A Tatabánya-Real Madrid csoda: Egy történelmi győzelem az UEFA Kupában

Egy évvel a ’82-es labdarúgó-világbajnokság előtt egész Európa felkapta a fejét a hírre: Tatabányán 2-1-re kikapott a Real Madrid. Ez a történelmi összecsapás az 1981-82-es UEFA Kupa első fordulójában zajlott, ahol a „kis” Tatabánya a „nagy” spanyol királyi gárdát fogadta, és emlékezetes győzelmet aratott. Az 1980-81-es élvonalbeli magyar labdarúgó-bajnokság küzdelmei során a Tatabánya fennállása legjobb szereplését produkálta, amikor az aranyérmes Ferencváros mögött három ponttal lemaradva a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott, ezzel kijutva a nemzetközi porondra. Noha akkortájt az UEFA-kupa a BEK és a KEK mögött csak a harmadik számú sorozatnak számított, valójában itt szerepelt a legtöbb sztárcsapat.

A Real Madrid sem véletlenül került az UEFA Kupába. Az 1980-81-es spanyol labdarúgó bajnokságot a Real Sociedad nyerte, a Real Madrid rosszabb gólkülönbsége miatt a második helyre szorult. A spanyol királyi gárda azonban egy ennél sokkal fájóbb vereséget is elszenvedett: 1981. május 27-én Párizsban a Liverpool 1-0-ra verte a Realt a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében. Ezzel eldőlt, hogy a madridiak semmiképpen sem indulhatnak a BEK-ben, maradt számukra az UEFA Kupa. 1981. július 7-én Svájcban az első forduló sorsolásakor a Real Madrid neve mellé a Tatabányát húzták ki. A Lakat Károly edzette Bányász így indulhatott el az UEFA Kupában.

A sorsolás után a Népsport természetesen a címlapon hozta, hogy világhírű, az akkor hatszoros BEK-győztes csapat látogat el Tatabányára. Lakat Károly, a Tatabánya edzője optimistán kommentálta az eseményeket: "Talán furcsa és rendhagyó lesz, amit mondok, de én kifejezetten örülök ennek a sorsolásnak. Túl azon, hogy Tatabányán mindenki elmondhatja majd az unokájának is, hogy volt itt egy olyan csapat, amely a városba hozta a Real Madridot, szakmai-lélektani szempontból sincs ok a letargiára. Sokkal kínosabb lenne egy Real Madridnál gyengébb csapat ellen kiesni. Továbbjutást ígérni szakmai baklövés lenne, becsületes helytállást, elszánt harcot viszont - kötelesség!"

Előkészületek és hangulat a bányászvárosban

A Tatabánya-Real Madrid meccsre azonban nem lehet eleget és elégszer emlékezni. Már napokkal a mérkőzés előtt megérkeztek Magyarországra a spanyol újságírók, akik arról érdeklődtek, hogy a Bányász futballistái valóban a bányában dolgoznak-e. A Bernabéu-stadion pompájához szokott realosoknak fogalmuk nem lehetett arról sem, micsoda kivételes megtiszteltetés, hogy a pályán belül lévő parkolót arra a délutánra csak a Madrid Pestről érkező luxusbuszának tartották fent. A tatabányai futball történetében addig csak Grosics Gyula érte el, hogy kocsijának fenntartott helye legyen.

A mérkőzést délután 3 órakor kellett elkezdeni, mivel a Tatabánya stadionjában nem volt villanyvilágítás. Ez természetesen nagyon szokatlan volt a spanyoloknak, akik több nyilatkozatukban is hangot adtak annak, hogy ők ilyenkor nem futballozni, hanem sziesztázni szoktak. Nem könnyítette meg a Real helyzetét, hogy Spanyolországban sztrájk miatt nem tudták elkezdeni a bajnokságot, így a tatabányai fellépés volt az első tétmérkőzésük az 1981-82-es idényben. Sőt, a Madrid úgy utazott el Magyarországra, hogy Spanyolországban edzeni sem tudott, mert a sztrájk miatt a stadionokat is bezárták.

A mérkőzésre pillanatok alatt elkelt az összes belépőjegy. A Bányász stadionjának akkori befogadóképessége 22 000 fő volt, és tripla annyi jegyigénylés érkezett, mint ahányan befértek. A szurkolók kitettek magukért: a Bányász Stadion nemhogy megtelt élettel, de még a fákon, a garázsokon és az erkélyeken is nézők várták a kezdőrúgást. Szabó György, a Bányász akkori csapatkapitánya elmesélte, hogy Lakat Károly tanár úr fejében meg sem fordult az az opció, hogy ne a Bányász Stadion gyepén lássák vendégül a spanyol csapatot. Az áruházakban már szeptember 11-én megkezdődött a szurkolói relikviák árusítása: sálakat, kulcstartókat, pólókat is vásárolhattak a drukkerek. A kapukra is vadonatúj hálók kerültek. A hangszórókat többször is kipróbálták, új csodamasinák kerültek a technikai helyiségbe, a felelős külön pénzt kapott arra, hogy a legújabb, a legdivatosabb slágereket beszerezze.

Lakat Károly legendás öltözői beszéde

A mérkőzés előtt a tatabányai öltözőben Lakat Károly a következő szavakkal tüzelte fel játékosait, amit Lakat T. Károly, Lakat doktor fia, írt meg annak idején a FourFourTwo-ban: "Kit akartatok ellenfélnek? A Plovdivot? Vagy a Tiranát? Megveritek, aztán holnapra elfelejtik. Erről a meccsről 30 év múlva is beszélni fognak. Aki ma játszik, az a Real Madrid ellen volt a pályán, és egy életre része lesz a tatabányai futballtörténelemnek. Itt van huszonkétezer ember. Ebből húszezer egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt győzni lát. Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk. Úgy állunk fel, ahogy vasárnap, Békéscsabán kezdtünk. Lehet kimenni!"

A játékosok is felkészülten várták a találkozót. Az egyik játékos így emlékezett vissza: "A meccs előtt Lakat mester kivitt minket Valladolidba egy négycsapatos tornára, hogy szokjuk a spanyolos futballt. A döntőben a két évvel későbbi Világkupa-győztes Grêmiótól csak tizenegyesekkel kaptunk ki. Jó formában voltunk, eljött a világhírű Real Madrid, de egyáltalán nem estünk kétségbe! Én ugyanúgy készültem, mint egy normális NB I-es meccsre."

A történelmi első mérkőzés Tatabányán (2-1)

Az első találkozóra 1981. szeptember 16-án került sor a bányászvárosban. A mérkőzést természetesen mind a Magyar Televízió, mind a Kossuth rádió élőben közvetítette. A Real Madrid bombaerős csapattal érkezett Tatabányára, szó sem volt arról, hogy a meccset félvállról vették volna. P. Nagy László, "Pöci", a Bányász egykori futballistája is libabőrrel a kezén emlékszik vissza a rangadóra. Elmondása szerint, a "királyi gárda" tagjai először azt hitték, hogy a Bányász Stadion csak az edzőpálya, azonban őket is meglepte a 22 ezres embertömeg. "Nem számított a Real ekkora ellenállásra, mi azonban önkívületi állapotban játszottuk végig a meccset. Annyi volt a lényeg, hogy valahogyan juttassuk be a labdát a kapuba" - idézte fel sokak Pöci bácsija.

A mérkőzésen egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet a tatabányaiak, sőt teljesen beszorították a Madridot, és megérdemelten győztek. Az első gólt Weimper István szerezte büntetőből a 32. percben, gólja után pedig egyből a szurkolói tábor elé rohant ünnepelni. A madridiak még az első félidőben egy beadást követően egyenlítettek Santillana góljával. P. Nagy László visszaemlékezése szerint ez egy szabálytalan gól volt: "Én úgy mondom, hogy Tatabányán gólt lopott a Real Madrid! Egy felívelt labda szállt az ötös irányába, a madridi játékos érezte, hogy esélytelen, meglökött, és a rólam lecsorgó labdát a közelben álló Santillana rúgta a kapuba."

A Bányász azonban ezután is rohamozott a spanyol együttes kapujára. A 79. percben egy tökéletes szabadrúgás variáció után, Csapó Károly révén, ismét magához vette az előnyt a Bányász, és beállította a Tatabánya-Real Madrid mérkőzés 2-1-es végeredményét. Csapó Károly elárulta, nem a véletlen vagy a rögtönzés műve volt a csodás szabadrúgás: "Rengeteget gyakoroltam, volt olyan szezon, amikor hét gólt értem el szabadrúgásból. A labdát P. Nagy László lába között gurította elém Weimper, és 18 méterről lőttem a jobb sarokba. Öszintén mondom, tudatos volt, megbeszéltük, hogy ez a variáció következik."

Felemelő érzés volt, hogy a "kis" Tatabánya, aminek a nevét se tudták kiejteni, legyőzte a "nagy" Realt! "Egészen elképesztő mérkőzés volt! A stadion mögötti magas jegenyefákon lógtak az emberek. A lefújás után nem volt karneváli hangulat, és utólag visszaolvasva a tudósításomat, magam is fanyalogtam a sok kihagyott helyzet miatt. Ha a Tatabánya azt játszotta volna, amit tud, akkor három góllal megveri a Real Madridot. Ki gondolta volna harminc éve, hogy egy kettő egyes győzelemnek senki sem tud felhőtlenül örülni." Bármennyire hihetetlen, ez a mai szemmel világraszóló győzelem nem került a másnapi újságok címoldalára. A Real Madrid legyőzése egy mondatot ért a Népsport címlapján. A spanyol újságok viszont "Fekete szerda" címmel jelentek meg, és "Túlságosan magabiztos és kevéssé harcra kész Real bukott el a komoly és harcra kész Tatabányával szemben" - írta a Marca. Az El País főcíme ez volt: "Harmatgyenge Real bukott el Tatabányán."

A visszavágó Madridban (1-0)

A visszavágó előtt a házigazdák a Real Madrid múzeumába hívták a tatabányai delegációt, akik ezt a sportdiplomácia íratlan szabályai szerint nem is utasíthatták vissza. A díszes trófeák, serlegek látványa sokkolta a játékosokat, célt ért a lélektani presszió. "A madridi visszavágó előtt megmutatták nekünk a Real Madrid múzeumát, körbevezettek a Santiago Bernabéuban, mindent megmutattak. Én akkor már jártam néhány nagyobb stadionban az ifiválogatottal, de amit ott láttam… Szájtátva figyeltük a királyi klub királyi stadionját. Fényévekkel megelőztek minket!"

A visszavágón, 1981. szeptember 30-án, a Santiago Bernabéu Stadionban 60 000 néző előtt a Tatabánya gigászi küzdelemben úgy kapott ki 1-0-ra, hogy a továbbjutást érő gól a 74. percben született. A Népsport tudósítása szerint a nyugatnémet Uli Stielike szerezte, de a jegyzőkönyvek szerint a gólszerző a csereként beállt Isidro Díaz González volt. A mérkőzés első félidejében az ír Mulhall játékvezető kiállított egy tatabányai futballistát, majd a meccsen összesen négy piros lapot osztott ki, kettőt ide, kettőt oda. A bányászcsapat ennek ellenére uralta a játékát, szervezetten futballozott, okosan zárta le a területet. A szünet után Kovács István fejjel majdnem bevette a Real kapuját, de a kísérlete tizenöt-húsz centivel elkerülte a jobb alsó sarkot.

A találkozó végén a játékvezető könnyű szívvel megítélt egy büntetőt a hazaiaknak, amit még a futballhoz értő madridi közönség is csodálkozva fogadott. Isidro berúgta a tizenegyest, a Real nyert és továbbjutott. "Ha a vasfüggöny túloldalán vagyunk, minden másképp alakul. A tatabányai meccsen és idegenben sem volt szerencsénk a bíróval. A két madridi gól és nálunk a két kiállítás is a játékvezető lelkén szárad." Egy másik játékos így emlékezett: "Mi voltunk jobbak, nekünk kellett volna továbbjutnunk! Biztos vagyok abban, hogy amit nálunk és Madridban a játékvezető művelt, azt ma már egyik bíró sem engedhetné meg magának."

Lakat Károly meccs utáni nyilatkozatában is elegáns maradt: nem fogta a bíróra a kiesést, annyit azonban megjegyzett, hogy negyvenéves edzői pályafutása alatt ilyen játékvezetéssel még nem találkozott. A spanyol AS című lap keserves Real-győzelemről írt, na meg arról, hogy a továbbjutásra az ír bíró tette fel a koronát. Találóan jegyezte meg a meccset a rádióban közvetítő Vass István Zoltán, hogy a két csapat bíró nélkül, önállóan ítélkezve sokkal jobb meccset játszott volna. Az pedig, hogy a spanyol újságok a kieső Tatabányát méltatták, mindennél többet mondó tény volt.

A mérkőzések adatai

A meccs öröksége és emlékezete

Lakat doktornak igaza lett. Erről a Tatabánya-Real Madrid meccsről még 30 év után is beszéltek. Vagy írtak - ahogy most is, 36 évvel az eseményeket követően. Egy évvel ezelőtt P. Nagy László is libabőrrel nézte vissza a Tatabánya-Real Madrid mérkőzést, és kommentálta is. "Dávid és Góliát csatáját Góliát nyerte meg" - fogalmazott egy játékos. Az ötvenes évek óta bárhol, bárkinek mindig nagy fegyvertény megverni a Madridot. A Real ebben a kupasorozatban a negyeddöntőig jutott, ott az NSZK-beli Kaiserslautern 6-3-as összesítéssel búcsúztatta a spanyolokat.

A Tatabánya később még szerzett egy nagy skalpot az UEFA Kupában, amikor 1988-ban 2-1-re legyőzte a Vfb Stuttgartot. Magyar kupacsapat hazai pályán 1981 óta nem nyert a Real Madrid ellen. (A Videoton az 1985-ös UEFA Kupa döntőben Madridban viszont 1-0-ra győzött.) A Real Madrid pedig a tizenkettedik BL-győzelmét érte el a Juventus ellen. A meccs másnapján az Asban megjelent, hogy a Real edzője, Vujadin Boskov Kiss Imrét és egy másik játékost is vinne a Realhoz.

Egy játékos visszaemlékezése szerint: "Pályafutásom egyik legnagyobb élménye volt a két Real elleni meccs. A tizenegyesgólommal szereztük meg a vezetést: elküldtem a kapust a bal oldalra, aztán a kapu közepébe lőttem. A tatabányai mérkőzésen és Madridban is Camacho őrzött. Általában csak szaladgált utánam, kicseleztem, felbőröztem, azt csináltam vele, amit akartam. Talán százévente, ha van egy ilyen meccs!"

tags: #tatabanya #real #madrid #beszed

Népszerű bejegyzések:

• Beruházási prioritások Magyarországon
• Pénzügyőr SE Röplabda Csarnok
• Mérkőzéselőzetes és élő közvetítés: Barca vs. Nàstic
• Gólzápor a Bajnokok Ligájában
• Az Örökrangadó egyedi hangulata az MTK-nál