A Szolnoki Kosárlabda Története: Út a Dicsőségbe
A szolnoki kosárlabdázás írott történelme és annak dicsőséges fejezete azzal a momentummal vette kezdetét, amikor Tiboldi Tibor, a Verseghy Ferenc Gimnázium testnevelő tanára 1942-ben felszereltette az első kosárlabda-palánkot az iskola tornatermében. Bár Kuncze Géza által Magyarországra hozott állványos kosárlabda Szolnokra nem jutott el, a fővárosban ekkorra már nem csupán az Amerikából importált korbball állványos, palánk nélküli formáját játszották, hanem már létezett, és egyre divatosabbá lett a palánkos kosárlabda is. Szolnokra csak ez utóbbi jutott el.
A kosárlabdát Szolnokon kezdetben a MÁV labdarúgói űzték kiegészítő mozgás gyanánt, ám rövid időn belül önálló életre kelt úgy a férfiak, akárcsak a hölgyek körében. A második világháború után szinte azonnal maradandót alkottak a MÁV női és férfi csapatai; előbbi az NB II-t nyerte meg, utóbbi az NB I-ben küzdött sikeresen a bentmaradásért. A játékosok zömét mindkét szakágban verseghys diákok adták.
A Szolnoki Kosárlabda Úttörői és Legendás Alakjai
A szolnoki kosárlabdasport elindítójának kétségkívül Tiboldi Tibort tekinthetjük. 1912. szeptember 9-én született Szolnokon, édesapja, Tiboldi Gyula az 1900-as évek elején Erdélyből, Székelykeresztúrról gyalog indult el szerencsét próbálni. 1908. január 1-jén kinevezték az Állami Verseghy Ferenc Reálgimnázium testnevelési tanárává, majd 1940-ben fia, Tibor váltotta fel, folytatva apja hivatását. Tiboldi Tibor verseghys diák volt, majd az érettségit követően a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán tanult 1930-34 között. A felsőbb osztályokban már 1942-től oktatták a kosárlabdát, és 1940-ben megkapta rendes tanári kinevezését a Verseghy Ferenc Gimnáziumba. A tanár úr fogékony volt az újdonságokra, és nem csak diákjai kedvelték. Korai halálát követően, 2007-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség vezetői, Balogh László és Bernáth András - tisztelegve és emléket állítva a szolnoki kosárlabdázás legelső emberének - megalapították a Tiboldi Tibor-díjat. Ezt azok kapják, akik sokat tettek és tesznek a megye kosárlabdasportjáért. A kezdet kezdetén, 1942-ben a sportág úttörői voltak Szolnokon többek között: Nagy Ferenc, Nagy Vilmos, Horváth Ferenc, Tassi János, G. Molnár Ferenc.
Pogány Gyula ugyancsak tagja volt a MÁV NB I-es csapatának. 1930-ban született, és tízévesen lett verseghys diák. A gimnázium testnevelője felfigyelt a jó mozgású nyurga fiúra, és hívta kosarazni. A sportág iránti rajongása végigkísérte életét, aktív pályafutását befejezve sokáig játékvezetőként tevékenykedett. Élete párját, Pataki Erzsébetet - aki a szolnoki kosárlabdázás kimagasló egyénisége volt, játékával kiérdemelte a "Cseles" becenevet - is a palánkok világából választotta.
Szolnok kosárlabda-történetének ugyancsak kimagasló alakja Bohaty Miklós. Fegyverneken született 1935. december 6-án. A négygyermekes pedagógus édesapát 1941-ben Erdélybe, Gyergyószentmiklósra helyezték tanítani, majd 1943-ban behívták katonai szolgálatra. Egy év múlva Szolnokra helyezték tanítani Bohaty Lajost, a három fiú a Verseghy gimnázium diákja lett. Miklós és Lajos ott ismerkedett meg a kosárlabdával, majd a szolnoki MÁV csapatában játszottak. Bohaty Miklós a Műszaki Egyetem Szolnoki Kihelyezett Karán tanult a tagozat 1956-os megszűnéséig. Ekkor felkerült Budapestre, és a Műegyetem nagyhírű csapatában, a MAFC-ban játszott. Később válogatott lett és mind klubjában, mind a nemzeti csapatban csapatkapitány volt. Részt vett az 1960-as római, az 1964-es tokiói olimpián. 1959-ben és 1963-ban az Európa-bajnokságon a negyedik helyen végeztek, 1961-ben „csak” hatodikak lettek. A főiskolai világbajnokságokon 1957-ben második, 1959-1961-ben negyedik helyet szereztek meg. Bohaty Miklós 1956 és 1964 között 116-szor viselte a magyar válogatott mezét.
A Szolnoki Női Kosárlabda Története
A MÁV-os csapat 1946-ban bejutott az NB I-be, de a terem alkalmatlansága miatt a mérkőzéseket Budapesten rendezték. A játékoskeret zömmel verseghys diákokkal bővült, azonban 1949-ben kiestek az NB I-ből. Az elkövetkezendő években, évtizedekben a városban sorra alakultak, de szűntek is meg kosárlabda-szakosztályok, esetleg névváltozáson mentek keresztül: MÁV, MADISZ, Locomotív, Honvéd, Vörös Meteor, MÁV-MTE. Ezt az időszakot a nagy vitalitás, de a minőségi középszerűség jellemezte.
A női vonalon az 1998-as esztendő hozott új fordulatot, amikor a stabil anyagi hátteret biztosító Tisza-Coop Rt. a csapat mellé állt. Az NB I/B akkori második helyezettjeként, osztályozón kivívta a legmagasabb osztályban való szereplés jogát, és megteremtette egy sikeres klub alapjait. Az elkövetkező években sikerült az együttesnek stabilizálni a helyét a legmagasabb osztályban. Az ezredfordulót követően a Szolnoki MÁV-Coop SE méltó ellenfele lett a magyar élcsapatoknak, de a nemzetközi porondra is kiléptek, és eredményesek voltak a Ronchetti Kupában.
A szolnoki női kosárlabda történetének legsikeresebb évada a 2003-2004-es volt. A magyar bajnokságban ezüstérmet szerzett a többszörös magyar bajnok MiZo-Pécs mögött, ám a Magyar Kupát elhódította, miután az emlékezetes szegedi fináléban két ponttal legyőzte a soproni csapatot. Az Európa Kupa isztambuli négyesdöntőjében pedig második helyen zárt. Az ezt követő évek már nem hoztak átütő sikereket. Szolnokon ma a női kosárlabdázás a MÁV és a Sportcentrum-Sportiskola közös együttműködése alapján működik.
A Szolnoki Olajbányász KK Története: Egy Sikergyár Szolnokon
A férfivonalon sem a városban a sportágat meghonosító MÁV révén írta sikersztoriját a szolnoki kosárlabdázás. Több mint hatvan évvel ezelőtt néhány fiatal olajos dolgozó, miközben sportolási lehetőséget keresett magának, a kosárlabdánál kötött ki. A kosárlabda szakosztály 1959 tavaszán alakult meg, Alföldi Olajbányász néven. Az alkalmi társulat Lőrincz Andor személyében kitűnő menedzserre akadt, aki jó ismerője volt a szolnoki sportéletnek, illetve a kosárlabdának. Az együttes eleinte amatőr szinten a városi bajnokságban, majd a megyeiben szerepelt.
A kezdeti évek és a feljutás az NB I-be
A városban még egy férfi kosárlabda csapat alakult a Vörös Meteornál az NB I-es női gárda árnyékában. A két férfi együttes között komoly rivalizálás folyt, ám a Vörös Meteor férfi csapata nem bizonyult hosszú életűnek, megszűnt a szakosztály. Több játékos átkerült az Olajbányászhoz, amely így megerősödve, 1962-ben mint megyei bajnok, részt vehetett a Debrecenben rendezett osztályozón, de a csapatnak nem sikerült az feljutás. A következő évben ismét a megyei bajnokságban szerepeltek, és az újabb osztályozón az NB II-ért Budapesten, a Tüzér utcában léptek pályára.
1964-ben a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban nem tudott a magasabb osztálynak megfelelni az együttes, s a következő évben ismét a megyei bajnokságban játszott. 1968-ban mindkét csapat kivívta a jogot, hogy részt vegyen az NB II-ért rendezett osztályozón. Az 1969-es NB II-es bajnokságban jól szerepelt az együttes és bentmaradt. A következő esztendőben átszervezték a bajnokságot és az addigi három csoportos NB II-t kettőre szűkítették. A megnövekedett követelményeknek már nem tudott eleget tenni az olajos gárda és kiesett a magasabb osztályból.
Balogh Péter lett a csapat edzője, az ő szakmai irányításával újjáformált, megfiatalodott együttes lépett pályára az újonnan kiírt NB III-as bajnokságban. Ugyanakkor több kosárlabdázó befejezte az aktív játékot és sok tehetséges fiatal került a helyükre. A csapat biztosan nyerte a bajnokságot, így 1972-ben újra NB II-es mérkőzések voltak Szolnokon. A szakmai munkát Acsay Attila irányította, mint játékos edző. A fiatal, rutintalan csapat kiesett az NB II-ből, de már ekkor is kitűnt, hogy ez a csapat többre hivatott. Ettől kezdve nem volt kiesési gond, jó középcsapat lett az Olajbányász az NB II-ben, egészen 1979-ig. A csapat a dobogós hely megszerzését tűzte ki célul, végül is Eger mögött a második helyen végzett. 1980-ban az NB I-be való felkerülés volt a cél, ezt azonban nem érték el.
Az 1980-1981-es bajnoki évadra a felkészítés szakmai munkáját Halmos István látta el. A csapat veretlenül nyerte a bajnokságot és kivívta a jogot, hogy az 1982/83-as évadban az NB I-ben szerepeljen. Sajnos búcsút is mondott a legmagasabb osztálynak, de mint a legjobb kiesőt a Magyar Kosárlabda Szövetség visszasorolta az első osztályba. Az 1985-1986-os NB I-es bajnokság újonc csapata, az Alföldi Olajbányász, összetételében megváltozott. Táskai Gábor személyében egy 32 éves fiatal edző irányította a csapatot. Novemberben a csapat még az 5. helyen szerepelt, de áprilisban már a kiesés ellen küzdöttek. A csapat nem bírta az idegtépő légkört, a rendkívül nagy nyomást, és végül kiesett az NB I-ből.
1986-1987-ben stabil NB I-es csapatot kívánt létrehozni a Szolnok vezetősége. Új edző érkezett az akkori Jugoszláviából, a vajdasági Földi Sándor személyében, aki később több magyar egyesületnek is a vezetője lett. Földi magával hozott kosárlabdázókat is Szolnokra. A cél az NB I-ben maradás volt. Az Olajbányász sokáig a harmadik-negyedik hely körül volt, de lecsúszott a végére a hatodik helyre. Már ekkor elkezdődött a Play-off rendszerű rájátszás.
Az első bajnoki cím és a korai sikerek
Az 1987-1988-as évadban a vezetők magasabbra helyezték azzal a lécet, hogy leigazolták az egész ország meghökkenésére az ország egyik legjobb játékosát, a sokszoros válogatott játékost, Berkics Lászlót. Volt klubja, a Bp. Honvéd megtett mindent, hogy a játékost ellehetetlenítse, végül az első meccseken nem léphetett pályára, de utána már a rohamosan gyarapodó szolnoki szurkolók legnagyobb örömére igen. A cél nem titkoltan a feljutás volt az NB I „A” csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba. Az alaposan megerősödött csapat az alapszakasz negyedik helyén zárt. Nagy volt a várakozás, de nem volt elég ereje a csapatnak a feljutásra. Így a következő évet is a „B” csoportban kezdték. 1988/89-ben már hivatalosan is a feljutás volt a cél a szolnokiak számára, ami reálisan teljesíthető is volt. Ettől az évadtól már nem Alföldi, hanem Szolnoki Olajbányász néven szerepelt az egyesület. 1989-1990 volt az első évad a legfelső ligában. A szakmai munkával a csapat korábbi játékosát, a gárdát a legjobbak közé vezető Szalay Ferencet bízták meg. Abeljanov személyében Európa hírű játékost igazoltak le. Az első évad nem úgy sikerült ahogy azt a vezetők eltervezték, és a kiesés ellen kellett küzdeniük.
„A következő év pedig felejthetetlen volt. A ’90/91-es szezon, amikor bajnokok lettünk” - emlékszik vissza Acsay Attila, a klub korábbi játékosa, vezetőedzője és ügyvezetője. „Most nem vagyok benne biztos, de úgy emlékszem egy fúrómunkás szólt a vezetésnek, hogy Bulgáriában van egy fickó, Andrej Tyubinnak hívták, aki jól kosárlabdázik. A vezetőségnek pedig megtetszett, leigazoltuk és fantasztikus játékos lett nálunk. S mivel a Tungsram és a Honvéd ekkor még két külön csapat volt, illetve ott volt a Körmend és a Zalaegerszeg is, így ők körbeverték egymást és ebből sokszor mi jöttünk ki a legjobban” - mesélte Acsay. Ehhez hatalmas utat kellett megtenniük Rezák László és Szalay Ferenc tanítványainak. A bajnok Szolnok jóformán egy ötössel játszotta végig a bajnokságot. Két remek külföldi: egy palánk alatt megbízható - igaz „öregedő” center, Rasid Abeljanov, egy életveszélyes magasbedobó, Andrej Tyubin. Mind a kettő játékos az akkor már megszűnőfélben lévő Szovjetunióból érkezett.
A kilencvenes évek kihívásai és az ezredforduló
Az 1991-1992-es szezonnak a legnagyobb vesztesége Andrej Tyubin volt, aki az Egyesült Államokba költözött. Helyette a szintén orosz Viktor Zsarkov érkezett. Az Olaj ebben az évben indult a Klubcsapatok Európa-bajnokságában, a Klubcsapatok Európa Kupájában és a Szuper Ligában is. A Klubcsapatok Európa-bajnokságában a Partizan Belgráddal játszott, ahol kettős győzelemmel a jugoszlávok jutottak tovább.
Az 1992-1993 szezon nagy reményekkel indult. Két jugoszláv játékos érkezett: Stojan Ivković és Đurica Stan. A csapatkapitány Hosszú István lett, miután Tóth Zoltán abbahagyta az aktív játékot. A Korać Kupában a harmadik fordulóig jutott a csapat, miután kiesett az Olympique D’Antitbes-szel szemben. A hazai bajnokságban pályahátrányból egy botrányoktól sem mentes párharcban sikerült kivívni a továbbjutást Körmenden, miután ott kétszer is sikerült nyerni. Ebben a szezonban újra döntőbe jutottak, de akkor ezüst jutott (akárcsak a Magyar Kupában).
1993-1994-ben újabb „ikon” hagyta el a csapatot Berkics László személyében, aki hat évig játszott a csapatban. Első szolnoki szezonjában 29,7 pontos átlaga volt. Ez évben érkezett a csapathoz Antonio Alexe Nagyváradról. Az 1993-1994-es évadban különvált a kézilabda és a kosárlabda szakosztály, így a Szolnoki Olajbányász felvette a Szolnoki Olaj KK nevet. A csapatból távozott a csapatkapitány Hosszú István. Továbbra is az Alexe/Ivkovics légiós duóval a soraiban játszott a Szolnok. A bronzéremért a Körmend ellen győzött az Olaj, viszonylag simán, viszont a Magyar Kupa döntőben ismét alulmaradtak az elmúlt két évhez hasonlóan. Az 1995-1996-os bajnokságban visszatért a korábbi szolnoki játékos Radonjić Siniša. Alexe mellé Darko Papać érkezett második légiósként. Az alapszakaszban csak a 8. helyet szerezte meg a csapat, de a hetedik helyért a szombathelyi Falco ellen sikerült nyerni 2-0-ra.
1996-1997-ben visszatért Ivkovics, és a Csepelből érkezett helyette center, Ecseri Norbert személyében. A negyeddöntőben a ZTE verte ki az Olajt 3-2-vel, ahol az utolsó meccs egy halatlanul izgalmas találkozó volt 91-90-es hosszabbítás utáni végeredménnyel. A bajnokságban végül a 7. helyet sikerült megcsípniük. A következő, 1997-1998-as szezonban új edző érkezett Goran Miljkovics személyében, aki Rezák Lászlót váltotta. A csapatban már magyar játékosként szerepelt Stan és Radonjics is. A csapat magját fiatal szolnokiak alkották Bódi, Boldizsár, Balogh, Mérész Csaba és a rutinos Takács Attila. A negyeddöntőben a Paksot pályahátrányból sikerült kiverni, majd következett a későbbi bajnok Albacomp, akivel szoros csatában 3-2-ben maradt alul az Olaj. A bronzérem három meccsen dőlt el, és a harmadik meccset Körmenden az Olaj nyerte 85-82-re.
Az 1998-as szezonban a csapat a megszűnés szélére sodródott, csőd szélén állt. Emiatt tüntetés és aláírás gyűjtés is volt a városban. Az összefogás megszületett, és megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft. A csapatba megérkezett az első amerikai játékos, Darryl Parker is. Abban az évben a tiszai árvíz miatt Cegléden játszott néhány meccset az Olaj. Az 1999-2000-es szezon előtt, hat év után távozott Antonio Alexe. Pór Péter lett a másodedző Zoran Kmézics mellett. Az alapszakaszban másodikak lettek. A negyeddöntőben a Kaposvárt 3-1-re, majd a Falco-t 3-0-ra verte ki az Olaj. A Falco elleni meccseket ismét Cegléden kellett rendezni az árvíz miatt. A Sztojan Ivkovics, Walke Károly, Gordan Filipovics, Trepák Zoltán, Cziczás László, Szarvas Gábor és Boldizsár Ferenc által fémjelzett együttest megint az Albacomp állította meg a rájátszásban, ezúttal a döntőben, ahol 4-2 lett a vége a Fehérvárnak.
A következő bajnokságban a csapat felvette a főszponzora nevét, így a továbbiakban Mol-Szolnokként szerepeltek. Leigazolták a korábban BEK győztes Koprivica-t, de nem váltotta be a reményeket, így helyette jött decemberben Bojan Lapov. A csapat indult a Korać Kupában, ahol bejutott a legjobb 32 közé. 2001-2002-ben bevezették az úgynevezett középszakaszt, így az alapszakasz legjobb nyolc csapata még egy kört játszott egymással. A középszakaszt harmadikként kezdte az Olaj és negyedikként fejezte be. A negyeddöntőben az Albacompot verték egy öt meccses párharcban, de a döntőbe nem sikerült bejutni a Pakssal szemben. A bronzérmet végül a Falco nyerte. Magyar Kupában ismét bekerült az Olaj a legjobb négy közé.
2002-ben megérkeztek az első litván légiósok az Olajba: Rytis Vaišvila és Antanas Vilčinskas. Az edző Rasid Abeljanov volt, akit később váltott Pór Péter, illetve Zoran Martics. A magyar kupa négyes döntőjébe bekerült a csapat, ahol a bronzmérkőzésen egy ponttal alulmaradt a Körmenddel szemben. 2003-2004 az Olaj legsikertelenebb szezonja lett, mert abban az évben nem sikerült még a rájátszásba se jutni. Menet közben az összes légióst le kellett cserélni, amire addig még nem volt példa. Ennek ellenére is, csak a 11. helyen végzett az Olaj, amit az alsóházi rájátszásban a 10-edikre javított.
A 2004-2005-ös bajnokságban ismét a Szolnoki Olaj KK néven szerepelt a csapat. Ebben a szezonban év közben érkezett a csapathoz Dragan Alekszics. Ebben a szezonban ugyanannyiszor tudott győzni az Olaj idegenben, mint otthon, de a 18-8-as mutató csak a hatodik helyhez volt elég. 2005-ben jött az első dél-amerikai játékos az Olajba, a brazil Daniel Soares. Ekkor érkezett a volt orosz válogatott Igor Kuraszov, valamint Thomas Kelley is. Az eredmények elmaradása miatt légiós csere volt a télen és leigazolta a Szolnok a litván Andrius Jurkūnast és Donatas Sabaliauskast.
A Szolnoki Olajbányász modernkori dominanciája
A 2006-2007-es bajnokság lett a legfényesebb a Szolnoki Olaj addigi történetében. Az előző évi csapat magját sikerült együtt tartani, majd 18-8-as mutatóval megnyerni az alapszakaszt. Először a Nyíregyházát négy meccsen, majd a Pécset öt meccsen gyűrték le. A döntőben 3-0-ra verték a Körmendet, ezzel másodjára lettek bajnokok. A Kelley-Hollins hátvédpáros ellenállhatatlan volt, de a mezőny jó része nem tudott mit kezdeni a Sabaliauskas-Jurkunas litván duóval sem, és akkor ott volt még a palánk alatt Pavel Frana. Akkoriban olyan magyarok alkották a keretüket, mint Cziczás László és Molnár András, illetve a fiatal Harazin Tamás és Cseh György.
A következő bajnokságban próbálták együtt tartani a csapatot, de az eredmények elmaradtak az előzetes várakozástól. Az alapszakaszban a hatodik helyen végzett az együttes. 2008-as évben új légiósokkal felálló Olajt sorban érték a vereségek és az alapszakasz felénél a 11. helyen álltak. Januárban érkezett egy új légiós trió Ronnie Ross, Ken Tutt és az első afrikai játékos Ousmane Barro személyében. Egy hosszú sikeres meneteléssel végül sikerült bejutni a rájátszásba.
A 2009-2010 szezon előtt nagy várakozások előzték meg a csapat szereplését, mivel 50 éves volt a klub. De a sérülésekkel teletűzdelt bajnokságban csak a negyedik helyet sikerült megszerezni. A 2010-2011-es évadban fellendült az Olaj játéka, a bajnokságban, valamint a kupában is elvitték az aranyérmet. A 2011-2012-es szezonban újra elhódították a magyar kupát és megvédték bajnoki címüket. Az EuroChallenge sorozatban pedig negyeddöntőbe jutottak, amely négyes döntőjének rendezési jogát el is nyerték, a Debreceni Főnix Csarnokkal együttműködésben. A Final Fourban 4. helyen végeztek.
EuroChallenge F4: Triumph down Szolnok to reach final
A 2012-2013-as bajnokságban a Szolnoki Olaj az ABA (Adria) ligában indult, ahol 13. helyen végeztek. A magyar bajnokság alapszakaszában emiatt nem vettek részt, a középszakaszban csatlakoztak. A bajnokságban és kupában egyaránt ezüstérmet szereztek, mindkét sorozatban alulmaradva az Alba Fehérvár ellenében.
A 2013-2014-es bajnokságot Neno Ašćerić vezetőedzővel kezdték, de a gyengébb szereplés miatt decemberben a másodedző Dragan Aleksić vette át a csapat irányítását. A magyar kupát Pécsett sikerült elhódítani, illetve a bajnokságban mindössze egy vereséget szenvedett az Olaj, amivel bajnoki címet nyert ismét. Az Adria ligában a 12. helyet érték el.
A 2014-2015-ös bajnokságban immáron a második számú sorozatban, az Eurokupában indult a csapat. A hazai mérkőzéseket a Főnix Csarnokban rendezték. D csoportban 3 győzelemmel és 7 vereséggel a csoport 5. helyén végeztek, és nem jutottak a legjobb 32 csapat közé. A hazai porondon a bajnokságban és a kupában is megvédték címüket, az ABA ligában 7. helyen végeztek. A 2015-2016-os szezonban a csapat nem indult az ABA ligában, így újra részt vett a magyar bajnokság alapszakaszában is. A kupában ezüstérmet szereztek, a bajnokságban azonban megszerezték 7. bajnoki címüket. Az Eurokupában immáron Szolnokon játszhattak, az E csoportban 4 győzelemmel és 6 vereséggel a 4. helyen végeztek, és továbbjutottak a legjobb 32 csapat közé.
A 2016-2017-es szezonban a csapat az újonnan alakult FIBA-bajnokok ligája sorozatban indult. Az elmúlt nyolc évből hét döntő következett zsinórban, amiből hatot meg is nyertek. Uralták a mezőnyt, nem véletlenül illették őket a magyar kosárlabda zászlóshajója jelzővel. Még úgy is, hogy közben az edzők jöttek-mentek szép számmal. Sikert sikerre halmoztak, ABA-ligás szereplések mellett a 2011/2012-es és a 2013-14-es szezonban az elmúlt évtized legnagyobb nemzetközi sikerét is elérték, bejutva az EuroChallenge Final Fourjába. 2012/2013-ban becsúszott egy ezüstérem, a Dzunics-féle Albacomp 3-2-re megtréfálta őket a fináléban. Tavaly visszahelyezték magukat a trónra, a Magyar Kupa mellett a bajnoki aranyérmet is megszerezve.
Az Olajbányász SE 1989 óta folyamatosan az élvonalban szerepel. Lehet, hogy a Körmend többször jutott négybe, mint a Szolnok, viszont az idén hatvanéves egyesület már nyolcszoros bajnoknak mondhatja magát, ezzel toronymagasan a legsikeresebb az A-csoportos klubok közül. Az idei a tizenkilencedik alkalom a klub története során, hogy az első négy között végez.
A Szolnoki Sportcsarnok
A Szolnoki Sportcsarnokot eredetileg 1975-ben adták át Szolnok város megalapításának 900. évfordulójára. Ez az otthona évtizedek óta a teltházas csatáknak, melyeket a neves játékosok és a látványos játék miatt a Szolnoki Olajbányász csapata vív.
A Szolnoki Olaj KK Főbb Eredményei
A Szolnoki Olaj KK hosszú és sikeres története során számos bajnoki címet és kupagyőzelmet szerzett, megerősítve pozícióját a magyar kosárlabdázás élvonalában.
| Eredmény | Alkalmak száma |
|---|---|
| Bajnoki aranyérem | 8 |
| Magyar Kupa elsőség | 10 |
| EuroChallenge 4. helyezés | 2 |
tags: #szolnoki #kosarlabda #tortenet
