Szabó László: A labdarúgó, akinek ígéretes karrierjét egy pillanat pech törte ketté
A magyar labdarúgás története tele van tehetségekkel, akiknek ragyogó jövőt jósoltak, ám sorsuk végül másképp alakult. Szabó László egyike volt azoknak a kiemelkedő fiatal játékosoknak, akikre a szakma nagy reménységként tekintett, mielőtt egy szerencsétlen fordulat kettétörte volna ígéretes pályafutását.
A ragyogó kezdetek és a korai sikerek
Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete volt.
A Kinizsi (mai MTK) felnőtt csapatában meccsről meccsre remekelt, és hamar felkeltette a figyelmet. '53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok - nyugodtan mondhatjuk - akkori világbajnokságát!
Nem csupán klubszinten, de válogatott szinten is bontogatta szárnyait. Négyszer már a B-válogatottban is pályára lépett, és az utánpótlás nagy reménységei között tartották számon.
A fordulat: Egyetlen pillanat, ami mindent megváltoztatott
Azonban a sors közbeszólt. Szabó László így emlékezett vissza arra a végzetes pillanatra:
„Igen, a franciák elleni meccsen tulajdonképpen a nagy álmaim szertefoszlottak. Nemhogy sokszoros válogatott nem lett belőlem, de futballistaként sem sokat értem már, amikor elhagytam az MTK-pályát. Az én drámám szinte egy pillanat alatt lejátszódott. Összefutottam egy francia játékossal, egy reccsenés, és vége … Szétment a térdem, s ezzel tulajdonképpen befejeződött számomra az igazi futball.”
A szerencsétlen esemény ellenére a sportemberi gesztus sem maradt el. Szabó László elmondása szerint:
„Nagy balszerencsém volt, tulajdonképpen az a francia srác nem tehetett a dologról. Be is jött hozzám a kórházba, ott ült edzőjével együtt az ágyam szélén, és folytak a könnyei. Én meg vigasztaltam, hogy ne féljen, nincs olyan nagy baj, s majd szép lassan felépülök. Mert akkor még én is reménykedtem. Hittem, hogy meggyógyulok, hogy teljesen rendbe jön a lábam.”
A remény és a végleges búcsú
A súlyos sérülés után a felépülés nehéz és rögös útját járta. Nyolc hónap után ugyan újra pályára lépett. Az is lehet, hogy ezt is elsiette. Pedig, hogy mondta Szusza Feri akkor, hogy ide figyelj Laci, egy évig nehogy játsszál … De ő meg azt szerette volna, hogy minél előbb visszanyerje a régi formáját.
Sajnos, a gyors visszatérés újabb tragédiához vezetett. Egy felkészülési meccset játszottak a Ganz Villamossági csapat ellen. Bár az ellenfél edzője külön is felhívta játékosai figyelmét, hogy vigyázzanak rá, mert még érzékeny a fájós térde, az egyik srác nyújtott lábbal lépett oda egy összecsapásnál. Rá a másik térdére.
Ment is mindjárt vissza a kórházba, ugyanarra az ágyra, ahol korábban feküdt. Ez a második sérülés végleg megpecsételte a karrierjét.
A hattyúdal és a búcsú a Fraditól
1956 decemberében még elvitték a jugoszláviai portyára, még játszott a Radnicski, a Szarajevó válogatott és az FC Szarajevó elleni meccsen. Ez volt a hattyúdala. Ötvenkilencben huszonöt éves korában (!) elment a Fradiból. Gondolható, hogy mit érzett akkor, amikor utoljára betette maga mögött az öltöző ajtaját.
| Év | Kiemelkedő Esemény |
|---|---|
| 1953 | Kinizsi felnőtt csapatának tagja |
| 1953 | UEFA Ifjúsági Torna győztese |
| 1956 | Súlyos térdsérülés |
| 1956 dec. | Jugoszláviai túra (hattyúdal) |
| 1959 | Búcsú a Ferencvárostól 25 évesen |
| Az ezredforduló | MLSZ által elismert válogatott mérkőzés |
A késői elismerés és a válogatott címeres mez
Bár karrierje rövidre sikerült, Szabó László története nem merült feledésbe. Talán az öregebbek igen, de a mai fiataloknak még a neve sem mond semmit - ez sokáig igaz volt. Volt egy ember, aki időnként megismertette velük a futball múltját. Arany barátja, a Kalap, a fruttiárus, aki sajnos itthagyta a világot. „Tudjátok ti fradisták, hogy ki ez az ember? - és mutogatott rá. A fiatalok meg csak ültek és néztek.
Ez a peches klasszis, nos az ezredfordulóra - szerencsés lett… Hogy miért? Az MLSZ ugyanis az 1956. február 23-i Bejrutban rendezett Libanon - Budapest válogatott mérkőzést hivatalos, országok közötti meccsnek könyvelte el!
Békés Csaba: Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában
És ugye azon, az akkor még makkegészséges Szabó Laci is szerepelt! „Bozsik helyett a 60. percben Szabó lépett pályára” írták a tudósításban, és így Szabó László 30 percet játszott a magyar válogatott címeres mezében! Ennek köszönhetően ma már a Fradi válogatott játékosai között köszönthetjük!
tags: #szabo #laszlo #labdarugo #1962
