A Rájátszás: Amikor a Költészet Popritmusban Éled – A „Szívemhez szorítom” Koncert és Kiadvány Fényében
A Rájátszás egy egyedülálló kulturális jelenség, ahol a kortárs magyar költészet és a populáris zene találkozik. A Rájátszás játék verssel és zenével, körülbelül tíz ember közös magánügye. Az utóbbi évek legizgalmasabb irodalmi és zenei produkciója, amelyben a létrehozás és az előadás nem arról szól, hogyan lesz valakiből sztár, hanem arról: hogyan lesz egy dal nagyon jó.
A Rájátszás születése és alapkoncepciója
2011-ben a Margó Irodalmi Fesztiválon indult el a Rájátszás története, amikor költők és dalszerzők kezdtek közös alkotásba. A Rájátszás formáció 2011-ben mutatkozott be először a budapesti Margó Városi Irodalmi Fesztiválon, és tette népszerűvé a magyar kortárs költészetet a fiatalok és az idősek körében egyaránt.
Milyen előadás születhet egy esten, ahol a vers, a zene és a humor a kohéziós erő? Egyáltalán megférnek ezek egymás mellett? A 2011-ben alakult Rájátszás minden fellépésén rácáfol a hitetlenkedők érveire. A Rájátszás koncertjén írók, költők és zenészek írják át, illetve újra egymás műveit és hoznak létre közösen új alkotásokat. Hogyan alakul át egy vers dallá? Mennyire fontos egy sláger esetében a szöveg?
Kering köztük az a felvetés, hogy minden költő igazából rocksztár akart lenni, s minden rocksztár egyben költőnek képzeli magát. Egy bennük közös, ennek a kreatív játszótérnek az alkotói a tapsot egyformán szeretik.
Költők és Zenészek Találkozása
Ez a különleges alkotói közösség számos ismert nevet vonultat fel a magyar irodalmi és zenei életből. A Rájátszásban a legnépszerűbb alternatív magyar pop-rock együttesek frontemberei, valamint kortárs költők írják újra és játsszák el egymás műveit. A zenészek között megtalálhatjuk Beck Zoltánt (30Y), Kollár-Klemencz Lászlót (Kistehén), Egyedi Pétert (Óriás), Szűcs Krisztiánt (HS7) és Kardos-Horváth Jánost (Kaukázus); mellettük pedig néhány költő is hangszert ragad és énekel is, mint például Grecsó Krisztián és Háy János. Mások pedig felolvasással vesznek részt az előadásban: Kemény István és Erdős Virág.
Erdős Virág, Háy János, Grecsó Krisztián és Kemény István is helyet foglalt azon a színpadon, ahol később a magyar alter- és popszcéna legismertebb előadói játszották el a szerzők megzenésített szövegeit: Beck Zoltán és Sárközy Zoltán (30Y), Egyedi Péter (Óriás, Isten Háta Mögött), Kollár-Klemencz László (Kistehén), valamint Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) is dallamba fogott egy-egy kortárs verset. Ugyan nem volt jelen sem Szálinger Balázs, sem Závada Péter, de az általuk jegyzett szövegek is megkapták zenei köntösüket.
Hogyan lép párbeszédbe költői életművekkel a 30Y, a Heaven Street Seven, az Óriás vagy a Kistehén frontembere? Milyen, amikor egy író újraértelmez egy már ismert slágert? A Kistehén, a HS7, az Óriás, a 30Y frontemberei értelmeznek újra régi, és mutatnak be friss slágereket a legismertebb hazai kortárs költők szövegeit felhasználva.
| Költő | Zenész / Zenekar |
|---|---|
| Háy János | Beck Zoltán (30Y) |
| Grecsó Krisztián | Kollár-Klemencz László (Kistehén) |
| Kemény István | Egyedi Péter (Óriás) |
| Erdős Virág | Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) |
| Szálinger Balázs | (közös alkotások Szűcs Krisztiánnal) |
| Závada Péter | (közös alkotások Egyedi Péterrel) |
A „Szívemhez szorítom” kiadvány és dal
A projekt eredményeként nem csupán koncertek, hanem kiadványok is születtek, amelyek tovább öregbítik a Rájátszás hírnevét. Két verseskönyvet adtak ki lemezzel együtt: Rájátszás: költészet popritmusban és Rájátszás - Szívemhez szorítom címen. Kettesbe kapcsolt a Rájátszás. Szívemhez szorítom címmel megjelent a második könyvbe csomagolt cédéjük; tizennégy új dal, novellák, valamint a dalszövegek mellett az eredeti versek is megtalálhatók a kiadványban.
A "Rájátszás - Szívemhez szorítom" kiadvány 2015-ben jelent meg a Kultúrkombinát / Magvető gondozásában, 105 oldal terjedelemben. A repertoárt színesítette még a 30Y Szívemhez szorítom című dala is, amelyhez Háy János szerezte a szöveget.
Rájátszás koncertek: Élmény és befogadás
A Rájátszás fellépései rendhagyó élményt nyújtanak a közönségnek. A Rájátszás formáció az elmúlt évek során országszerte szórakoztatta a sztárfellépők és Rájátszás-rajongók táborát. Kezdetben hézagos volt a tánctér a lenti koncertteremben, de este nyolc előtt pár perccel belepték a rajongók a helyet. Meglepő, hogy leginkább két generáció képviseltette magát a koncerten: a középkorúak (35-50 éves) és a náluk jóval fiatalabb (16-20) korosztály.
Azért érzem fontosnak megjegyezni ezt, mert a középiskolában nagyon elmaradott a kortárs irodalom oktatása, ennek ellenére sok gimis eljött, ami azt jelenti, hogy a Rájátszás talán képes kitölteni azt az űrt, amelyet a közoktatás nem vagy csak részben tud. A másik, ezúttal kellemetlen meglepetés az ülőhelyek hiánya volt. A dalok közti szünetek biztosították a lehetőséget a viccelődésekre - ezek a pillanatok voltak azok, amelyektől úgy érezhette a közönség, hogy egy humorestet is kap az előadások mellé. A szokottnál is felszabadultabbak voltak a zenészek, s úgy vélem, ez magának a Rájátszásnak köszönhető.
Aki kilátogatott ezen az estén az A38-ra, nem bánta meg, hiszen felejthetetlen élményben lehetett része. Rendkívülinek tartom a kezdeményezést, amit a Rájátszás életre hívott, s azt, hogy egy légtérben lehetünk kedvenc költőinkkel és zenészeinkkel, akik összeállnak egy-egy dal erejéig egy ilyen közvetlen, barátságos közegben. Az emlékezetemben én mindenképp „elvittem magammal” ezt az estét. Rájátszás - költészet popritmusban, A38 Hajó, Budapest, 2014.
Emlékezetes pillanatok a színpadról
A koncertek során számos felejthetetlen pillanatot élhetett át a közönség, melyek közül néhány különösen emlékezetes. Háy János Aktmodell című szövegének feldolgozásával kezdődött az est. A verset eredetileg Beck Zoli zenésítette meg, de igazán, ahogyan a többi alkotás is, a koncertek során érett közös dallá. Ezt Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz Laci követte, akik a Szív, ha üt című közös szerzeményüket adták elő. A közönség nagy ovációval köszönte meg az előadást, ami nem csoda, hiszen egészen lebilincselő volt.
Ezt követően Egyedi Péter Grecsó Legjobban nélküled című dalát játszotta el. Többek között ennek a dalnak (is) köszönhette kiemelkedő jelentőségét ez az este, mivel korábban még senki nem hallhatta a feldolgozást. A költő a szerelmet tematizálja, és az első néhány sorban megfogalmazottak alapján látja beteljesültnek ezt az érzést: „Legjobban nélküled vagyok veled / mert ha itt vagy csak rád figyelek”. Dalszövegként e vers sorai működnek a legjobban, efelől semmi kétség. Később végre Szűcs Krisztián is kivette a részét a „főelőadó” szerepéből: egy Szálinger Balázs szövegátiratot hallhattunk, amely a Heaven Street Seven Hol van az a krézi srác című dalára írt a költő.
Kemény István és Kollár-Klemencz Laci közös produkcióját élvezhettük ezután a Kesztyű című vers feldolgozásával, majd Kemény volt a középpontban, aki A műanyag című művét adta elő. Ez kissé ambivalens érzéseket keltett bennünk: a közönség egyik része nevetéssel, a másik fele fintorgással fogadta az alkotást. Az este egyik legérdekesebb momentuma Háy dorombon való játéka volt. A Nátriumbenzonát című feldolgozást hallhattuk tőlük, amit Beck crossover-popként definiált.
Ezután pár perc erejéig csak Egyedi Péter és Grecsó Krisztián álltak a színpadon. Závada Péter Ahol megszakad című versét adta elő Egyedi, amely nagyon hatásos volt, mindenki csöndben ámult a melankolikus szöveg és dallamvilág hallatán. Főleg akkor fagyott meg a levegő, amikor a záró sort („tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.”) négyszer elismételte az előadó. Még mindig Egyedié volt a főszerep, hiszen az Óriás Helyet tudni című nótája - tudjuk, amelyikben a refrén az a bizonyos „előttem észak, mögöttem dél…” - dallamára Grecsó írt egy új szöveget Eső címmel.
A hátam mögött lévők is kitombolták magukat a dalra, Szűcs Krisztián és Szálinger Balázs közös nótája következett. Kiderült, hogy Szűcs eredetileg életigenlő dalnak szánta ezt a szerzeményt, amelynek a Menni kell tovább címet adta volna, de a költő átírta azt, s így lett Meghalok. Egy külön élmény volt Kollár-Klemencz basszusgitárjátéka. A Pont oda című Grecsó-vers volt az est másik fénypontja: a kicsit blues-os dallamvilággal kísért dalszöveget szinte mindenki kívülről fújta. Ugyan Egyedi és Beck közös munkájának gyümölcse ez a szerzemény, de a fellépésen az összes sztárvendég közreműködött.
A legnagyobb slágerekkel, mint a francia Noir Désir zenekar slágerének Kistehén-féle átirata, az Elvisz a szél, vagy a Trabantfejű utolsó dala a szerelemről, az Ezt is elviszem magammal, illetve a Pont oda című dalokkal zárult a szeptember 18-ai Rájátszás. Mindenki üvöltötte a szöveget, s most érezték az előadók is, hogy bevonhatják a közönséget, így Kollár-Klemencz az ég fölé emelte a mikrofont.
A Rájátszás továbbélése
Bár a Rájátszás történetének egyes fejezetei lezárulnak, a projekt szelleme és népszerűsége tovább él, újabb és újabb formákban. A Rájátszás története a Müpában lezárult, viszont a 2022-es zalai Margófeszten még egy epizóddal kiegészül: a fesztivál első napján fellépett a zenekar, a további napokon a rájátszók más-más felállásokban mutatkoztak be. Beck Zoli és Szűcs Krisztián bemutatta a Csengey Dénesről szóló Másnap című műsorát, Grecsó Krisztián Hrutka Róberttel tandemezett, Kollár-Klemencz László kamarazenekarával lépett fel, de beszélgettünk az írókkal, Háy Jánossal, Grecsóval, Kemény Istvánnal és Kollár-Klemencz Lacival is.
tags: #szivemhez #szoritom #rajatszas #koncert
