Szikora Melinda: A kapus, akit a sors a háló elé rendelt

Szikora Melinda a magyar kézilabda egyik meghatározó alakja, akinek pályafutását kiemelkedő teljesítmények, kitartás és egyedi személyiség jellemzi. Pályája során mélypontokból is képes volt felállni, és mindig a legjobbját nyújtotta, különösen a nagy téttel bíró mérkőzéseken.

Szikora Melinda életrajza és pályafutásának kezdetei

Szikora Melinda 1988. november 19-én született Kiskunfélegyházán. Sportága a kézilabda, posztja kapus, magassága 175 cm, súlya 69 kg. A válogatottban 4 alkalommal szerepelt, gól nélkül.

Alapvető adatok és kiemelkedő eredmények

Klubjai:

• Szekszárdi KC (2006-2007)
• Kiskunhalas NKSE (2006-2008)
• Tököl KSK (2008)
• Alba Fehérvár KC (2008-2013)
• FTC-Rail Cargo Hungaria (2013-2019)
• Siófok KC (2019-)

Kiskunmajsán nőtt fel, ahol a szülei beíratták kézilabda szakkörre, mert úgy gondolták, ez jó módja lesz a felesleges energiák levezetésének. Kezdetben egyáltalán nem szeretett a kapuban állni, élvezte a kézilabdát mezőnyjátékosként, majd egy sérülés mindent megváltoztatott, és végül kapusként jutott el a magyar válogatottig.

13 évesen volt egy keresztszalag szakadásom, akkor úgy tűnt, hogy ez derékba töri a karrierem. Ki kellett hagynom egy évet, lassan ment a felépülés, akkoriban az orvostudomány ezen a téren még nem tartott ott, ahol most. A sors valamiért azt akarta, hogy folytassam ezt a pályát, így amikor felépültem, elhívtak Kiskunhalasra játszani, akkor visszakerültem a kapuba, ekkor kezdett felfelé ívelni a karrierem.

A karrier lépcsőfokai: Fehérvártól a Ferencvárosig

Kaptam egy lehetőséget, így Fehérvárra kerültem, ahol Sugár Tímea volt az edzőm, aki 101-szeres válogatott volt, tulajdonképpen neki köszönhetek mindent. Elég képzetlenül érkeztem Fehérvárra, szanaszét voltak a mozdulataim, szinte a nulláról kellett kezdenünk mindent. Keményen bánt velem, de erre szükség is volt, hogy a helyes utat megtaláljam. A pályán kívül is segített, közös programokat szervezett nekünk a többi kapussal.

Sugár Tímeának köszönhető, hogy beindult a karrierem, és később az NB I-ben is bemutatkozhattam. Egyszer elvitt minket tandemugrásra, amit nagyon élveztem. Azóta foglalkoztat a bungee jumping kipróbálása, de két súlyos térdsérüléssel a hátam mögött egyelőre lemondtam róla.

A szerződésem lejárta után mindenképpen szerettem volna feljebb lépni, nemzetközi kupában játszani. Ekkor jött a lehetőség a Ferencvárostól, akik akkor másodikak voltak a bajnokságban. Szikora Melinda 2013 óta az FTC női kézilabda csapatának kapusa, az utóbbi időben sikert sikerre halmoz, a Bajnokok Ligájában a legjobb kapusok között emlegetik. Gyengén sikerült a kezdés, a csapat a BL-ben szerepelt, és nehéz volt felvennem a ritmust. Duleba Norbert érkezése után indultam el, a mozdulataim legapróbb részleteire is odafigyelt. Aztán Katarina Tomasevics sérülése miatt egyedül maradtam a poszton, de éltem a lehetőséggel, és ezután volt egy jó két és fél évem.

Egyébként is jellemző a pályafutásomra, hogy amikor nagy a tét, akkor hozom a legjobb formámat. A nehéz pillanatok nem lefelé nyomnak, hanem felfelé húznak. Bíró Blanka leigazolásával háttérbe szorultam, majd 2018 tavaszán elszakadt a keresztszalagom. A rehabilitációs időszak talán jókor jött abból a szempontból, hogy összeszedhettem a gondolataimat is. Motiváltan vártam, hogy megint a pályán lehessek, ezért is éltem meg nehezen, hogy újra nem számoltak velem. Miután a kieső csapat ellen sem kaptam lehetőséget, eldöntöttem, hogy mindenképpen távozom. Ezzel együtt nem bántam meg, hogy a Fradihoz igazoltam, értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, és több barátra is szert tettem.

Új fejezet Siófokon: Bizalom és újjászületés

A Siófok Kézilabda Club a város és Somogy megye NBI-es női csapata. 2006-ban a klub még a kézilabda harmadik vonalában szerepelt, majd a bajnoki cím megszerzésével feljutott az NBI/B-be, ahol két évet töltött a csapat. A Magyar Kézilabda Szövetség felkérésére a 2009/2010-es bajnoki idényt már az élvonalban kezdte meg az egyesület. Az SKC 2019-ben a 10. évét töltötte az első osztályban, és a klub történetének legsikeresebb évét produkálta megnyerve az EHF-kupát, valamint bronzérmet szerezve a magyar bajnokságban.

Volt ajánlatom külföldről, és fél lábbal már Franciaországban jártam, amikor az utolsó pillanatban jött a Siófok. Sokat számított, hogy a barátaim közül Tomori Zsuzsanna és Nerea Pena is ide igazolt. Játékerőben és közösségként is kiváló társaság gyűlt össze. Tényleg számíthatunk egymásra, szívesen töltjük együtt a szabadidőnket.

Ugyan Szikora Melinda első siófoki idénye a világjárvány miatt idő előtt véget ért, a kapus mégsem tud úgy tekinteni az eltelt hónapokra, mintha mi sem történt volna. Nagyon mélyről kellett újra felépítenie magát, hogy megmutassa, több van benne. Kezdettől élveztem Tor bizalmát, jobban is hitt bennem, mint én magamban. Tavaly nyáron úgy léptem be a siófoki csarnokba, hogy egy nehéz idény állt mögöttem a Fradival, előbb sérülésből lábadoztam, majd egy félévet a padon töltöttem. Tudtam, hogy nagyon mélyről kell újra felépítenem magamat. Eléggé izgultam, és érthető módon önbizalomhiányban is szenvedtem, miközben csak kapkodtam a fejem, hogy Andrea Kobetic és Solberg is a csapattársam lett. Ahogy az edzőm később mesélte nekem, már az első gyakorláson látta rajtam, hogy többre vagyok képes, mint ahol akkor tartottam. Meg volt róla győződve, hogy vezér lehetek egy-egy nehezebb helyzetben, amíg én csak reméltem, hogy tényleg segíteni tudok.

A második hétre már sikerült felengednem, fogtam labdákat, és megint laza tudtam lenni, röpködtem a kapuban ide-oda. Aztán Dél-Korea ellen játszottuk az első felkészülési meccsünket, a bemelegítés még jól is ment, de utána Solberg hetvenegy százalékkal védett az első félidőben. Gondoltam, esélyem sincs arra, hogy ezt megismételjem, de végül csak kettővel hárítottam kevesebbet nála. Azért megjegyeztem Pasinak (Pastrovics Melindának - a szerk.), itt megint nem fogok labdába rúgni. Az edzők viszont folyamatosan megosztották a mérkőzéseket kettőnk között, mindkettőnknek ugyanannyi szerepet szántak. Felváltva kezdtünk, mindegy volt, kinek hogyan ment a játék. Ez volt az első jele, hogy két kapusra számítanak, és megvan a bizalom. Moen egyébként is sok időt szánt a kapusokra, és ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy külön videózhattunk, hanem minden edzés eleje rólunk szólt. Egyenrangúként kezelt minket a mezőnyjátékosokkal.

Kívülről úgy tűnt, jól megértik egymást Solberggel. Sok tekintetben különbözünk egymástól, mégis hamar megtaláltuk a közös hangot, melyből őszinte barátság alakult ki. Előfordult, hogy az edzés utáni nyújtásnál leültünk egymás mellé beszélgetni, majd másfél óra múlva még ugyanott találtak minket. Kiderült, hogy azonos az érdeklődési körünk, Silje is szeret a természetben lenni, kimenni az erdőbe sétálni, hegyet mászni, biciklizni vagy éppen jó borokat kóstolni - a vörösbor neki is a kedvence. Többször együtt néztünk meccseket, és ugyanazt gondoltuk a csapatokról, a kapusokról. Persze, de kölcsönösen segítettük a másikat, egymástól is próbáltuk ellesni az egyes mozdulatokat. Más apróságokat is említhetnék, mint hogy mindig sok vizet fogyasztott edzésen, és engem is arra biztatott, hogy igyak egyre többet.

Szintén előnyömre vált, hogy többször járt Siófokon a norvég válogatott kapusedzője, Mats Olsson. Teljesen más jellegű tréningeket tartott, mint amihez hozzá voltam szokva. Korábban nem szerettem a sok lövésből álló edzéseket, de másik oldalról is megvilágította, ellátott instrukciókkal, és törzsmobilizáció terén is voltak hasznos tanácsai. A norvég kapusok a konditeremben is keményen dolgoznak, volt mit tanulnom, mert még mindig előttünk járnak.

A Siófok két norvég trénerének habitusa is nagyon különböző volt, Moen általában sokkal nyugodtabban viselkedett a pálya szélén, mint kollégája. Érdekes volt, mert ahogy közeledtünk az idény vége felé, és nőtt a tét, Moen is egyre szigorúbb lett. Nagyobb elvárásai voltak, hangosabban szólt az edzéseken vagy éppen kiborult egy-egy játékvezetői ítélet után. Dahlról az elején nem hittem el, hogy norvég, azt gondoltam, biztos van benne balkáni vér. Minden pillanatban „ott taposott a nyakunkon”, de amikor látta, hogy fáradtabb a csapat, jöttek a viccek és a „szivatások”. Kétségtelen, hogy végig Bent volt a keményebb, kíváncsi vagyok, milyen lesz vezetőedzőként az új segítőjével összehasonlítva.

A szeptemberi, siófoki találkozón a második félidőben álltam be, és a hajrában a sírból kellett visszajönnünk. Nerea sérülés miatt csak a kispadra ülhetett le, és amikor nyolc perccel a vége előtt ötgólos hátrányban voltunk, odakiabált, hogy már nem kaphatok több gólt. Végül egyet lőtt a Fradi, de kiharcoltuk a döntetlent, viszont azóta is azt hallgathatom, hogy nem figyeltem rá, mit mond, mert különben nyertünk volna. A népligeti meccset Solberg betegsége miatt végigvédtem, és természetesen nem szerettem volna a Fradi-pályán kikapni. Ezzel együtt az első félidő nem volt az enyém, a másodikban viszont felébredtem, és hozzá tudtam tenni a győzelemhez. A Győr és a Koppenhága elleni hazai meccseinket is élveztem, ezt a három találkozót tudnám kiemelni. A népligeti mérkőzés annyiból volt fontosabb, hogy a csapathoz hasonlóan engem is nagyon motivált a BL-szereplés lehetősége, ehhez pedig a Fradin keresztül vezetett az út.

A pálya extrovertáltja, a hétköznapok introvertáltja: Személyiség és stílus

A civil életben nyugodt és csendes, de a pályán előjön a másik énje, amely simán beleordít az ellenfél arcába egy nagy védésnél. Szókimondó stílusán nem akar változtatni, a pályán viszont már megfontoltabban viselkedik. Sokan utálják Pessoát, de én bírom, néha szoktunk üzenetet váltani. Amit a pályán mutat, az már nekem is sok, de egyértelmű, hogy habitusban hozzá vagyok közelebb. Az edzésen nem igazán lehet komolyan venni, valakit mindig ugratok. Ameddig az edzők engedik, hogy jól érezzük magunkat, az összes viccben benne vagyok. Azt vallom, minden csapatba kell, aki egy kicsit dilis. Amikor észrevettem, hogy a siófoki szurkolók úszógumiban és napszemüvegben jelennek meg a lelátón, először sírtam a röhögéstől, aztán rájöttem, én sem vagyok normális.

Ez a mérkőzéstől függ. Ha nagy a tét, és érzem a szurkolók elszántságát, engem is könnyebben magával ragad a hangulat. Amikor felvetődött, hogy zárt kapus meccsekkel folytathatjuk az idényt, egyből mondtam: nekem akkor szóljanak, ha újra nézők előtt játszhatunk. Nem tudom elképzelni, mit kezdenék magammal szurkolók nélkül.

A hétköznapok során is kétféle személyiségem van, attól függően, milyen körben mozgok. A barátok úgy ismernek, mint aki szeret a társaság középpontjában lenni, sokat beszél és poénkodik, a kevésbé ismerős közegben viszont inkább meghúzódom és kívülről szemlélem az eseményeket. Ebből is látszik, mikor érzem jól magam. Az utóbbi időben azt vettem észre, az én személyiségem is átalakult, már nem csinálok hülyeségeket, nem dobom el az agyamat. Magamban is átértékeltem sok mindent, amikor nem vérre ment a mérkőzés, mellőztem a túlzott reakciót, mert belegondoltam, talán az ellenfelem minden tudását beleadta abba a lövésbe. Biztos sokan megosztó személyiségnek tartanak a túlzott őszinteségem miatt, ami manapság sajnos kezd egyre inkább rossz tulajdonsággá válni. Én viszont ilyen vagyok, így neveltek a szüleim, ha valamiről van véleményem, akkor senki miatt nem fogok mást mondani.

Válogatott: El nem ért álmok és új remények

Eddig sem számítottak rám, lehettem bármilyen jó formában, valószínűleg ezután sem változik a helyzet. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz kapusai lennének a válogatottnak. Valószínűleg a személyiségem miatt sem voltam a keret tagja, korábban nem volt divat, hogy valaki kimutassa az érzéseit a pályán. Negatív visszajelzéseket hallottam ezzel kapcsolatban, aztán eljutottunk odáig, hogy most már természetes, ha egy kapus hasonló módon örül a védésének. Jelen pillanatban a klubomnak szentelem minden energiámat, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok a nemzeti csapatnál.

Az ugyanakkor nagyon jólesett, amikor a siófoki edzőm azt mondta, ő már behívott volna a válogatottba, és nem a magyarra, hanem a norvégra gondolt. A kapitány személye nyilván meghatározó lesz a kérdésben, valószínűleg magyar edzőt fognak választani, miután a külföldi nem jött be. Ha behívnak, nem feltartott kezekkel fogok odaállni, hanem megharcolok a helyemért. De nem az lebeg mindennap a szemem előtt, hogy azért kell jól védenem Siófokon, hogy bekerüljek a válogatottba. Az viszont igaz, hogy már a hazai rendezésű olimpiai selejtezőn részt venni is nagy élményt jelentene. Hihetetlen érzés volt, amikor címeres mezbe bújhattam a 2016-os Eb-n, de utólag behívott játékosként nem kaptam meg a kellő segítséget.

A búcsú és a jövő tervei

A keresztszalagja lett a keresztje, mert háromszor sérült meg súlyosan a karrierje során, és mindig akkor, amikor épp nagyon jól ment neki. A napokban jelentette be, hogy a nyáron befejezi, és miután kimondta ezt, hatalmas kő esett le a szívéről. Nem egy nap alatt döntöttem el, már tavaly is úgy írtam alá a dortmundi szerződésem, hogy lehet, ez lesz az utolsó évem, és egy-két hónapja eljátszottam a gondolattal, hogy a nyáron befejezem. Amikor elkezdtem ezt a csodálatos utat, azt tűztem ki magam elé célul, hogy úgy szeretném abbahagyni, hogy csak a szép dolgokra emlékezzenek velem kapcsolatban, ne a sérülésekről legyek híres. A családom, illetve a szűk baráti kör tudta, mit tervezek, és hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy nyilvánosan is kimondhattam. Nem is tudtam annyira a kézilabdára koncentrálni, mint amennyire szerettem volna.

Korábban már diplomáztam rekreációból a Testnevelési Egyetemen, és nemrég elvégeztem egy nemzetközi OKJ-s személyi edző képzést is. Emellett van kézilabda edzői végzettségem, jelenleg is 8-10 éves kiskapusok mozgásfejlesztésével, edzésével foglalkozom. Tavaly nyáron rendezte meg az első saját kapustáborát.

Mindig is vágytam rá, hogy nagy motorra letegyem a vizsgát, de erről is lebeszéltek, miután már az autóra is azt mondják, hogy „schumacheresen” vezetem. Sokféle extrém sport érdekel, mindent szeretek, ami sebességgel és adrenalinnal jár. Az egyiptomi nyaraláson kipróbáltam a búvárkodást, pedig előtte talán a felét értettem annak, mire kell odafigyelnem a víz alatt. A barátaim idén hőlégballonos repüléssel leptek meg, de a járvány miatt el kellett halasztani, remélem, be tudom pótolni. És sziklamászáson is részt vennék - nem tudom, a tervek közül mennyit fogok megvalósítani a karrierem befejezése után.

tags: #szikora #melinda #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• A berlini Európa-bajnokság Baji Balázzsal
• Különbségek és közös pontok a jégkorongban
• Korszerű fociedzések gyermekeknek
• Király Gábor ikonikus szerelései és a magyar válogatott mezek
• tudjon meg többet az FC Barcelona gyermekmezekről