A Szolnoki Kosárlabda Története: Az Olajbányász Útja a Csúcsra
A szolnoki kosárlabdázás írott történelme s annak dicsőséges fejezete azzal a momentummal vette kezdetét, amikor Tiboldi Tibor, a Verseghy Ferenc Gimnázium testnevelő tanára 1942-ben felszereltette az első kosárlabda-palánkot az iskola tornatermében. Tiboldi Tibort a szolnoki kosárlabdasport elindítójának tekinthetjük. 1912. szeptember 9-én született Szolnokon. Édesapja, Tiboldi Gyula az 1900-as évek elején Erdélyből, Székelykeresztúrról gyalog indult el szerencsét próbálni. 1908. január 1-jén kinevezték az Állami Verseghy Ferenc Reálgimnázium testnevelési tanárává. Tiboldi Tibor verseghys diák volt, majd az érettségit követően a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán tanult 1930-34 között. 1940-ben fia, Tibor váltotta fel folytatva apja hivatását. 1940-ben megkapta rendes tanári kinevezését a Verseghy Ferenc Gimnáziumba. A tanár úr fogékony volt az újdonságokra.
A kezdet kezdetén, 1942-ben a sportág úttörői voltak Szolnokon: Nagy Ferenc, Nagy Vilmos, Horváth Ferenc, Tassi János, G. Molnár Ferenc. A felsőbb osztályokban már 1942-től oktatták a kosárlabdát. A kosárlabdát Szolnokon kezdetben a MÁV labdarúgói űzték kiegészítő mozgás gyanánt, ám rövid időn belül önálló életre kelt úgy a férfiak, akárcsak a hölgyek körében.
A MÁV csapatának korai szereplése és a váltás
A MÁV-os csapat 1946-ban bejutott az NB I-be. Az edzéseket a Verseghy gimnáziumban tartották, de a mérkőzéseket a terem alkalmatlansága miatt Budapesten, a MÁVAG, a TF, a BBTE csarnokaiban rendezték. A játékoskeret zömmel verseghys diákokkal bővült. Az elkövetkezendő években, évtizedekben a városban sorra alakultak, de szűntek is meg kosárlabda-szakosztályok, esetleg névváltozáson mentek keresztül: MÁV, MADISZ, Locomotív, Honvéd, Vörös Meteor, MÁV-MTE. Ezt az időszakot a nagy vitalitás, de a minőségi középszerűség jellemezte.
1949-ben kiestek az NB I-ből. 1950-ben az NB II-ben a fiatal Horváth János edző irányításával szerepeltek. Mivel a MÁV csapata 1958-ban megszűnt, nem volt férfi kosárlabda a megyeszékhelyen.
Az Olajbányász SK megalakulása és a fokozatos fejlődés (1959-1980-as évek)
Ekkor már működött egy sportkör az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnél, az "Alföldi Olajbányász SK". A kosárlabda szakosztály 1959 tavaszán alakult meg. Néhány fiatal olajos dolgozó, miközben sportolási lehetőséget keresett - a kosárlabdánál kötött ki. Az alkalmi társulat Lőrincz Andor személyében kitűnő menedzserre akadt, aki jó ismerője volt a szolnoki sportéletnek, illetve a kosárlabdának. 1959-ben a csapat a városi bajnokságban szerepelt. Így igent mondott az új csapatnak Bohaty Lajos, aki a Műszaki Egyetemen végzett, és korábban játszott a Szolnoki MÁV NB I-es sikercsapatában. Csatlakozott Csikász Sándor, Frizzi Lajos, Dusa István, Ercsényi Sándor, dr. Juhász Pál, Szokodi Gyula és Balasi Péter, valamint Oros János és Oros Ferenc.
A városban még egy férfi kosárlabda csapat alakult a Vörös Meteornál az NB I-es női gárda árnyékában. A két férfi együttes között komoly rivalizálás folyt, ám a Vörös Meteor férfi csapata nem bizonyult hosszú életűnek, megszűnt a szakosztály. Több játékos átkerült az Olajbányászhoz, amely így megerősödve, 1962-ben mint megyei bajnok, részt vehetett a Debrecenben rendezett osztályozón. A csapatnak nem sikerült a feljutás. A következő évben ismét a megyei bajnokságban szerepeltek, és az újabb osztályozón az NB II-ért Budapesten, a Tüzér utcában léptek pályára.
1964-ben a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban nem tudott a magasabb osztálynak megfelelni az együttes, s a következő évben ismét a megyei bajnokságban játszott. 1968-ban mindkét csapat kivívta a jogot, hogy részt vegyen az NB II-ért rendezett osztályozón. Az 1969-es NB II-es bajnokságban jól szerepelt az együttes és bentmaradt. A következő esztendőben átszervezték a bajnokságot és az addigi három csoportos NB II-t kettőre szűkítették. A megnövekedett követelményeknek már nem tudott eleget tenni az olajos gárda és kiesett a magasabb osztályból.
Balogh Péter lett a csapat edzője, az ő szakmai irányításával újjáformált, megfiatalodott együttes lépett pályára az újonnan kiírt NB III-as bajnokságban. Ugyanakkor több kosárlabdázó befejezte az aktív játékot és sok tehetséges fiatal került a helyükre. A csapat biztosan nyerte a bajnokságot, így 1972-ben újra NB II-es mérkőzések voltak Szolnokon. A szakmai munkát Acsay Attila irányította, mint játékos edző. A fiatal, rutintalan csapat kiesett az NB II-ből, de már ekkor is kitűnt, hogy ez a csapat többre hivatott. Ettől kezdve nem volt kiesési gond, jó középcsapat lett az Olajbányász az NB II-ben, egészen 1979-ig. A csapat a dobogós hely megszerzését tűzte ki célul, végül is Eger mögött a második helyen végzett.
1980-ban az NB I-be való felkerülés volt a cél, ezt azonban nem érték el. Az 1980-1981-es bajnoki évadra a felkészítés szakmai munkáját Halmos István látta el. A csapat veretlenül nyerte a bajnokságot és kivívta a jogot, hogy az 1982/83-as évadban az NB I-ben szerepeljen. Sajnos búcsút is mondott a legmagasabb osztálynak, de mint a legjobb kiesőt a Magyar Kosárlabda Szövetség visszasorolta az első osztályba. Az 1985-1986-os NB I-es bajnokság újonc csapata, az Alföldi Olajbányász, összetételében megváltozott. Táskai Gábor személyében egy 32 éves fiatal edző irányította a csapatot. Terveikben a 14. hely szerepelt, a 15-20. helyezett játszhatott a kiesés elkerüléséért. Novemberben a csapat még az 5. helyen szerepelt, de áprilisban már a kiesés ellen küzdöttek. A csapat nem bírta az idegtépő légkört, a rendkívül nagy nyomást, és végül kiesett az NB I-ből.
1986-1987-ben stabil NB I-es csapatot kívánt létrehozni a Szolnok vezetősége, és ebbe nem fért bele a régi edző személye. Új edző érkezett az akkori Jugoszláviából, a vajdasági Földi Sándor személyében. Földi magával hozott kosárlabdázókat is Szolnokra. A cél az NB I-ben maradás volt. Az Olajbányász sokáig a harmadik-negyedik hely körül volt, de lecsúszott a végére a hatodik helyre. Már ekkor elkezdődött a Play-off rendszerű rájátszás.
Kulcsfigurák a szolnoki kosárlabda történetében
Szolnok kosárlabda-történetének ugyancsak kimagasló alakja Bohaty Miklós. Fegyverneken született 1935. december 6-án. Miklós és Lajos a Verseghy gimnáziumban ismerkedett meg a kosárlabdával, majd a szolnoki MÁV csapatában játszottak. Bohaty Miklós a Műszaki Egyetem Szolnoki Kihelyezett Karán tanult a tagozat 1956-os megszűnéséig. Ekkor felkerült Budapestre, és a Műegyetem nagyhírű csapatában, a MAFC-ban játszott. Később válogatott lett és mind klubjában, mind a nemzeti csapatban csapatkapitány volt. Részt vett az 1960-as római, az 1964-es tokiói olimpián. 1959-ben és 1963-ban az Európa-bajnokságon a negyedik helyen végeztek, 1961-ben „csak” hatodikak lettek. A főiskolai világbajnokságokon 1957-ben második, 1959-1961-ben negyedik helyet szerezték meg. Bohaty Miklós 1956 és 1964 között 116-szor viselte a magyar válogatott mezét.
Pogány Gyula tagja volt a MÁV NB I-es csapatának. 1930-ban született és tízévesen lett verseghys diák. A gimnázium testnevelője felfigyelt a jó mozgású nyurga fiúra, hívta kosarazni. A sportág iránti rajongása végigkísérte életét, aktív pályafutását befejezve sokáig játékvezetőként tevékenykedett. Élete párját, Pataki Erzsébetet - aki a szolnoki kosárlabdázás kimagasló egyénisége volt, játékával kiérdemelte a "Cseles" becenevet - is a palánkok világából választotta.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség vezetői, Balogh László és Bernáth András 2007-ben - tisztelegve és emléket állítva a szolnoki kosárlabdázás legelső emberének megalapították a Tiboldi Tibor-díjat. Azok kapják, akik sokat tettek és tesznek a megye kosárlabdasportjáért.
Az első bajnoki cím (1991): A Szolnoki Olajbányász felemelkedése
Az 1987-1988-as évadban a vezetők magasabbra helyezték azzal a lécet, hogy leigazolták az egész ország meghökkenésére az ország egyik legjobb játékosát, a sokszoros válogatott játékost, Berkics Lászlót. Volt klubja, a Bp. Honvéd megtett mindent, hogy a játékost ellehetetlenítse, végül az első meccseken nem léphetett pályára, de utána már a rohamosan gyarapodó szolnoki szurkolók legnagyobb örömére igen. A cél nem titkoltan a feljutás volt az NB I „A” csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba. Az alaposan megerősödött csapat az alapszakasz negyedik helyén zárt. Ebben, és már az előző bajnokságban is Play-off rendszerű volt a bajnokság, az Olajbányász a 7-14. helyéért játszott. Nagy volt a várakozás, de nem volt elég ereje a csapatnak a feljutásra. Így a következő évet is a „B” csoportban kezdték.
1988/89-ben már hivatalosan is a feljutás volt a cél a szolnokiak számára, ami reálisan teljesíthető is volt. Az Olajbányász SE 1989 óta folyamatosan az élvonalban szerepel. Ettől az évadtól már nem Alföldi, hanem Szolnoki Olajbányász néven szerepelt az egyesület. 1989-1990 volt az első évad a legfelső ligában. A szakmai munkával, a csapat korábbi játékosát, a gárdát a legjobbak közé vezető Szalay Ferencet bízták meg. Abeljanov személyében Európa hírű játékost igazoltak le. Az első évad nem úgy sikerült ahogy azt a vezetők eltervezték, és a kiesés ellen kellett küzdeniük.
1990-1991-ben a szolnoki kosárlabdázók felértek a csúcsra, bajnok lett az Olajbányász. Ehhez hatalmas utat kellett megtenniük Rezák László és Szalay Ferenc tanítványainak. A bajnok Szolnok jóformán egy ötössel játszotta végig a bajnokságot. Két remek külföldi: egy palánk alatt megbízható - igaz „öregedő” center, Rasid Abeljanov, egy életveszélyes magasbedobó, Andrej Tyubin. Mind a kettő játékos az akkor már megszűnőfélben lévő Szovjetunióból érkezett. A Kuncze Géza által Magyarországra hozott állványos kosárlabda Szolnokra nem jutott el.
Harmincnégy évvel ezelőtt, 1991. április 11-én a Szolnoki Olajbányász kosárlabdacsapata megszerezte első magyar bajnoki címét, ezzel örökre beírva nevét a hazai sporttörténelembe. A döntő negyedik mérkőzésén idegenben, Zalaegerszegen 74-72-re győzték le a címvédő ZTE-t, ezzel 3-1-es összesítéssel hódították el az aranyérmet. A győzelem kulcsszereplői között voltak Berkics László, Andrej Tyubin, Rasid Abeljanov és a Tóth testvérek, Zoltán és Attila. A szolnoki főtéren több ezren fogadták az aranyérmes csapatot, és azóta is minden évben megemlékeznek erről a dicsőséges napról. Az edzői stábban Rezák László mellett Szalay Ferenc is jelentős szerepet játszott, aki később Szolnok polgármestere és az MKOSZ elnöke lett.
Az Olajbányász sikerei és kihívásai az élvonalban (1990-es évektől napjainkig)
Az ezt követő évtizedekben a csapat és a sportszervezet vezetése a folyamatos és tudatos szakmai fejlődéssel építkezett. Az 1991-1992-es szezonnak a legnagyobb vesztesége Andrej Tyubin volt, aki az Egyesült Államokba költözött. Helyette a szintén orosz Viktor Zsarkov érkezett. Az Olaj ebben az évben indult a Klubcsapatok Európa-bajnokságában, a Klubcsapatok Európa Kupájában és a Szuper Ligában is. A Klubcsapatok Európa-bajnokságában a Partizan Belgráddal játszott, ahol kettős győzelemmel a jugoszlávok jutottak tovább.
Az 1992-1993 szezon nagy reményekkel indult. Két jugoszláv játékos érkezett Stojan Ivković és Đurica Stan. A csapatkapitány Hosszú István lett, miután Tóth Zoltán abbahagyta az aktív játékot. A Korać Kupában a harmadik fordulóig jutott a csapat, miután kiesett az Olympique D’Antitbes-szel szemben. A hazai bajnokságban pályahátrányból egy botrányoktól sem mentes párharcban sikerült kivívni a továbbjutást Körmenden, miután ott kétszer is sikerült nyerni. Két szezonnal később, 1992/93-ban újra döntőbe jutottak, de akkor ezüst jutott (akárcsak a Magyar Kupában). A rájátszásnak a harmadik helyről vágtak neki, a Videoton SC-n és - talán némi meglepetésre - a második helyezett Körmenden is könnyedén léptek túl (mindkétszer 3-0).
1993-1994-ben újabb „ikon” hagyta el a csapatot Berkics László személyében, aki hat évig játszott a csapatban. Első szolnoki szezonjában 29,7 pontos átlaga volt. Ez évben érkezett a csapathoz Antonio Alexe Nagyváradról. A Szuperliga alapszakaszában a második helyen végzett az Olaj, de a rájátszásban végül nem sikerült a legjobb négybe jutni. A magyar bajnokságban szintén pályaelőnyről esett ki a csapat 3-1-re a Sopron ellen. Az 1993-1994-es évadban különvált a kézilabda és a kosárlabda szakosztály, így a Szolnoki Olajbányász felvette a Szolnoki Olaj KK nevet. A csapatból távozott a csapatkapitány Hosszú István. Továbbra is az Alexe/Ivkovics légiós duóval a soraiban játszott a Szolnok. A negyeddöntőben a Paksot verték ki 3-1-gyel, de az elődöntőben a ZTE volt a jobb 3-0-val. A bronzéremért a Körmend ellen győzött az Olaj, viszonylag simán, viszont a Magyar Kupa döntőben ismét alulmaradtak az elmúlt két évhez hasonlóan. Újabb két évet kellett várni arra, hogy ismét felálljanak a dobogóra, 1994/1995-ben a harmadik hely jött össze. A harmadik helyről indulva a hatodik Paks várt rájuk a negyeddöntőben, négy mérkőzés kellett a négy közé jutáshoz (3-1).
Az 1995-1996-os bajnokságban visszatért a korábbi szolnoki játékos Radonjić Siniša ill. Stojan Ivković távozott. Alexe mellé Darko Papać érkezett második légiósként. Az alapszakaszban csak a 8. helyet szerezte meg a csapat. A hetedik helyért a szombathelyi Falco ellen sikerült nyerni 2-0-ra. 1996-1997-ben visszatért Ivkovics és távozott Góbi. A Csepelből érkezett helyette center, Ecseri Norbert személyében. A csapat az alapszakaszban az ötödik helyen végzett 13-9-es mutatóval. A negyeddöntőben a ZTE verte ki az Olajt 3-2-vel, ahol az utolsó meccs egy halatlanul izgalmas találkozó volt 91-90-es hosszabbítás utáni végeredménnyel. A bajnokságban végül a 7. helyett sikerült megcsípniük. A következő, 1997-1998-as szezonban új edző érkezett Goran Miljkovics személyében, aki Rezák Lászlót váltotta. A csapatban már magyar játékosként szerepelt Stan és Radonjics is. A csapat magját fiatal szolnokiak alkották Bódi, Boldizsár, Balogh, Mérész Csaba és a rutinos Takács Attila. Az alapszakaszban az ötödik helyet sikerült megszerezniük. A negyeddöntőben a Paksot pályahátrányból sikerült kiverni, majd következett a későbbi bajnok Albacomp, akivel szoros csatában 3-2-ben maradt alul az Olaj. A bronzérem három meccsen dőlt el és a harmadik meccset Körmenden az Olaj nyerte 85-82-re. 1997/1998-ban edzőváltás történt, Goran Miljkovics első szezonjában rögtön érmet szerzett, újabb bronz került a vitrinbe. Az Albacomp egyeduralmát éljük ekkor, a Szolnok rosszul jött ki a hármas holtversenyből az alapszakasz végén, így csak az ötödik helyről, pályahátrányból kezdhette a rájátszást. Ennek ellenére is sikerült kiejteni a Paksot, hogy aztán szembetalálják magukat a nagy dolgokra készülő fehérváriakkal.
Az 1998-as szezonban a csapat a megszűnés szélére sodródott, csőd szélén állt. Emiatt tüntetés és aláírás gyűjtés is volt a városban. Az összefogás megszületett, és megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft. A csapatba megérkezett az első amerikai játékos, Darryl Parker is. Abban az évben a tiszai árvíz miatt Cegléden játszott néhány meccset az Olaj. Az 1999-2000-es szezon előtt, hat év után távozott Antonio Alexe. Pór Péter lett a másodedző Zoran Kmézics mellett. Az alapszakaszban másodikak lettek. A negyeddöntőben a Kaposvárt 3-1-re, majd a Falco-t 3-0-ra verte ki az Olaj. A Falco elleni meccseket ismét Cegléden kellett rendezni az árvíz miatt. 1999/2000-ben - már Zorán Kméziccsel - újra összejött a döntő. A Sztojan Ivkovics, Walke Károly, Gordan Filipovics, Trepák Zoltán, Cziczás László, Szarvas Gábor és Boldizsár Ferenc által fémjelzett együttest megint az Albacomp állította meg a rájátszásban, nagy különbség, hogy ezúttal a legvégén, a döntőben. Az alapszakasz-első találkozott a másodikkal (mindössze egy győzelemnyi volt a különbség a két gárda között a tabellán), 4-2 lett a vége a Fehérvárnak.
A következő bajnokságban a csapat felvette a főszponzora nevét, így a továbbiakban Mol-Szolnokként szerepeltek. Leigazolták a korábban BEK győztes Koprivica-t, de nem váltotta be a reményeket így helyette jött decemberben Bojan Lapov. A csapat indult a Korać Kupában, ahol bejutott a legjobb 32 közé, de a csoportjában végül a harmadik lett két olasz csapat mögött. Az alapszakaszban ismét a Falcoval került össze az Olaj és mivel hatodikak lettek, pályahátrányban voltak. Ennek ellenére sikerült kiverni a szombathelyieket az ötödik meccsen. 2000/2001-ben és 2001/2002-ben is négy közé jutottak a Tisza-partiak, mindkétszer negyedikek lettek. 2001-2002-ben bevezették az úgynevezett középszakaszt, így az alapszakasz legjobb nyolc csapata még egy kört játszott egymással. A középszakaszt harmadikként kezdte az Olaj és negyedikként fejezte be. A negyeddöntőben az Albacompot verték egy öt meccses párharcban, de a döntőbe nem sikerült bejutni a Pakssal szemben. A bronzérmet végül a Falco nyerte. Magyar Kupában ismét bekerült az Olaj a legjobb négy közé.
2002-ben megérkeztek az első litván légiósok az Olajba: Rytis Vaišvila és Antanas Vilčinskas. Az edző Rasid Abeljanov volt, akit később váltott Pór Péter, illetve Zoran Martics. A magyar kupa négyes döntőjébe bekerült a csapat, ahol a bronzmérkőzésen egy ponttal alulmaradt a Körmenddel szemben. 2003-2004 az Olaj legsikertelenebb szezonja lett, mert abban az évben nem sikerült még a rájátszásba se jutni. Menet közben az összes légióst le kellett cserélni, amire addig még nem volt példa. Ennek ellenére is, csak a 11. helyen végzett az Olaj, amit az alsóházi rájátszásban a 10-edikre javított. A 2004-2005-ös bajnokságban ismét a Szolnoki Olaj KK néven szerepelt a csapat. Ebben a szezonban év közben érkezett a csapathoz Dragan Alekszics. Ebben a szezonban ugyanannyiszor tudott győzni az Olaj idegenben, mint otthon, de a 18-8-as mutató csak a hatodik helyhez volt elég.
2005-ben jött az első dél-amerikai játékos az Olajba, a brazil Daniel Soares. Ekkor érkezett a volt orosz válogatott Igor Kuraszov, valamint Thomas Kelley is. Az eredmények elmaradása miatt légiós csere volt a télen és leigazolta a Szolnok a litván Andrius Jurkūnast és Donatas Sabaliauskast. Az első bajnoki címük után tizenhat év telt el, 2006/2007-ben Pór Péter visszavezette a szolnokiakat a halhatatlanok táborába, megvan a második arany! A Kelley-Hollins hátvédpáros ellenállhatatlan volt, de a mezőny jó része nem tudott mit kezdeni a Sabaliauskas-Jurkunas litván duóval sem, és akkor ott volt még a palánk alatt Pavel Frana. Akkoriban olyan magyarok alkották a keretüket, mint Cziczás László és Molnár András, illetve a fiatal Harazin Tamás és Cseh György. A 2006-2007-es bajnokság lett a legfényesebb a Szolnoki Olaj addigi történetében. Az előző évi csapat magját sikerült együtt tartani, majd 18-8-as mutatóval megnyerni az alapszakaszt. Először a Nyíregyházát négy meccsen, majd a Pécset öt meccsen gyűrték le. A döntőben 3-0-ra verték a Körmendet, ezzel másodjára lettek bajnokok.
Ezt követően háromszezonnyi visszalépés következett, igaz abból kétszer is négy közé jutottak. Hiába maradt együtt a keret jó része, címvédőként, 2007/2008-ban az alapszakasz hatodik helyén végeztek. A következő bajnokságban próbálták együtt tartani a csapatot, de az eredmények elmaradtak az előzetes várakozástól. Az alapszakaszban a hatodik helyen végzett az együttes és egy drámai párharcban az ötödik meccsen Pécsett sikerült kiharcolni a négybe jutást. A pályaelőny az Olajhoz került, mert az elődöntő másik csapata a Körmend hetedik helyről jutott be. 2008-as évben új légiósokkal felálló Olajt sorban érték a vereségek és az alapszakasz felénél a 11. helyen álltak. Januárban érkezett egy új légiós trió Ronnie Ross, Ken Tutt és az első afrikai játékos Ousmane Barro személyében. Egy hosszú sikeres meneteléssel végül sikerült bejutni a rájátszásba a 7. 2009/2010-ben is negyedikek lettek. A 2009-2010 szezon előtt nagy várakozások előzték meg a csapat szereplését, mivel 50 éves volt a klub. De a sérülésekkel teletűzdelt bajnokságban csak a negyedik helyet sikerült megszerezni. Darius Rice személyében nagynevű, NBA-t is megjárt amerikait igazoltak, de megfordult a csapatban Winsome Frazier is, akiről sérülés miatt mondtak le. Thomas Kelley, Dragan Alekszics és Ousmane Barro mellett Fodor Márton, Váradi Kornél, sőt később már Báder Márton is a csapat tagja volt. A negyedik helyről indulva az Albacompot kiejtették 3-2-re, a későbbi bajnok ZTE viszont kisöpörte őket az elődöntőben.
A Szolnoki Olajbányász modern kori dominanciája és nemzetközi sikerei
Innentől viszont már nem nagyon volt megállás. Az elmúlt nyolc évből hét döntő következett zsinórban, amiből hatot meg is nyertek. Uralták a mezőnyt, nem véletlenül illették őket a magyar kosárlabda zászlóshajója jelzővel. Még úgy is, hogy közben az edzők jöttek-mentek szép számmal. Sikert sikerre halmoztak, ABA-ligás szereplések mellett a 2011/2012-es és a 2013-14-es szezonban az elmúlt évtized legnagyobb nemzetközi sikerét is elérték, bejutva az EuroChallenge Final Fourjába. A 2010-2011-es évadban fellendült az Olaj játéka, a bajnokságban, valamint a kupában is elvitték az aranyérmet. A 2011-2012-es szezonban újra elhódították a magyar kupát és megvédték bajnoki címüket. Az EuroChallenge sorozatban pedig negyeddöntőbe jutottak, amely négyes döntőjének rendezési jogát el is nyerték, a Debreceni Főnix Csarnokkal együttműködésben. A Final Fourban 4. A 2012-es szezonban a klub bejutott az EuroChallenge Final Fourba, ahol végül a Beşiktaş Milangaz győzte le őket.
A 2012-2013-as bajnokságban az ABA (Adria) ligában indult a Szolnoki Olaj, ahol 13. helyen végeztek. A 2012-13-as szezonban a Szolnoki Olaj meghívást kapott az Adriai Ligában való részvételre, ami tovább növelte a csapat nemzetközi ismertségét. A magyar bajnokság alapszakaszában emiatt nem vettek részt, a középszakaszban csatlakoztak. A bajnokságban és kupában egyaránt ezüstérmet szereztek, mindkét sorozatban alulmaradva az Alba Fehérvár ellenében. 2012/2013-ban becsúszott egy ezüstérem, a Dzunics-féle (Moore, Smith, Wood, Hollins, Jarrod Jones légiósokkal felálló) Albacomp 3-2-re megtréfálta őket a fináléban.
A 2013-2014-es bajnokságot Neno Ašćerić vezetőedzővel kezdték, de a gyengébb szereplés miatt decemberben a másodedző Dragan Aleksić vette át a csapat irányítását. A magyar kupát Pécsett sikerült elhódítani, illetve a bajnokságban mindössze egy vereséget szenvedett az Olaj, amivel bajnoki címet nyert ismét. Az Adria ligában a 12. helyet érték el. 2014 februárjában a Szolnok legyőzte a Sopront a Magyar Kupa döntőjében, ezzel elhódítva a trófeát.
A 2014-2015-ös bajnokságban immáron a második számú sorozatban, az Eurokupában indult a csapat. A hazai mérkőzéseket a Főnik Csarnokban rendezték. D csoportban 3 győzelemmel és 7 vereséggel a csoport 5. helyén végeztek, és nem jutottak a legjobb 32 csapat közé. A hazai porondon a bajnokságban és a kupában is megvédték címüket, az ABA ligában 7. A 2015-2016-os szezonban a csapat nem indult az ABA ligában, így újra részt vett a magyar bajnokság alapszakaszában is. A kupában ezüstérmet szereztek, a bajnokságban azonban megszerezték 7. bajnoki címüket. Az Eurokupában immáron Szolnokon játszhattak, az E csoportban 4 győzelemmel és 6 vereséggel a 4. helyen végeztek, és továbbjutottak a legjobb 32 csapat közé, ahol az N csoportban 1 győzelemmel és 5 vereséggel csoportutolsók lettek. A 2016-2017-es szezonban a csapat az újonnan alakult FIBA-bajnokok ligája sorozatban indult, ahol az E csoportban vett részt.
A Szolnoki Olajbányász egy profi kosárlabdacsapat, amelynek székhelye Szolnokon, Magyarországon található. A csapat Olaj néven is ismert, ami jól ismert becenév az országban. A klubot 1959-ben alapították, és azóta Magyarország egyik legsikeresebb kosárlabdacsapatává fejlődött. Az Olaj kilenc magyar bajnoki címet szerzett, és tíz magyar Kupa-győzelmet is elkönyvelhet. Ez a sikeres múlt teszi a csapatot a magyar kosárlabda egyik meghatározó alakjává. A Szolnoki Sportcsarnokot eredetileg 1975-ben adták át Szolnok város megalapításának 900. évfordulójára. A "Tiszaligeti Sportcsarnok" a Szolnoki Olajbányász otthona, amely a magyar kosárlabda egyik fontos helyszíne. A "NBI-es szakosztály" pedig a magyar első osztályú bajnokságban szereplő csapatra utal.
Kendrick Perry buzzer beaterét nem feledik sem Szolnokon, sem Szombathelyen. Tavaly visszahelyezték magukat a trónra, éppen a ma esti ellenfél, a Falco ellen szerezték meg a Magyar Kupa mellett a bajnoki aranyérmet is. Szombaton megkezdődnek az elődöntők a férfi élvonalban, a legjobb négy közé idén az Egis Körmend, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely, a Szolnoki Olaj KK és a Pécsi VSK-Veolia jutott. Mindannyian „söpréssel”, vagyis 3-0-val vették az akadályt az első körben. Lehet, hogy a Körmend többször jutott négybe, mint a Szolnok, viszont az idén hatvanéves egyesület már nyolcszoros bajnoknak mondhatja magát, ezzel toronymagasan a legsikeresebb az A-csoportos klubok közül. Az idei a tizenkilencedik alkalom a klub története során, hogy az első négy között végez.
A szolnoki női kosárlabda története
A női vonalon az 1998-as esztendő hozott új fordulatot, amikor a stabil anyagi hátteret biztosító Tisza-Coop Rt. a csapat mellé állt. Az NB I/B akkori második helyezettjeként, osztályozón kivívta a legmagasabb osztályban való szereplés jogát, és megteremtette egy sikeres klub alapjait. Az elkövetkező években sikerült az együttesnek stabilizálni a helyét a legmagasabb osztályban. Az ezredfordulót követően a Szolnoki MÁV-Coop SE méltó ellenfele lett a magyar élcsapatoknak, de a nemzetközi porondra is kiléptek, és eredményesek voltak a Ronchetti Kupában. A szolnoki női kosárlabda történetének legsikeresebb évada a 2003-2004-es volt. A magyar bajnokságban ezüstérmet szerzett a többszörös magyar bajnok MiZo-Pécs mögött, ám a Magyar Kupát elhódította, miután az emlékezetes szegedi fináléban két ponttal legyőzte a soproni csapatot. Az Európa Kupa isztambuli négyesdöntőjében pedig második helyen zárt. Az ezt követő évek már nem hoztak átütő sikereket. Szolnokon ma a női kosárlabdázás a MÁV és a Sportcentrum-Sportiskola közös együttműködése alapján működik.
tags: #szolnok #kosarlabda #csapat
