A Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdacsapatának története és edzői

A Szolnoki Olajbányász, vagy hivatalos nevén az NHSZ-Szolnoki Olajbányász, Magyarország egyik legpatinásabb és legsikeresebb férfi kosárlabdaklubja. Története során számos kiemelkedő edző irányította a csapatot, akik hozzájárultak a klub dicsőséges fejezeteinek megírásához, és jelenleg is ambiciózus tervekkel készülnek a jövőre. A klub folyamatosan törekszik a fejlődésre és a hazai, valamint nemzetközi porondon való sikeres szereplésre.

A Szolnoki Olajbányász gyökerei és az első lépések

A kosárlabda szakosztály 1959 tavaszán alakult meg, amikor néhány fiatal olajos dolgozó sportolási lehetőséget keresve a kosárlabdánál kötött ki. Az alkalmi társulat Lőrincz Andor személyében kitűnő menedzserre akadt, aki jól ismerte a szolnoki sportéletet, illetve a kosárlabdát. 1959-ben a csapat a városi bajnokságban szerepelt. A városban még egy férfi kosárlabda csapat alakult a Vörös Meteornál az NB I-es női gárda árnyékában. A két férfi együttes között komoly rivalizálás folyt, ám a Vörös Meteor férfi csapata nem bizonyult hosszú életűnek, megszűnt a szakosztály.

Több játékos átkerült az Olajbányászhoz, amely így megerősödve, 1962-ben mint megyei bajnok, részt vehetett a Debrecenben rendezett osztályozón, azonban nem sikerült a feljutás. A következő évben ismét a megyei bajnokságban szerepeltek, és az újabb osztályozón az NB II-ért Budapesten, a Tüzér utcában léptek pályára. 1964-ben a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban nem tudott a magasabb osztálynak megfelelni az együttes, s a következő évben ismét a megyei bajnokságban játszott.

1968-ban mindkét csapat kivívta a jogot, hogy részt vegyen az NB II-ért rendezett osztályozón. Az 1969-es NB II-es bajnokságban jól szerepelt az együttes és bentmaradt. A következő esztendőben átszervezték a bajnokságot és az addigi három csoportos NB II-t kettőre szűkítették. A megnövekedett követelményeknek már nem tudott eleget tenni az olajos gárda és kiesett a magasabb osztályból. Balogh Péter lett a csapat edzője, az ő szakmai irányításával újjáformált, megfiatalodott együttes lépett pályára az újonnan kiírt NB III-as bajnokságban.

Ugyanakkor több kosárlabdázó befejezte az aktív játékot és sok tehetséges fiatal került a helyükre. A csapat biztosan nyerte a bajnokságot, így 1972-ben újra NB II-es mérkőzések voltak Szolnokon. A szakmai munkát Acsay Attila irányította, mint játékos edző. A fiatal, rutintalan csapat kiesett az NB II-ből, de már ekkor is kitűnt, hogy ez a csapat többre hivatott. Ettől kezdve nem volt kiesési gond, jó középcsapat lett az Olajbányász az NB II-ben, egészen 1979-ig. A csapat a dobogós hely megszerzését tűzte ki célul, végül is Eger mögött a második helyen végzett.

Az NB I-es szerepléstől az első bajnoki címig

1980-ban az NB I-be való felkerülés volt a cél, ezt azonban nem érték el. Az 1980-1981-es bajnoki évadra a felkészítés szakmai munkáját Halmos István látta el. A csapat veretlenül nyerte a bajnokságot és kivívta a jogot, hogy az 1982/83-as évadban az NB I-ben szerepeljen. Sajnos búcsút is mondott a legmagasabb osztálynak, de mint a legjobb kiesőt a Magyar Kosárlabda Szövetség visszasorolta az első osztályba. Az 1985-1986-os NB I-es bajnokság újonc csapata, az Alföldi Olajbányász, összetételében megváltozott. Táskai Gábor személyében egy 32 éves fiatal edző irányította a csapatot. Terveikben a 14. hely szerepelt, a 15-20. helyezett játszhatott a kiesés elkerüléséért. Novemberben a csapat még az 5. helyen szerepelt, de áprilisban már a kiesés ellen küzdöttek. A csapat nem bírta az idegtépő légkört, a rendkívül nagy nyomást, és végül kiesett az NB I-ből.

1986-1987-ben stabil NB I-es csapatot kívánt létrehozni a Szolnok vezetősége, és ebbe nem fért bele a régi edző személye. Új edző érkezett az akkori Jugoszláviából, a vajdasági Földi Sándor személyében, aki később több magyar egyesületnek is a vezetője lett. Földi magával hozott kosárlabdázókat is Szolnokra. A cél az NB I-ben maradás volt. Az Olajbányász sokáig a harmadik-negyedik hely körül volt, de lecsúszott a végére a hatodik helyre. Már ekkor elkezdődött a Play-off rendszerű rájátszás.

Az 1987-1988-as évadban a vezetők magasabbra helyezték a lécet, hogy leigazolták az egész ország meghökkenésére az ország egyik legjobb játékosát, a sokszoros válogatott játékost, Berkics Lászlót. A cél nem titkoltan a feljutás volt az NB I „A” csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba. Az alaposan megerősödött csapat az alapszakasz negyedik helyén zárt. Nagy volt a várakozás, de nem volt elég ereje a csapatnak a feljutásra. Így a következő évet is a „B” csoportban kezdték. 1988/89-ben már hivatalosan is a feljutás volt a cél a szolnokiak számára, ami reálisan teljesíthető is volt. Az 1989-es bonyodalmakkal teli évad volt. Ettől az évadtól már nem Alföldi, hanem Szolnoki Olajbányász néven szerepelt az egyesület.

1989-1990 volt az első évad a legfelső ligában. A szakmai munkával, a csapat korábbi játékosát, a gárdát a legjobbak közé vezető Szalay Ferencet bízták meg. Abeljanov személyében Európa hírű játékost igazoltak le. Az első évad nem úgy sikerült ahogy azt a vezetők eltervezték, és a kiesés ellen kellett küzdeniük.

1990-1991-ben a szolnoki kosárlabdázók felértek a csúcsra, bajnok lett az Olajbányász. Ehhez hatalmas utat kellett megtenniük Rezák László és Szalay Ferenc tanítványainak. A bajnok Szolnok jóformán egy ötössel játszotta végig a bajnokságot. Két remek külföldi: egy palánk alatt megbízható - igaz „öregedő” center, Rasid Abeljanov, egy életveszélyes magasbedobó, Andrej Tyubin. Mind a kettő játékos az akkor már megszűnőfélben lévő Szovjetunióból érkezett.

Folyamatos kihívások és sikerek a '90-es évektől a 2000-es évek elejéig

Az 1991-1992-es szezonnak a legnagyobb vesztesége Andrej Tyubin volt, aki az Egyesült Államokba költözött. Helyette a szintén orosz Viktor Zsarkov érkezett. Az Olaj ebben az évben indult a Klubcsapatok Európa-bajnokságában, a Klubcsapatok Európa Kupájában és a Szuper Ligában is. A Klubcsapatok Európa-bajnokságában a Partizan Belgráddal játszott, ahol kettős győzelemmel a jugoszlávok jutottak tovább.

Az 1992-1993 szezon nagy reményekkel indult. Két jugoszláv játékos érkezett Stojan Ivković és Đurica Stan. A csapatkapitány Hosszú István lett, miután Tóth Zoltán abbahagyta az aktív játékot. A Korać Kupában a harmadik fordulóig jutott a csapat, miután kiesett az Olympique D’Antitbes-szel szemben. A hazai bajnokságban pályahátrányból egy botrányoktól nem mentes párharcban sikerült kivívni a továbbjutást Körmenden, miután ott kétszer is sikerült nyerni.

1993-1994-ben újabb „ikon” hagyta el a csapatot Berkics László személyében, aki hat évig játszott a csapatban. Első szolnoki szezonjában 29,7 pontos átlaga volt. Ez évben érkezett a csapathoz Antonio Alexe Nagyváradról. A Szuperliga alapszakaszában a második helyen végzett az Olaj, de a rájátszásban végül nem sikerült a legjobb négybe jutni. A magyar bajnokságban szintén pályaelőnyről esett ki a csapat 3-1-re a Sopron ellen. Az 1993-1994-es évadban különvált a kézilabda és a kosárlabda szakosztály, így a Szolnoki Olajbányász felvette a Szolnoki Olaj KK nevet.

A csapatból távozott a csapatkapitány Hosszú István. Továbbra is az Alexe/Ivkovics légiós duóval a soraiban játszott a Szolnok. A negyeddöntőben a Paksot verték ki 3-1-gyel, de az elődöntőben a ZTE volt a jobb 3-0-val. A bronzéremért a Körmend ellen győzött az Olaj, viszonylag simán, viszont a Magyar Kupa döntőben ismét alulmaradtak az elmúlt két évhez hasonlóan. Az 1995-1996-os bajnokságban visszatért a korábbi szolnoki játékos Radonjić Siniša ill. Stojan Ivković távozott. Alexe mellé Darko Papać érkezett második légiósként. Az alapszakaszban csak a 8. helyet szerezte meg a csapat. A hetedik helyért a szombathelyi Falco ellen sikerült nyerni 2-0-ra.

1996-1997-ben visszatért Ivkovics és távozott Góbi. A Csepelből érkezett helyette center, Ecseri Norbert személyében. A csapat az alapszakaszban az ötödik helyen végzett 13-9-es mutatóval. A negyeddöntőben a ZTE verte ki az Olajt 3-2-vel, ahol az utolsó meccs egy halatlanul izgalmas találkozó volt 91-90-es hosszabbítás utáni végeredménnyel. A bajnokságban végül a 7. helyett sikerült megcsípniük. A következő, 1997-1998-as szezonban új edző érkezett Goran Miljkovics személyében, aki Rezák Lászlót váltotta. A csapatban már magyar játékosként szerepelt Stan és Radonjics is. A csapat magját fiatal szolnokiak alkották Bódi, Boldizsár, Balogh, Mérész Csaba és a rutinos Takács Attila. Az alapszakaszban az ötödik helyet sikerült megszerezniük. A negyeddöntőben a Paksot pályahátrányból sikerült kiverni, majd következett a későbbi bajnok Albacomp, akivel szoros csatában 3-2-ben maradt alul az Olaj. A bronzérem három meccsen dőlt el és a harmadik meccset Körmenden az Olaj nyerte 85-82-re.

Az 1998-as szezonban a csapat a megszűnés szélére sodródott, csőd szélén állt. Emiatt tüntetés és aláírás gyűjtés is volt a városban. Az összefogás megszületett, és megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft. A csapatba megérkezett az első amerikai játékos, Darryl Parker is. Abban az évben a tiszai árvíz miatt Cegléden játszott néhány meccset az Olaj. Az 1999-2000-es szezon előtt, hat év után távozott Antonio Alexe. Pór Péter lett a másodedző Zoran Kmézics mellett. Az alapszakaszban másodikak lettek. A negyeddöntőben a Kaposvárt 3-1-re, majd a Falco-t 3-0-ra verte ki az Olaj. A Falco elleni meccseket ismét Cegléden kellett rendezni az árvíz miatt.

A következő bajnokságban a csapat felvette a főszponzora nevét, így a továbbiakban Mol-Szolnokként szerepeltek. Leigazolták a korábban BEK győztes Koprivica-t, de nem váltotta be a reményeket így helyette jött decemberben Bojan Lapov. A csapat indult a Korać Kupában, ahol bejutott a legjobb 32 közé, de a csoportjában végül a harmadik lett két olasz csapat mögött. Az alapszakaszban ismét a Falcoval került össze az Olaj és mivel hatodikak lettek, pályahátrányban voltak. Ennek ellenére sikerült kiverni a szombathelyieket az ötödik meccsen. 2001-2002-ben bevezették az úgynevezett középszakaszt, így az alapszakasz legjobb nyolc csapata még egy kört játszott egymással. A középszakaszt harmadikként kezdte az Olaj és negyedikként fejezte be. A negyeddöntőben az Albacompot verték egy öt meccses párharcban, de a döntőbe nem sikerült bejutni a Pakssal szemben. A bronzérmet végül a Falco nyerte. Magyar Kupában ismét bekerült az Olaj a legjobb négy közé.

2002-ben megérkeztek az első litván légiósok az Olajba, Rytis Vaišvila és Antanas Vilčinskas. Az edző Rasid Abeljanov volt, akit később váltott Pór Péter, illetve Zoran Martics. A magyar kupa négyes döntőjébe bekerült a csapat, ahol a bronzmérkőzésen egy ponttal alulmaradt a Körmenddel szemben. 2003-2004 az Olaj legsikertelenebb szezonja lett, mert abban az évben nem sikerült még a rájátszásba se jutni. Menet közben az összes légióst le kellett cserélni, amire addig még nem volt példa. Ennek ellenére is, csak a 11. helyen végzett az Olaj, amit az alsóházi rájátszásban a 10-edikre javított.

A modern kori sikerek korszaka és a bajnoki címek

A 2004-2005-ös bajnokságban ismét a Szolnoki Olaj KK néven szerepelt a csapat. Ebben a szezonban év közben érkezett a csapathoz Dragan Alekszics. Ebben a szezonban ugyanannyiszor tudott győzni az Olaj idegenben, mint otthon, de a 18-8-as mutató csak a hatodik helyhez volt elég. 2005-ben jött az első dél-amerikai játékos az Olajba, a brazil Daniel Soares. Ekkor érkezett a volt orosz válogatott Igor Kuraszov, valamint Thomas Kelley is. Az eredmények elmaradása miatt légiós csere volt a télen és leigazolta a Szolnok a litván Andrius Jurkūnast és Donatas Sabaliauskast.

A 2006-2007-es bajnokság lett a legfényesebb a Szolnoki Olaj addigi történetében. Az előző évi csapat magját sikerült együtt tartani, majd 18-8-as mutatóval megnyerni az alapszakaszt. Először a Nyíregyházát négy meccsen, majd a Pécset öt meccsen gyűrték le. A döntőben 3-0-ra verték a Körmendet, ezzel másodjára lettek bajnokok. A következő bajnokságban próbálták együtt tartani a csapatot, de az eredmények elmaradtak az előzetes várakozástól. Az alapszakaszban a hatodik helyen végzett az együttes és egy drámai párharcban az ötödik meccsen Pécsett sikerült kiharcolni a négybe jutást. A pályaelőny az Olajhoz került, mert az elődöntő másik csapata a Körmend hetedik helyről jutott be.

2008-as évben új légiósokkal felálló Olajt sorban érték a vereségek és az alapszakasz felénél a 11. helyen álltak. Januárban érkezett egy új légiós trió Ronnie Ross, Ken Tutt és az első afrikai játékos Ousmane Barro személyében. Egy hosszú sikeres meneteléssel végül sikerült bejutni a rájátszásba a 7. helyen. A 2009-2010 szezon előtt nagy várakozások előzték meg a csapat szereplését, mivel 50 éves volt a klub. De a sérülésekkel teletűzdelt bajnokságban csak a negyedik helyet sikerült megszerezni.

A 2010-2011-es évadban fellendült az Olaj játéka, a bajnokságban, valamint a kupában is elnyerték az aranyérmet. A 2011-2012-es szezonban újra elhódították a magyar kupát és megvédték bajnoki címüket. Az EuroChallenge sorozatban pedig negyeddöntőbe jutottak, amely négyes döntőjének rendezési jogát el is nyerték, a Debreceni Főnix Csarnokkal együttműködésben. A Final Fourban a 4. helyen végeztek. A 2012-2013-as bajnokságban az ABA (Adria) ligában indult a Szolnoki Olaj, ahol 13. helyen végeztek. A magyar bajnokság alapszakaszában emiatt nem vettek részt, a középszakaszban csatlakoztak. A bajnokságban és kupában egyaránt ezüstérmet szereztek, mindkét sorozatban alulmaradva az Alba Fehérvár ellenében.

A 2013-2014-es bajnokságot Neno Ašćerić vezetőedzővel kezdték, de a gyengébb szereplés miatt decemberben a másodedző Dragan Aleksić vette át a csapat irányítását. A magyar kupát Pécsett sikerült elhódítani, illetve a bajnokságban mindössze egy vereséget szenvedett az Olaj, amivel bajnoki címet nyert ismét. Az Adria ligában a 12. helyet érték el. A 2014-2015-ös bajnokságban immáron a második számú sorozatban, az Eurokupában indult a csapat. A hazai mérkőzéseket a Főnix Csarnokban rendezték. D csoportban 3 győzelemmel és 7 vereséggel a csoport 5. helyén végeztek, és nem jutottak a legjobb 32 csapat közé. A hazai porondon a bajnokságban és a kupában is megvédték címüket, az ABA ligában 7. helyen zártak.

A 2015-2016-os szezonban a csapat nem indult az ABA ligában, így újra részt vett a magyar bajnokság alapszakaszában is. A kupában ezüstérmet szereztek, a bajnokságban azonban megszerezték 7. bajnoki címüket. Az Eurokupában immáron Szolnokon játszhattak, az E csoportban 4 győzelemmel és 6 vereséggel a 4. helyen végeztek, és továbbjutottak a legjobb 32 csapat közé, ahol az N csoportban 1 győzelemmel és 5 vereséggel csoportutolsók lettek. A 2016-2017-es szezonban a csapat az újonnan alakult FIBA-bajnokok ligája sorozatban indult, ahol az E csoportban vett részt.

A közelmúlt egyik legnagyobb sikere: a Falco elleni bajnoki cím

Az NHSZ-Szolnoki Olajbányász 2018 után ült fel ismét a magyar bajnoki trónra, miután a fináléban kisöpörte a címvédő Falco-Vulcano Energia KC Szombathelyt. Az egész idényt meghatározó összecsapások sora jellemezte a csapat útját. Hullámzó alapszakaszuk volt összességében, sérülések nehezítették a dolgukat, ugyanakkor szerkezetváltás is történt, Somogyi Ádám és Marko Radovanovics érkezésével.

A csapat célja egy 10 fős rotáció kialakítása volt, hogy két fronton is helyt tudjanak állni. Sajnos ez nem sikerült, négy légióssal dolgoztak, viszont hiányzott egy magasember a rotációból, tudták, hogy ezt valahogy orvosolni kell. Emiatt döntöttek amellett, hogy Marcus Lewis távozik és Radovanovics pedig érkezik, akivel ráadásul spórolni is tudtak, hiszen a sérülései miatt áron alul szerezték meg. Az ő érkezésükkel sokkal jobb csapattá váltak, szükségük volt rájuk ahhoz, hogy megvalósítsák a filozófiájukat, amely legfőképp a védekezésre fektette a hangsúlyt.

A rájátszásban az Olaj igazán megmutatta minden arcát. A Körmend ellen például az első két meccsen gyengébben kezdett a csapat és onnan tudott fordítani, védekezésben sikerült limitálni a bajnokság egyik, ha nem a legponterősebb hátvédpárosát. Az elődöntőben a Paks ellen nyertek 20 pontos hátrányból felállva és megmutatták, hogy papíron erősebbnek tartott csapatokat is le tudnak győzni. A Körmend ellen pályaelőnyük volt, arra koncentráltak, hogy Körmenden nyerni tudjanak. Agresszív védekezéssel igyekeztek kizökkenteni a ponterős játékosaikat a komfortzónájukból.

A tavalyi döntőhöz hasonlóan, a Falco volt az ellenfél. A közvélemény már csak amiatt is, hogy a szombathelyiek egy vereséggel jutottak el a fináléig, illetve, hogy magyar csapat nem nyert az Arena Savariában 784 napja, a címvédőt tartotta esélyesebbnek. Ehhez képest már az első meccsen nagyon élesen játszottak és simán nyertek, Szolnokon nagy fordítást bemutatva lépték el 2-0-ra, Szombathelyen pedig 30 perc után már nem maradtak kérdések. Taktikailag és mentálisan is erősebbek voltak, mint a Falco ebben a szériában, egész évben rájuk készültek, olyan mérkőzéseken is, amikor nem ők voltak az ellenfél. A csapat azt gondolta, megérdemelten nyertek, nagyon rosszul dobtak a meccs folyamán, a Falco jól, ennek volt köszönhető, hogy fordítaniuk kellett. Nem engedték azt, hogy az erősségeiket érvényesítsék. Ez az út ellenük, ha nincs meg a kellő minőség, hogy legyőzd őket, akkor taktikailag kell. Az egész Európa legmeglepőbb bajnoki címe volt az oddsokat nézve. Büszkék voltak arra is, hogy amerikaiak nélkül is bajnokok lettek, bebizonyították, hogy európai is magyar játékosokkal is sikerülhet ez, persze Aimaq kanadai útlevéllel rendelkezik, de ő Afganisztánból származik.

A bajnoki cím megszerzése után a távozó edző úgy nyilatkozott, hogy az A-terv az, hogy marad Szolnokon, de szükség volt még egy másodedzőre és négy légiósra, valamint hat minőségi magyar játékosra. A fizetésigény nem volt túl magas, hajlandó lett volna a tavalyi feltételek mellett aláírni. Nem akartak olyan dolgot ígérni, amit később nem tudnak teljesíteni, tisztelte a vezetőséget azért, hogy nem hitegettek felelőtlen ígéretekkel, felelőségteljesen gondolkodtak. Rendkívül sikeres másfél évet tudhatott maga mögött az Olajjal, és hálás volt a szurkolók fantasztikus hangulatáért és a klubon belüli remek emberekért.

A Szolnoki Olajbányász jelenlegi edzője: Oliver Vidin

Több mint egy hete új edző vezeti az NHSZ-Szolnoki Olajbányászt. Oliver Vidin korábban a szlovák, a finn és a lengyel élvonalban is dolgozott mielőtt átvette a piros-feketék irányítását. A 46 éves szerb szakember két edzőmeccsen is túl van már az együttessel, a szerb Szabadkától ugyan kikapott, a bajnoki rivális, DEAC-ot viszont magabiztosan legyőzte az Olajbányász. Kedden az új edző, Oliver Vidin vezetésével edzésbe állt az NHSZ-Szolnoki Olajbányász együttese, hogy felkészüljön a hétvégi, Kecskemét elleni bajnoki mérkőzésre.

„Igen, volt néhány napom már körülnézni Szolnokon, szép kis város - kezdte nyilatkozatát Oliver Vidin. - Én egy nagyvárosból, Belgrádból jöttem, ahol közel másfél millióan élnek, de karrierem során dolgoztam már hasonló méretű településeken, mint például a finnországi Nokia, vagy a szlovákiai Kubin vagy Zsolna, úgyhogy hozzászoktam már a kisebb városokhoz is. Úgy gondolom, Szolnokon mindent megtalálni, amire szüksége van az embernek, nagyon tetszik eddig itt az élet.”

Vidintől megkérdezték, mennyire ismerte az Olajbányászt, mielőtt idekerült: „Hallottam már a Szolnokról, hiszen sok délszláv játékos és edző dolgozott itt, mint például Dragan Alekszics, aki játékosként és edzőként is tevékenykedett a csapatnál, vagy Bojan Szubotics, akivel korábban dolgoztam együtt az utánpótlás-válogatottnál. Hosszú történelme van a klubnak, ez idő alatt rengeteg trófeát is nyert, az egyik legnevesebb csapat Magyarországon, és az itteni kosárlabda-bajnokság egyik meghatározó tagja.”

„Rövid ideje vagyok itt, de már két edzőmérkőzést is játszottunk a válogatott szünet alatt. Az első, Szabadka elleni meccs előtt csak két-három edzésen voltunk túl, az volt az elvárásom, hogy sokat fussanak a játékosok, mert a mai modern kosárlabdában ez nagyon fontos. A második meccsen, DEAC-cal szembeni találkozón már jobban hasonlítottunk egy csapatra, a teljesítményünk is javult, de természetesen az eredmények itt nem annyira számítanak, sokkal fontosabb, hogy milyen játékot nyújtunk.”

„Sok futás, gyors átmenetek szükségesek támadásban, mellette pedig agresszív védekezés, mert sok pontot kaptunk az utóbbi időben. Meglátjuk, hogy tudunk ezen javítani, egy stabilabban védekező csapattá szeretnénk válni. Szerintem ez a legfontosabb, mert a határozott védekezés elöl könnyű kosarakat eredményez, és önbizalmat ad a játékosoknak, ha nincs jó napjuk, nem sikerülnek a dobások, legalább tudják, hogy védekezésben odateszik magukat, és nem engednek könnyű pontokat az ellenfélnek.” Rövid távú célként a szezonból hátralévő három hónap maximális kihasználását jelölte meg.

Az NHSZ-Szolnoki Olajbányász jövője: Vedran Bosnić

Vedran Bosnic lett a férfi kosárlabda NB I-ben bajnok NHSZ-Szolnoki Olajbányász új vezetőedzője. A szolnoki klub hétfőn a honlapján számolt be róla, hogy a belga Belfius Mons-Hainaut csapatától érkező, svéd-bosnyák állampolgárságú szakember tölti be a szerb Oliver Vidin távozásával megüresedett pozíciót. A 2025/2026-os szezontól Vedran Bosnić irányítja az NHSZ-Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdacsapatát.

A 49 éves szakvezető korábban több európai bajnokságban is letette névjegyét. Svédországban a Södertälje Kings edzőjeként négyszer vezette bajnoki címig csapatát, miközben hatszor választották meg az év edzőjének. 2019-ben Belgiumba szerződött, ahol a Belfius Mons-Hainaut irányítójaként nemzetközi szinten is bizonyított. A 2020/21-es idényben együttese bejutott a FIBA Europe Cup legjobb nyolc csapata közé, Bosnić pedig újabb Év edzője díjat zsebelt be. Svájcban a Geneva Lions vezetőedzőjeként két Szuperkupa-győzelmet és egy Svájci Kupa-elsőséget ért el. Klubedzői munkája mellett két nemzeti válogatottat is irányított, a svéd és a boszniai csapatokat.

„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Vedran Bosnić személyében egy ilyen komoly szakmai múlttal rendelkező, nemzetközileg is elismert edző irányítja a jövőben a NHSZ-Szolnoki Olajbányászt.”

Vedran Bosnić véleménye egy korábbi fontos mérkőzésről: A Bajnokok Ligája párharc a Trieste ellen

Egy korábbi, rendkívül fontos időszakban az NHSZ-Szolnoki Olajbányász az egész idényét meghatározó összecsapásra készült, amikor a Pallacanestro Trieste együttesét fogadta a Bajnokok Ligája playinjének harmadik, sorsdöntő mérkőzésén Miskolcon. A párharc eddig érdekesen alakult, hiszen előbb az itáliaiak vették el a magyar bajnok pályaelőnyét (82-62), majd két nappal később a piros-feketék győztek az olasz kikötővárosban (89-80), vagyis a vendéglátónak még nem sikerült nyernie. A Tisza-parti gárda nyilván azt szerette volna, hogy a sorminta megszakadjon, s hazai sikerrel záruljon a találkozó, ami azt jelentené, hogy az Olaj története során először bejutna a 2. csoportkörbe.

Israel González, a Trieste spanyol edzője így vélekedett akkor: „Nagyon jó meccset játszott legutóbb a Szolnok, múlt csütörtökön óriási energiával, jól kezdett, s akárhányszor megközelítettük, mindig meg tudott újulni. Kulcsfontosságú volt a végeredmény szempontjából, hogy 22 támadó lepattanót szedtek az Olaj játékosai, ez túl sok a mi szemszögünkből. Egyszer már nyertünk Miskolcon, most újra meg kell tennünk a továbbjutáshoz.”

„Kitűnő gárdával játszunk, ez a véleményem nem változott a párharc kezdete óta - mondta a Nemzeti Sportnak hétfőn Vedran Bosnic, a szolnokiak bosnyák vezetőedzője, aki a nyáron szerződött a klubhoz. - A keretük bő és fizikailag erős kosárlabdázókból áll. Tetszett, ahogy játszottunk Triesztben, nem adtunk nekik könnyű kosarakat, amennyire lehetett, kontrolláltuk a mérkőzést. Kevesen számítottak arra, hogy tudunk nyerni Olaszországban, nagy bravúr volt, főleg úgy, hogy Auston Barnest a meccs nagy részében nélkülöznünk kellett. Kedden új összecsapás lesz, nyilván próbálnak majd az olaszok is változtatni. A lényeg, hogy nyugodtak maradjunk, magunkra figyeljünk. A tökéletes teljesítménynél is jobbat kell nyújtanunk, mert egy nálunk nívósabb együttessel találkozunk, lehet, hogy a száz százalék sem lesz elég a győzelemhez.”

A múlt csütörtöki idegenbeli bravúr értékét növelte, hogy Triesztben térdfájdalmai miatt mindössze 11 percet játszott az említett Barnes, a magyar bajnok amerikai erőcsatára, aki kulcsemberként az előző hét összecsapáson 29 percet töltött átlagban a parketten. „Egyelőre nem tudom, játszhat-e Auston - folytatta Bosnic. - Valószínűleg csak egy-két órával a találkozó kezdete előtt dől el, hogy ott lesz-e a csapatban. Felkészülünk arra is, mi legyen a stratégia, ha nem számíthatunk a játékára.” A roppant erős játékoskeretű triesztiek a 8. helyen álltak a Serie A-ban, és jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkeztek.

Táblázat: A Szolnoki Olajbányász bajnoki és kupagyőzelmei

tags: #szolnoki #olaj #edzo

Népszerű bejegyzések:

• a magyar botanika kutatója
• Élő foci eredmények
• Blade V50 Design kijelzőjavítás
• a Kohász futballklub múltja
• a bűvészet ifjú fenoménja