A magyar-szlovák futballbalhék története: Dunaszerdahelytől Pozsonyig
Az 1992-es pozsonyi tragédia: amikor a futballon túlléptek az indulatok
A Bajnokok Ligája születése és a történelmi sorsolás
Az 1987 kora őszén, egy Real Madrid-Napoli BEK-meccsen fogant gondolatból megszülető Bajnokok Ligája 1992 őszére öltött testet, új korszakot nyitva a világ labdarúgásában. Az első kiírásra a régi Bajnokcsapatok Európa-kupájához hasonlóan csak az országok bajnokai nevezhettek, így 36 csapat állt rajthoz. Köztük természetesen a magyar bajnok, Ferencváros és a csehszlovák bajnok, Slovan Bratislava is.
A legjobb 16 közé jutásért rendezett július 15-i sorsoláson mindenféle földrajzi-politikai megkötés nélkül alakították ki a párokat. A sorsolás előtt két nappal Havasi Mihály, a Fradi akkori technikai vezetője a Nemzeti Sportnak a majdani ellenfélről csak annyit mondott, hogy jó lenne verhető csapatot kapni, és tovább lépni a második körbe.
A sorsolás másnapján megjelenő sportlap cikkének címe frappánsan fogalmazta meg a két csapat népszerűségét saját hazájukban: „Két Fradi egymás ellen”, írták. Nyilasi Tibor, a Fradi edzője így értékelte a sorsolást: „Amikor megtudtam, hogy a Slovan az ellenfelünk, rögtön az jutott eszembe, hogy szinte egyformák az esélyeink. A csehszlovák futball ereje azonos a magyaréval, és, ha a két ország bajnoka találkozik, akkor bármi lehetséges.”
Hozzátette: „Bár a tavalyi sorozatban a Sparta Praha bravúrosan szerepelt, s ez intő példa lehet a számunkra. Örülök, hogy idegenben kezdünk, és miért ne vehetnénk hasonlóan jó rajtot, mint a tavaly ősszel Szófiában?" - utalt vissza az egykori ezüstcipős csatárból lett edző a Levszki Szófia ellen sikerrel megvívott (4-1-re és 3-2-re nyerte a meccseket a Fradi) KEK-mérkőzésre.
A játékosok optimisták voltak, Balogh Gábor és Balogh Tamás azt emelte ki, hogy milyen szerencsés volt a Fradi, hogy nem kiemelt ellenfelet kapott, hiszen összehozhatta volna a sors a Barcelonával, az AC Milannal, a (későbbi győztes) Marseille-jel, vagy a VfB Stuttgarttal is, míg Fodor Imre és Simon Tibor annak örült, hogy keveset kell utazni, így egész biztos, hogy sok szurkoló kíséri majd el a csapatot Pozsonyba.
A sportnapilap munkatársa, Zombori Sándor nem nagy kockázatot vállalva 50-50 százalékra tette a továbbjutási esélyeket, viszont megjegyezte, hogy olyan ellenfelet kapott a Ferencváros, amilyet még a legrosszindulatúbb fradiellenes szurkoló se kívánt volna nekik. „A Slovan Bratislava a lehető legrosszabb ellenfél egy magyar csapat számára. (...) Megmondom őszintén, sajnálom Nyilasi együttesét, mert kegyetlen összecsapások várnak rá.” Az újságíró azonban mindezt csak futballvonatkozásban gondolta, a Slovan kellemetlen stílusával alátámasztva mondandóját, és fel sem merült, hogy a pályán kívül is összecsapásokra kell majd számítani. Illetve, lehet, hogy felmerült, de nyilván senki nem akart előre olajat önteni a tűzre.
Politikai feszültségek és az út Pozsonyba
Nem is volt rá szükség, mert a tűz lobogott magától is. A sorsolás után két nappal a kommunizmus és a Csehszlovák Népköztársaság 1989-es felszámolása óta a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság államszövetségeként működő Csehszlovákia kvázi hivatalosan is megszűnt, miután július 17-én a nacionalista miniszterelnök, Vladimir Meciar kihirdette Szlovákia függetlenségét. Az önálló szlovák állam megszületésére hivatalosan 1993. január 1-ig még várni kellett, azonban a nacionalista hergelés azonnal teljes fordulatszámon kezdett pörögni, aminek főként persze az ország déli részén, a Csallóközben élő magyarok látták a kárát.
De idehaza sem kellett messzire menni egy kis „szlovákozásért", jó páran voltak, akik nem tudtak/akartak megbékélni Szlovákia önállóságával. A 20. század megannyi keserves emléke rontotta a kapcsolatokat a trianoni döntéstől kezdve, a második bécsi döntésen át, a második világháborút követő lakosságcserékig és a magyar kisebbségek jogfosztásán át egészen a Bős-nagymarosi vízlépcső nemzetközi figyelmet kiváltó, éppen azokban a hónapokban leginkább eldurvuló ügyéig.
Nem csoda, hogy a mérkőzésre óriási volt az érdeklődés hazai és vendég részről is. A ferencvárosi szurkolóknak az IBUSZ is szervezett utazást, állóhelyre szóló jeggyel és ebéddel 1699, míg ülőhelyre szólóval 1800 forintba került a túra, de volt más utazási iroda is, amelyik meglátta a lehetőséget a mérkőzésben. A Fradi végül 1500 jegyet kapott a találkozóra, de a meglehetősen lepusztult Téglamezei Stadionban (amelynek a helyén azóta az új szlovák nemzeti stadion áll) a nézők mintegy negyede volt magyar, rengetegen mentek ki egyénileg, és nagyon sok felvidéki magyar is a vendég szektorokba vett jegyet a meccs napján.
Rendőri brutalitás a stadionon kívül és belül
A Fradi-drukkerek azokban az években meglehetősen ismertek voltak, nem volt olyan külföldi túra, ahol nem csaptak volna össze az ellenfél drukkereivel vagy a rendőrökkel (rendszerint mindkettővel). A szlovák lapok tudósítása szerint Pozsonyba menet is „a Slovan otthonába vezető főutakon maroknyi kövek, üvegszilánkok, betört ablakok jelezték a Fradi-karaván valamennyi lépését”. A szlovák rendőrök pedig a kelleténél is jobban igyekeztek tekintélyt parancsolni: már a meccs előtti napon lerohanták az Aranyhomok strand szállodájában lakó Fradi-drukkereket, és közülük 21-et őrizetbe vettek, majd kitoloncoltak.
Már a meccset megelőzően is volt jele a rendőri brutalitásnak: a stadionba vezető úton, illetve a találkozó előtt (még a tévés közvetítést megelőzően, így felvétel nem is készült róla) is rátámadtak a rendőrök a fradistákra.
Slovan Bratislava-Ferencváros | 4-1 | 1992. 09. 16 | MLSZ TV Archív
A pokol elszabadul a lelátón
A találkozón aztán a 60. perc környékén szabadultak el az indulatok, vagy inkább a szlovák kommandósok. A Slovan Pavol Gostic, és az előző idény cseh-szlovák bajnokságának gólkirálya, Peter Dubovsky két góljával 3-0-ra vezetett, amikor a kommandósok teljesen váratlanul és indokolatlanul megrohanták a vendég szektorokat, és ütöttek-vertek-rúgtak-gumibotoztak mindenkit, akit csak értek, tekintet nélkül arra, hogy az illető férfi, nő, öreg vagy fiatal.
„Alaposan ráijesztettek a zöld-fehér zászlókba burkolózó vendégdrukkerekre és a botrányt megelőzendő gumibottal, kézzel, lábbal, ki ahogy tudott, tette világossá a fiatalok számára, ki az úr a stadionban” - írta meglehetősen arcátlanul a másnapi szlovák sajtó. A mintegy 300 fős rendőri erő felvonultatását, és a magyar szektorokba való behatolásukat „a nagyobb botrányt megelőzendő” lépésként magyarázták.
Az „alapos ráijesztés” így nézett ki egy szurkoló szemszögéből: „Nem volt semmi okuk (betörni a szektorba). Már a stadion bejáratánál éreztük a rendőrökből áradó ellenszenvet. Egy szűk kapun egyesével engedtek át mindenkit, így meglehetősen türelmetlenül várakoztak az emberek, de nem történt baj. Az természetes, hogy a belépéskor mindenkit megmotoztak, de nehéz szavakba foglalni a rendőrök tekintetét, mozdulataikat, ahogy a gumibotokkal felénk nyúlkáltak, szóval minden gesztusukkal fenyegettek minket” - mondta egy drukker, aki egy olyan szektorban ült az egyik kapu mögött, ahol vegyesen voltak szlovák és magyar szurkolók, akik között semmilyen atrocitás nem történt.
„Talán ennek is köszönhetően a tányérsapkás rendőröket vagy katonákat, nem ismerem az ottani egyenruhákat, a parancsnokuk kivezényelte a szektorból. Kisvártatva aztán hátulról, rohammal estek nekünk a kommandósok. Ha három méterrel odébb ülök, én kapom az elsőt. Válogatás nélkül ütötték, akit utolértek vagy aki elesett. Egy szlovák fotóriporternőt úgy összevertek, hogy a szerencsétlen összerondította magát, és a védelmére kelő férjét is helybenhagyták. Nézze, száznyolcvan magas vagyok és száz kiló, nem ijedek meg a saját árnyékomtól, de mentettem a bőrömet. Arra figyeltünk, hogy megússzuk. Szerencsénk volt. Bármilyen fórumon vállalom, hogy a kommandósoknak nem volt okuk erre a barbárságra, és felháborít, hogy a huszadik század végén, Európa közepén ilyesmi megtörténhet.”
A játékosok is látták, hogy mi történik a Fradi-szurkolók szektorában, Lipcsei Péter még azt is felvetette, hogy levonuljanak a pályáról, ezt azonban Nyilasi Tibor határozottan megtiltotta.
A klub akkori elnöke, Szívós István, olimpiai bajnok vízilabdázó is a helyszínen nézte meg a mérkőzést, ami után így fogalmazott: „Ha nem látom a két szememmel, amit a szlovák rendőrök műveltek, talán el sem hiszem. Pedig sportszerű meccs volt, de amit a kommandósok csináltak, az példátlan. Bűnözőkre kiképzett emberek lányokat, gyerekeket vertek és nem kíméltek senkit, aki magyarul beszélt. Hogy előre megtervezett akció volt-e, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a rohamosztagosokat nem azért hívták, hogy meccset nézzenek. (...) A Slovan vezetőivel nem is találkoztam, ami felettébb furcsa. Ami Pozsonyban történt, az már túllép a sporton.”
A klubvezetőnél is keményebben fogalmazott a végül 4-1-re elveszített találkozó lefújása után a Fradi edzője, Nyilasi Tibor: „Meggyőződésem, hogy előkészített menetrend szerint zajlottak az események. Nem félek kimondani, amikor a barna ruhás, fekete maszkos kommandósok megindultak, a fasizmus jutott eszembe.”
Politikai visszhang és az UEFA reakciója
Jól látszik a történtek súlya abból is, hogy mindkét országban a politika legmagasabb köréig jutott az ügy. Magyarországon a Pozsonyban történtekkel kezdődött a parlament hétfői ülése, Boross Péter akkori belügyminiszter még a magyar rendőrség felelősségét is felvetette, mondván „szakmai kérdésnek kezelte ezt az ügyet, mint minden más ügyet, és nem vette figyelembe, hogy bizonyos politikai ájer körüllengi mindezt, ahol a veszélyek lényegesen nagyobbak, és sajnálatos módon nagyobbak is lettek, mint az bebizonyosodott”.
A történtek után volt olyan magyar politikus, aki a visszavágó lemondására kérte a Ferencvárost, amire nem került sor (a találkozó 0-0 lett az Üllői úton). Az UEFA gerinctelenségért és kétszínűségért már akkoriban sem ment a szomszédba: a Fradi óvását nem csupán elutasították, mondván a lelátón történtekre már 3-0-s hazai vezetésnél került sor, az tehát nem befolyásolta a végeredményt, de a rendező Slovanhoz hasonlóan a Fradit is megbüntették 15 ezer svájci frankra. A zöld-fehéreket azért, mert provokálták a rendőröket, a szlovákokat pedig az aránytalanul durva rendőri fellépés miatt.
Ha nem is lelátón történtek miatt kapott ki a Fradi, a történtek nagyon is hatással voltak a játékosokra, ezt erősítik meg a „pozsonyi csatát” átélt egykori Fradi-játékos, Wukovics László szavai is: „Természetesen ránk, játékosokra is hatással voltak a történtek. Nem azt mondom, hogy emiatt kaptunk ki 4-1-re, de a lelátón zajló „háború” nyilván rányomta a bélyegét a teljesítményünkre. Amikor a második félidőben kinéztünk a lelátóra, csak annyit láttunk, hogy a 60. perc környékén berontottak a kommandósok a Fradi-tábor szektorába, és válogatás nélkül ütöttek mindenkit, férfit, nőt, vagy éppen gyermeket. Sokkoló volt, még ma is beleborzong az ember az emlékekbe, annál is inkább, mert szülők, rokonok, barátok is ott ültek a lelátón.” Köztük a csatár édesapja, aki elkerülte a gumibotokat, de határozottan állította, hogy ok nélkül rohantak rájuk a kommandósok.
A visszavágó előtt számos helyen lehetett olvasni, hogy kegyetlen bosszút fognak állni a Fradi-drukkerek az Üllői útra érkező szlovák szurkolókon (pedig ők nem sok mindenről tehettek), így nem csoda, hogy Slovan óva intette a drukkereit a budapesti utazástól. Végül egyetlen vendégdrukker jelent meg, egy 16 éves fiú, akit semmilyen bántódás nem ért. A visszavágón a meccs végeredménye 0-0 lett, így a Fradi búcsúzott Bajnokok Ligájától.
Az ellenségeskedés öröksége: további incidensek és a rivalizálás
A drukkereknek ez az összecsapás több, mint sima futballmeccs: a két ország ellentétei miatt nemcsak egyszerű szurkolói rivalizálásról, hanem utálatról is beszélhetünk.
A legfontosabb szlovák-magyar futball incidensek időrendben
| Év | Esemény | Leírás |
|---|---|---|
| 1992 | Slovan Bratislava-Ferencváros BEK-mérkőzés | Pozsonyban a szlovák rendőrök brutálisan nekirontottak a Fradi-szurkolóknak a lelátón. Nyilasi Tibor edző szerint előkészített menetrend szerint zajlottak az események. |
| 1995 | Spartak Trnava és DAC mérkőzés után | Egy vonaton utazó húszfős szlovák csoport hét somorjai fiatalra támadt, egy lány koponyatöréssel került kórházba. |
| 1999 | Szlovákia-Magyarország Európa-bajnoki selejtező | A magyar labdarúgó-válogatott rendkívül ellenséges környezetben lépett pályára Pozsonyban. A hazaiak hatalmas, német feliratos molinóval üzentek: „Ungarn - Nein, Danke!” |
| 2008 | DAC-Slovan Bratislava szlovák bajnoki | A mérkőzés 15. percében minden előzmény nélkül szlovák kommandósok nyomultak be a magyar szurkolók szektorába, és brutálisan összeverték őket. |
| 2018 | DVTK Jegesmedvék-Zvolen jégkorongmeccs | Miskolcon balhézni érkeztek a vendégegyüttes szurkolói. |
| 2019 | Magyarország-Szlovákia Európa-bajnoki selejtező (Groupama Aréna) | A mérkőzés után szlovák szurkolók bántalmazásáról érkeztek bejelentések. Három gyömrői férfit letartóztattak, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek súlyos testi sértés és garázdaság miatt. |
| 2019 | Szlovákia-Magyarország Európa-bajnoki selejtező (Nagyszombat) | Alapvetően békés volt a hangulat, de kisebb összetűzés így is akadt. Magyar szimpatizánsok provokálták a hazaiakat, de a helyzet nem fajult el. Dunaszerdahelyi szurkolók a szlovák szektorban. |
A közelmúlt és a politikai árnyék
Legutóbb idén tavasszal a szlovák parlament érezte úgy, hogy be kell keményítenie a magyarok miatt: törvényt szavazott meg arról, hogy akár 7000 eurós (2,3 millió forintos) büntetés is járhat azért, ha Szlovákiában valaki elénekli a magyar himnuszt... Mindez végül nem lépett jogerőre, de jelzi a szándékokat, az ellenszenvet - még politikai szinten is.
Korábban többször történt véres atrocitás, amikor magyar vagy magyarokból álló csapat szlovákkal mérkőzött meg. De stadiontól távol is volt brutális támadás, 1995-ben a Spartak Trnava és a dunaszerdahelyi DAC szlovák bajnokija után egy vonaton utazó húszfős szlovák csoport hét somorjai fiatalra támadt, leszorították őket a mozgó szerelvényről, egy lányt koponyatöréssel szállítottak kórházba.
Nem csoda, ha a magyar szövetség (MLSZ) a korábbi szlovák-magyar találkozókon történtek, a másik oldal hírhedtté vált brutális fellépései miatt a drukkerek bosszúvágyától tart.
„Bízom a szurkolóinkban, és abban, hogy szeretnének ők is ott lenni az azeriekkel vívott mérkőzésen. Éppen ezért a Szlovákia elleni meccsen minden szabályt betartva kell biztatniuk minket, a legkisebb esélyt sem adhatjuk meg arra, hogy büntetést kapjunk” - jelentette ki az olasz szakember az M4 Sport kamerája előtt a 2019-es meccs előtt. Hozzátette: „Az Eb-kvalifikációt és az ehhez elengedhetetlen Szlovákia elleni győzelmet úgy áhítjuk mi is, mint a szurkolók, a lelátói támogatás hihetetlenül motiválóan hat a csapatra és persze a szakmai stáb minden tagjára. Eddig is rengeteget jelentett a támogatásuk, fantasztikus szurkolóink vannak.”
A 2019-es hazai mérkőzésen, amelyen Magyarország 2-1-re kikapott Szlovákiától, Galavits Patrik tudósító elmondta: „A himnuszok kifütyülése oda-vissza ment, voltak vállalhatatlan rigmusok is. Tudósítónk azt emelte ki, hogy voltak dunaszerdahelyi szurkolók, akik bejutottak a szlovák szektorba - hiszen csak oda tudtak jegyet venni. Ebből balhé is lehetett volna, de végül rendőrsorfal választotta szét őket. Pedig arra lehetett számítani, hogy jönnek Dunaszerdahelyről, és nem a szlovákoknak szurkolnak majd.”
Ugyanezen a napon két szlovák férfi jelentette a rendőrségen, hogy megverték őket Budapesten, három másik szlovák drukker bántalmazását pedig a Szlovák Nagykövetség jelezte másnap a hatóságnál. A nyomozás során a rendőrök megállapították, hogy az előbbi esettel összefüggésben három gyömrői férfi gyanúsítható, akiket szerda délelőtt a lakásukon fogtak el. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1 év 4 hónap - 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélt három férfit, akiket súlyos testi sértés és csoportosan elkövetett garázdaság bűntettével vádoltak. Az ítélet jogerős lett.
A nagyszombati visszavágón alapvetően békés volt a hangulat, de egy kisebb összetűzés így is akadt a vendég és a hazai szurkolók között. Azok, akik egyénileg utaztak a Pozsonytól ötven kilométerre lévő településre, többnyire a belváros sétálóutcájában hangolódtak az esti meccsre. Eleinte kifejezetten barátságos volt a hangulat, majd kora délutántól a magyar szimpatizánsok egyre hangosabbá váltak, időnként pedig Szlovákia gyalázásával provokálták a hazai szurkolókat, akik többségében nem válaszoltak. A hazaiak többnyire kisebb társaságokban érkeztek a találkozóra, egyáltalán nem keresték a konfrontációt a magyarokkal.
tags: #szovak #magyar #foci #balhe
