Tamási Áron Válogatott Novelláinak Gazdag Világa: Székely Sorsok és Filozófiai Mélységek
Tamási Áron, a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, novelláiban egyedülálló módon tárja fel az erdélyi falusi életet, a székely emberek hitét, bölcsességét és humorát. Írásai nem csupán szórakoztatóak, hanem mély filozófiai és erkölcsi mondanivalóval is bírnak, melyek a szerző sajátos nyelvezetével és egyedi stílusával válnak igazán élővé az olvasó számára. A Világló Éjszaka - Válogatott novellák I. című gyűjteménye is Tamási Áron egyik legkiválóbb novellagyűjteménye, amely a szerző életművének legszebb és legmélyebb írásait tartalmazza.
Az Erdélyi Tájak és Évszakok Varázsa
Tamási novelláinak egyik legjellegzetesebb vonása a természethez való mély kötődés és a táj poétikus ábrázolása. A történetek gyakran egy-egy évszakhoz, napszakhoz vagy természeti jelenséghez kapcsolódnak, amelyek nem csupán háttérként szolgálnak, hanem maguk is a narratíva részévé válnak, tükrözve az emberi sorsokat és hangulatokat.
A tél, a hajnal és az éjszaka gyakran jelenik meg Tamási írásaiban, misztikus és meghitt atmoszférát teremtve.
Mint az ezüst pára, mely derűsebbre lebben, csak annyira mozdult meg a patyolat föld felett. Lassú hunyorgás után a csillagok elhunytak a keleti égen, aztán mint az öröm lehelete, elindult onnét a halovány fény. Útjában, ahogy közeledett a falu felé, az éjjeli derengésből fehérre merítette a havas fákat; majd az öreg Ehedi Ambrus kertjében mintha megállott volna néhány pillanatra.
Két almafa terengett a kert végében, nem messze a zsindelyes falusi háztól. Egy öreg almafa, mely sok esztendejével és szapora ágaival az égbe terjedett; s mellette hetykén egy kisded almafa, láthatólag is unokája a nagynak. Itt állott meg a zsenge hajnali fény, fürgén és ezüstben gomolygva a két fa ágai között, melyeknek a hátán, mint a mesebeli szegény emberek szalonnája, vastagon üldögélt a hó.
Az éjszaka csendje és a hajnal derengése gyakran ad teret a gondolatoknak, a magányos elmélkedéseknek.
Éjfél után a szarvára dőlt a növendék hold, s az erdő háta mögött elmerült nemsokára. Nyilván párás volt nagyon a lég, mert a csillagok is csak a tej halovány színében hunyorogtak. Komolyan ül ilyenkor az erdő, kedv és kíváncsiság nélkül. Úgy ült azon az éjszakán is, a szurok fekete lelkébe egészen elmerülve.
Ugyanakkor a tavaszi nap, a nyári égbolt és az őszi termés is fontos eleme a történeteknek.Csak a nap sütött, hegyes fénnyel és csípősen villantva sugarait, ahogy tavasz kezdetén szokása neki. Haladt is már a nyugta felé, s emiatt s igen ingerkedett. Teliszúrkálta fénnyel az udvart, melyen a háznépe, szombat lévén, éppen szorgoskodott.
Egy őszi reggelen, amikor a harmat már erősen érőben volt, hogy dér lehessen belőle, nagy rivalgással mentünk az iskolába. Maga a természet is figyelésben állott már reggel nyolc órakor.A falusi élet zajai és csendjei is élethűen elevenednek meg.
A faluvégén vakkantott egy erős kutya. Szavát békapta mindjárt valami másik öt, s mérgesen visszavetette. A kutyák még mindig hajigálták a hangot, és rágták a koromsötétet.
Még a sas is megfigyelője a földi történéseknek.A nyáj fölött, messze a magasban, keringett a sas. Puhán körözött a tompuló alkonyati fényben: úgy siklott, mint az acél. A sas még láthatta volna onnét felülről a napot, ki a zöld hegyek mögött a földi világ számára már lehanyatlott.
Az Egyszerű Emberek és Bonyolult Sorsok
Tamási Áron novelláinak középpontjában a székely ember áll, a maga örömeivel, bánataival, hiteivel és babonáival. A szereplők gyakran hús-vér alakok, akiknek mindennapi küzdelmeik és gondolataik mélyen megérintik az olvasót.
Találkozhatunk a végtelenül szegény Czincziri Ábrahámmal, aki
olyan szegény, hogy párja messze tájon nem is akadt. De veretlen volt abban a másik dologban is, hogy nagyon sok gyermeke volt.
Láthatjuk a lelkiállapotát nyersen ábrázoló legényt, akikomoran vágta csizmájával az illatos port. Lengyolcs ingén átsütött ereje. Maga a fejét leszegte. Szavát istenembere nem vehette volna.
Megismerkedhetünk kicsi Mókával, akikerek egy órája is van, hogy mosdik, keféli csizmáját, fésüli fejé és babrálja magát. Közben fészkelődik: itt leül, ott lefekszik, ablakba kihajol, legyeket riaszt, majd szabad levegőre megy, de helyét sehogyan sem leli.
Vagy a bölcs és vidám öreg cigánnyal, Mátéval, akibent a huruba földjen szikrázó kedvében ült, dologra tolvaj és hegedűs.
A szerző különös figyelmet szentel a karakterek apró részleteinek, egyéniségének és belső világának. Samu, az egyetemi hallgató barát, például
nagyon gyapjas, kerek feje volt; s termetre törzsökös. Lassan mozgott, lomhán is járt egy kicsit. A baj ott kezdődött, hogy Samunak az esze és a képzelete is lomhácska volt; s ott folytatódott, hogy szellemi fogyatékossága ellenére folyton okosságra tört, s nagy becsvágya volt a szemléletes beszédre. Szedett-vedett szójárásokat használt, mint például azt, hogy „süss oda”, amit aztán fehérre és feketére egyaránt használt.
A falusi mesteremberek, mint az asztalosok is, kiemelt szerepet kaphatnak a történetekben.
Fogós kérdés, hogy milyen asztalosok vannak. Mert ha valaki azt mondaná, hogy van bútorasztalos és műasztalos: én azt felelném, hogy jó-jó, de hát még? Növendék koromban, amikor deák voltam, nyáron által gyakran időztem a mester műhelyében. Szerettem őt, s nyilván ő is engem. A mesterség néhány titkába is béavatott. Nótát is igen sokat tanultam tőle, mert igen nagy énekes volt. Talán énekesnek még nagyobb, mint asztalosnak. Azonkívül kedvelte a betűt is, mivel jótékonyan hatott a falusi emberekre. S hiába hívták Keserűnek, mert vidám volt, a maga különös módján.
Az öreg finánc alakja pedig a világ nagy fájdalmain töpreng.
Üldögél az öreg finánc, zöld köpenyeget borított magára, és úgy szemléli a környező világot. Nem a világi örömökön jár az esze, hanem a világ nagy fájdalmán. - S vajon mitől és hogyan is lesz majd vége a világnak?
Ezek a karakterek mind a székely ember összetett, mégis tiszta lelkét mutatják be, akiknek élete szorosan összefonódik a természettel és a közösséggel.
Misztikum, Szimbólumok és Filozófiai Gondolatok
Tamási novelláit gyakran áthatja egyfajta misztikus realizmus, ahol a hétköznapi események mögött mélyebb, szimbolikus jelentések húzódnak meg. A népi hitvilág, a mesék és legendák elemei természetes módon épülnek be a szövegbe.
A "Szentlélek a faluban" története, vagy az antalosi bölcső, mely egy nevezetes, bár ismeretlen helységről mesél, mind az efféle elemeket erősítik.
A faluban hált a Szentlélek az éjjel. Hajnalban látták fényesen elmenni egy piros hintón. És most, a délutáni aranynapon, gyermekcsapat rajzott a pünkösdhajnali örömhintónak a nyomán. Zajgó, kedvben és örömben bugyborékoló, kicsi, tarka had volt. Csokrokba verődve gurultak ki az utolsó házak közül az északi részen. Hevesen osztottak valamit, s közben titokzatosságot leheltek szavaik hátán és rajongást fénylő szemeikkel.
El kell mondanom tehát, a kalapács nyele gyanánt és illedelmesen, hogy ez a történet már régen szendereg egy antalosi faragott bölcsőben. S ha már antalosi az a bölcső, akkor azt is el kell mondanom, hogy Antalos egy nevezetes helység, ámbár a tágabb világban senki sem ismeri. A maga tájékán is, jószerint, csak ama szólás-mondások ból ismerik, amelyek a derű szellőjében, mint egy-egy játszi levél, szálldosnak róla.
A novellák gyakran érintenek univerzális kérdéseket az életről, a sorsról és az emberi létezés értelméről.
A világ dolgai helyett mondhatnám azt is, köznapi szóval, hogy életünk folyása: s a döccenés helyett is használhatnék bukdácsolást.
Tamási mély empátiával fordul az egyszerű emberekhez, akiknek életében a külső körülmények és a belső küzdelmek egyaránt jelen vannak.Hogyne, hiszen nemcsak az állapotunk volt mostoha, hanem a természet rúdja is ránk járt, abban az esztendőben különösen. Már a tél is oly hosszan és annyit idétlenkedett, hogy alig győztük szent Györgyöt várni.
Az emberi sorsok időtlen érvényességét hangsúlyozza, összekapcsolva a múltat és a jelent.És mégis minden örökízűnek látszott. Bizonyos voltam benne, hogy így volt ez a fáraók idejében is, vagy a mi Szent László királyunk idejében.
A "porszem és csillag" metafora Tamási egyik legszebb példája arra, hogyan emeli ki az apró, jelentéktelennek tűnő részletek mögül a kozmikus összefüggéseket.
Füved faluja is Betlehem mellett. Együtt említem mégis őket, mármint a porszemet és a csillagot, s nemkülönben a két falut; együtt említem, mert ahogy Betlehem fölött egy fényes csillag ragyogott, Füved fölött is úgy lebegett egy porszem. A csillagról tudjuk valahányan, hogy a kerek földnek mily nagy vigaszt jelentett, de a füvedi porszemről csak én tudom, hogy egy történet. Különösen akkor, ha mond is valamit annak, aki a világ dolgaiban nem akar nagyokat döccenni.
Tamási Áron Novelláskötetei
Tamási Áron életműve számos önálló novelláskötetet és elbeszélésgyűjteményt tartalmaz, amelyek mind hozzájárulnak a székely élet és az emberi lélek gazdag tablójához.
| Cím | Műfaj | Első Kiadás Éve |
|---|---|---|
| Lélekindulás | Novellák | 1925 |
| Erdélyi csillagok | Elbeszélések | 1929 |
| Hajnali madár | Novellák | 1929 |
| Helytelen világ | Novellák | 1931 |
| Rügyek és reménység | Elbeszélések | 1935 |
| Virágveszedelem | Elbeszélések | 1938 |
| Tamási Áron összes novellái | Összegyűjtött novellák | 1942 |
| Téli verőfény | Elbeszélések | 1942 |
| A legényfa kivirágzik | Válogatott elbeszélések | 1945 |
| Kikelet | Válogatott elbeszélések | 1949 |
| Szegénység szárnyai | Félszáz elbeszélés | 1954 |
| Elvadult Paradicsom | Összegyűjtött novellák | 1958 |
| Világ és holdvilág | Összegyűjtött novellák | 1958 |
| Játszi remény | Új novellák | 1961 |
| Hétszínű virág | Novellák | 1963 |
| Világló éjszaka | Novellák | 1966 |
| Tamási Áron összegyűjtött novellái | Összegyűjtött novellák | 1967 |
| Rendes feltámadás | Válogatott novellák | 1968 |
| Zeng a magosság | Válogatott novellák | 1980 |
| Árnyas szülőföld | Elbeszélések | 2006 |
| A legényfa kivirágzik | Mesék és elbeszélések | 2015 |
| Világló éjszaka | Válogatott novellák | 2018 |
| Susogó fenyő | Karácsonyi elbeszélések | 2020 |
A novellákban felbukkanó elmélkedések, mint a narrátor saját útjának keresése is mélyebb értelmet ad a történeteknek.
Én sem végső szükségből, mert apámmal együtt, aki régi vasúti ember, állandólag a pályán dolgoztam, amiből meg tudtunk élni. Igaz, hogy titokban sokszor elvágyakoztam a pálya mellől, mert szerettem volna valami mozgalmasabb helyre kerülni, hogy fejlettebb munkát végezhessek. Így szóltam magamban bolygásom elején a falu feletti dombon.
Ez a vágy a változásra, a "fejlettebb munkára" Tamási számos hősének belső motivációja is lehet, miközben hűek maradnak gyökereikhez és az erdélyi tájhoz.tags: #tamasi #aron #valogatott #novellak
