Szabó László, a szerencsétlenül járt zseni – egy ígéretes labdarúgó karrier drámája
A magyar labdarúgás története tele van felejthetetlen hősökkel, de vannak olyan tehetségek is, akiknek pályafutását a sors kegyetlenül kettétörte. Szabó László egy ilyen játékos volt, akinek óriási tehetséget jósoltak, és fényes jövő várt volna rá, ha nem szól közbe a balszerencse.
Az ő drámája szinte egy pillanat alatt lejátszódott. Ahogy maga is emlékezett: "Nemhogy sokszoros válogatott nem lett belőlem, de futballistaként sem sokat értem már, amikor elhagytam az MTK-pályát."
A csillogó kezdetek és a korai sikerek
Pedig szépen kezdődött minden Szabó László számára. Tizenhat évesen már az ifi centere volt a Kinizsi csapatában, majd 1953-ban már az első csapat fedezeteként remekelt meccsről meccsre. Fiatalon a Kinizsi felnőtt csapatában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és tehetségére hamar felfigyeltek a szakemberek.
1953-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok - nyugodtan mondhatjuk - akkori világbajnokságát! Ez a generáció rendkívül ígéretesnek számított, és Szabó László kiemelkedő szereplője volt ennek a sikercsapatnak.
A kiemelkedő teljesítményeknek köszönhetően négyszer már a B-válogatottban is pályára lépett, és az utánpótlás nagy reménységei között tartották számon. Mindenki biztosra vette, hogy nemsokára a felnőtt nemzeti csapatban is bemutatkozhat.
A karrier töréspontja: az első sérülés
Azonban a sors más utat szánt neki. Szabó László így emlékezett vissza erre a sorsfordító eseményre: "Igen, a franciák elleni meccsen tulajdonképpen a nagy álmaim szertefoszlottak." Ez a mérkőzés jelentette azt a pontot, ahonnan pályafutása drámai fordulatot vett. "Összefutottam egy francia játékossal, egy reccsenés, és vége … Szétment a térdem, s ezzel tulajdonképpen befejeződött számomra az igazi futball."
Azonban a baleset egy pillanatnyi szerencsétlenség volt, ahogy ő maga is hangsúlyozta: "Nagy balszerencsém volt, tulajdonképpen az a francia srác nem tehetett a dologról." A francia játékos sportszerűsége megindító volt: "Be is jött hozzám a kórházba, ott ült edzőjével együtt az ágyam szélén, és folytak a könnyei. Én meg vigasztaltam, hogy ne féljen, nincs olyan nagy baj, s majd szép lassan felépülök. Mert akkor még én is reménykedtem. Hittem, hogy meggyógyulok, hogy teljesen rendbe jön a lábam."
A kísérlet a visszatérésre és az újabb sérülés
A súlyos sérülés ellenére Szabó László nem adta fel a reményt. Nyolc hónap után ugyan újra pályára lépett, bár utólag elismerte: "Az is lehet, hogy ezt is elsiettem." A sietség valószínűleg nem volt bölcs döntés, hiszen Szusza Feri, a nagy futballista és edző is óva intette: "Pedig, hogy mondta Szusza Feri akkor, hogy ide figyelj Laci, egy évig nehogy játsszál … De én meg azt szerettem volna, hogy minél előbb visszanyerjem a régi formám."
A visszatérési kísérlet tragikusan végződött egy felkészülési meccsen. "Egy felkészülési meccset játszottunk a Ganz Villamossági csapat ellen." Annak ellenére, hogy az ellenfél edzője külön is felhívta játékosai figyelmét, hogy vigyázzanak rá, mert még érzékeny a fájós térde, az egyik srác nyújtott lábbal lépett oda egy összecsapásnál. Ráadásul a másik térdére érkezett a becsúszás. Azonnal visszakerült a kórházba: "Mentem is mindjárt vissza a kórházba, ugyanarra az ágyra, ahol korábban feküdtem." Ez a második sérülés gyakorlatilag véglegesen megpecsételte a karrierjét.
A búcsú a nagypályától és a késői elismerés
Bár a súlyos sérülések után már sosem érte el korábbi formáját, volt még egy utolsó fellángolása. 1956 decemberében még elvitték a jugoszláviai portyára, ahol még játszott a Radnicski, a Szarajevó válogatott és az FC Szarajevó elleni meccsen. Ez volt a hattyúdalom. Ötvenkilencben, mindössze huszonöt éves korában (!) elment a Fradiból. "Gondolható, hogy mit éreztem akkor, amikor utoljára betettem magam mögött az öltöző ajtaját." Egy ígéretes karrier ért véget túl korán.
Évekkel később Szabó László szomorúan állapította meg: "Talán az öregebbek igen, de a mai fiataloknak még a nevem sem mond semmit." Szerencsére volt egy barátja, Arany barátja, a Kalap, a fruttiárus, aki időnként megismertette a fiatalokkal a futball múltját. „Tudjátok ti fradisták, hogy ki ez az ember? - és mutogatott rám. A fiatalok meg csak ültek és néztek. Ez a peches klasszis, nos az ezredfordulóra - szerencsés lett…”
Hogy miért? Az MLSZ ugyanis az 1956. február 23-i Bejrutban rendezett Libanon - Budapest válogatott mérkőzést hivatalos, országok közötti meccsnek könyvelte el! És ugye azon, az akkor még makkegészséges Szabó Laci is szerepelt! "Bozsik helyett a 60. percben Szabó lépett pályára" írták a tudósításban, és így Szabó László 30 percet játszott a magyar válogatott címeres mezében! Ezzel a késői elismeréssel Szabó László végre a magyar válogatott játékosai között köszönthető.
tags: #szabo #laszlo #labdarugo
