A Szöllősi Család Sportos Öröksége: Generációk a Labdarúgásban és Más Sportágakban
A sport iránti elhivatottság és tehetség generációkon átívelő örökség lehet egy családban. Különösen igaz ez a Szöllősi családra, amelynek tagjai évtizedek óta öregbítik nevüket a magyar és nemzetközi sportéletben. Viszont kevesen tudják, hogy a Szöllősi-ágon visszamenőleg három generáción át számos sportoló öregbítette a Szöllősiek hírnevét.
Az első írásos dokumentumok 1928-ben jelentek meg, amikor Szöllősi László egyik nagybátyja, József már a valamikori MTE leigazolt labdarúgója volt, míg a legutóbbi 2017-ben látott napvilágot. Az egykori neves labdarúgó fia, László akkor még a helyi amerikaifutball-csapattal foglalkozott, így már 91. (!) éve hallatnak magukról a Szöllősiek. Az alábbiakban Szöllősi László segítségével próbáltam felállítani a híres Szöllősi-családfát, amelyre ő is nagyon büszke.

Szöllősi László és a Labdarúgó Fivérek
Szöllősi László a hajdani AS Armata egykori tisztelettudó, fegyelmezett és megbízható hátvédje volt, 1959-1986 között futballozott. Amikor a hajdani AS Armata itthon játszott, neki egész sornyi jegyet kellett beszereznie, ugyanis az E tribün 9. vagy 10. sora mindig a Szöllősiéké volt - mondta el a ,,hetvenkedő” Szöllősi (március 10-én töltötte be a 70. életévét - a szerk.).
Az édesapja hét testvér közül az egyik legkisebb volt: öt fiú és két lány. Az öt fiú mind futballozott, sőt volt egy eset, amikor mind az öten pályán voltak - kezdte a családfa bemutatását az ismerősei körében nagy népszerűségnek örvendő sportoló. Szöllősi László és húga, Mária-Magdolna alkották az ő generációjukat. „Mi ketten voltunk testvérek, a húgom, Mária-Magdolna - aki A osztályos és válogatott kézilabdázó volt - , és én, aki gyerekkorom óta rúgom a bőrt, sőt alkalomadtán még most is játszom kispályán.”

Szöllősi László legtöbb felmenője labdarúgó és tekéző volt. Édesapja az MSE, majd az MTE együtteseiben játszott, aztán mint edző-játékos szerepelt a Dermagantnál, az IGL-nél és az Unitate-klub együtteseinél, 39 éves korában fejezte be az aktív labdarúgást. Fia, László az egykori Hargita Iskolás Sportklubnál Bálint és Szász Károly edzők keze alatt formálódott, aztán ifijátékosként a Mureşul meg az AS Armata színeiben szerepelt, emellett többször volt megyei válogatott, kétszer beválogatták az ifiválogatott bővített keretébe, ahol többek közt őt is díjazták Ion Dumitruval, Iordănescuval, Alexandru Moldovannal együtt mint a legjobb játékost.
Az 1967-1968-as bajnoki évadban a C osztályos Marosvásárhelyi Medicina együttesében kölcsönjátékosként szerepelt, aztán visszakerült az ASA-hoz, ahol még évekig focizott. 1977. május 22-én játszotta életének utolsó A osztályos összecsapását a Jiul ellen, majd abban az évben négyéves szerződést kötött a dicsőiekkel, de két év után lokálpatriótaként hazatért. Amúgy 186 A, mintegy 100 B és 175 C osztályos mérkőzésen lépett pályára labdarúgó-karrierje során, viszont csak egyszer állították ki, akkor is tévedésből.
Szöllősi László edzősködéssel is foglalkozott, így a keze alól került ki többek közt Astafei, Vârtic, Szilágyi Lóránd és Sepsi László is. A fia, ifj. Laci, Kanyaró Attila edzősége idején a Sportiskolánál játszott, de bizonyos okok miatt idővel abbahagyta. Egy ideig a marosvásárhelyi amerikaifutball-csapat edző-játékosa, mindenese volt, ő most 39 éves, jelenleg családjával Ausztriában él és dolgozik.
Magyar szív, magyar jövő - dr. Bogár László és Szántai Lajos előadása
Szöllősi László felmenői és rokonsága a sportban
Szöllősi József, Szöllősi László apai első nagybátyja az MTE-ben játszott, majd az akkori Dicsőszentmártoni Sticlánál is megfordult. Az ő lánya, Éva műkorcsolyázóként olimpiai 10., világbajnoki 8., Európa-bajnoki 7. helyezett volt, az 1953-as bécsi Univerziádén pedig aranyérem került a nyakába párosban (Szöllősi-Vida-kettős).
Apjának másik testvére, György az 1932-1933-as bajnoki idényben már szerepelt az egykori MTE színeiben, sőt a labdarúgás mellett párhuzamosan tekézett is, de a fia, György is focizott alacsonyabb szinten.
A harmadik testvér, János (Lungu Szöllősi Judit édesapja) 1935-ben az MTE színeiben mutatkozott be, majd játszott még a Monopol és a Sticla alakulataiban is, sőt párhuzamosan ő is tekézett, ahol jó eredményeket ért el egyéniben és csapatban is egyaránt. Az öt testvér közül talán János játszott a legmagasabb szinten, őt a Szöllősi családban az eredmények tekintetében csak Szöllősi László szárnyalta túl.
Édesapjának negyedik bátyja, Sándor kevesebbet futballozott, mivel egy súlyos vállsérülés miatt korábban szögre kellett akasztania a futballcsukát.
A kézilabda is családi hagyomány
Szöllősi László húga, Peteley (Szöllősi) Mária-Magdolna, Peteley Attila úszóedző felesége, fiuk, István testnevelő tanár Sáromberkén. A Mária-Magdolna kézilabdás pályafutásáról a következőket tudjuk: 1961-ben kezdett el kézilabdázni az Iskolás Sportklubnál Gálfalvi Artúr edzősége alatt, majd az 1964-1965-ös idényben részt vett az országos sportiskolás döntőben, ahol az alakulat bronzérmes lett, ő meg a legfiatalabb résztvevő címet szerezte meg.
Az 1968-1969-es bajnoki idényben szintén Gálfalvi vezetésével az ISK csapata (amelynek Magdolna tagja volt) a román kézilabdasport történetében első alkalommal bejutott a B divíziós bajnokságba. 1969-ben átigazolt a Mureşul SK-hoz a B osztályba, amelyet Hellvigh Wilhelm edzett. A csapat célkitűzése az A osztályba jutás volt, amit sikerült is 1970-ben elérni. Magdi 1970 és 1980 között az A osztályban szerepelt, négy éven át csapatkapitány volt, sőt 1980-ban országos ezüstérmesek lettek. Az idők során még Viorel Florea, Kulcsár László és Virgil Boţan is edzte a csapatot.

1969-ben országos junior válogatott, 1970 és 1971 között ifjúsági válogatott, majd 1971-től a felnőtt válogatott tagja is volt, amellyel részt vett a hollandiai világbajnokságon, ahol Románia bronzérmes lett. Az aktív sportpályafutást 1980-ban hagyta abba, majd idővel edzőként kamatoztatta tudását, több egykori tanítványa a B és az A osztályban is megállta a helyét.
A Szöllősi család kézilabda hagyományait János mindkét lánya, Lungu Szöllősi Judit és Fülöp Szöllősi Erzsébet is folytatta. János mindkét lánya kézilabdázott a Hargita SK-nál, majd a Mureşulnál az A osztályban. Lungu Judit édesanyja édestestvér volt Szöllősi László édesanyjával, de ugyanakkor Judit édesapja, János is édestestvér volt László édesapjával, azaz a két fiútestvér két lánytestvért vett el. Egyébként Judit is kézilabdázott a hatvanas években az egykori Mureşul csapatában, és még azt az időszakot is elkapta, amikor nagy pályán, 11-11 ellen játszottak. Sőt neki van egy testvére, Fülöp Szöllősi Erzsébet, aki egykoron a helyi Mureşul kézilabdacsapatának és a román válogatottnak volt kapusa ugyancsak a ’60-as években - fejezte be a Szöllősi-családfa bemutatását Szöllősi László, aki feleségével a közelgő 50. házassági évfordulójukra készül.
Szőlősi Tibor: A focitól a kempóig világbajnoki címig
Harminc éven át rúgta a labdát a Szőlősi Tibor, majd elcsábította a kempo. Korábban az NB1-ben futsalozott a Cső Montage csapatában, tagja volt a magyar Minifoci kispályás válogatottnak, részt vett a horvátországi EB-n is - most pedig világbajnoki címet szerzett a páston a UWSKF-n indulva.
Szőlősi Tibor először az öt éves fiát vitte el kempo edzésre, hogy ily’ módon növelje önbizalmát, s hozzájáruljon a gyermek mozgáskoordinációjának fejlesztéséhez. „Akkor ezen jót mosolyogtam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy a lányom egyszer kempozni fog!” - emlékezett vissza Tibor - „Előtte próbálkoztunk kézilabdával, tánccal, balettal, de egyik sem tetszett neki. Persze, a kempóba egyből beleszeretett, és végül ő is a tatamin kötött ki. Ennek a bizonyos első edzésnek immár egy éve, és a gyerekeim azóta is imádják! Minden reggel úgy indulunk óvodába és iskolába, hogy megkérdezik: „Ugye lesz ma kempo?” Az, hogy ennyire jól érzik magukat az edzésen, köszönhető az ottani légkörnek és a közösségnek, valamint edzőiknek, Burián Bencének, Burián Bendegúznak és Koza Márknak.

A kempo egyébként nemcsak a kicsiket ragadta magával, hanem az apukájukat is! „Elsőre megfogott!” - mesélte - „És mivel tél volt, a fociban pedig szünet, gondoltam, a telet itt a teremben is eltölthetném egy kis mozgással. Így, egy gyors döntés után, a következő edzésen már én is ott álltam a sorakozónál.” Tavaly decemberben kezdte el ezt a sportot és márciusig tervezte űzni, amíg a foci-szezon el nem indul. Itt meg kell jegyezni, hogy a 38 éves apuka 8 éves kora óta rendszeresen sportol és a labdarúgás töltötte be eddig a „sport” kategóriát az életében. Idén februárban levizsgázott a gyermekeivel a fehér övre és ígéretet tett nekik, hogy a kékig elkíséri őket. „Jó érzés otthon együtt gyakorolni velük, amikor megmutatják, hogy az edzésen milyen új fogásokat tanultak.” - mondta - „Jó, hogy van még egy kapcsolódási pont, amit együtt tudok csinálni velük.”
A megnyitón vette észre, hogy az egész felnőtt induló mezőnyben rajta kívül csak egy fehér öves van, mindenki más haladó, mester vagy mesterjelölt fokozattal bír. Stop-Semi kontaktban második lett - egy francia fekete öves harcossal döntőzött és 3:1 arányban alul maradt. B-viadalban egy magyar fekete övessel bunyózott az arany éremért. Itt elég korán, az első menet végén vége lett a meccsnek.
„Én eddig minden bunyómat úgy kezdtem, hogy a bíró jelzése után egyből rámentem az ellenfelemre, és mivel erőnléttel elég jól szoktam bírni, folyamatosan próbálom ütésekkel-rúgásokkal nyomás alatt tartani őket. Itt a VB-n lassan indult a meccs, már eléggé fájt a lábam is, és gondoltam, hogy mivel fekete öves a srác, nem rontok ajtóstól a házba, nehogy beleszaladjak egy-két nagyobb pofonba.” - mesélte - „Alacsonyabb volt nálam jó egy fejjel, s ebből következik, hogy távolabbról is el tudtam érni.”
„Hihetetlen élmény volt a VB!” - áradozott a fiatalember - „Különös volt a külföldieket harcolni látni. Nézni a stílusukat, mentalitásukat, hogy ők hogyan oldanak meg egy-egy szituációt. Az ukrán versenyzők igencsak kiemelkedtek a mezőnyből, vérprofi volt mindegyik versenyzőjük.” „Úgy gondolom, hogy azok a sikerek, amelyeket a bajnokságokban, illetve itt a VB-n elértem, azt együtt értük el a mesteremmel, Polgár Tamással. Amilyen teljesítményt nyújtok a tatamin, abban az ő munkája, ideje és fáradsága is benne van.”

A Szöllősi Család Sportolói - Összefoglaló Táblázat
Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a Szöllősi család által említett sportoló tagjait és legfontosabb eredményeiket:
| Családtag | Kapcsolat Szöllősi Lászlóhoz | Sportág(ak) | Főbb eredmények / szerep |
|---|---|---|---|
| Szöllősi József | Apai nagybátyja | Labdarúgás | MTE, Dicsőszentmártoni Sticla játékos |
| Szöllősi Éva | Unokatestvér (József lánya) | Műkorcsolya | Olimpia 10., VB 8., EB 7., Univerziádé arany (páros) |
| Szöllősi György (idősebb) | Apai nagybátyja | Labdarúgás, tekézés | MTE játékos (1932-33) |
| Szöllősi György (ifjabb) | Unokatestvér (György fia) | Labdarúgás | Alacsonyabb szinten focizott |
| Szöllősi János | Apai nagybátyja | Labdarúgás, tekézés | MTE, Monopol, Sticla játékos; tekében jó eredmények |
| Lungu Szöllősi Judit | Unokatestvér (János lánya) | Kézilabda | Hargita SK, Mureşul, nagypályás kézilabda |
| Fülöp Szöllősi Erzsébet | Unokatestvér (János lánya) | Kézilabda | Mureşul kapusa, román válogatott (60-as évek) |
| Szöllősi Sándor | Apai nagybátyja | Labdarúgás | Kevésbé futballozott vállsérülés miatt |
| Szöllősi László édesapja | Édesapja | Labdarúgás, edző | MSE, MTE játékos, Dermagant, IGL, Unitate edző-játékos |
| Szöllősi László | Önmaga | Labdarúgás, edző | AS Armata, Mureşul, megyei válogatott, 186 A, 100 B, 175 C osztályos meccs |
| Peteley (Szöllősi) Mária-Magdolna | Húga | Kézilabda | Iskolás Sportklub, Mureşul, A osztályos, válogatott, VB bronz |
| Szöllősi Laci (ifjabb) | Fia | Labdarúgás, amerikai futball edző | Sportiskola, marosvásárhelyi amerikai futball csapat |
| Szőlősi Tibor | Családtag | Futsal, Kempo | Magyar Minifoci válogatott, Kempo VB ezüst és arany |
tags: #szolosi #foci #csapat #tagjai





