Takács Lajos, a Videoton legendája és fiának küzdelmes útja
Takács Lajos, a Videoton NB I-es csatára a szurkolók emlékezetében ikonként él. A szélvész gyors támadó pályafutása során 179 mérkőzésen 39 gólt lőtt a piros-kék színekben, és játékával számtalanszor kivívta a lelátó népének tapsát Székesfehérváron. A lelátón általában ott ült a felesége és az ikerfiúk, akik büszkék voltak az édesapjukra.
Tragikus veszteség és az apa öröksége
Takács Lajosnak csupán 38 év jutott. A remek gólvágó 2009 novemberében, Martonvásáron, egy megyei meccs közben lett rosszul, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét. Élete tragikusan korán ért véget, ami hatalmas űrt hagyott maga után, különösen családjában. Minden összezuhant. A fiai képtelenek voltak feldolgozni a halálát.
Takács Bertold, a tragikus sorsú focista egyik fia, így emlékszik vissza édesapjára:
„Apa jó ember volt, mindent megadott nekünk anyagilag, de pont a foci miatt sajnos keveset volt velünk. Így is felnéztünk rá, ikonnak láttuk, s miatta akartunk mindketten focizni” - kezdi Takács Bertold, aki a poklok poklát is megjárta az édesapja halála után.
Takács Bertold küzdelme a gyásszal és a függőséggel
Takács Bertold életében mély sebet ejtett édesapja váratlan halála. Tizenhárom éves volt, amikor nagymamája közölte vele és testvérével, hogy apjuk meghalt. „Emlékszem, kirohantam a házból és a biciklimmel kitekertem a világból. Meg akartam szűnni, teljesen kikészültem.”
Ebben a gyászban kereste a megoldást a fájdalmára, és ekkor hívta fel egy, ma már idézőjeles barátja, hogy tud segíteni. Adott egy pörgetős szert, ami tényleg segített abban a pillanatban. Ettől kezdve nyolc évig a drog volt Bertold élete. A testvérével Fehérváron fociztak a Videoton utánpótlásánál, de sokszor bedrogozva mentek edzésre. Egy idő után azt mondták nekik, döntsék el, mit választanak. Otthagyták a Vidit, azt a klubot, ahol édesapjuk számtalan gólt rúgott, ahol imádta a közönség, és ahol ők is szerettek volna meghatározó játékosokká válni. A drogot választották, és belemerültek ebbe a világba. Teljes szétesés következett.
A függőség mélységei
Ahogy Bertold fogalmaz: „Aki drogos és függő az tudja milyen ez. Az ember kivetkőzik önmagából, ha kell, lop is a kábítószerért.” A középiskolát, ahová járt, otthagyta, és titokban eladta anyja aranyékszereit, hogy kábítószert vegyen belőle. Mindent használt: kokaint, marihuánát, dizájndrogokat. „Az utóbbi olcsóbb, de fele annyi idő alatt tönkreteszi az embert. És nem volt megállás.” Volt rendőrségi ügye is, garázdaság és verekedés miatt. Kapcsolatai tönkrementek, barátnői elmenekültek.
A mélypont akkor jött el, amikor nagymamájától, akit imád, kért kétszáz forintot fűre. Addigra már eladta az összes aranyát. Nem adott pénzt, mert tudta, mire kell. Bertold akkor elindult felé, és kevés hiányzott hozzá, hogy megüsse az imádott nagymamáját. Ott döbbent rá, hol is tart, és ez a pillanat hozta el a változást az életében.
Újrakezdés és segítségnyújtás
A mélypont után Bertold egy bentlakásos rehabilitációra ment Ráckeresztúrra, ahol egy évig élt a világtól teljesen elzárva. Kezdetben nem tudott aludni, verte a víz, dolgozott benne a függőség. Másfél hónap telt el így. Egyik este könyörgött Istenhez, akiben korábban nem hitt, hogy segítsen, szüntesse meg szenvedéseit. Másnap felkelt, és békét érzett, a tünetek pedig megszűntek.
Bár a függőségből nincs teljes gyógyulás - „Én nyolc éve vagyok tiszta, de a dizájnerdrogok hosszú távú hatása miatt ma is van, hogy szorongok vagy zavar támad a memóriámban. A drogos énem ma is bennem él, csak az a kérdés, hogy mennyire tudom elszigetelni.” - Takács Bertold immár a szertől megszabadulva sorstársainak segít a megtisztulásban. A másik fia is évek óta „tiszta”.
Nyolc év szétesés után, félbehagyott középiskolával, barátok és pénz nélkül, Bertold eleinte vissza akart térni a focihoz. Próbálkozott a Videotonnál, de fizikailag szörnyű állapotban volt. Később megyei csapatokban focizgatott, aztán ha nagy nehezen is, de elengedte a focit. Pedig mindig arra vágyott, hogy apja nyomdokaiba léphessen és tízezer ember tapsoljon neki a stadionban.
A segítő szerep
Még Ráckeresztúron, a rehabon feltűnt, hogy Bertold hatással van az emberekre. Figyelnek arra, amit mond. Ott bent az volt a szokás, hogy minden idősebb rehabos mentorált egy fiatal függőt. Idő után észrevette, hogy nyolc-kilenc gyerekkel beszél folyamatosan. Ott ismerte meg Hamar Jánost, aki mentor volt, remek szakember. Apa-fia kapcsolat alakult ki közöttük.
Ő biztatta, hogy miután kijött, menjen el iskolákba és beszéljen az életéről, a drogról, a függőségről. Elment, és idővel egyre több helyre hívták, és hívják ma is. „A focival akartam kitűnni, de ekkor már tudtam, segítőként fogok. Hitelesnek tartanak, mert minden rosszat megéltem és érzem, hogy tudom motiválni azokat, akik hasonló útra léptek, mint én.”
Nagy a baj. A fiatalok közül sokan tízévesen már szívják a biofüvet, és két-három hónap alatt szellemileg teljesen szétesnek tőle. „De szívják, mert két-háromszáz forintért hozzá tudnak jutni. A függőség, a szenvedélybetegség, a kábítószerezés mind-mind a menekülésről szól, a megélt fájdalmak eltakarásáról. És sajnos a legtöbb gyerek drámájának oka a családjában keresendő. Sokat kell tenni, hogy visszaszorítsuk a kábítószerezést.”
Takács Bertold biztos abban, hogy édesapja büszke lenne rá, amit most csinál.
Takács Lajos - Az edző Pécsett
Fontos megemlíteni, hogy a magyar labdarúgásban egy másik Takács Lajos is aktív szerepet játszik. Ez a Takács Lajos 1968. április 4-én született Pécsett, és jelenleg a PMFC NB III-as labdarúgócsapatának másodedzője. Edzői karrierje 2002-ben Pogányban indult, ahol játékos-edzőként két bajnokságot is nyert: egyet a megye II-ben, egyet pedig a megye I. B-ben.
A PMFC-nél Márton Gáborral vállvetve vezették az NB I-es csapatot, majd Kaposváron dolgoztak a másodosztályban. Két éve nyáron tértek vissza örök szerelméhez, a piros-feketékhez, ahol rögtön bajnokságot nyertek a megyei I. osztályban. Az előző NB III-as idényben pedig ezüstérmes helyen végeztek.
„Nem érzem magam ötvennek, inkább csak harminc évesnek” - mondta jó kedélyűen Takács Lajos. - „Hatalmas ajándék az élettől, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul annál a klubnál, amelyik számomra a legfontosabb.”
Takács Lajos véleménye szerint még minden esélye megvan a csapatnak a feljutásra. A tiszakécskeieknek még tíz találkozójuk van vissza, a pécsieknek pedig már csak kilenc, és a csapatuk csak 2 ponttal vezeti a tabellát, de a másodedző gyanítja, hogy tízből tízszer nem fognak nyerni a Bács-Kiskun megyeiek. A tréner elárulta, nem tervez különösebben nagy feneket keríteni az ötvenedik születésnapjának.
tags: #takacs #lajos #labdarugo
