Szalai István (Szilas): Egy Labdarúgó Pályafutása és Utánpótlás Munkássága
Néhány hónappal ezelőtt a Csucsu visszaemlékezés kapcsán hosszasan beszéltünk telefonon Szalai Istvánnal, akit társai és a szurkolók is Szilasnak hívtak. Gyerekkoromban láttam őt játszani a DVTK Aranycsapatában, de személyesen még sohasem találkoztunk. Nem is csoda, hogy sokáig beszéltünk, hiszen rengeteg közös témánk van és egy dolog összeköt minket: a DVTK szeretete.
Szalai István három évig játszott Diósgyőrben, ahol kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa győztes és bajnoki bronzérmes lett, részese volt a DVTK nagy nemzetközi menetelésének. Napjainkban is aktívan részt vesz a magyar labdarúgásban: tanít a balassagyarmati középiskolában, edzőként tevékenykedik a BSE Palóc Farkasok Utánpótlás Sport Egyesületnél, mellette aktívan játszik a Nógrád megyei III. osztályú bajnokságban szereplő Mohora SE csapatában.
A DVTK-s Évek: Döntés és Felemelkedés
1977 januárjában igazolt Szalai István Diósgyőrbe, egy olyan dátum ez, amely hosszú mérlegelés után megváltoztatta addigi életét. Akkoriban már két éve házasok voltak feleségével, és kislányuk már féléves volt. A döntés a kötelező katonai szolgálat után született meg, amikor mindketten érvényes felvétellel rendelkeztek a tanárképzőbe. Gyereket nevelni, élsportolónak lenni, felsőoktatásban megfelelni, távol költözni a családtól, barátoktól - mindez elég sok fejtörést okozott számukra.
Két lehetőség állt előtte: visszaigazol a SBTC-hez, ahol a bevonulása előtt másfél évet töltött, vagy az új, ismeretlen mellett dönt, és a DVTK-t választja. A döntés meghozták, és visszatekintve a teljes pályafutására, István azt mondja, jól döntöttek, amikor Miskolcot választották. Nagyon szép időszakot töltöttek ott, ahol egyre jobban összeállt a csapat.
Sikerek és Emlékezetes Mérkőzések Diósgyőrben
Szalai István kétszeres Magyar Kupa győztes, bajnoki bronzérmet szerzett a csapattal, és fantasztikus hangulatú nemzetközi kupamérkőzéseken szerepelt. Elmondása szerint voltak pár jó mérkőzése is. Ami sokak álma, olyan baráti társasággal érték el mindezt, akik befogadóak és előre tekintőek voltak. A tősgyökeres Diósgyőriek jól fogadtak minden újonnan érkezőt, mert az a teljesítmény, ami a csapat sikeréhez hozzájárult akármilyen picivel is, a közös örömöt erősítette.
A hétköznapok nem voltak könnyűek: napi két edzés, sűrített bajnoki fordulók, konzultációk a főiskolán, hétvégeken utazás haza. Pihenésre alig-alig jutott idő. Ezekkel együtt kellett megfelelni a kemény szakmai elvárásoknak és a csodálatos, szerető közönségnek, akiknek a bíztatása nélkül sokkal nehezebb lett volna jól teljesíteni.
A bajnoki bronzérem, a kupagyőzelmek a hazai kupában és az ezt követő nemzetközi mérkőzések, a kitekintés Európára nagyszerű érzés volt, és még ma is az, ha visszaemlékezik erre az időszakra. A nemzetközi kupameccsek közül különösen emlékezetesek maradtak számára a Rapid Wien, a Dundee United és a Hajduk Split elleni szerepléseik. Az osztrák és a skót csapatot idegenben is sikerült legyőzniük, ami nagyon nagy fegyvertény volt akkoriban. Túlzás nélkül állítható, hogy az idegenbeli meccseken a hazai publikum is elismerte teljesítményüket. Különösen megmaradt benne a Hajduk elleni tizenegyes párbaj és a Dundee elleni mérkőzés, amikor 1-0 arányú győzelmüket követően a skót közönség felállva tapsolta meg őket.
Visszatérés Balassagyarmatra és az Edzői Pálya Kezdetei
Miután 1980-ban elhagyta a DVTK-t, Szalai István pályafutása egy kisebb csapat hasonlóan jó időszakával esett egybe. Az elvégzett tanulmányok után visszaköltöztek Balassagyarmatra, ahol a Balassagyarmat SE akkoriban az NB II-ben vitézkedett. Az itteni vezetők csábítására igent mondott, így hazaköltöztek. Volt két jó évük az NB II-ben, ami a városi labdarúgás kicsi „aranykora” volt.
Sajnos, jött egy kellemetlen sérülés, ami miatt időlegesen abba kellett hagynia a játékot a gyógyulásig, ami eléggé elhúzódott. A csapat nem tudott gyökeret verni az akkor NB II-ben, annak ellenére sem, hogy remek küzdő, harcos, „vidéki” gárda volt. Az idő múlásával újra és újra eszébe jutnak a régi barátok, a régi játékostársak, de sajnos már páran nincsenek közöttük. Miután visszaköltöztek Nógrádba, a távolság és egyéb elfoglaltságok kicsit nehezítik a csapattal a mindennapos kapcsolattartást, bár szorosabb kapcsolat és találkozások Fükő Sanyiékkal megmaradtak.
Amikor befejezte az aktív labdarúgást, kis szünet következett. Az iskolai munkája és a házuk építése valamennyi idejét lekötötte. Közben azonban egyre jobban kezdett hiányozni a kapcsolat a labdarúgással, és a divatba jött UEFA licenszből a B-ig megszerezte az edzői belépőt, majd a TF-en a labdarúgó szakedzői képesítést. Azóta dolgozott felnőttekkel és gyerekekkel is utánpótlás szinten.
Az Utánpótlás Nevelés Balassagyarmaton
Szalai István jelenleg edzőként tevékenykedik a Balassagyarmati Palóc Farkasok Utánpótlás Sport Egyesületnél. A létesítmény helyzete az elmúlt években sokat javult: szerencsére pályáztak és nyertek, ebből tudnak most létezni és tervezni, mert az önkormányzat szerény segítsége ehhez kevés lenne. Az MLSZ pályaépítési programjában két pályázatukat is pozitívan bírálták el, ennek köszönhetően az elmúlt hónapokban egy 12x24 méteres és egy 20x40 méteres új műfüves pályát vehettek birtokba korszerű palánkkal és villanyvilágítással felszerelve. Ezek a pályák egy-egy balassagyarmati iskola udvarán épültek meg.
Együttműködés a DVTK-val
2012 novemberében Partneri szerződést írt alá a DVTK és a Palóc Farkasok Utánpótlás Sport Egyesület. Külön öröm volt Szalai István számára a DVTK-val megkötött együttműködés, remélve azt, hogy a magáéhoz hasonló sportpályafutáshoz segítheti néhány tehetséges, ügyes tanítványát is. Nagyon bízik benne, hogy el fog mélyülni a kapcsolat és ők is hasznosítani tudják a DVTK szakmai segítségét.
Aktívan a Pályán: A Mohora SE és a Generációk Találkozása
Szalai István 60 évesen is aktív, és nagypályás bajnokságban játszik, ami önmagában unikumnak számít. Munkája és edzői feladatai mellett sokak meglepetésére még „aktívan” játszik. Több, nála alig fiatalabb társával a Mohora SE csapatában rúgják a bőrt a megye III-as bajnokságban. Mohora egy csodálatos település Balassagyarmattól mindössze 10 km-re a Cserhát gyönyörű ölelésében, a Feketevíz-patak völgyében.
Hétről-hétre olyan fiatalok ellen veszik fel a „kesztyűt”, akiket a közelmúltban tanított vagy jelenleg is tanít. Amennyire a játék engedi, tisztelik, de egy-egy ütközés erejéig ők is mérik saját magukat. Ami jó érzést ad az, hogy jó játékuk, győzelmük esetén az ellenfeleket a saját közönségük is zrikálja. Gyakran hallják, hogy „ezeket a nyugdíjasokat sem bírjátok megverni?”. A meccsek utáni megújulás, a fáradság elmúlása persze egyre hosszabb időt vesz igénybe.
A cél, hogy a kistelepülések labdarúgó hagyományait ápolva kedvet csináljanak a fiataloknak. Kapjanak ők is lehetőséget arra, hogy velük együtt - akik ugyan már a mérkőzések vége felé közeledve fáradtabban mozognak - ők is élhessenek kedvtelésüknek. Ebben nem mindig kapnak főszerepet, de a csapatnál hagyomány a születésnapok és egyéb jeles napok megünneplése, ezzel is próbálják oldani a generációs különbségeket. Ezek az alkalmak adnak lehetőséget arra, hogy baráti beszélgetések, anekdotázások közepette megmaradjanak a múlt emlékei, így éljenek tovább. "Itt tartok most. A jövő egy nagy kérdőjel." - mondja Szalai István.
Fiatal Játékosok Szemmel: Szilas, a Példakép
Az interjú készítése közben Gál Tibor, a mohorai foci motorja, összehozott néhány fiatal mohorai játékossal, akikkel Szilasról beszélgethetett. Dani és Máté is megosztották gondolataikat a DVTK szurkolók nevében:
Dani: "Pista bácsit akkor ismertem meg személyesen, amikor Mátéval együtt 2009 nyarán ideigazoltunk Mohorára. Pista bácsi a csapatban jobbszélső poszton játszik. Mivel újabban én jobbhátvéd vagyok, ezért egy oldalon robotolunk egész meccsen. Szeretek bekapcsolódni a támadásokba, ezért ilyenkor velem együtt próbál az ellenfél védelme mögé kerülni. Mint emberről és mint játékosról is nagyon pozitív a véleményem. Rengeteg hasznos tanáccsal lát el minket, amikor a pályán vagyunk és azon kívül is. Kitűnő szeme van a játékhoz, látszik, hogy egykor profi szinten futballozott. Minden egyes mérkőzésen tanulok tőle új dolgokat. Amit még kiemelnék vele kapcsolatban az, hogy 60 éves kora ellenére a mai napig végigjátssza a 90 percet. Jó kondíciónak örvend. Mindemellett felnézek rá, mind a sportban, mind a civil életben."
Máté: "Én már korábbról ismertem őt, mivel 2008 elejétől a Balassagyarmati Sport Egyesülethez igazoltam, ahol Pista bácsi utánpótlás edzőként tevékenykedett. Engem személyesen Ő hívott a BSE-be focizni, mivel látott az iskolában testnevelés órán játszani! Ahogy Dani is említette, Pista bácsi a jobb oldalon bolondítja a védőket. Én balhátvédet játszom és én is sokat próbálom segíteni a támadásokat. A tanácsai nekem is sokat segítenek, ezek által egyre jobban fejlődöm a játék terén. Meccsek után, mindig kielemezzük az aznapi játékunkat és Pista bácsinak jó észrevételei vannak, amit a következő fordulóban próbálunk hasznosítani. Tapasztalata és rutinja szerintem a megyében a legmagasabb."
A Mohora SE csapat nevében a fiatalok nagyon boldog 60. születésnapot kívánnak Pista bácsinak!
Egykori Csapattárs Emlékei
Az egykori csapattársak közül Kutasi Laci is megosztotta Szilassal kapcsolatos emlékeit:
„Szalai Pistit nagyon jó embernek és a mi szintünkön jó játékosnak tartottam! Minden közösségi programban részt vett és tanári diplomával a háta mögött tisztelni való emberi tulajdonságokkal rendelkezik! Magam részéről csak szuperlatívuszokban tudok Róla beszélni és kívánok Neki és Kedves Családjának nagyon jó egészséget és hosszú nyugodalmas életet! Örülök neki, hogy Ti Szurkolók nem felejtettétek el, mert Ő egy olyan egyéniség volt, aki szótlanul, fogát összeszorítva, példás családi életet élve küzdött azért, hogy a csapatnak mindig jó erőben a rendelkezésére állhasson és a Szurkolóknak a kedvébe járhasson! A 60. születésnapjához minden jót kívánok Neki innen Szegedről! Hajrá Palóc Farkasok! Hajrá Mohora!”
tags: #szalay #isti #kosarlabda
