A Tatabányai Sport Club és labdarúgásának gazdag története
Ma ünnepli fennállásának 115. évfordulóját hazánk egyik legpatinásabb és legnagyobb sportegyesülete. A Tatabányai Sport Club gazdag történelmével és kiemelkedő eredményeivel méltán vált a magyar sportélet meghatározó szereplőjévé. Tatabánya és a labdarúgás elválaszthatatlanok egymástól. Az alapítás óta eltelt 115 év során a klub beírta magát a magyar futball történetébe sikerekkel, nehézségekkel és újjászületéssel tarkított útján. A Tatabányai Bányász Sport Club, mai nevén Opus Tigáz Tatabánya, a magyar labdarúgás egyik meghatározó vidéki egyesülete volt, amely hosszú évtizedeken keresztül büszkén képviselte a bányászváros hagyományait és küzdőszellemét a hazai és nemzetközi porondon egyaránt.
A kezdetek és a Bányász-korszak (1910-1947)
A klubot 1910. február 6-án alapították, Tatabányai Sport Club (TSC) néven, Frey Ferenc bányamérnök kezdeményezésére a régi Altiszti Kaszinóban. Ő lett az egyesület első elnöke, míg Szmuk Lajos titkári pozíciót töltött be. Az egyesület színei a bányászat örökségére utaló kék és fehér lettek, jelmondata pedig: „Bátorság, erő, férfiasság!”
A tatabányai futball apja és megindítója Müller József volt, aki Győrből költözött Tatabányára, magával hozva a labdarúgás iránti rajongását, és rövid idő alatt sikerült lelkesedését átsugároznia a bányászfiatalokra is. A klub célja a helyi bányászok és munkások sportolási lehetőségeinek biztosítása volt, emellett évtizedeken át a bányászhagyományokat is ápolta. Az első mérkőzést a Tatai Testedzők Köre ellen játszották és 2:1-re nyertek. A győzelem keltette lelkes hangulat hatására a csapat tagjai elhatározták, saját költségükön beszerzik az előírt felszerelést, ami fejenként 20 koronába, csaknem egy heti teljes keresetükbe került.
1910 májusában a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, így Tatabányán is rendezhettek hivatalos mérkőzéseket. A pályaavatás 1910. augusztus 21-én, a Győri ETO elleni mérkőzéssel történt, melyet a már régebbi sportmúlttal rendelkező vendégcsapat nyert meg több mint ezer néző előtt. Az I. világháború megbénította a labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében.
Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. A vidéki csapatok közül az első, az 1926-27-es profi bajnokságban csak a szombathelyi Sabaria és a szegedi Bástya indult. Gallowich Tibor, a későbbi nagyhírű edző, aki 1945 és 1948 között a válogatott szövetségi kapitánya is volt, irányította ekkor a csapatot. Szóljunk a sikerekről: 1931-ben második lett a gárda az országos amatőrbajnokságban, és egy évvel később az Újpest legyőzése után a Hungáriával játszhatott a Magyar Kupa elődöntőjében. Az 1910-es alapítás után a klub gyors fejlődésnek indult, és a TSC - 1951-től 1991-ig Tatabányai Bányász Sport Club néven - az ország egyik legjelentősebb sportklubjává vált.
Az első osztály kapujában (1947-1957)
A II. világháború után a csapat az 1947-48-as szezonban először jutott fel az élvonalba. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt. Bár az első évben a csapat a 13. helyen végzett és kiesett, 1955-ben visszatértek, és ettől kezdve már stabil NB I-es csapatként számoltak velük. Az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es tavaszi szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet.
Sokat jelentett, hogy a bázisvállalat, a Tatabányai Szénbányák a második vonalból való feljutás után úgy döntött: mindent megtesz a maga eszközeivel azért, hogy a Bányász megkapaszkodjon az elitben. Négy kulcsjátékost hozott Tatabányára, köztük a korábbi Honvéd-játékosokat. De akadt még egy váratlan nagy erősítés: Gál István, a vezérigazgató pártkapcsolatainak köszönhetően el tudta intézni, hogy Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa egyéves eltiltása után Tatabányán újra védhessen.
Grosics jelenléte nemcsak erőt és tekintélyt adott a csapatnak, hanem számos fiatal játékos fejlődését is segítette. A Fekete Párduc 1956 novemberében csatlakozott egykori klubtársaihoz a nyugat-európai, majd a dél-amerikai túrára utazva. Csak 1957-ben tért haza, és bár fővárosi klubba nem igazolhatott, 1957-től 1963-ig a Tatabányai Bányász csapatában védett. 1957 tavaszán, az évad előtt edzőt váltott a Bányász: Kléber Gábor helyére Lakat Károly került. Minden idők egyik legjobb magyar klubedzője négy szakaszban 15 (!) idényen keresztül 362 mérkőzésen dirigálta a kék-fehéreket.
Nemzetközi sikerek és a csúcspont (1957-1988)
A csapat az 1957-58-as szezonban a Közép-európai Kupában is elindulhatott, ahol egészen a döntőig menetelt és végül megnyerte a sorozatot, a Bratislava együttesét felülmúlva. Az 1960-as években olimpiai bajnokok és válogatott játékosok sora erősítette a klubot. 1964-ben Tokióban Csernai Tibor és Gelei József, majd 1968-ban Mexikóvárosban Menczel István és Szepesi Gusztáv is olimpiai bajnok lett. Az 1972-es müncheni olimpián Rothermel Ádám és Tóth Kálmán ezüstérmet szereztek.
A tatabányai labdarúgás legkiemelkedőbb időszakai az 1970-es és 1980-as évekre tehetők. A csapat kétszer is elhódította a Közép-európai Kupát, amelyet akkoriban Európa egyik legnívósabb klubtornájának tartottak. 1972-ben és 1973-ban a Bányász felért a csúcsra, legyőzve több neves olasz és jugoszláv klubot is. Az együttes több alkalommal szerepelt az UEFA Kupában is, emlékezetes összecsapásokat vívott olyan nagynevű ellenfelekkel, mint a Real Madrid és a Bayern München.
A Tatabányai Sport Club futballtörténetének egyik legnagyobb pillanata: 2-1-es győzelem a Real Madrid ellen 1981 szeptemberében. Pályafutása egyik legemlékezetesebb pillanata 1981. szeptember 16-án volt, amikor Csapó Károly, a tatabányai labdarúgás egyik legismertebb alakja, telt házas mérkőzésen, szabadrúgásból győztes gólt lőtt a Real Madrid ellen.
FC Tatabánya vs Real Madrid 1981 - 1982
Legendás játékosok és edzők
A következő évtizedekben olyan kiváló labdarúgók öltötték magukra a kék-fehér mezt, mint:
- Csapó Károly: 314 mérkőzésen 80 alkalommal talált be.
- Szabó György: Az 1970-es évek meghatározó játékosa, 510 tatabányai mérkőzésen szerepelt, és 75 gólt szerzett.
- Lakatos Károly: Kétszeres bajnoki ezüst- és bronzérmesként, kiemelkedő védőteljesítményével, 15 éven keresztül, 407 mérkőzésen segítette a csapatot.
A csapat 1981-ben és 1988-ban ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságban, ami a klub történetének egyik legnagyobb sikere volt. Ezekben az években a Tatabánya a legjobb magyar csapatok egyikévé vált, és méltó kihívója volt az akkori nagy fővárosi egyesületeknek, mint a Ferencváros, az Újpest vagy a Honvéd.
Kiprich József és a támadósor fénykora
A Tatabányai Bányász egyik legikonikusabb játékosa Kiprich József volt, aki a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek elején vált a csapat meghatározó alakjává. Kiprich kivételes gólérzékenysége és technikai tudása révén nemcsak Tatabányán, hanem később a holland Feyenoord csapatában is hatalmas népszerűségre tett szert. Kiprich 1980 és 1989 között játszott a Bányászban, ez idő alatt több mint 240 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 103 gólt szerzett az NB I-ben. Kiemelkedő teljesítménye miatt meghívást kapott a magyar válogatottba is, ahol 70 alkalommal szerepelt, és 28 gólt szerzett.
Ebben az időszakban Kiprich mellett olyan kiváló játékosok emelték a csapatot az élmezőnybe, mint:
- Vincze István: Kreativitásával és technikai tudásával kiemelkedett a támadósorban, Tatabányán 150 meccsen 47 gólt szerzett.
- Plotár Gyula: A csapat egyik legmegbízhatóbb és legeredményesebb támadója, 1983 és 1990 között 174 NB I-es mérkőzésen lépett pályára és 63 gólt szerzett.
- P. Nagy László: Tizennégy éven át játszott a Bányászban, kétszeres bajnoki ezüst- és bronzérmes volt a csapattal, és 359 bajnoki mérkőzésen 50 gólt szerzett.
Ezekben az években olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: Kiprich-Plotár-Vincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a magyar kupát.
Visszaesés és újrakezdés (1988-2016)
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás követett. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnik a magyar futball egéről.
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.
A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. 2000-ben a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában.
2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét új szponzor vette át. A 2004-2005-ös szezonban toronymagasan nyerve a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során. Az elsőosztályban minden várakozást felülmúlva az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán. Sok játékos távozott az alakulattól, így két évvel később, 2008-ban mindössze 5 pontot szerezve kiesett a csapat az NB1-ből.
2009 nyarán tulajdonosváltás történt, távozott az eddigi tulajdonos, az amerikai David Altomare és cége, a csapatot Tatabánya Önkormányzata vette szárnyai alá. 2016-ban az olasz befektető csődje miatt a csapatot kizárták az NB III-ból. Ekkor már látszódott, hogy a Kft. gazdasági helyzete kimondottan instabil volt.
Névváltozások a Tatabányai Sport Club futballszakosztályának történetében
- 1910 - 1949: Tatabányai Sport Club
- 1949 - 1951: Tatabányai Tárna
- 1951 - 1956: Tatabányai Bányász SK
- 1956 ősz - 1957 augusztus: Tatabányai Sport Club
- 1957 - 1991: Tatabányai Bányász SC
- 1992 - 1995: Tatabányai SC
- 1995 - 1996: Tatabányai FC
- 1996 - 2002: Lombard FC Tatabánya
- 2016-tól: Tatabányai Futball Club Egyesület (TFCE)
- 2018-tól: Tatabányai Sport Club
- 2023 januártól: Opus Tigáz Tatabánya
A nagy újjáépítés és a visszatérés az NB II-be (2016-2024)
A tatabányai futball újjáépítése 2016-ban kezdődött a Komárom-Esztergom megyei harmadosztályban, immár a Tatabányai Futball Club Egyesület égisze alatt. A helyi erőkből újjászerveződő csapat Schön László vezetésével vágott neki az idénynek, amelyet tavasszal - már P. Nagy László irányításával - elképesztő fölénnyel nyertek meg. A 26 győzelem mellett a csapat gólkülönbsége 262-19 volt, ami jól tükrözi az erőviszonyokat. A megerősített TFCE csapata 2017 tavaszán már veretlenül fejezte be a megye III. osztályú bajnokságbeli szereplést, feljutva ezzel a megyei II. osztályba. A 2017/18-as évben 1 vereséggel és 29 győzelemmel, több, mint 200 rúgott góllal a megyei II. osztályban is magabiztosan diadalmaskodtak.
A 2018-19-es szezonban Tatabányai Sport Club név alatt indultak a megyei első osztályban. P. Nagy László itt is sikerre vitte a helyi fiatalokból álló csapatot, amelyben a megyei osztályokban pallérozódó játékosok egyre inkább kiteljesedtek. Az új idényben új vezetőedző, Bekő Balázs vette át a Bányász irányítását. A Covid-járvány miatt lerövidített bajnokságot ismét az első helyen zárták, és mivel nem rendeztek osztályozót, a Tatabányai Sport Club együttese 2020-ban automatikusan feljutott az NB III. nyugati csoportjába.
Az első szezonban, a 2020-21-es évadban, az előkelő ötödik helyen végeztek a bajnokságban, majd egy évvel később a nyolcadik helyet szerezték meg, még mindig Bekő Balázs vezetésével. 2022 nyarán a távozó vezetőedző helyét a mindössze 29 éves Gyürki Gergely vette át, aki korábban még játékosként szerepelt a csapatban. Az első szezonban rögtön remek eredményt ért el, hiszen a Tatabányai Sport Club (2023 januárjától Opus Tigáz Tatabánya) NB III. nyugati csoportjában ezüstérmet szerzett.
A 2023-24-es szezonban azonban sikerült, ami egy évvel korábban hajszálon múlott: az Opus Tigáz Tatabánya csapata megnyerte az NB III észak-nyugati csoportját. Ez lehetőséget adott arra, hogy 2024 júniusában osztályozó mérkőzéseket játszhassanak a Békéscsabai Előre FC, az NB III dél-keleti csoportjának bajnoka ellen. A párharc első mérkőzésén Tatabányán 2-2-es döntetlen született, majd a Békéscsabán elért 2-1-es győzelemnek köszönhetően az Opus Tigáz Tatabánya csapata megnyerte az osztályozót. A klub fennállásának 115. évében újra a másodosztályban szerepel, és a célok egyértelműek: visszatérni a magyar futball legmagasabb szintjére.
A Tatabányai Sport Club sokszínűsége és sikerei
Az alapítás után a klub gyors fejlődésnek indult és ötven év után már tizenegy szakosztállyal működött. A későbbi évtizedekben tizennégy szakosztályra bővült. Az egyesület négy olimpiai bajnokkal, nyolc olimpiai ezüst- és hét bronzérmessel, valamint számtalan dobogóssal büszkélkedhet egyéb nemzetközi versenyeken. 2011-ben Sámuel Botond lett a klub elnöke, célként tűzte ki a szakosztályok számának növelését, valamint a TSC modernizálását. Az általa bevezetett modell alapján a klub jelenleg tizenöt szakosztállyal működik és közel 1500 sportolónak biztosít edzés- és versenyzési lehetőséget. A Tatabányai Sport Club napjainkban is meghatározó szereplője a magyar sportéletnek. Kiemelt vidéki sportegyesületként utánpótlás-nevelési programja révén folyamatosan biztosítja a tehetségek fejlődését és számos fiatal sportolónak nyújt lehetőséget a kitörésre.
Olimpiai bajnokok a Tatabányai (Bányász) Sport Clubból
- Csernai Tibor: 1964 (Tokió), labdarúgás
- Gelei József: 1964 (Tokió), labdarúgás
- Szepesi Gusztáv: 1964 (Tokió), labdarúgás
- Földi Imre: 1972 (München), súlyemelés (légsúly, 56 kg)
Kiemelkedő párizsi eredmények (2024)
A 2024-es párizsi olimpia különösen emlékezetes marad az egyesület számára, hiszen a klub párbajtőrvívója, Muhari Eszter bronzérmet szerzett a női egyéni küzdelmekben. Eszter a verseny során két kínai és egy dél-koreai ellenfelét legyőzve jutott az elődöntőbe, ahol ugyan alulmaradt a francia Auriane Mallo ellen, de a bronzmérkőzésen fordulatos csatában 15-14-re legyőzte észt Nelli Differtet.
A 2024-es párizsi paralimpián Luterán Petra, a TSC-Geotech atlétája, a T47-es kategória távolugró számában ezüstérmet szerzett. Petra 5,85 méteres egyéni csúccsal érte el ezt a kiemelkedő eredményt, amely a klub számára is hatalmas büszkeség.
tags: #tatabanya #football #club #egyesulet
