A magyar labdarúgás 1965-ben és a regionális sportélet Tapolca környékén

A Tapolcai Honvéd Labdarúgó Egyesület 1965-ös adatainak részletes feltárása a rendelkezésre álló források alapján kihívást jelent, mivel a mellékelt szöveg nem tartalmaz közvetlen információkat err>ől a specifikus egyesületről és annak játékosairól ebből az évből. Ugyanakkor, a magyar labdarúgás 1965-ös esztendejéről, valamint a regionális sportéletről átfogóbb képet kaphatunk, amely segít elhelyezni a tapolcai sporttevékenységet a korabeli kontextusban. A kutatómunka során sok helyen megfordultam az országban - nem csupán Borsod-Abaúj-Zemplén megyében - Tapolcán, Szombathelyen, Ajkától Martfűn át egészen Mátészalkáig. Sok éven át csak minimális adatokra bukkantam. A régi sportvezetők, sportolók visszaemlékezései tették teljessé ezt a kiadványt.

A nemzetközi színtér: A Ferencváros sikere Rómában 1965-ben

Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülőgépük egy kis kerülő után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Akik jól ismerik az olasz labdarúgást azok tudják, hogy Itáliában a labdarúgás északon kezdődött, ott alakultak az első egyesületek, Rómáig a focinak elég hosszú utat kellett megtennie.

Róma lehet az örök város, de ebből az érkezés pillanatában nem sokat érezhetett a Fradi különítmény, ugyanis az olaszok elfelejtették fogadni a csapatot. Közel két órát várakozott a csapat a reptéren, mire megérkezett a „felmentő sereg” és a csapatot a szálláshelyére szállította. A bosszúságon kívül azt is elérték az olaszok, hogy emiatt nem is tudtunk már a mérkőzés előtt edzést tartani! Azokban az években a rómaiak sokat áldoztak a csapat megerősítésére, sárga-bordó mezt húzott magára Tamborini, Tomasin és a kor kedvenc játékosa, Angelillo. Ettől függetlenül a Ferencváros nagyobb névnek számított még akkor is, ha erről az olaszok nem nagyon akartak tudomást venni.

Azt viszont örömmel konstatálták, hogy a Fradi két meghatározó játékosa, Albert és Rákosi nem tartott a csapattal sérülésük miatt. Ez mellett az sem szólt mellettünk, hogy nálunk még nem kezdődött el a bajnokság, az olaszok meg több fordulóval a lábukban léphettek pályára.

Úgy is indult a találkozó, hogy nagyon forró pillanatokat kell majd átélni. Heves olasz rohamok vezették be a mérkőzést, de a védelmünk és Géczi Pista minden próbálkozást meghiúsított. Talán az elmaradt edzés miatt, de a félidő közepére már ki tudtuk egyenlíteni az olaszok fölényét, sőt egy remek támadás után, a 39. percben, Rátkai egy csodaszép kapásgóllal a vezetést is megszerezte! A második félidőt is jobban kezdtünk és nyugodt, ügyes játékkal tartottuk az előnyünket, amit a 78. percben Fenyvesi Máté meg is duplázott. Innentől az amúgy is ideges olasz csapat még csapkodóbb játékba ment át, és bár a mérkőzés vége felé egy szöglet utáni kavarodásból szépítettek az olaszok, de utána, ha Varga és Fenyvesi jobban céloz, teljes K. Mindent elmond a mérkőzésről, hogy a lefújás pillanatában az olasz szurkolók a Fradi játékosait tapsolták meg, a hazaikat teljesítményét meg kifütyülték! Ez volt a csapat csattanós válasza az előző napi udvariatlan viselkedésért! Nagyszerű győzelemmel indult az 1965-ös esztendő. Rómát láttuk, de nem haltunk meg.

A Ferencváros eredményei a Vásárvárosok Kupájában (VVK) 1964-1965

A Ferencváros sikeresen szerepelt az 1964-1965-ös VVK sorozatban, amelynek egyik kiemelkedő mérkőzése az AS Roma elleni idegenbeli győzelem volt 1965 márciusában:

Regionális sportélet és labdarúgás az 1960-as években - Abaújszántó példája

Bár a Tapolcai Honvéd Egyesület 1965-ös specifikus labdarúgó adatairól nincsenek közvetlen információk a rendelkezésre álló anyagban, a korszak általános sportéletét jól illusztrálja Abaújszántó példája, amely betekintést enged a vidéki sportkörök működésébe és kihívásaiba az 1960-as években.

Hét évtized a történelemben, egy-egy ország - megye vagy település életében nem számít hosszúnak. Egy sportegyesület történetében azonban már jelentős jubileum. Az 1951-es év nagy átszervezést hozott. Az előző évben kialakult új megyerendszer miatt a labdarúgó bajnokságokat is teljesen átalakították. Az ötvenes években az MHK mozgalom (MHK = Munkára Harcra Kész) keretében széleskörű tömegsport mozgalom alakult ki hazánkban. Nem volt ez másként a megyében, de Abaújszántón sem.

Az 1957. tavaszán osztályozókat írtak ki az egész országban a labdarúgók számára, miután teljesen átszervezték a bajnoki küzdelmeket. Az új - őszi-tavaszi rendszerű csatározások 1957-ben kezdődtek. 1958-ban a megyei III-ban szerepelt a szántói focicsapat, ami egyébként a járási bajnokságnak felelt meg. Az Észak-Magyarország 1960. június 9-i számában Leskó Pál cikkében hat szántói szakosztályról ír: asztalitenisz, sakk, atlétika, röplabda, labdarúgó és sí. A cikk szerint csak az utóbbi három végez valamire való munkát.

Az 1961-62-es bajnokságban a labdarúgó csapat az utóbbi időszak legjobb helyezését érte el: 5. lett a megyei II. Egy 1962. március 21-én megjelent cikk „Új sportköre van Abaújszántónak” címmel beszámol arról, hogy a volt Községi Sportkör átalakuló közgyűlésén elmondták, hogy a vezetőség passzivitása, valamint az anyagi nehézségek miatt nem alakulhatott ki Abaújszántón megfelelő sportélet. Kizárólag a labdarúgó szakosztály működött, más sportág nem honosodott meg.

Dr. Helyzetkép megyénk röplabda sportjáról címmel jelent meg írás az ÉM 1965. december 12-i számában. Idézzük a cikkből a Szántóról szóló sorokat: „Az Abaújszántói MG. Technikum is újonc volt ebben a bajnokságban. Ők is sok nehézséggel küzdöttek.” A focicsapat egészen 1972-ig a járásiban szerepelt sőt két éven át: 1968-69-ben még itt sem játszottak. Abaújszántón sok bírálatot kapott a régi vezetőség, mert vajmi keveset foglalkozott a fiatalság sportjával. A legnagyobb gondként a megfelelő tornaterem hiányát említik a cikkben. Merényi Gyula, a nagyközségi tanács elnöke a legnagyobb gondnak az anyagi problémákon kívül a kevés sporthoz értő vezetőt jelölte meg. Továbbá azt, hogy sokan máshol dolgoznak és csak hétvégén járnak haza. Ezek a kihívások valószínűleg a Tapolca környéki kisebb sportegyesületeknél is hasonlóan jelentkezhettek.

Tapolca a korszakban: Közéleti és szakmai élet

A Tapolcai Honvéd Labdarúgó Egyesület 1965-ös történetéről szóló adatok hiánya ellenére, Tapolca városában a huszadik század közepén is zajlott az élet, számos szakember és közéleti személyiség tevékenységét ismerhetjük meg. Például, Dr. Fábry László Alajos szülész, nőgyógyász orvos 1940-től 1944-ig volt Tapolcán MÁV pályaorvos, valamint a tapolcai kórház és a tapolcai járás szülészorvosa. Később Budapestre költözött feleségével együtt.

Dr. Fábsits Imre tüdőgyógyász főorvos 1958-ban pályázat útján jött Tapolcára, ahol az akkor önállósult járási tüdőgondozónak lett az első főállású orvosa. Munkáját szerény, nehezen javítható feltételek mellett kezdte meg. Döntő szerepe volt az intézmény tüdőbeteg-gondozó szolgálatának megszervezésében, Tapolca és környéke népességét érintő tbc-s betegek kezelésében, gyógyításában. A betegség visszaszorítása után egyre nagyobb szerephez jutott a betegség megelőzése, majd a hörghurutos, daganatos, asztmatikus és a szívet terhelő betegségek kezelése is. Szakmai szolgálatát több kitüntetéssel ismerték el, 1995-ben Tapolca Városért kitüntetést kapott. Ezek a személyes történetek mutatják, hogy a város aktív közösséggel és fejlődő intézményekkel rendelkezett a korszakban.

tags: #tapolcai #hobved #labdarugo #egyesulet #labderugoi #1965

Népszerű bejegyzések:

• Íme a videójáték-történelem legőrültebb pillanatai
• A Békéscsaba 1912 Előre SE Labdarúgócsapatának históriája
• Kreatív angoltanítás
• A magyar vízilabda-válogatott felkészülése az olaszok ellen
• Horváth tehetségek és edzők nyomában