Szarvasmarhatenyésztés utánpótlása: kihívások és kilátások
A szarvasmarhatenyésztés Európában egyre összetettebbé válik, ahol a hagyományos tej- és húsmarhatartás mellett új kihívások és lehetőségek jelennek meg. Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/1012 rendelete szabályozza a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztését, kereskedelmét és az Unióba történő beléptetését. Ennek keretében a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete tenyésztési programot alkalmaz a populációk értékes genetikai képességeinek rögzítésére és a fajta biológiai alapjainak fejlesztésére. Az Egyesület tagja a charolais fajta világszervezetének, a Charolais Világszövetségnek (Charolais Charbray International - CCI).
A charolais fajta Franciaországban alakult ki a XVII-XVIII. században, és a XIX. század közepétől kezdve szelektálták nagy testtömegre és faggyúmentes hús előállítására. Jelenleg ez a legelterjedtebb húsmarha Franciaországban. A charolais nagy testű, nagy növekedési erélyű, későn érő és könnyen kezelhető szarvasmarha. Színe egyszínű fehér, néha tejfel-, vagy zsemlesárga. Feje aránylag kicsi, rövid, széles, mellkasa mély, háta izmolt, vesetájéka széles és vastag. A combok kerekek és jól lehúzódóak, lábai viszonylag rövidek és szabályosak.
A charolais fajtán belül több tenyésztési típust különböztetünk meg:
- Fajtatiszta tenyésztés típusa: Ezek az állatok az átlagosnál magasabbak, szellősebbek, kevésbé robusztus benyomást keltenek. Izomzatuk egyenletesen helyezkedik el, későn érnek és nagyobb végsúlyra hizlalhatók. Vékonyabb csontozatuk és nagytestű, széles medencéjű testfelépítésük biztosítja a könnyű ellést.
- Keresztezésre használt bikák típusa: Ezek az apaállatok az átlagnál mélyebbek, dongásabbak, de nem érik el az átlagos magasságot. Váll- és farizomzatuk erőteljes, csontozatuk vastagabb, robusztus benyomást keltenek. Elsősorban keresztezés céljára használják őket.
- Francia tenyésztők által szelektált típus: Hasonló elvek mentén szelektálták, mint a ranch típust. Jellemzője a vékonyabb csont, hosszú törzs, kisebb szélesség, szellősebb megjelenés és nagy gulyatűrő képesség.
- Hosszú lábú, hosszú törzsű típus: Vékonyabb csontozatú, kevésbé széles, kevésbé izmolt állatok tartoznak ide. A legextenzívebb típus, jól bírja a ranch tartást, átlagnál jobb anyai tulajdonságokkal rendelkezik.
- Fajtaátalakító keresztezés alá vont és végtermék előállítás céljára használt állomány: Ezeknek az állatoknak a külleme nem egységes, fenotípusuk magán hordozhatja más húshasznú fajták jegyeit, de a charolais jelleg is átüt rajtuk.
Az aubrac fajta bölcsője Franciaországban, az Aubrac-hegységben található. A XVII. században alakították ki egy Benedek-rendi apátságban. Színe egyszínű "vadas", átmenet a vörösbarna és a szürke között, de árnyalt is lehet. Felnőtt korban a vállakon és a faron sötétebb tónusú lehet. Jellemzője a szutyak feletti háromujjnyi fehér sáv. Szarvai ferdén, enyhén felfelé-előre irányulóak, majd a test felé visszafordulnak. Feje elülső része lapos és egyenes, homloka négyzet alakú. Lábai, lábvégéi finomak és rövidek, csontozata szilárd. Nyaka rövid, hasa és ágyéka széles, fejlett és széles a fara és a csípője. Az aubrac közepes testű fajta, jellemző marmagassága 125 cm, bikáinak súlya 900-1200 kg.
A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének célja a charolais fajta gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságainak tovább javítása és céltudatos hasznosítása. A különböző típusok és változatok kiegészítik egymást, kielégítve a különböző tenyésztői igényeket és környezeti feltételeket. A tenyészcél megvalósításával nagy gyarapodású és kiváló húsminőségű állomány érhető el, amely jól hasznosítja a takarmányt. Ehhez nyitott populáció fenntartására és génmigrációval történő tenyészállat-, embrió- és szaporítóanyag-áramlásra van szükség.
A nemesítő és szelekciós munka során fokozottan támaszkodnak a hagyományos és genomikai tulajdonságokat egyaránt figyelembe vevő tenyészértékbecslésre, valamint a különböző gazdasági indexekre.
A fajtaátalakító keresztezés lényege, hogy más fajtájú, ill. melléktörzskönyves nőivarú szarvasmarhát párosítanak főtörzskönyves tenyészbikával. A születő borjak charolais vagy aubrac vérsége generációról generációra magasabb lesz.
Az állatokat születésüket követően tartós egyedi azonosítóval kell ellátni. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete az ENAR rendeletben foglaltak szerint végzi az állatok azonosítását, előírva minden tenyészállat tetoválás útján történő azonosíthatóságát. Mikrochipes azonosítás is lehetséges, ha a chip beültetését követő 3 hónapon belül bejelentik az Ügyvezetésre. A fajtatiszta tenyészállatok spermagyűjtés céljából történő azonosítását vércsoportvizsgálat vagy DNS-vizsgálat alapján végzik.
Törzskönyvezni, ill. származási igazolással ellátni csak ellenőrzött származású egyedet lehet. Az Egyesület akkreditált laboratóriumok származásvizsgálati eredményeit fogadja el, melyek lehetnek vércsoportvizsgálat vagy mikroszatellit DNS-vizsgálat. A származás ellenőrzése adminisztratív úton történik a feljegyzések összevetésével, figyelembe véve a 285 napos vemhességi időt és a szakma szabályai szerinti intervallumot.
A charolais és az aubrac fajták hazai törzskönyvei nyitottak, fő- és melléktörzskönyvi részből állnak. Az "A" és "B" főtörzskönyvi részekbe csak fajtatiszta, meghatározott kritériumoknak megfelelő állatok jegyezhetők be. A "C" és "D" melléktörzskönyvi részekbe a fajtaátalakító keresztezésből származó állatok kerülnek. A "V" törzskönyvi részbe azok a tenyészbikák kerülnek, amelyek a fajta más szervezete által vezetett törzskönyvének főtörzskönyvi részében, de alacsonyabb osztályban szerepelnek.
Az EU-s minősítési rendszer átvételével a tehenészeti telepeken megtermelt elegytej szomatikus sejtszáma nem lehet magasabb, mint 400.000 sejt/ml, összcsíra száma pedig nem lehet magasabb, mint 100.000 db/ml.
A szarvasmarhatartásban a tejtermelés mellett a húsmarhatartás is jelentős ágazat. A klasszikus húshasznú tehéntartás egyetlen produktuma a választott borjú, ezért gazdaságossága a tartási és takarmányozási költségeken múlik. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele a jó borjúszaporulat elérése.
A tejtermelésben a magyar szürke és a magyar tarka fajták történelmileg is jelentősek voltak. Napjainkban a Holstein-fríz állományok genetikai háttere folyamatosan fejlődik, és a tehenenkénti 8.000-10.000 liter tej már nem elérhetetlen cél. A tejtermelés három telephelyen folyik, ahol korszerű tartástechnológiai rendszerek, többek között automata fejőrobotok biztosítják a hatékony termelést.
Az elmúlt években a szarvasmarhalétszám csökkent Európában, különösen a tejelő ágazatban. A fiatal állományok csökkenése a jövőben a tehénállomány redukcióját okozhatja. Az emelkedő vágási árak arra sarkallják a gazdákat, hogy "most jó áron vágassák le tehénállományaikat". A nyugati országokban kismértékű termelésemelkedés tapasztalható a tehénlétszám csökkenése ellenére, ami a jövőben további tehénlétszám csökkenést valószínűsít. A hústermelésben is hasonló különbségek jellemzőek, az üsző-, bika- és tehénvágások számának emelkedése a tehénállomány csökkenéséhez vezethet.
A marhahús világpiaci árai régiónként eltérő tendenciát mutatnak. Az EU-ban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban emelkedtek az árak, míg Dél-Amerikában és Ausztráliában 2022 és 2024 között csökkenést figyeltek meg, ami 2024-ben már visszafordult. A növekvő árak és a hízlalás jövedelmezőségének növekedése miatt egyre több hízóüzem nyit újra.
A jövőbeli kihívások közé tartoznak az emelkedő állategészségügyi és munkaerő költségek, valamint az EU klímapolitikájának a szarvasmarha ágazatot érintő tervei. A tejtermelés megítélése is egyre rosszabb, a tej-helyettesítő növényi termékek térhódítása és a termelők nehéz helyzete (munkaerőhiány, magas beruházási és takarmányköltségek) negatív végeredményhez vezetnek.
A tenyésztési programok, a genomikai kutatások és a modern technológiák alkalmazása segíthetnek a szarvasmarhatenyésztés jövőjének biztosításában, figyelembe véve mind a tej-, mind a húsmarhatartás speciális igényeit és kihívásait.
Egész évben az istállóban, avagy a legelő nélküli charolais tartás
A Szekszárd Zrt. és a Szajki Zrt. példaértékűen mutatják be a modern tejtermelő gazdaságok működését, ahol a szakértelem, a felelős állattartás és a technológia kéz a kézben szolgálja a partnerek igényeit. A Hungenom Projekt hozzájárul a magyar Holstein tenyészállomány genomikai tenyészértékének meghatározásához.
A szarvasmarhatenyésztés utánpótlásának biztosítása összetett feladat, amely magában foglalja a genetikai potenciál kihasználását, a megfelelő tartási és takarmányozási körülményeket, valamint a piaci igényekhez való alkalmazkodást. Az európai tendenciák és a magyarországi lehetőségek együttes figyelembevétele elengedhetetlen a jövőbeli sikeres működéshez.
A tenyésztési és termelési adatok gyűjtése és feldolgozása alapvető a törzskönyvezéshez és a teljesítményvizsgálathoz. A szigorú szabályozás és az ellenőrzött származás biztosítja a minőségi tenyészállatok előállítását.
tags: #szarvasmarha #tenyesz #utanpotlas
