A svéd válogatott kapus, Thomas Ravelli és az 1995-ös mérkőzések

Az 1995-ös év izgalmas pillanatokat hozott a svéd labdarúgás számára, különösen a válogatott mérkőzései és kulcsjátékosainak teljesítménye révén. Ebben az időszakban a svéd csapatot számos tehetséges játékos alkotta, akik közül kiemelkedett a kapus Thomas Ravelli.

Thomas Ravelli: A svéd labdarúgás ikonikus kapusa

Thomas Ravelli, az 1981 és 1997 között 143 válogatott találkozón szereplő labdarúgó nemcsak a svédek legjobb kapusa volt, de minden idők egyik legkarakteresebb hálóőre is. A nyakigláb, sokszor mosolygó, jellegzetesen kopaszodó, szőkés-vörös hajú, általában kockás ujjú mezekben parádézó futballista hiába szerepelt nemzeti csapatával két világ- és egy Európa-bajnokságon is, „csak" hazai klubokban kereste kenyerét (Östers, IFK Göteborg) egészen 1998-ig, azaz 39 éves koráig, amíg az amerikai Tampa Bayhez nem igazolt. Egy idény múlva hazatért az Östershez, innen is vonult vissza nemsokára. A már 1981-ben az év svéd labdarúgójának választott Ravellinek 1994 volt csúcséve, ekkor lett a belga Michel Preud'homme mögött a világ második legjobb kapuvédője.

Hogy miért? A vébén főszerepet játszott a bronzérem kiharcolásában, a románok elleni „szétlövésben" kivédte Miodrag Belodedici labdáját, és ezzel mentek a legjobb négy közé a „háromkoronások". A kilencszeres svéd bajnok játékos ikertestvére, Andreas szintén kiváló futballista volt, hiszen 41-szer szerepelt a válogatottban, bár egyetlen nagy tornára sem utazhattak együtt a testvérek. Az osztrák és olasz gyökerekkel rendelkező Thomas Ravelli, a válogatott szereplési rekordere visszavonulása után nem vállalt vezetői szerepelt a sportágban, de rendre pályára lép öregfiúk-mérkőzéseken; és egy kapusiskolát működtet, valamint vendégedzéseket is vállal. A Svéd Labdarúgó-szövetség Henrik Larsson és Kurt Hamrin mögött a harmadik legjobb svéd futballistájának tartja. Öt vébé selejtezőin lépett pályára 1982 és 1998 között, összesen 31-szer.

Svédországi játékosok, akik 1995 körül a válogatottban szerepeltek

Ravelli mellett számos tehetséges játékos alkotta a svéd válogatottat 1995-ben. Nézzük meg, kik voltak ők:

• Roland Nilsson

  Roland Nilsson 1986 és 2000 között volt a kőkemény, megbízható, nem éppen villámgyors, de a lehetőségek szerint sportszerű, sokszor felfutó és bátran kapura lövő szélsőhátvéd 116 alkalommal válogatott, és két gólt is szerzett a sárga mezben. Az 1963-ban született futballista első komoly egylete a Helsingborg volt, majd az IFK Göteborgban szerzett magának nevet és egy UEFA-kupa-aranyat. Később négy és fél idényt húzott le Angliában, Viv Anderson, Carlton Palmer, John Sheridan, Chris Waddle és Des Walker oldalán az érte majd' 400 ezer fontot adó Sheffield Wednesday-nél, majd hazatért a Helsingborghoz. Már jócskán veteránként három évet szolgálta a Coventry Cityt, ahová az őt már a „baglyosokhoz" is elcsábító Ron Atkinson menedzser vitte el, 200 ezer fontért. Itt olyan helyi klasszisokkal szerepelt egy csapatban, mint Colin Hendry, Jusszef Csippo, Musztafa Hadzsi, Gary McAllister, John Aloisi, Robbie Keane vagy Craig Bellamy. 2002-ben visszavonult, de 2004-ben visszatért a GAIS színeiben, és itt akasztotta végleg szögre cipőjét két esztendő múltán. Még folytatta volna egyébként, de sérülései nem engedték. 2001 és 2002 között már volt a Coventry játékos-menedzsere, majd a GAIS-nál töltött be hasonló pozíciót, miután a Helsingborg utánpótlás-csapatait kinőtte. Feljuttatta a kiscsapatot az élvonalba, ennek hatására a Malmö gárdájánál kapott lehetőséget (éppen korábbi svéd klubjai legnagyobb riválisánál), és velük lett először bajnok edzőként és az év mestere is; 2011-ben pedig leült egy évre az FC Köbenhavn kispadjára. 1996 svéd aranylabdása két-két vébén és Eb-n szerepelt.

• Niclas Alexandersson

  Niclas Alexandersson 1993 és 2008 között 109 válogatottbeli fellépésén hétszer volt eredményes. A jobb oldali középpályás inkább az „előre játékban" jeleskedett, azaz a támadásokból inkább kivette részét, a védekezés nem tartozott erősségei közé. Anno a Halmstadban kapott először igazi szerződést, ahol 1990 és 1995 között biztos kezdőnek számított. 1993-ban a válogatottban is bemutatkozott, de annyira azonban nem tudott ott megragadni, hogy kijusson az amerikai világbajnokságra. Vigaszként a következő idényben, 1995-ben csúcsra ért a HBK-val, az AIK elleni kupadöntőt az ő góljával nyerte meg a Halmstad. Miután az utolsó kortyokat is kilefetyelték a serlegből, Mats Jingblad vezetőedzővel átköltöztek a svéd futball fellegvárába, Göteborgba. Az IFK-val rögvest bajnoki címig meneteltek, ami azért is jelentett sokat, mert Niclas ősszel egy glasgow-i BL-találkozó alkalmával felkeltette az érdeklődést a brit menedzserekben. Igaz, egy évet még lehúzott otthon, s legalábbis zamatos sztori, hogy a göteborgiak az 1996-97-es idényben a Halmstad mögött végeztek a második helyen. A nyáron Sheffieldbe távozott (egyszersmind feladva tanári hivatását): 1.1 millió eurót fizetett a Wednesday érte, innen már 3.8 millióért került az Evertonhoz, 2000-ben. A svéd válogatottal ott volt a 2000-es és a 2008-as Eb-n, illetve a 2002-es és a 2006-os vb-n is. Utóbbiakon a svédek összes mérkőzésén szerepet kapott, Anglia ellen előbb lőtt egy gólt, majd négy év múlva gólpasszt adott. 36 esztendős fejjel a 2008-as Eb kvalifikációi során is alapember maradt, bár már klubjában, a Göteborgban is sokszor kellett pihennie. A 2008-as kontinenstornán azért még pályára lépett, a görögök elleni győzelem alkalmával, de ezek után visszavonult a címeres meztől, 2009-ben pedig a labdarúgástól is. Abból az IFK-ból, ahová még 2004-ben tért haza. Jelenleg ugyanitt dolgozik, az U18-asoknál.

• Henrik Larsson

  A svéd támadófenomén, Henke Larsson 1971-ben született, profiként a Högaborgot, a Helsingborgot, a Feyenoordot, a Celticet, a Barcelonát és a Manchester Unitedet szolgálta. Az akkor még rastafrizurás Larsson a Feyenoordban vált klasszis szélsővé, majd a Celticben középcsatárként ötszörös skót gólkirály lett, jó néhány gólrekordot megdöntve. 2004-ben, öregecskén, szerződése lejártával a Barcelonához igazolt, ahol egyáltalán nem vallott szégyent, sőt, utolsó mérkőzésén, a BL-döntőben csereként beállva két gólpasszt adott! A 2006-os vb után hazatért a Helsingborghoz, és bár 2007 elején rövid ideig kölcsönben a Manchester Unitedet erősítette, a svéd klubból vonult vissza. A nemzeti csapattól viszont több alkalommal is, de rendre sikeresen jártak nála Canossát. A nemzeti csapattal már az 1994-es vb-n is részt vett. Három-három világ- és Európa-bajnokságon szolgálta a svéd nemzeti tizenegyet, összesen 106/37-es mutatóval. Jelenleg a svéd másodosztályú Landskrona edzője, de a Högaborgs szeniorjai között még rúgja a labdát.

• Patrik Andersson

  Az 1992 és 2002 között 96-szoros válogatottságot összeszorgoskodó védő leghíresebb mérkőzését a Bayern München színeiben vívta 2001. május 19-én, amikor a bajnokság az utolsó fordulójában, a Hamburg elleni mérkőzés 94. percében bajnoki aranyat érő gólt szerzett. Az akkor harmincéves középső védő a bajorok előtt a Malmö, a Blackburn Rovers és a Borussia Mönchengladbach alkalmazottja volt, és a nevezetes találat után gyorsan eladták a Barcelonának, mégpedig nyolcmillió euróért. Katalóniában nem járt szerencsével, hiszen sérülései miatt csak elvétve szerepelt a kezdőben ott töltött három idénye alatt. 2004-ben haza is tért a Malmöbe, de ott sem sok mérkőzés jutott számára osztályrészül, mert hamar visszavonult. A jól megtermett, kiválóan helyezkedő bekk kétszer volt odahaza aranylabdás, és két-két Eb-n, illetve vébén vett részt a „háromkoronásokkal". Jelenleg a Manchester United skandináviai játékos-megfigyelője.

• Gunnar Nordahl

  Mindössze 1942 és 1948 között húzta magára a svéd válogatott mezét az 1921-ben született támadó, aki 1949-ben igazolt a Norrköpingtől a Milanhoz, onnan 1956-ban a Romához, és a „farkasok" közül vonult vissza két év múlva. A nemzeti csapatban egészen parádés, 33/43-as mérleggel zárt Nordahl 1948-ban olimpiai aranyéremre vezette a sárgákat (gólkirályként zárt a tornán), egyébként négyszeres svéd és ötszörös olasz aranycipős. A Milanban kora egyik legnagyobb futballsztárjává vált, honfitársaival, Gunnar Grennel és Nils Liedholmmal ekkor alkotta meg a legendás Gre-No-Li triót. Visszavonulása után edzőként a Norrköpinget és az Österst is vezette, előtte, még rómaiként játékos-edző is volt egy ideig. Nordahl a 274 gólos Silvio Piola mögött 225-tel a Serie A második leggólerősebb támadója, az 1949-50-es idényt 35 találattal zárta, ez a húszcsapatos bajnoki gólcsúcs. 1995-ben hunyt el, Itáliában.

• Fredrik Ljungberg

  Fredrik Ljungberg szülőhelyén, a Halmstads BK-ban kezdett el futballozni magasabb szinten, és 1994-ben írta alá első profiszerződését - ez idő tájt kézilabdában is korosztályos válogatottnak mondhatta magát! A kis klubbal 1995-ben kupagyőztes, majd 1997-ben bajnok lett, a válogatottban is bemutatkozhatott az USA elleni győzelem alkalmával. Ekkor már több nyugati, főleg angol csapat figyelte őt, és végül az Arsenal igazolta le ötmillió euróért. Az „ágyúsokat" két-két FA-kupa és bajnoki győzelemre vezette, különösképpen a 2002-es duplázásban volt nagy szerepe: a bajnokság utolsó hónapjában nyolc gólt lőtt, majd eredményes volt az FA-kupa döntőjében is! A 2002-es világbajnokságon robbanthatott volna, ám súlyos sérülése megakadályozta ebben. A svédekkel is szeretett volna jól szerepelni, és a 2004-es kontinenstornát fantasztikusan indították a „háromkoronások", ő is csúcsformában játszott, ám az elődöntőben a 11-esekkel nem volt szerencséjük. Amikor ősszel Olof Mellberget kirakták a válogatottból, Ljungberg lett az új csapatkapitány. Az Arsenalban viszont már nem állt ennyire jól szénája, Wenger egyre nehezebben viselte el, hogy a svéd rengetegszer sérült, 2007 elején fel is merült, hogy a szélső a WHU-hoz igazol.

Az 1995-ös Európa-bajnoki selejtező mérkőzés: Magyarország - Svédország

Az 1995-ös év egyik legfontosabb mérkőzése a magyar válogatott elleni Európa-bajnoki selejtező volt, amelyet április 25-én rendeztek a Népstadionban. A mérkőzés villanyfényben kezdődött, esős, hűvös időben, 20:05-kor.

Mérkőzés előtti helyzet és csapatösszeállítások

A két csapat egyaránt változtatott az előzetesen tervezett együttesen. A magyaroknál Petry Zsolt helyett Végh Zoltán állt a kapuba, míg Kiprich József helyét Csertői Aurél vette át a csatársorban. A vendégeknél kimaradt a gólveszélyes Niklas Skoog, akit a göteborgi Erik Wahlstedt helyettesített.

• Magyarország: Végh - Csábi - Mracskó, Mészöly, Lipcsei - Kozma, Halmai, Illés, Sallói - Csertői (Szlezák 86.), Vincze I.
• Svédország: Ravelli - Nilsson, P. Andersson, Kaamark, Ljung - Schwarz, Zetterberg, Mild (R. Andersson 62.), Ingesson, Alexandersson (Gudmundsson 82.) - K. Andersson.

Sárga lapot kapott Vincze (39.), Urbán (77.), Sallói (88.), illetve Mild (16.), K. Andersson (58.).

A mérkőzés menete

A svédek kezdték a játékot, de a 2. percben az első magyar akció mindenki álmélkodására szélvészgyors gólt eredményezett. Tetszetős hazai összjáték után Mracskó jobb oldalról gurított középre, a jó ütemben érkező Halmai pedig 14 m-ről kapásból kilőtte a jobb alsó sarkot (1-0). Az északiak igencsak meglepődtek a nem várt fordulaton, és nehézkesen lendültek játékba. A csúszós talaj, úgy tűnt, ugyancsak a Mészöly-legénységnek kedvez, mert bár a vendégek birtokolták többet a labdát, de összjátékukba gyakorta csúszott hiba. A hazaiak nagy akarattal rombolták a vb-bronzérmes támadásait, amelyből nem kevésbé meglepő módon hiányzott az átütőerő. Az első negyedóra záróakkordjaként Alexandersson kísérelt meg egy lövést, de Végh biztosan állt a helyén. Három perccel később két forró pillanatot is átélt a magyar kapus. Előbb Zetterberg szabadrúgását követően Kennet Andersson fejesét tornázta a léc fölé, majd az azt követő Schwarz-szöglet után ismét a szőke csatár fejesét figyelte immáron tehetetlenül, szerencséjére a labda a kapu mellett hagyta el az alapvonalat.

A 25. percben az addig sem éppen száraz gyep további vízutánpótlást kapott, hiszen alaposan rákezdett az eső. A játék ebben az időszakban inkább volt küzdelmes, mint látványos, helyzet egyik oldalon sem alakult ki. A magyar csapat fogcsikorgatva őrizte sovány előnyét, a sztárcsatárokat nélkülöző svédek pedig rendületlenül próbálkoztak meddő akcióikkal. Közvetett szabadrúgás járt a svédeknek a magyar térfél közepén. Stefan Schwarz tört előre lendületesen a térfél közepén, majd kissé balról, 26-28 méterről megkínálta Végh-et egy éles lövéssel. Csapkodó játék után Urbán vette le a játékszert, majd ugratta ki kiváló ütemben a rendezetlen védővonalból kilépő Sallói Istvánt. Urbán Flórián vette le a labdát a magyar térfélen, majd felvágta az őt éppen szerelő Zetterberget. A szöglet után megint összeszedték a játékszert a vendégek a magyar térfélen. A tizenhatos jobb sarka mellől végezhettek el szabadrúgást a vendégek. A kirúgás után Urbán szerezte meg a játékszert, majd szinte úgy verekedte magát előre két svéd között, de Roger Ljung hátulról lebírkózta őt.

Mindkét csapat az első félidőbeli összeállításban tért vissza a második játékrészre. Rögtön az 1. percben Sallói sistergős bombája vezette be a 45 percet. A svédek nem tudtak alapvetően változtatni addig mutatott játékukon, így továbbra is inkább harcos, mint látványos küzdelem folyt a pályán. Az északi együttes a középpályán ugyan birtokolta a labdát, de elöl Kennet Andersson egyedül árválkodott, így nem jelentettek veszélyt Végh kapujára. A magyarok felismerték, hogy ezen a napon igazán van mit keresniük jóval nevesebb ellenfelükkel szemben, és bátrabban kezdtek kitámadni az óvatos emberfogásból. Az 54. percben egy magyar szöglet nyomán Halmai csúsztatta tovább a labdát Kozma elé, aki kissé kisodródva a jobb oldalhálót találta el. A másik oldalon csak kilenc perccel később jelentett kisebb veszélyt Schwarz távoli lövése, de ez is elkerülte a kaput. A 74. percben nem sok kellett, hogy növelje előnyét a Mészöly-legénység. A csereként beállt Urbán remekül tálalt a középen kiugró Sallói elé, aki egyedül iramodhatott Ravelli kapuja felé, de a jó befejezéssel adós maradt. A svédek egyre idegesebben és kétségbeesettebben próbáltak egyenlíteni, de erre továbbra sem volt esélyük. Tommy Svensson Mild helyett az újonc Robert Anderssont küldte be a csatárposztra, de ez sem segített. A magyar válogatott tartotta előnyét, sőt, még a mezőnyfölényt sem tudhatta magáénak a vendéggárda. A magyar válogatott óriási bravúrt hajtott végre a világbajnoki bronzérmes legyőzésével, noha ezúttal a svédek jócskán tudásuk alatt szerepeltek.

Edzői és játékos nyilatkozatok

A mérkőzés utáni nyilatkozatok is tükrözték a két csapat teljesítményét és az eredmény feletti érzéseket:

• Mészöly Kálmán, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „A hetedik érzékem sugallta, hogy ma este valami nagy eredmény fog születni. Borzasztóan örülök, hogy végre győzelmet szerzett a csapat, hiszen akik ebben az évben elkezdték a közös munkát, mindannyian óhajtották, akarták már a sikert, s ezért keményen, fegyelmezetten dolgoztak. Nagyon örül az egész csapatunk az ifi és az olimpiai válogatott sikerének is, ezen felbuzdulva nem lehetett más a célunk nekünk sem, csak a győzelem."
• Tommy Svensson, a svéd válogatott szövetségi kapitánya: „Nagyon csalódott vagyok. A magyar csapatnak mindössze egyetlen gólhelyzete volt, amit ki tudott használni. A második félidőben voltak lehetőségeink, de a csapatom nem játszotta teljesen azt, amit tud. A játékosaim küzdőszellemével azért elégedett vagyok."
• Halmai Gábor, a győztes gól szerzője: „Nagyon boldogok vagyunk, három csapatunk is győzedelmeskedett, s ez egy jelentős lökést adhat a magyar labdarúgásnak. Úgy érzem, talán a svájciak ellen valamivel jobban játszottunk, de akkor nem jött a siker. A gólom egy begyakorolt variáció után született, Mracskó Misi remekül adta vissza a labdát."
• Végh Zoltán, a válogatott kapusa: „Rettenetesen örülök, a csapat megmutatta, hogy tud játszani. Eddig is a balszerencsének volt köszönhető egy-két pont elhullajtása. Szeretek ilyen esős időben védeni. Külön foglalkoztunk edzések során Kennet Andersson semlegesítésével, úgy érzem, a csapattársaim megoldották ezt a feladatot."

Az olimpiai válogatott mérkőzése 1995-ben

1995. április 25-én a magyar olimpiai labdarúgó válogatott negyedik ötkarikás és egyben utánpótlás Eb-selejtező mérkőzésén kedden délután Debrecenben a svédeket fogadta.

A csapatösszeállítások és a mérkőzés eseményei

Dunai Antal szövetségi edző a combját fájlaló ferencvárosi Lisztes Krisztiánt a kispadra ültette, és a korábban megadott kezdő tizenegyet küldte pályára. A vendégeknél kimaradt a gólveszélyes Niklas Skoog, akit a göteborgi Erik Wahlstedt helyettesített.

• Magyarország: Sáfár - Hrutka - Pető Z., Mátyus - Molnár Z., Szanyó, Sándor T. (Madar Cs.).
• Gól: Szanyó (43. perc).

Erősen kezdett a négy debreceni játékossal felálló magyar csapat, Sándor Tamásék egymás után rúgták a szögleteket, majd Dombi átívelését a debreceni irányító jóformán kirúgta a stadionból. Negyedóra elteltével a skandinávok egyre bátrabban jöttek előre, látszott rajtuk, hogy nem jó nekik a döntetlen. A hazaiak kontrákkal próbálták a gyors Dombit megjátszani. Ezután letámadtak a svédek, s ez meghozta az eredményt. A 22. percben a félpályánál megszerezték a labdát, Egressy hiába próbált becsúszni, elkésett, így Thylander elé került a labda, aki 25 m-ről középről ballal hatalmas gólt lőtt a bal felső sarokba (0-1). Sáfárnak esélye sem volt a védésre. Hat perccel később Sándor Tamás 20 méteres, lapos szabadrúgását fogta Hedman. Beleerősített a magyar csapat, egymást követték az ígéretes támadások. A 32. percben Preisinger tálalt Dombi elé, de Lucic az utolsó pillanatban szögletre tisztázott. A beívelésnél Mátyus fejese a bal alsó sarok felé tartott, de Hedman óriási bravúrral szögletre tolta a labdát. Két perccel később Pető 18 méteres szabadrúgása okozott gondot a svéd hálóőrnek, aki végül egy reflex-mozdulattal megóvta a vendégeket a góltól. A félidő vége azonban meghozta a magyar egyenlítést. A 42. percben Molnár indította a jobb szélen Dombit, akit Ola Nilsson a 16-oson belül elkaszált, a játékvezető pedig tizenegyest ítélt. A büntetőt Szanyó a jobb alsó sarokba helyezte (1-1).

A zuhogó esőben folytatódott a játék. A svédek ilyen körülmények között mintha otthonosabban érezték volna magukat, mert hatalmas iramban kezdtek. A 49. percben kishíján ismét megszerezték a vezetést. Thylander üresen húzott kapura a jobb oldalon, középre passzolt, szerencsére azonban Wahlstedt három lépésről teljesen üresen állva a felső kapufát találta telibe. Ezután a skandinávok több durva belemenéssel tudták csak megállítani a kitörő magyar játékosokat, így percek alatt három sárga lapot is begyűjtöttek. A 60. percben Hrutka 30 m-es szabadrúgása egy arasznyival suhant el a léc felett. Néhány perccel később veszélyes kapu előtti fejjáték után nehéz helyzetben mentett Sáfár. A félidő közepén kitisztult az ég, s nemcsak a valóságban, hanem - képletesen mondva - a magyar csapat felett is. A 69. percben Dombi tette balra a labdát a büntetőterületen belül az üresen érkező Egressy elé, aki 9 m-ről ballal a kapus lába mellett a hálóba gurított (2-1). Két percre rá Dombit Lucic utolsó emberként buktatta a 16-os előtt. A mutatvány piros lapot érdemelt volna, de a játékvezető megkegyelmezett a skandináv védőnek. Szanyó szabadrúgása alig kerülte el a bal felső sarkot. A svédek nem adták fel, néhány perccel később Mátyus a kapu torkából szabadított fel egy veszélyes helyzet után. A 90. percben Sáfár óriási bravúrral tolta szögletre Lucic fejesét. A végén a vendégek kapusa, akárcsak a jégkorongban, előrefutott a szögleteknél fejelni. Igen élvezetes, nagy iramú mérkőzésen a magyar csapat kitűnő küzdenitudásának köszönhetően vesztett helyzetből tudott fordítani.

Edzői nyilatkozatok

• Dunai Antal, a magyar válogatott szövetségi edzője: „Gratulálok a fiúknak, nagyon vagány gyerekek."
• Sándor Tamás, a magyar csapat játékosa: „1-1-nél látszott, hogy a svédeknek nem jó a döntetlen, ezért kitámadtak, amit mi kihasználtunk."
• Tommy Söderberg, a svéd csapat edzője: „A mérkőzés után azt mondtam a fiúknak, fel a fejjel, mert egy nagyon jó magyar csapattól kaptak ki, amelyben több nagyon technikás játékos van. A kontrajátékot nagyon értik, egy az egyben rendkívül veszélyesek."

tags: #sved #valogatott #kapus #1995

Népszerű bejegyzések:

• 2009-es női kézilabda világbajnokság
• debreceni karrierváltás
• Magyar-holland vízilabda EB-döntő elemzés
• Észak-Korea sportcsarnoka
• edzőképzés a kézilabdában