Szabó Gyula: A Nemzet Színésze, Kinek Hangján Egy Generáció Nőtt Fel
Szabó Gyula, a magyar színművészet kiemelkedő alakja, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, egy mélyen vallásos, katolikus parasztcsalád kilencedik gyermekeként. Életének 84. évében, hosszan tartó betegség után, 2014. április 4-én hunyt el budapesti otthonában, és a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Pályafutása során elnyerte a Kossuth-díjat, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész címmel is elismerték, majd 2006-ban a Nemzet Színészévé választották, ami a legmagasabb szakmai elismerésnek számít.
A kezdetek és a pálya választása
Szabó Gyula tervei között eredetileg nem szerepelt a színi pálya, papnak készült. Gyerekkorában hegedülni is tanult, sőt, zongorázni szeretett volna, de a család anyagi helyzete nem tette lehetővé a drága hangszer megvásárlását. A második világháború után a budapesti Csonka János Gépgyárban géplakatosnak tanult, és közben felvették a Zeneakadémiára, ahonnan azonban kimaradt, mert a gyárban három műszakban kellett dolgoznia.
A színház iránti vonzalma fiatal munkásként kezdődött, amikor nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában. Innen jelentkezett 1950-ben, néhány társával együtt, a Színművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis első nekifutásra felvették, pedig abban az évben a tizenkétezer jelentkezőből csupán negyvennyolcan nyertek felvételt. Ahogy később fogalmazott: "Mégis pap lett hát, Thália papja." Az ízes beszédét, mely később oly jellemzővé vált rá, nagypapájától örökölte, aki szintén sokat mesélt az unokáknak.
Színházi pályafutása
1954-ben, friss diplomával a kezében, a Petőfi Színházhoz szerződött, majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja lett a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is. 1996-tól 2006-os visszavonulásáig a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.
Alkata és jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott többek közt Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal és Katona József színműveiben. Emlékezetes alakítást nyújtott Hábetler János szerepében Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként Katona Bánk bánjában. Sikere volt az Állítsátok meg Arturo Uit! és a Karagőz címszerepeiben is.
Fontosabb színpadi szerepei:
- Boka (Molnár Ferenc-Török Sándor: A Pál utcai fiúk)
- Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!)
- Julien Sorel (Stendhal: Vörös és fekete)
- Kakuk Marci (Tersánszky József: Kakuk Marci)
- Woland (Bulgakov: A Mester és Margarita)
- Id. Hábetler, id. Zentay (Fejes: Rozsdatemető)
- Tiborcz (Katona: Bánk bán)
Filmes és televíziós szerepei
Szabó Gyula 1953-ban kezdett el filmezni, A harag napja című filmben debütált, utolsó filmszerepét 2002-ben alakította A Hídemberben. A színpad mellett összesen 75 mozi- és tévéfilmben szerepelt. Játszott az Egy pikoló világos, a Vasvirág, a Kölyök, Pár lépés a határ, A tizedes meg a többiek, a Kinek a törvénye? című filmekben. Számos sikeres tévéjátékban szerepelt, melyek közül a 33 évesen forgatott A Tenkes kapitánya hozta meg számára az országos sikert és ismertséget. A közönség elsősorban Buga Jakab figurájával azonosítja ebből a tévésorozatból. Ő volt továbbá Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija és a Rózsa Sándor című filmsorozat Bán Andrása.
A felejthetetlen hang: szinkron és mesemondás
Több mint ötven hangjáték és még annál is több szinkronszerep fűződik a nevéhez. Szabó Gyula egyike volt azon ikonikus hazai orgánumoknak, akiket nem csupán a külföldi filmek magyarításához hívtak, de hazai rajzfilmesek is előszeretettel keresték. Kezdettől fogva ő volt a magyar hangja Peter Falknak a Columbo című amerikai sorozatban. Erről Madarász Pálma, Szabó Gyula özvegye mesélte: "Nagyon szeretett szinkronizálni, irgalmatlan mennyiségű időt töltött bent a stúdióban."
Az ő hangján szólalt meg Dr. Bubó a népszerű Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatban, a Pumukli kalandjai című mesében Éder Mesternek és Kagnak a Vukban. Frakk, a macskák réme kedvéért még ugatva beszélni és énekelni is megtanult. Emellett volt Maci Laci, Szultán az Aladdin rajzfilm-sorozatban, Tappancs nagypapája az Őslények országa több részében, az Esperes a Notre Dame-i toronyőrben és a Mesélő a Herkulesben. Lánya, Szabó Zsófi emlékezése szerint: "Gyerekként - 1997-ben - bevitt a szinkronstúdióba, ahol a Herkulest vették fel. Nagyon menőnek éreztem a helyzetet, különösen, hogy Édesapám volt a Mesélő." Utolsó szinkronmunkája a 2008-as Narnia Krónikái - Caspien herceg, valamint a 2011-ig folytatott Magyar népmesék voltak.
Mesemondása legendás volt. Ahogy Jankovics Marcell fogalmazott méltatásában: "Páratlan tehetsége volt ahhoz, hogy úgy mondjon mesét, hogy a gyerekekben beinduljon a történet, hogy bevonja hallgatóját." 1977-től a Magyar népmesék sorozatban ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt, összesen 81 mesét mondott fel. Ő maga azt mondta erről, hogy az eltelt több, mint harminc év alatt ez a mesesorozat élete részévé vált, mindegyik darabját egyformán szereti. Madarász Pálma is megerősítette: "1980-tól sokat járt le emiatt Kecskemétre, hiszen ott vették fel a Magyar Népmesék epizódjait. A gyerekeim gyakorlatilag ezeken nőttek fel, hiszen akkor már volt VHS kazetta és így meg tudtuk nézni őket. Én meséltem nekik élőben, az apjuk pedig kazettáról."
Szabó Gyula: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj
Díjak és elismerések
Szabó Gyula szinte minden művészeti elismerést megkapott, ami kimagasló tehetségét, ízes beszédét, kiváló drámai szerepeit és filmes munkáit dicséri. A szakmai megbecsülések mellett a közönség is rajongott érte.
| Díj / Cím | Év(ek) |
|---|---|
| Jászai Mari-díj | 1959, 1962 |
| Érdemes művész | 1971 |
| Filmkritikusok díja | 1975 |
| Kiváló művész | 1981 |
| Budapestért Díj | 1996 |
| Kossuth-díj | 2000 |
| Aphelandra alapítvány díja | 2003 |
| Életműdíj (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) | 2005 |
| A Nemzet Színésze | 2006 |
| Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje | 2007 |
2007-ben ő is elhelyezte kéznyomát a Magyar Csillagok Falán az Uránia Filmszínházban.
Életútja és személyisége
Szabó Gyula mélyen vallásos, katolikus családból származott, és sosem tagadta ezt az eredetét. Az ízes beszéd, a tartás és a végtelen türelem az izgágán tekergő Hármas-Körös partján ivódott belé, ahol kisgyerekként az édesanyja meséit hallgatta. Egyszer azt mondta neki, a szivárvány valójában egy híd, amely a Mennyországba vezet a Jézuskához.
A színművész élete során háromszor nősült. Első felesége Kovács Ibi, második Hahn Erzsébet volt. Madarász Pálmával 1987-ben házasodtak össze. Pálma elmondása szerint a hangjába szeretett bele, amikor a Sportkórházban találkoztak, ahová Szabó Gyula kivizsgálásra ment, mert gondja lett azzal, hogy olykor naponta 80-100 szál cigarettát is elszívott. Akkor már túl volt egy házasságon, és ott maradt két gyerekkel. Ebből a szerelemből született meg Szabó Zsófi is, aki szintén színésznő lett. Madarász Pálma mesélte, hogy azóta, hogy Szabó Gyula örökre elaludt, megszületett a kis Mendel, az unokája, és Zsófi sokat mesél neki a nagypapáról.
Hobbija a családja volt, de imádta budatétényi házát is, ahol szabadidejében főként pihent vagy kertészkedett, sokszor hosszú órákig tudott locsolni. Nyáron piros tornanadrágot húzott és otthon nem is látták más ruhában: „annyit öltözök, Anyám, hogy legalább itthon ne kelljen” - tette hozzá mindig. Nagyon szerette a jó filmeket otthon megnézni, és odáig volt a keresztrejtvényekért is. Anyósa minden alkalommal két újságot vett, hogy ha találkozzanak, tudjanak egy kicsit versenyezni. Kedvelt időtöltése volt a főzés, a bográcsos és grill ételek voltak a specialitásai.
Szabó Gyula gyűlölte az önzést és a mai felgyorsult világot, amikor mindenki egész nap csak rohan a pénz után. Egyik mondata máig érvényes: „Nemigen találkozom olyan emberekkel, akik diófát ültetnének.” Ez a rohanás, kapkodás, önzés távol állt tőle. Mást hozott Kunszentmártonból, és mást próbált átadni a gyerekeinek és mindenkinek a színpadon vagy éppen a filmeken.
Emlékezete
Egykori budai lakóházánál emléktábláját 2019-ben avatták fel, a budafoki Klauzál Házban portrészobrát 2020-ban adták át, szülővárosában pedig kulturális intézmény és kiállítóterem viseli nevét. A hangját szerencsére itt hagyta nekünk. Ma már a gyerekeink, unokáink nézik a Magyar népmeséket, s ők kérdezik meg, hogy ki az a bácsi, aki beszél? Mi pedig, ha kell, ezerszer is elmondjuk, volt itt egy ember, aki a hangjával mindenkit elvarázsolt.
tags: #szabo #gyula #szinesz #valogatott #foci
