egy rövid kitérő után Barcelonába igazolt, ahol két év után, kétszeres spanyol bajnok lett. Hatalmas érzés volt egy ekkora klubban játszani. Csodálatos volt az edzőktől kezdve, a játékosokon át egészen a stábig. Balszerencsések voltunk aznap, mert nem nyertünk BL trófeát, ami igazi rejtély. A negyeddöntőben ejtettek ki, miután az egész meccsen vezettünk. Korábban pedig a Hamburg ejtett ki minket.
A Vardar Szkopje évei és a negyedik BL-cím
2014-ben Észak-Macedóniába, a Vardar Szkopjéhoz szerződött, mivel közelebb szeretett volna lenni az otthonához. Négy évet töltött Szkopjében, és megszerette a klubot. Lépésről lépésre fejlődött a klub eredményekben, és minden más téren is. Nagyon jól érezte magát, mint játékos, és a privát életében is egyaránt. Sikerült beilleszkednie a családjának is. A Vardar Szkopje játékosaként negyedjére is megnyerte a legrangosabb trófeát. Nagyon tisztelem az ottani embereket, akik jóban-rosszban mellettünk álltak.
A 2017-es év varázslatos volt. A kölni Final4-ban bármi megtörténhet. Sikerült is. A végén egy góllal jutottak a döntőbe. A terv, taktika, játékstílus a holnapi döntőre a PSG ellen, és tényleg kitalálták. Egy őrült meccsen nyertek, és ez óriási öröm volt. Sterbik Árpád teljesítménye a kézilabda szurkolók körében is legendássá vált.
Sterbik Árpád: A 40-et töltöttem a minap, felőlem a többiek 60 percet is védhetnének
Visszatérés Veszprémbe: Játékosként és edzőként
13 év után a sors visszahozott Veszprémbe, ami az otthonommá vált. 2017-ben tért vissza a Veszprém csapatába, de sajnos nem sikerült megnyerni azt a bizonyos BL trófeát. Nehéz évünk volt a Vardarban is, voltak gyengébb és jó pillanatok is, de a végén mégis ott lehettünk Kölnben. Szerintem egy pozitív évet zártunk, bajnokságot, kupát, SEHA Ligát nyertünk és a Final4-ban is ott voltunk. Egy pici hiányzott csak. Nem volt szerencsénk a sérülésekkel, több játékosunk is hiányzott, nem olyan volt, mint a tavalyi év, hogy mindenki egészséges. Lehet, hogy másképp alakult volna a Final4 ha nincsenek sérültjeink.
Sterbik Árpád idén nyáron Veszprémbe tette át székhelyét a macedón Vardar Skopjéból, immár kapusedzőként. A szezont azt várom, de ugye az előzőnek is még csak nem rég lett vége. Előtte még várom a pihenőidőszakot, hiszen most költöztem, sok volt a dolog. Persze várom az új idényt, mivel ez egy kihívás lesz számára, és szereti a kihívásokat. Új csapat lesz, de a város nem új számára. Vissza kell juttatni a Veszprémet az őt megillető helyére a magyar bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is. Lépésről lépésre kell menni mind a kettőben, aztán majd meglátjuk. Lesz egy jó csapatunk, de persze az ellenfelek is erősek. Kell egy kis szerencse is, reméli, hogy a sérülések nem fogják befolyásolni az eredményeket, mint ahogyan tették azt idén a Veszprémnek. Jövő júniusban, amikor elemzik a szezont, reméli, hogy egy pozitív idényt zárhatnak majd.
A csapat július végétől edzőtáborozik, majd elég sok edzőmeccset játszik. Számára a felkészülési mérkőzések nem sokat jelentenek, mint kapus. Ezek a tornák inkább a mezőnyjátékosoknak hasznosak, hogy a csapatmunkát csiszolják, és az új játékosok szokják egymást. Nekik fontosabb, mint neki. Sokszor nem is adnak igazi képet a csapatok erősségéről ezek a meccsek, hiszen minden edző változtatja a taktikát és a felállásokat.
Most kapusedző, pedig soha nem tervezte, hogy kapusedző lesz. Nagyon boldog a pozíciójával. Corrales-szel és Cuparával együtt dolgozhat, akik nagyon jó párost alkotnak. Reméli, hogy tud tőlük tanulni, pont úgy ahogy ő is minden edzőjétől tanult valamit.
Nemzetközi pályafutás és a válogatott sikerek
A 44 éves kézilabdázó először 1997-ben a szerb válogatottban mutatkozott be, majd 2008-ban megkapta a spanyol állampolgárságot, és az ibériaiak nemzeti együttesét választotta. Spanyol válogatottként 2013-ban világbajnok lett, 2018-ban beugróként Európa Bajnok lett. Büszke arra, amit elért, Szerbiával és Spanyolországgal egyaránt. Érmet is szerzett. Az olimpiai aranyérem hiányzik még, de reméli, hogy a következő olimpián sikerülni fog Spanyolországgal.
Nagyon szerencsés, mert olyan csapatokban játszott 2001 óta, első veszprémi éve óta, hogy minden évben a BL megnyerése volt a cél. Az embernek mindig az első a legkedvesebb. Őszinte, aki magasra emelte a kapufák közötti mércét. A lengyelországi ezüstérmet és a Németország elleni meccset soha nem fogja elfelejteni. Előtte még az Európa-bajnokságon a spanyol válogatott utolsóként, mint fekete lóként nyerte meg az egész tornát. Ez lehetne leányálom és vicc is egyben, nem tudom melyik illik rá jobban. A negyeddöntőben beugrott és aranyérmet szereztek.
Gondolatok a sportról és a jövőről
Az motiválta, hogy minél több meccset játszhasson, aztán pedig, hogy meglegyen az első trófeája. Ez az a mentalitás, amivel lépésről-lépésre lehet haladni. Sterbik Árpád a kézilabda kapusa, akinek mindig legyen motivációja. Az a siker kulcsa. Nem kell a nagy dolgokkal foglalkozni, habár valakinek lehet, hogy az adja a motivációt. Mindig a pályán a csapattársaival. Nagyon fontos a fiatal játékosok, főleg kapusok számára, hogy haladjanak lépésről lépésre. Nézzék a 40x20-as pályát és dolgozzanak keményen azért, hogy elérjék az álmaikat. Ne veszítsék el a hitet, higgyenek a folyamatban és a befektetett munkában. Mint egy lépcsőn, az életben sem szabad kihagyni szinteket.
Tervek és álmok mindig vannak, az tartja a sportolót életben. Jövő júniusban, amikor elemezik a szezont, reméli, hogy egy pozitív idényt zárhatnak majd. Szerencsés, mert olyan csapatokban játszott 2001 óta, első veszprémi éve óta, hogy minden évben a BL megnyerése volt a cél.
