Tatár Mihály: A Magyar Röplabda Legendájának Életútja

Nyolcvanöt éves a hazai röplabdázás kiemelkedő egyénisége, a XX. század magyar férfi röplabdázója, Tatár Mihály. Ő nem más, mint a magyar röplabdázás meghatározó egyénisége, olimpikon, edző és volt szövetségi kapitány. Játékos pályafutása elismeréseként a XX. század magyar röplabdázójának választották.

A Röplabda Megismerése és a Kezdeti Lépések

Tatár Mihály 1937. július 4-én született Kálozon. Négyéves korában költözött Budapestre. A Peterdy utcában kezdett el röplabdázni egy véletlennek köszönhetően: fociedzésre ment, és látta, amint a teremben a háló két oldalán játékosok ugrálnak. Őket figyelte, amikor az ott testnevelőként dolgozó Csanádi Árpád odaszólt, hogy nincs meg a csapat, álljon be. Adtak trikót meg gatyát, és beugrott a mély vízbe. Pályafutása az MTH-ban kezdődött.

A Munkaerő-tartalékok Hivatala a szakmunkásképzést irányító szerv volt, szakiskolák tartoztak hozzá, és ezekben az iskolákban lehetett sportolni. Később a Bezerédj utcába, majd az Elnök utcába, a központi csapatba került, aztán megszűnt az MTH, és beolvadt a Spartacusba. Három hónapig focizott is a Vasasban, a Népligetbe járt edzésre, de valamiért jobban tetszett a röplabda. Itt ragadt, jó társakra, remek edzőkre lelt, és egyénileg is sokat képzett magát.

Játékos Pályafutása: A Villámgyors Kar és a Maximalizmus

Tatár Mihály 1956 és 1973 között 265 alkalommal játszott a válogatottban. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpián hatodik helyezett magyar csapatnak. Ötször szerepelt világbajnokságon (1956, 1960, 1962, 1966, 1970) és négy Európa-bajnokságon (1958, 1963, 1967, 1971). Ezek közül kiemelkedett az 1963-as Eb, melyen ezüstérmet nyert. Klubszinten a Budapesti Spartacusban és a Budapesti Honvédban is maradandót alkotott. Klubjai játékosként a Munkaerő-tartalékok Hivatala (1952-1954), Bp. Spartacus (1954-1963, 1971-1974), Bp. Honvéd (1963-1971) voltak.

A villámgyors karjáról elhíresült, a hatvanas évek végétől feladóként is remeklő legenda mestere volt a támadójátéknak és a nagy erejű horognyitásoknak. Az ellenfelek félték pörölyként lecsapó jobb kezét. A nézők csodálták. Őt választották az 1958-as prágai Európa-bajnokság legtechnikásabb röplabdázójának, majd a Szovjetunióban rendezett világbajnokság legeredményesebb támadójátékosának. Az 1962-es vébé legjobb ütőjének is őt választották.

A Fegyelem és az Elhivatottság

Tatár Mihály maximalizmusát, fegyelmezettségét jól jellemzi, hogy egy meccsre két-három pár cipőt is magával vitt. Mindig mondták, hogy irtó gyors a csuklója, jó reflexszel társulva baromi keményen tudta megütni a labdát. A hatvanas évek első felében ez nem számított egyedülállónak, hiszen akkor még nem terjedt el az alkarérintés, jobbra vagy balra gurulva kosárral fogadták a szervákat. Éppen ezért szinte mindenkinek magas szintű volt a kosárérintése. Mindig mondták, hogy irtó gyors a csuklója, jó reflexszel társulva baromi keményen tudta megütni a labdát.

Korábban is mesélt már a harminchat kilós súlyzóról, a cukorral elkevert tojássárgájáról. Tíz évig szaladgált fel a negyedik emeletre, a Városligetben futotta a köröket, és az erkélyen tartotta azt a bizonyos harminchat kilós súlyt, amellyel rendszeresen guggolt. Jobb akart lenni, mint Hufnágel Pisti vagy bárki más. Hitt a tojássárgájában, de a mogyorós csokoládé elropogtatásában is. Nem voltak kihágásai, nem ivott, nem bulizott, nem dohányzott, nem szórakozott, persze nem is volt rá ideje. Akadt olyan időszak, amikor kétszer edzett naponta, miközben villanyszerelőként dolgozott az OKISZ Laborban.

Posztváltás a Hatvanas Évek Végén

Ettől még nem mindennapi, hogy a hatvanas évek végétől ütőből feladó lett. Mi idézte elő a változást már harmincon túl? A válogatott szövetségi kapitányának Prohászka Lászlót nevezték ki, ő vetette fel a posztváltást. A kiváltó ok egy lényeges szabálymódosítás volt, tudniillik a sáncoló játékos immár átnyúlhatott a háló felett, így viszont már nem érvényesülhetett annyira a gyors csuklója, nem tudta úgy átforgatni a labdát. Nem jelentett gondot átállnia a feladóposztra.

Emlékezetes Esetek a Pályáról

1960-ban Brazíliába is eljutott, ott rendezték a vébét. Kétmotoros, propelleres géppel utaztak, és amikor felszálltak, a talaj felett két-háromszáz méterre is még nyitva volt a repülő ajtaja... Hamarosan viharba kerültek. Hol a mennyezetet, hol a repülő padlóját, hol egymást nézték. Csak akkor nyugodtak meg, amikor már látták a fényeket. Busszal elvitték őket az egyetemi szállásukra, felcipelték a csomagjaikat, és amikor felértek, valamelyikük felkapcsolta a villanyt. Nem tudták, hogy nyitva van az ablak, és abban a pillanatban milliónyi moszkitó vagy micsoda zúdult be. Éjjel három-négy óráig vadászták a rovarokat, illetve műanyag palackokat vágtak el, és védekezésképp az aljukba vizet öntve ezekbe állították bele az ágyakat. Mindegy, utána jól érezték magukat, és hatodikok lettek.

A maximalizmusa és fegyelmezettsége ellenére volt egy kivételes malőre. Az edzések előtt szívesen fociztak, az egyik Honvéd-tréningen is bement a terembe, jött a labda, és ő teli rüszttel, bumm! - ami csak belefért. Az edzőjük, Porubszky László odaszólt, te, Misi, kezdjetek el már melegíteni...! De jött a következő labda, és ő megint csak ami belefért... Erre ő levette a nadrágtartójáról a kulcsot, és azt mondta: Misikém, itt a kulcs, menj be az öltözőbe, amíg van meleg víz, fürödj meg, és menj haza! Kegyetlen haragot érzett. Lefürdött, hazament, otthon még az asszonnyal is összeveszett. Másnap az edzésen sorba álltak, és azt mondta: Lacikám, ilyen a büdös életben még egyszer nem fordul elő. Nem is fordult elő.

Edzői Karrier és Szövetségi Kapitányság

Játékos pályafutása után edzőként tevékenykedett, számos klubnál megfordult. Edzőként is sikeres volt: az Eger női röplabdázóival kétszer nyert magyar bajnokságot és Magyar Kupát. Irányította a női válogatottat is, de a férfi vonalon is ért el szép eredményeket. Klubjai edzőként: Bp. Honvéd (férfiak, 1975-1980), Újpesti Dózsa (férfiak, 1981-1984), Csepel Duna SK (nők, 1984-1986), BVSC (nők, 1986-1989), Tungsram SC (férfiak, 1992-1993), AgriaComputer RC (nők, 1997. február-1998), Egut RC-Eger (1999. január-április), Teva-Gödöllői RC (nők, 2009. március-április). Szövetségi kapitányként a női válogatottat (1989-1991), illetve az ülőröplabda-válogatottat (2001-2003) vezette.

Női röplabdacsapatunk a BVSC-nél az ő irányításával érte el eddigi egyik legnagyobb sikerét, és lett 1992-ben a harmadik az NB I-es röplabda-bajnokságban.

Elismerések és Kapcsolatok

Tatár Mihály egyéni elismerései között szerepel, hogy ő volt az Eb All-Star-csapatának tagja (1958), a vb legjobb támadójátékosa (1962), négyszer az év röplabdázója (1964, 1965, 1966, 1971), és az évszázad magyar férfi röplabdázója (2000). Az MRSZ életműdíját is megkapta (2022).

Sok programja nincs, a Mamával töltik a napokat, néha kimennek a tóparti telekre, meg össze-összejár a röplabdás öregfiúkkal. Hol többen, hol kevesebben vannak, de hosszú évek óta ugyanazok az arcok, kívülről ismerik a sztorikat - persze sohasem ugyanúgy hangzanak el, mindig hozzátoldanak valamit, vagy elvesznek belőlük. Egyedül Vaskuti Imrével, akivel együtt játszott a hatvanas években egymás után négy bajnokságot nyerő Honvédban, illetve több mint hatvanéves barátság köti össze Hollós Györggyel, akit még az MTH-ból ismer, az ötvenes évek elejéről.

A Tatár házaspár a magyar sportéletben is kuriózumnak számít. Felesége, Tatár Mihályné Quintz-Kékessy Éva, 88-szoros válogatott röplabdázó volt, aki ráadásul egész életét klubunknál (BVSC) töltötte. A pályafutása a Teleki Blanka Gimnáziumban kezdődött, majd a Szőnyi úton lett NB I-es és válogatott játékos. Aktív sportpályafutását befejezve előbb klubunknál szakosztályvezető, majd pénzügyi csoportvezető és főkönyvelő lett. Egészen a szakosztály megszűnéséig a klub alkalmazásában állt. Amire nagyon büszke lehet, hogy a BVSC mindig is NB I-es klub volt, amely történetének egyik legjobb eredményét érte el 1992-ben.

A Legendás Jövő és a Jelen

Sokat köszönhet a sportágnak, bejárhatta az egész világot. Szereti kiglancolni Volkswagen Golf hatosát. Öt évvel ezelőtt, a 80. születésnapja körül a következőképpen nyilatkozott: nyolcéves az autó, nyolcvanezer kilométer van benne, és most vagyok nyolcvanéves... Most öt évvel idősebbek lettek, és azóta harmincnégyezer kilométert tett bele a Golfba. Kevesebbet jár Délegyházára. Túl nagy a meleg, inkább a lányáék viselik a gondját, már nem is pecázik. Otthon nyugodtabban lehetnek a Mamával, kiülnek az erkélyre, egy kis sör mellett beszélgetnek, elvannak. Ugyanakkor eljárnak meccsekre, egyéb röplabdás eseményekre. A szövetség május végén meghívta a női válogatott románok elleni Európa-liga-mérkőzésére, hetedmagával életműdíjat vehetett át.

A Tüskecsarnokban ezer néző gyűlt össze, ami a magyar röplabdát tekintve manapság nem rossz. A nagy meccseket telt ház figyelte a régi Sportcsarnokban, még a lépcsőn is ültek. Ha románok, eszébe jut, hogy egy alkalommal a Kisstadionban játszottak ellenük, ahol kialakítottak egy salakos pályát. Lebarnulva, kék trikóban sárga keresztcsíkkal megérkezett a nálunk papíron jobb ellenfél, és úgy megverték, hogy azt sem tudta, hol van. Akkoriban jobbára az ötödik-hetedik hely jutott nekik a világversenyeken, de el-elcsípték a nagyokat. Kiemelkedett az 1963-as Eb-n szerzett második hely, amellyel kivívták az olimpiai részvételt.

Tatár Mihály Pályafutásának Főbb Adatai

tags: #tatar #mihaly #roplabda

Népszerű bejegyzések:

• Különleges magyar meztörténet
• Varga Emőke útja a junior válogatott kapitányáig
• az ifjúsági röplabda eredményei
• Magyar vereség Dánia ellen az Eurokupában
• A magyar-svéd jégkorong párharcok története