A szlovákiai magyar labdarúgás történetének meghatározó fejezetei a II. világháború után
Bevezetés: A magyar sportélet helyzete Csehszlovákiában 1945 után
Szlovákia területén 1945 után a központilag irányított magyar sportélet már nem születhetett újjá. Az akkori Csehszlovákiában élő magyarságnak nem adatott meg a nemzeti önigazgatás, mint a két világháború közti időszakban, amikor virágzott a magyar sportélet, amely 1918 és 1938 között kisebbségi életünk legsikeresebb területe volt. A csehszlovákiai, nagyobbrészt szlovákiai magyarok életéből azonban 1945 után sem tűnt el a sportolás, csak éppen az akkori szocialista rendszer intézményesített keretei között nevelkedtek a többségi nemzet által szlovákoknak tartott magyar ajkú sportolók, bekapcsolódva a létező sportszövetségek és -klubok munkájába.
A totalitárius rendszer hatása és a sport szervezete
1948 után a sportban a totalitárius rendszer lett úrrá. Jellemvonása az ideológiai és a szervezési egység volt, mind állami vonalon, mind az önkéntes szerveződések terén. Minden az uralkodó pártnak alárendelve történt. A testnevelésnek és sportmozgalomnak a tagságot a szocialista internacionalizmus szellemében kellett nevelnie, az elviselhetetlen osztályharc és a marxizmus-leninizmus jegyében.
A sporttörténészek szerint kedvező hatásai is voltak az állam beavatkozásának a sportmozgalomra. Három sporttörvényt is kiadtak, mégpedig 1949-ben, 1952-ben és 1956-ban. Kiépítették az irányító sportszerveket, megalakult a testnevelési és sporthivatal. Szlovákiában is kialakult a sportszerveződések egész hálózata, kerületi, járási és helyi szinten is. 1956 után az állam lemondott a sportirányításról, és a sporttal való törődést átadta a Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek (ČSTV, 1957-ben alakult).
A labdarúgó bajnoki rendszer az 1957/58-as idényben állt vissza az európai norma szerinti őszi-tavaszi lebonyolításra. 1963-ban azonban újra áttértek a szovjet formulára (pedig ez nem lett volna kötelező, más Kelet-európai országokban, például Romániában, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában is őszi-tavaszi bajnokság zajlott).
Az élsportolók veszélyeztetett helyzete és a politikai üldözés
Említést érdemel, hogy a vizsgált időszakban az élsportolók ugyan kijutottak külföldre, de minden lépésüket éber kísérők figyelték. És attól sem riadt vissza a rendszer, hogy a legjobb jégkorongozókat, labdarúgókat rács mögé küldje. Az 1989-es rendszerváltás 20. évfordulója alkalmából két ilyen esetről is beszámolt a Sme napilap.
„A sport a sztálinista rendszerekben elkényeztetett gyermek volt. Ettől függetlenül a híres sportolókat visszafogottság nélkül hazaárulóknak nyilvánították. Főleg az ötvenes években” - fűzte hozzá magyarázásként a cikkben Ján Grexa szlovák sporttörténész, aki már a későbbi eseményekre is utalt, amikor élvonalbeli játékosok, válogatott focisták váltak politikai foglyokká. Az 1956-os magyar forradalom orosz leverése után újra bekeményített a rendszer, ismét gyanúsítgatták, figyelték, üldözték az embereket - a sportolók meg különösen veszélyeztetett csoport voltak, mert jártak Nyugatra. „Már az elég volt, hogy potenciális kémnek tűntek. A magyar futballisták tömeges emigrációja után félelem lett úrrá a vezérek körében” - olvasható a cikkben, mely a Slovan labdarúgóinak esetét említi. 1957-ben külföldi túrán járt a csapat, négyen mérkőzések közben elbeszélgettek az emigránsokkal, aminek az lett a vége, hogy hazaérkezésük után öt évre elítélték őket, és mehettek a jáchymovi bányába…És ez lehetett a jéghegy csúcsa.
„Hamis gulyás” – A kommunista Csehszlovákia mediális propagandájáról a hidegháború alatt
Kiemelkedő magyar labdarúgó személyiségek Csehszlovákiában
Ilyen sporttársadalmi légkörben, közegben, a II. világháború után elvesztett nemzeti önigazgatás nélkül próbáltak érvényesülni és érvényesültek is a magyar sportolók. Néhányukról sporttörténeti emlékeinkből tudunk, de valójában ez az időszak fehér folt a szlovákiai magyarság történetének feltárásában, akárcsak a későbbi évtizedek.
A fociberkekben ismert, de köztudatunkban a magyar Aranycsapat mellett a háttérbe szorult Borhy Károly, aki a csehszlovák labdarúgó-válogatottat vezette az emlékezetes, 1954-es vb-n. A focinál maradva Kubala László sem kerülhette el figyelmemet, hiszen a Barcelona későbbi csillaga, három ország válogatott labdarúgója a II. világháború után két évet Pozsonyban futballozott.
Kubala László személye kulcsfontosságú a szlovákiai magyar sporttörténet szempontjából. Torma Gyula lánya, Darina Kratochvílová vallott egy interjúban: „A háború után szüleimnek szinte mindenük odaveszett Budapesten. Apunak jelentkezett Szlovákiából egy barátja, Kubala László labdarúgó. Hívta őt, hogy menjen ő is oda, mert jól érzi magát. Így apám új hazát választott.”
A korabeli szlovákiai magyar sportélet további kiemelkedő alakjai között szerepel Kozma Gyula nemzetközi sakkmester, aki a hatvanas évektől szlovák sportújságíróként tevékenykedett, s így részben feledésbe merült korábbi, nem lebecsülendő sakkozói múltja.
