A szegedi labdarúgás legendás alakjai és öröksége
A SzegedMa oldalán egy új sorozat indul, melynek célja, hogy Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén visszatekintsünk a szegedi labdarúgás kiemelkedő időszakaira. A kezdeményezés ismert, híres szegedi labdarúgókat mutat be, akik rengeteget tettek a város futballjának fejlődéséért és magas szinten tartásáért. A sorozat első, de technikailailag nulladik részében felvázoljuk a szegedi labdarúgás hőskorszakát, szót ejtünk a csapatokról, és az ígéretek szerint hamarosan érkezik az első karrierút is.
Kiváló játékosok egész sora indult Szegedről
A második világháború után Szeged legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban az elsők között indult újra a sportélet, 1945 áprilisában már beindították a délterületi bajnokságot. A vidéki városok közül Szeged jelentkezett a legtöbb sportkörrel a labdarúgás legmagasabb osztályában. A szegedi foci kiváló játékosok egész sorát adta a magyar labdarúgásnak, akik nem csupán a városban, hanem országos szinten is maradandót alkottak.
A Szegedről elszármazottak közül Sándor Károly, a Móravárosi Kinizsi 17 éves ifi válogatottja 1947-ben igazolt Budapestre, és ott az MTK színeiben lett 75-szörös válogatott. Az olimpiai bajnok Kocsis Lajos (1968), az olimpiai ezüstérmes Kozma Mihály (1972), a sokszoros válogatott Pusztai László, Kotász Antal, Machos Ferenc és Guidár Sándor pályafutása ugyancsak Szegedről indult és budapesti csapatokban folytatódott. Mellettük számos további labdarúgó játszott Szegeden, és vált a város ikonikus sportolójává.
A szegedi labdarúgás virágkora és stadionjai
A 45 év legsikeresebb korszakát kétségtelenül az 1959 és 1963 közötti időszak jelentette. Ezt érzékelteti az NB I helyezései és a hazai mérkőzések össznézőszáma is. Az 1960-61-es idényben elérte a 204 500 főt. Nekünk szent volt a hétvége: ha itthon játszott a SZEOL AK, akkor mi mentünk… Előbb a SZEOL-pályára, majd az SZVSE-re. Szurkolni, buzdítani a kék-feketéket! Egész héten erre készültünk, vágtuk cetlikre a Népsportot, a Délmagyart, pénztárgép-szalagot kunyeráltunk az újszegedi ABC-ben. A nagypapám által varrt kék-fekete zászlónkat mindig kisimítottuk. Hasonlóan tett több ezer szegedi, mert nagyon sokszor megtelt a két említett stadion, vagy inkább pálya… A Felső Tisza-parti Stadionban anno rendszeresen több mint 10.000 néző szorított a szegediek sikeréért a lelátókon. Említhetjük a Dózsa pályát is, ahol 5-6 ezer ember volt egy hétvégén.
FK 1899 Szeged -- Szegedi VSE: 1-1 - SZEGEDma.hu
A szegedi élcsapatok elnevezései az évtizedek során
Az 1945 és 1990 közötti időszakban a város élcsapatai az alábbi neveken szerepeltek az élvonalban:
- Szegedi AK (1941-49)
- SZMTE (1949-1950)
- Szegedi Petőfi (1951)
- Szegedi Honvéd (1951-53)
- Szegedi Haladás (1954-56)
- SZEAC (1957-68)
- SZEOL SC (1969-76)
- SZEOL AK (1977-85)
- SZEOL-DÉLÉP (1985-87)
- Szeged SC (1987-)
Elhappolt tehetségek és csökkenő utánpótlás
Az 1980-as évek második felében a szegedi csapat már többet szerepelt a második osztályban, mint az elsőben. Az első osztályban eltöltött éveket olykor beárnyékolta egy-egy kiadós zakó. Az elsőosztályban szereplő csapat mögött a közvetlen utánpótlást, a második vonalat váltakozó sikerrel teljesítő Szegedi Dózsa, a SZVSE, illetve egy ideig a DÉLÉP jelentette.
Az alacsonyabb osztályban (elsősorban a megye I-ben) szereplő szegedi csapatok, mint a SZAK, UTC, Kinizsi, Alsóvárosi MÁV SC, Szegedi Postás, Szegedi Textiles, Szegedi Juta, Szegedi Dózsa az 1950-es, 60-as években a tehetségek egész sorával adtak folyamatos utánpótlást a szegedi élcsapatoknak. Szeged, mint vidéki város azonban a tehetségeit csak ritkán tudta megtartani, ahogyan akkoriban mondták „vidék nevel - Budapest elviszi”. Ahogyan az országban mindenütt, Szegeden is lassan megszűntek a tehetségek aranybányái, a grundok (Rákóczi és Lechner tér, Stefánia, Alsó- és Felsőváros rétjei, a belvárosi srácok kedvence, a „Liba”). A foci utánpótlását az alapfokú, az üzemi, a járási, megyei bajnokságok és a középiskolák közötti vetélkedők adták. A jó focira, függetlenül attól, hogy melyik osztályról volt szó, mindig vevő volt a szurkoló.
Kun Lajos: A kék-feketék csodacsatára, "Tündér Lala"
Az elmúlt négy évtized legnagyobb, legeredményesebb szegedi gólvágójáról, Kun Lajosról (az áldott emlékű "Tündér Laláról") szól egy 120 részesre tervezett cikksorozat jubileumi, 70. része is, amely részletesen bemutatja pályafutását és a szegedi labdarúgásban betöltött szerepét. Kun Lajos Szeged kedvence volt, és az is maradt.
Kun Lajos névjegye és pályafutása
Íme Kun Lajos névjegye:
| Adat | Részletek |
|---|---|
| Születési éve, helye | 1958. 06.02., Békés |
| Posztja | Vérbeli befejező csatár |
| Klubjai | Békés (1974-től 1978-ig), Szegedi Dózsa (1978-tól 1980-ig), SZEOL AK és Szeged SC (1980-tól 1990-ig, majd 1991-től 1992-ig). 1990 májusától 1991 tavaszáig egy belga csapatban játszott. |
| Mérkőzéseinek száma | 81 NB I-es és 205 NB II-es |
| Góljai | 103 (30 az I. osztályban, 73 találat a II. osztályban) |
Emlékek és rajongás a "Dekán" idejéből
„Három évvel ezelőtt a Dózsa-pályán láttam őt utoljára” - mondta a támadóról egykori csapattársa, a sokszoros válogatott védő, Kutasi László. - „Egyszerre kerültünk a SZEOL AK-hoz, ő a Szegedi Dózsától, én pedig Diósgyőrből, vissza Szegedre!” A kék-feketék szurkolói szívébe Kun Lajos lopta be magát leginkább. Otthon, lent a pályán mindig mindenki ő akart lenni. Mert úgy futballoztunk, hogy játékost választottunk, belebújtunk a bőrébe. Kun lőtt, Kun fejelt, Kun sprintelt. „Tündér Lala” - zengte többször a tábor. Zengtünk mi is!
A bajnok Bp. Honvéd elleni mesterhármasa legendássá vált. Még ma is emlegetik. 4-3-ra nyertek a Détári fémjelezte nagy Honvéd ellen. 15 ezren tomboltak a Vasutas-stadionban. „Tündér Lala!” - ordította több, mint 15 ezer szegedi!!
A "Tündér Lala" jelenség és öröksége
A mai futballban mekkora kincs lenne, hiszen a kapu előtt életveszélyt jelentett! Akkor még más világ volt. Nem voltak közösségi oldalak, nem voltak honlapok, sportcsatornák, így ő Szeged kedvence volt. S most, 61 évesen távozott közülünk a kék-feketék csodacsatára… A futball után nem találta az életét, talán ott fent, most boldog lesz, olyan, mint mi voltunk az ő játéka láttán. Szombaton biztos, hogy felveszem a kék-fekete mezem, elmegyek a gyerekekkel focizni, és Kun Lajos leszek. Azóta sem tudta senki túlszárnyalni az áldott emlékű Kun "Lala" szegedi színekben elért NB I-es ill. eredményeit.
Akikre érdemes emlékezni
Számos olyan labdarúgó van Szegeden, akik rengeteget tettek a labdarúgásért, a sportéletért. Őket nagyon sok ismerték egykoron a futballpályáról, de mára talán egy kicsit homályba veszett pályafutásuk, vagy inkább pontosabb úgy fogalmazni, hogy a fiatalabb generációk számára nem ismert. A cikksorozatunk őket fogja majd megszólítani a jövőben, a nosztalgia mellett azzal a céllal is, hogy a generációkon átívelve ismert legyen történetük, milyen is volt a sportélet a '60-70-80-90-es években.
tags: #szegedi #valogatott #focista
