Szűcs Sándor, az Újpest tragikus sorsú labdarúgója
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született, és a második világháború utáni korszak egyik legjobb középhátvédjeként tartották számon. Pályafutása csúcsán, 1947-ben négyszeres magyar válogatottként, csapatkapitányként is szerepelt, és úgy tűnt, megtalálták az ideális védőt a válogatott számára. Azonban 1948-ban sorsa tragikus és igazságtalan fordulatot vett.
A második világháború utáni években a magyar futball sikerei, csapatai és játékosai dicsőségét egész Európa zengette. Ezek a sikerek a kommunista párt elnyomó rendszerében, a nélkülözés időszakában némi vigaszt jelentettek az emberek számára. A Rákosi-diktatúra a futballt saját politikai céljaira akarta felhasználni, és 1948-ban meghozta azt az intézkedést, amely véget vetett a magyar labdarúgók külföldre áramlásának.
Eddig az évig legálisan szerződhettek a magyar focisták a nyugat-európai bajnokságokba, ahol az itthoni fizetésük többszörösét is megkereshették. Miután a csábító külföldi ajánlatok egyre inkább megszaporodtak, a politikusok félve attól, hogy minden klasszisuk elhagyja az országot, törvényileg lezárták a kivándorlás lehetőségét.
A válogatott labdarúgók azonban nem törődtek bele a sorsukba, és illegális úton próbáltak kijutni, hogy tehetségükhöz méltó körülményeket és egzisztenciát teremtsenek maguk és családjuk számára. Volt, akinek sikerült, és volt, akinek nem.
Az előbbiek közé tartozott az 1949-ben megszökő Kubala László, aki később a Barcelonával négyszer nyert spanyol bajnokságot. Az utóbbiak közül Lóránt Gyula volt a legismertebb, aki Sebes Gusztáv közbenjárására bűnbocsánatot kapott, és az Aranycsapat oszlopos tagjaként olimpiai aranyérmet és vb-ezüstöt nyert.
A kommunista vezetők számára a helyzet tarthatatlan volt, nem állíthattak minden játékos mellé megfigyelőt. Ehelyett egy sokkal kegyetlenebb terv fogalmazódott meg: példát statuálni.
Az Újpest színeiben háromszoros bajnok, tizenkilencszeres válogatott Szűcs Sándornak mindössze egyetlen bűne volt: szerelmes lett. Házas, kétgyermekes családapaként beleszeretett egy férjes asszonyba, Kovács Erzsi énekesnőbe. A kommunista erkölcsök szerint ez nem fért bele, és minden befolyásukat latba vetették, hogy a fiatal szerelmespárt szétválasszák, sikertelenül.
A titkos kapcsolat folytatódott, de a beépített emberek előtt semmi sem maradhatott titokban. A politikusok figyelmeztették őket, ha nem szakítanak, internáló táborba zárják mindkettőjüket. Ez a fenyegetés is a terv része volt: a pár külföldre akar szökni. A kommunista párt segített nekik ebben, rájuk küldve Kovács József nevű beépített embert, akinek az volt a feladata, hogy rábeszélje őket a tiltott határátlépésre.
Szűcs Sándor és Kovács Erzsi elfogadták az ajánlatot, fejenként tizenötezer forintért megvásárolták a szabadságukat. Szűcs Sándor, aki ekkor már a Budapesti Dózsa névre átkeresztelt, a Belügyminisztériumhoz tartozó klub alkalmazottjaként rendőri fokozattal és szolgálati fegyverrel rendelkezett, bár szívből utálta a kommunista rendszert.
Az ügynök rafinált volt, és rábeszélte Szűcsöt, hogy vigye magával a szolgálati pisztolyát, ami később súlyosbító körülményként szolgált a per során. 1951. március 6-án hajnalban a szerelmespár és két további ismerősük, valamint Kovács József útra keltek Ausztria felé. Ám soha nem érkeztek meg oda.
Az ÁVH embere, Kovács József, a feletteseivel előre megbeszélt helyre, a Vas megyei Nagytilaj nevű községbe hajtott az autójával, azt állítva, hogy ez egy Ausztriával határos zsákfalu. A valóságban azonban még hatvan kilométerre volt a határ. Az ÁVH ügynöke lelassított, és arra szólította fel Szűcsöt, hogy vegye elő a fegyverét, sőt, állítsa élesre.
A valóságos határnál fegyveres katonák ugrottak elő a fák mögül, és letartóztatták a szökni próbáló társaságot. A kocsiban csak Kovács József, az áruló tűnt nyugodtnak. Szűcs Sándor és Kovács Erzsi koncepciós pere gyorsított eljárással folyt, és 1951. május 19-én a Katonai Törvényszék elítélte őket.
Szűcs Sándor társai, beleértve Kovács Erzsit is, „csak” néhány éves börtönbüntetésben részesültek. Azonban a kommunisták Szűcs Sándoron akartak példát statuálni, hogy elvegyék a kedvét a klasszis magyar focistáknak a külföldre távozástól. Az ítélet így hangzott: „Szűcs Sándor rendőr főhadnagyot csoportosan és fegyveresen elkövetett tiltott határátlépés előmozdításának bűntettében bűnösnek mondja ki, és ezért főbüntetésül kötél által végrehajtandó halálbüntetésre, mellékbüntetésként teljes vagyonának elkobzására ítéli.”
Szűcs nem hitt a fülének, és úgy gondolta, nemsokára szabadon engedik. Egészen május 26-áig, amikor is megfogták és átvitték a siralomházba. Ekkor döbbent rá, hogy a kommunisták valóban meg akarják ölni.
Csapattársán, Szusza Ferencen keresztül üzent Puskásnak, hogy segítsen neki megúszni a bitófát. Puskás Ferenc, Bozsik József és Szusza Ferenc felkeresték a nagy focirajongó honvédelmi minisztert, Farkas Mihályt, hogy megmentse a barátjukat. A politikus megígérte, hogy közbenjár az ügyben, de a segítség túl későn érkezett.
1951. június 4-én Szűcs Sándort, az Újpest háromszoros bajnokát, tizenkilencszeres magyar válogatott labdarúgót megölték. A bitófa alatt állva két gyermekének fényképét szorongatta a kezében.
A tragédia háttere
Az államhatalomnak kapóra jött Szűcs Sándor labdarúgó és szerelme, Kovács Erzsi táncdalénekes esete. A két fiatal 1948-ban ismerkedett meg egymással és hamarosan szerelembe estek. Mindketten családos emberek voltak, így a „szocialista erkölcsökkel” nem volt összeegyeztethető a kapcsolatuk.
1945 után a labdarúgók amatőrstátuszúvá váltak, így a futballistáknak a sporton túl civil foglalkozást is kellett vállalniuk. A játékosok a hazai viszonyokhoz képest jól kerestek, de az messze elmaradt a vasfüggöny másik oldalán lévő bajnokságokban résztvevők fizetésétől. Miután több nagyszerű játékos - így például a Ferencváros legendája, Dr. Sárosi György - is Nyugatra ment, a Magyar Labdarúgó Szövetség 1947-ben megtiltotta a válogatott kerettagjainak a kiszerződést. 1948-ban a tiltás már általánossá vált.
A Rákosi-diktatúrában a vezetés nem engedhette meg magának, hogy a tömeges méreteket öltő szökések folytatódjanak. A labdarúgás ugyanis több volt egyszerű játéknál. A válogatott és a klubcsapatok sikerei sokaknak az egyetlen örömforrást jelentették a totalitárius diktatúra hétköznapjaiban.
Az Újpesti Dózsa játékosa és az énekesnő kapcsolata ismert volt a belügyi szervek előtt, a hatalom többször is megfenyegette őket, hogy hamarosan internálják őket, ha nem zárják le viszonyukat. Szerencsétlenségükre rossz emberrel, Kovács József ÁVH-ügynökkel vették fel a kapcsolatot, aki tudomásuk szerint ilyen ügyek lebonyolításával foglalkozott. Az államvédelem így minden lépésükről előre tudott, ugyanakkor valószínű, hogy Szűcs újpesti csapattársai között is volt informátor.
1951. március 6-ára tervezték az átszökést. Kovács útközben elhitette Szűcsékkel, hogy már a határnál járnak, a valóságban azonban 60 km-re voltak a vasfüggönytől. Kovács megkérte Szűcsöt, hogy a biztonság kedvéért vegye elő szolgálati fegyverét és biztosítsa azt ki. Nem sokkal később az út menti árokból fegyveres katonák ugrottak ki, letartóztatták a labdarúgót és szerelmét.
1951. május 19-én rövid eljárás után a Katonai Törvényszék meghozta ítéletét. Egy szigorúan titkos minősítésű, hivatalosan soha ki nem hirdetett törvényre hivatkozva „fegyveres szökésért” kötél általi halálra ítélték a sportolót. Tovább súlyosbította a cselekményt, hogy „a legsúlyosabb megítélés alá esik az a katona /rendőr/, aki esküjét megszegve a mai nemzetközi helyzetben kísérli meg a disszidálást”.
Szűcs a siralomházból üzent játékostársainak: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!” Puskás Ferenc, Bozsik József és Szusza Ferenc a kegyelem ügyében felkereste Farkas Mihály honvédelmi minisztert, de túl későn.
Az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották. A „futballistaper” elérte a kívánt hatást, 1956-ig szinte egyetlen labdarúgó sem próbálkozott tiltott határátlépéssel.
Emlékezete
Az UTE csapatával háromszoros bajnok, a Szolnoki MÁV klubjával egyszeres kupagyőztes, tizenkilencszeres válogatott labdarúgó 29 évet élt. Szerelme, Kovács Erzsi négy év börtönbüntetést kapott, ezalatt kétszer kísérelt meg öngyilkosságot.
Szűcs Sándor ígéretes tehetség, népszerű labdarúgó volt a negyvenes évek közepe, a világháború befejezése óta. Pályafutása során számos sikert ért el, ám a kommunista diktatúra áldozatául esett.
A rendszerváltás után rehabilitálták, és poszthumusz alezredesi rangot kapott. Emlékét ma is őrzi egy újpesti iskola, mely 28 éve vette fel a nevét.
Szűcs Sándor tragédiája figyelmeztetésül szolgál arra, hogy bármikor bárkivel megtörténhetett, hogy példát statuáltak vele, még az emberélet sem számított.
tags: #szucs #sandor #labdarugo #kapus #ujpestidozsa
