Szabó Béla: Egy Életút a Magyar Labdarúgás Szolgálatában
Szabó Béla pályafutása kivételes példája a magyar labdarúgás iránti rendíthetetlen elkötelezettségnek. Fiatal korában labdarúgó játékos volt, majd edző illetve játékvezető lett, szinte az élet minden területén kipróbálva magát a zöld gyepen. Élete gyakorlatilag az egészét végigkísérte a labdarúgás szeretete, mely Debrecenhez fűződő mély kapcsolatában is megnyilvánult.
A Játékos Évek: A Fővárostól Debrecenig
Szabó Béla már ötévesen szerelembe esett a labdával, ami sok bosszúságot okozott édesanyjának az elkoptatott új cipők miatt. A fővárosban nőtt fel, ahol akkoriban a Margitszigeten szerveztek különböző bajnokságokat. A labdarúgás mellett a kézi- és a vízilabdát is kipróbálta, de futballozni szerette a legjobban. Középiskolás korától pedig a Magyar Optikai Művek csapatában már versenyszerűen is űzte a sportágat.
Ezerkilencszázhatvanegyben került az MTK-hoz, amely akkoriban élcsapatnak számított. Nagy fegyverténynek számított, hogy a második számú együttesben lehetőséget kapott a bizonyításra, ahol Kovács Imre volt az edzőjük. Olyan játékosokkal futballozott együtt, akik az élvonalban is megállták volna a helyüket, ám akkoriban óriási harc volt a nemzetközi porondra készülő első csapatba kerülésért. Szusza Ferenc felfigyelt rá, és a Győri ETO-hoz csábította. Szusza Ferenc később Újpesten is edzője volt, ahol szintén korszakos zsenikkel játszhatott egy csapatban.
Az akkori labdarúgás légköre merőben más volt, mint manapság. Teljesen másképp tekintettek az emberek a futballistákra, akkoriban előfordult, hogy egy NB I/B-s mérkőzésen húszezer néző előtt játszottak, és mindenhol szeretettel fogadták őket. Szabó Béla elmondása szerint ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy ők nem a pénzért, hanem a labdarúgás szeretetéért játszottak, ami meglátszott a teljesítményükön.
Az első újpesti mérkőzésén sikerült betalálnia, de nem volt elégedett magával, úgy érezte, túlizgulja a bajnoki mérkőzéseket, amit az edzéseken rutinból meg tudott oldani, teltház előtt nem sikerült. Az egyik összecsapás után elsírta magát, és kérte Szusza mestert, hogy tegye szabadlistára, mert nem volt képes megfelelni a szurkolók elvárásának. A Megyeri útról Szombathelyre vezetett az útja, de időközben többször is lehetett hallani a Debrecen kitartó érdeklődéséről.
Ezerkilencszázhatvannégy telén gyakorlatilag egyszerre keresték meg a Haladás és a DVSC részéről. Bár a kedvezőbb ajánlat miatt előbbit választotta, négy évvel később végül mégis Debrecenben horgonyzott le. Nagyon jó társaság jött össze a cívisvárosban, és a pályán is teljes mértékben ki tudott teljesedni. Eleinte jobb bekként játszott, majd edzői döntésre ismét visszakerült a csatárposztra, ahol már nagyobb volt a konkurencia. Játékos pályafutását az NB. III-as MEDOSZ Erdért gárdájánál fejezte be 1972-ig, különböző csapatokban játszva.
Edzői Karrierjének Első Lépései és a Játékvezetői Pálya
A játékos pályafutásának befejezése után hét évig edzősködött, többek között a Ferencváros utánpótlásánál. Ezt követően Szabó Béla új kihívást keresett, és a játékvezetői hivatás felé fordult. A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat.
Az ellenőrök és sportvezetők véleménye alapján 1980-ban került az NB. II-es játékvezetői keretbe. 1983-ban az MLSZ JB vezetői válaszút elé állították: vagy az edzősködést folytatja, vagy NB. I-es játékvezető lesz. Szabó Béla a játékvezetést választva még ebben az évben, a Haladás-Vasas (1:0) találkozó vezetésével debütálhatott a legmagasabb osztályban. Az aktív játékvezetést 1989-ben a Győr-Békéscsaba (2:0) mérkőzés levezetésével fejezte be.
Érdekesség, hogy az utolsó három bajnoki mérkőzésen - tudva, hogy kimarad a keretből, mivel nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet - nem viselte a játékvezetői jelvényt. Pályafutásának főbb játékvezetői állomásait az alábbi táblázat foglalja össze:
| Év | Esemény | Részletek |
|---|---|---|
| 1980 | Keretbe kerülés | NB II-es játékvezetői keretbe |
| 1983 | NB I-es debütálás | Haladás-Vasas (1:0) mérkőzés vezetése |
| 1989 | Aktív játékvezetés vége | Győr-Békéscsaba (2:0) mérkőzés vezetése |
Vitatott Kérdések és a Perspektíva Hiánya
Miért hagyta abba a játékvezetést? Szabó Béla őszintén válaszolt a kérdésre: „Nem láttam további perspektívát benne.” Egy időben felmerült az a pletyka is, hogy nem kapott nemzetközi mérkőzéseket, mert nem tudta megfutni a szintidőket egy felmérésen. Ebből azonban egy szó sem igaz: „Huták Tónival együtt voltunk kint Klosterben és Davosban. Ott a felmérésen én voltam Európa leggyorsabb játékvezetője a rövid távokon. A 2400 métert úgy abszolváltam, hogy az egész tábor nekem drukkolt. Egyébként az eredmények megtalálhatók az akkor kiadott Bulletinban.”
A pletykák azonban nem csak a fizikai állapotára vonatkoztak. Azt is rebesgették, hogy ő sem volt „jobb a Deákné vásznánál”, utalva arra, hogy elfogadott ajándékokat, például Békéscsabán. Szabó Béla ezt elismerte, mondván: „Én is elhoztam Békéscsabáról a szalámit. Nem, hogy elhoztam, egyszerűen nem lehetett visszautasítani. De azt a megállapítást, hogy nem voltam jobb a Deákné vásznánál, vissza kell utasítanom. Békéscsabán így hívták a „törődős” embert.”
Szabó Béla egy cikksorozatban is foglalkozott a játékvezetést övező problémákkal és más kollégákkal. Elmondása szerint az ötletet az adta, hogy több mint tíz év távlatából közelebb akart jutni az igazsághoz. „Itt mindig találgatások voltak, nem tudtam, hogy megvesztegethetők voltak-e, vagy sem. Netán egyszerűen csak egy eltévesztett egyesületi érdekképviselete miatt maradtak ki a keretből. Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek kapják meg a megszólalás jogát.” Furcsállta, hogy az akkori államtitkár, Buda úr meghallgatásuk nélkül tiltotta el őket. Jaczina Róbert volt az egyetlen kivétel, akit végül felmentettek és tovább folytathatta tevékenységét.
Az ellentmondásokról is beszélt: „A cikkeket olvasva felmerül a gondolat, hogy valaki nem mond igazat! Szeretném tudni, hogy ki. Hiszen amit leírtam, azt szószerint mondták a kollégák.” Konkrét példaként említette a Tátrai úrral készült cikk egy részét, amely szerinte nem felelt meg a valóságnak. Éppen ott volt a Vasas-pályán a játékvezetői öltözőben, amikor Puhl Sándor megkérte Tátrait, hogy hagyja el az öltözőt, és szó sem volt „Pubikázásról” és arról, hogy „köztünk a helyedről”.
Rainer M. János: Nagyobb bennem a felszabadultság, mint 1990-ben volt
Edzői Munkásság Nagykátán és a Pest Megyei Egyesületeknél
Játékvezetői pályafutása mellett Szabó Béla edzőként is aktív maradt. Személyében a helyi utánpótlásképzés megteremtőjéről is beszélhetünk, aki a nagykátai labdarúgók nevelésének munkáját az akkori klubvezetés kérésének megfelelően 1983-ban kezdte el. A nyolcvanas évek végén a felnőtt együttes Szabó Béla vezetésével megnyerte a Pest megyei másodosztályú bajnokságot. Sokéves tevékenysége elismeréseként 2013-ban kiérdemelte az egyesület által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Fejős Pál Emlékdíjat is.
Az évek során Pest megye több sportegyesületénél is dolgozott felnőtt, illetve utánpótláscsapatok mellett. Ezek közé tartozik többek között:
- Farmos
- Gyömrő
- Szentmártonkáta
- Tápiógyörgye
- Tápióság
- Tápiószecső
- Tápiószentmárton
- Tóalmás
- Üllő
Több tucat kiváló játékosnak tanította meg a labdarúgás alapjait.
Debreceni Kötődés és Élete Alkonyán
Szabó Béla számára Debrecen mindig is különleges helyet foglalt el a szívében. Játékosként és edzőként huszonöt évet töltött el a DVSC-nél, a futballhoz köthető legszebb élményeit a cívisvárosban szerezte. „Itt értem el a legnagyobb sikereimet, neveltem ki a legsikeresebb tanítványaimat, s jelenleg is Józsán dolgozom, a legkisebbeknek igyekszem átadni az évtizedek során felhalmozott tapasztalataimat.”
Nem szakadt el a labdarúgástól, manapság is foglalkozik gyermekekkel. Napirendje a korához képest rendkívül aktív: „Reggel fél hatkor indulunk a piacra, bevásárolunk, majd igyekszem segíteni a feleségemnek a ház körüli teendőkben. Az én koromban már jól esik az embernek egy kis délutáni szundikálás, de délután négykor már csörög a vekker, ugyanis indulok a pályára, kezdődnek az edzések.” Ugyan a gyorsasága már nem a régi, a mai napig beáll a kicsik közé játszani, és a passzok, fejesek oktatása mellett mentálisan is próbálja képezni, nevelni őket.
Négy gyermeke van, akikkel napi szinten tartja a kapcsolatot, hétvégén pedig az unokák, dédunokák is meglátogatják, és ezek a találkozások bearanyozzák az életét. A régi játékostársakkal sajnos már csak elvétve tartja a kapcsolatot, ám jómagam mind a mai napig szorítok a klub sikeréért, a televízión keresztül figyelemmel követem a mérkőzéseket.
Szabó Béla temetéséről később intézkednek.
