A Női Labdarúgás Fejlődése és a Tatárszentgyörgy SE Helye a Sporttörténetben
Új év, új remények - és ha Foci a köbön, akkor naná, hogy új rovat. Rendszeresen jelentkező sorozatunkban hölgy labdarúgók és férfi futballisták válaszolnak 2016-ban stílszerűen 16 kérdésre, elvégre a „16-oson belül” mindannyian otthonosan mozognak. Ezúttal Kancsár Evelin, a Pest megyei női bajnokság Nyugati csoportjában szereplő Tatárszentgyörgy SE játékosa osztja meg gondolatait honlapunk olvasóival. Kancsár Evelin számára, ami elégedettséggel tölti el, az az, hogy kezdi a sérülése óta utolérni magát a pályán.
A Tatárszentgyörgy SE női csapatának tevékenysége és története szervesen illeszkedik abba a gazdag és gyakran kihívásokkal teli narratívába, amely a női labdarúgás globális és hazai fejlődését kísérte végig az elmúlt évszázadban. A sportág, mely ma már milliókat vonz, hosszú utat járt be az első kezdeményezésektől a teljes elismerésig.
A Női Labdarúgás Úttörő Korszaka: A Kezdetektől a Tiltásokig
Az Angol Gyökerek és Az Első Csapatok
A női futball története valójában Angliában kezdődött, ahol 1894-ben egy Nettie J. Honeyball néven fellépő angol hölgy szokatlan újsághirdetéseket tett közzé: női futballistákat toborzott egy női futballcsapat megalakításához. Rövid idő alatt harmincan jelentkeztek, így Honeyball és társa, Florence Dixie hivatalosan 1895-ben megalapíthatta a British Ladies’ Football Club nevű egyesületet. Az első játékosok közül is sokan szerepeltek álnéven, vagy „művésznéven”, ezzel együtt is kivehető, hogy az úttörők tipikusan az angol középosztályból érkeztek. Nettie Honeyball igazi nevét sem ismerjük biztosan, csak feltételezések vannak arról, hogy ki volt.
Az első női labdarúgó-mérkőzésre 1895. március 23-án került sor Londonban: a meccsre a csapatot két részre osztották, Észak-London Dél-London ellen játszott. Az első mérkőzést követően a női futballcsapat, valamint az időközben megalakult riválisok (a The Original Lady Footballers „Miss Graham” vezérletével) is országos turnéba kezdtek, bemutató mérkőzésre került sor Buryben, Walsallban, sőt, még a Newcastle otthonában, a St.James’s Parkban is. A női futball iránti érdeklődés azonban gyorsan alábbhagyott. A St.James’s Parkban még 8000-en nézték végig, ahogy Észak 4-3-ra győzött Dél ellen, valamivel később azonban Jesmondban, Newcastle külvárosában már csak 400-an voltak kíváncsiak a női mérkőzésre.
A Kontinens és Magyarország Korai Kezdeményezései
A női futball megjelenése az európai kontinens országaiban kevéssé dokumentált. Franciaországban 1912-ben megalakult a Femina Sport nevű egyesület, az első női futballeseményre azonban 1917. szeptember 30-ig kellett várni. Ekkor a Femina Sport két csapata mérkőzött meg egymással, a Thérese Brulé vezette gárda 2-0-ra verte Suzanne Liebrard-ékat. A német és a francia felfogás közti különbséget jól jelzi a L’Auto című lap 1917. október 2-i cikke, amely a női testnevelés „nagyon szép eseménye”-ként számol be a találkozóról, amelyet gerelyhajító, távolugró és díjlovagló versenyszámok követtek.
Magyarország a kontinentális államok közül viszonylag élen járt a női futball gondolatának meghonosításában. Az első magyar női futballcsapat 1912-ben Szegeden alakult meg, egy szegedi órásmester családjából származó fiatal, Brauswetter Boriska tevékenységének eredményeként. Bár hamarosan Szatmáron és Miskolcon is női futballcsapat alakult, a női foci meghonosításának első kísérlete hamarosan kifulladt.
Az Első Világháború Hatása és A Virágkor
Közhelyszámba megy, hogy az első világháború gyökeresen átértelmezte a férfiak és a nők társadalmi szerepeit. Az első világháborút követően ezzel együtt is több országban új lendületet vett a női futball. A legismertebb történet talán az angol női labdarúgásé: 1916-ban az angliai lőszergyárak női dolgozói körében kezdett terjedni a futball-láz. 1916 karácsonyán női futballmérkőzésre került sor az Ulverston lőszergyár és egy másik, sajnos ismeretlen gyár csapata között, majd rövidesen lőszergyári csapat alakult Swansea-ben, Newportban és Londonban is. 1918-ban megrendezték a lőszergyári női csapatok (Munitionetts) kupáját is, ezt a Blyth Spartans lőszergyár csapata nyerte.
A leghíresebb angol női csapat a Dick, Kerr & Co. jármű- és lőszergyár dolgozóiból alakult egyesület lett. A háború éveiben alakult csapat az 1920-as években jutott el ismertsége csúcsára: ekkorra a nők többsége már elveszítette lőszergyári (vagy egyéb gyári) munkáját, így a háború alatt alakult csapatok zöme megszűnt, vagy „társadalmi” egyesületként alakult újjá. Néhány esetben maradt csak meg a gyárakhoz való kötődés, amely már elsősorban a gyár által nyújtott támogatást jelentette.
1919 és 1920 a női futball virágkorát hozta Angliában. 1920-ban nem hivatalos nemzetek közötti női futballmérkőzésre is sor került, 25 ezer néző előtt Anglia 2-0-ra győzött Franciaország ellen. Az angol női csapatok számtalan mérkőzést játszottak, a Dick, Kerr Ladies csapatában ekkor vált országszerte ismert „sztárrá” a még csak 15 éves Lily Parr.
A Tiltás Korszaka és a Visszaesés
Az angol labdarúgó szövetség (FA) azonban 1921-ben betiltotta a női csapatoknak, hogy szövetségi engedélyekkel rendelkező pályákon játsszanak. Az érv (ismét) a futballjáték keménysége volt; orvosok sora nyilatkozott arról, hogy a nők teste nem alkalmas a futballra, az a nők számára rendkívül komoly egészségügyi veszélyforrást jelent. A döntés sokkolta a női futball híveit, és önszerveződésre kényszerítette őket: 1921 decemberében megalakult az Angol Női Labdarúgó Szövetség (ELFA), amely saját hatáskörébe vonta a női labdarúgást, és többek között új szabályrendszert (kisebb pálya, a férfiakétól eltérő labda) is alkotott. A női csapatok egy része az FA által kevéssé ellenőrzött északi területekre húzódott vissza mérkőzéseket játszani, mások rögbipályákra vitték mérkőzéseiket. Az angol minta a kontinens államainak többségében is erősen gátolta a női futball létjogosultságának elfogadását.
A második világháború után a női futball egy jó ideig továbbra is láthatatlan maradt, kevés embert mozgatott meg, az országok többsége nem ismerte el létjogosultságát. Az NSZK-ban 1955-ben kifejezetten megtiltották a kluboknak, hogy női futballszakosztályokat működtessenek, ismét csak az egészségügyi veszélyekre hivatkozva.
A Női Labdarúgás Újrafelfedezése és Elterjedése
A Legalizálás és a Szervezeti Keretek Kialakulása
Angliában végül az 1966-os férfi világbajnoki győzelem, illetve az ennek kapcsán a futball iránti fokozódó érdeklődés járult hozzá a női futball „legalizálásához”. 1969-ban megalakult a Women’s Football Association (WFA), az angol női csapat részt vett az első nem hivatalos női Labdarúgó Európa-bajnokságon. 1970-ben olasz játékosügynökök, illetve üzletemberek kezdeményezésére megalakult az Európai Női Labdarúgó Szövetség (FIEFF). Svédország és Norvégia rögtön eleget is tett a kérésnek, Németországban is feloldották a női futball tiltását, míg az angol szövetség végül 1971-ben helyezte hatályon kívül 1921-es rendeletét a női labdarúgás szankcionálásáról - igaz, itt a női és férfi szakág irányításának egyesítésére csak a nyolcvanas években került sor.
A Magyar Női Labdarúgás Új lendülete a 60-as és 70-es években
Hazánkban a hatvanas évek második felétől kezdett elfogadottá válni a nők labdarúgása, méghozzá az amatőr, vagy tömegsport elemeként. Az első női csapatok különböző gyárak, szövetkezetek sportköreiként alakultak. Az üzemi sportegyesületek felhívásokat tettek közzé, női futballistákat toboroztak. „Ha minden jól megy, a mi generációnk még minden bizonnyal szemtanúja lehet majd az első női foci-világbajnokság küzdelmeinek is.” - írta le utópisztikus gondolatait a női futball világszintű térhódításáról A Hét újságírója.
1970-re a fővárosban és vidéken egyaránt megalakultak az első női futballcsapatok, a női futball pedig kilépett a gyárak sportmozgalmának keretei közül. Az első már nem gyári csapatként szerveződő egyesület az 1970. augusztus 19-én (más adat szerint június 29-én) alakult Femina volt, „üzemi kötődését” mindössze annyi adta, hogy az Észak-Budai Vendéglátóipari Vállalat támogatta működését. A női futball irányításának szervezeti keretei is kezdtek kialakulni, bár egyelőre nem az MLSZ-hez kapcsolva. A Budapesti Labdarúgó Szövetségen belül heti rendszerességgel találkoztak a női szakosztályok vezetői, sőt megindult a klubok közötti barátságos mérkőzések szervezése is. A FŐSPED Szállítók NB1/B-s meccsei előtt a klub női futballcsapata játszott előmérkőzéseket.
Az MTS mindazonáltal még 1970-ben is kijelentette: „ha futballozni akarnak a nők, tegyék. Semmi akadálya. De bajnokságot nem írhatnak ki. Az MTS 1971-re megváltoztatta álláspontját, és a FŐSPED Szállítók egyesületét, mint a női labdarúgás egyik központi szereplőjét, felkérték egy női labdarúgótorna megszervezésére. 1971 tavaszán tíz csapat részvételével indultak a küzdelmek. A „bajnokságba” elsőként nevező csapatok a következők voltak:
- FŐSPED Szállítók I és II
- Femina I és II
- Vasas I és II
- Erzsébeti Spartacus
- Magyar Kábel
- Nagytétényi Chinoin
- Budatétényi Mecalor
A Népsport az eredményeket a fokozódó érdeklődés ellenére sem közölte, így a mezőnyről további biztosat nem tudunk, csak annyit, hogy az első bajnokságot a Femina (akkori nevén a III. ker.) nyerte. A következő bajnokságot 1971 nyarán írták ki a Budapesti Labdarúgó Szövetség szervezésében. A női futball a BLSZ Öregfiúk Bizottságának hatásköre alá került. Ezt a bajnokságot már „bajnoki”, kétszezonos rendszerben, 1971 őszi és 1972 tavaszi fordulóval rendezték. 1971 szeptemberében rendezték meg az első alkalommal a magyar női A és B válogatottak mérkőzését Kispesten. Ekkor már több mint 900 női labdarúgót tartottak nyilván. A Nyugati csoport élén végül a Femina végzett a Magyar Kábel előtt, míg a Keleti csoportot a FŐSPED Szállítók nyerte, második a Kistext együttese lett.
Előítéletek és Egészségügyi Kérdések
„Nemcsak falvakban, de a világ fővárosaiban is idegenkedve, előítélettel fogadták a női labdarúgást, nőietlennek, majdnem hogy erkölcstelennek bélyegezték. De a nők nem hagyják magukat - fociznak, egyre többen. Arra azonban kevesen számítottak a női labdarúgás pártfogói között, hogy falvainkban is megindul a nők térhódítása ezen a területen is. Mennyi akadályt, mennyi előítéletet kellett legyőzniük Gelej és Nyékládháza labdarúgó leányainak és asszonyainak (!), amíg végre nyilvános mérkőzésen mérhették össze erejüket.”
„Örömmel üdvözlöm a női labdarúgást a magam részéről s igazságtalannak találnám, ha a nagyszerű játékot kedvelő nőket megfosztanák a labdarúgás művelésétől. Játsszanak, focizzanak, rúgjanak, fejeljenek gólokat, szereljenek, szabadítsanak fel, szőjenek támadásokat a középpályán, legyenek gólkirálynők stb. De! Mert ne feledkezzünk meg a „de”-ről se! A játékvezetői gyakorlatnak már csírájában el kell fojtania minden elfajulási irányzatot. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de képzeljük csak el, hova jut a női labdarúgás, ha majd a gyengébb nem mérkőzésein is megjelennek a durvaságok, a betartások, a különféle céldancsok („taktikai faultok”), s más, a játékosnők testi épségét veszélyeztető sportszerűtlen fogások. Ki akar látni sántikáló nőket a pályán? Ki akar tehetetlenül földön fekvő lányokat látni, amint kétségbeesett gyúró és orvos szalad be hozzájuk? A női labdarúgás egészségügyi kockázatainak kérdése végigkísérte a hetvenes éveket, sőt még a nyolcvanas évek elején is elő-előjött.
„A labdarúgás semmivel sem veszélyesebb a nők számára, mint a kosárlabda vagy a kézilabda. Sőt, talán veszélytelenebb. Mellsérülés ugyanis sokkal inkább előfordulhat a kosárlabdánál és különösen a kézilabdánál, hiszen mindkét sportágban általában sokat halad a labda mellmagasságban és a védekezés is itt történik. A női foci térhódításának persze voltak ellenzői is.”
Bajnokságok és Csapatok a 70-es Években
Az 1972-73-as bajnokságot már első és másodosztályú csoportbeosztásban indították. A bajnokságokon kívül a csapatok különféle kupákban, körmérkőzéseken is összemérték erejüket. Az 1972 október 26-án megrendezett Első Magyar Asszonyok, Lányok Kupát 350 néző előtt a Magyar Kábel nyerte a Fősped Szállítók ellen 1:0-ra. Lovász Gyöngyi feljegyzéseinek köszönhetően a győztes Magyar Kábel összeállítását is felidézhetjük: Tárnoki K. - Mészöly A., Lénárd E., Horváth M., Lojd Zs., Bartha É., Vedres A., Witzenleiter T., Kékesi M., Solti G., Bárfy Á. Edző: Baksa László.
A bajnokságokra nevező csapatok létszáma is mutatja, hogy a női labdarúgás az 1970-es fellendülést követően viszonylag gyorsan veszített népszerűségéből, illetve talán nem túlzás ezt mondani, fenntarthatóságából. 1973-ban két vidéki klub, a székesfehérvári Videoton és a Miskolci Spartacus is indulni kívánt a bajnokságban, de nevezésüket a BLSZ csak akkor fogadta volna el, ha átvállalják a pesti csapatok utazási költségeit. Ezt a két vidéki egyesület értelemszerűen nem tudta vállalni, így végül visszavonták jelentkezésüket.
A magyar futball nemzetközi kapcsolatai a hetvenes évek közepére-végére megerősödtek. A női futball szocialista blokkon belüli helyzetét nagyban nehezítette a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság 1973-as döntése, amelyben felidézve a húszas évek Angliájának és Németországának világát, a nők testi épségének megőrzésére való hivatkozással betiltották a női focit a Szovjetunióban. A döntés „hozzáadott értéke” annak kijelentése volt, hogy a női foci (és néhány ugyancsak burzsoá sport, például a bridzs) nem segíti elő a szovjet emberek harmonikus és sokoldalú fejlődését.
Esetenként felbukkanó eredmények, mérkőzés-beharangozók, esetleg kupamérkőzések kapcsán tudjuk, hogy a hetvenes években szerepelt a bajnokságokban a Femina mellett számos más csapat is, mint például:
- KISTEXT (KISZ-lakótelep néven is)
- KELTEX
- Telefongyár
- Volán
- BRG
- ÁÉSZ (Általános Építőipari Szövetkezet) Spartacus - a Magyar Kábel utódcsapata
- Taurus
- KIPSZER
- Medicor
- 43. sz. Építők
Utóbbi edzője volt egy ideig Verebes József is, aki - mint Medvegy Judit, a korszak egyik meghatározó játékosa elmondta - megtanította a csapatnak a női futballban addig ismeretlen, nem alkalmazott lestaktikát. Ez olyan hatékonyan működött, hogy a 43. sz. Építők csapata remek eredményeket ért el. A vidéki egyesületek közül a Miskolci Spartacus, a Pécs, az Eger, a Szombathely, a Monor, a Tatabánya, a Gyula neve ismert.
A női bajnokságokat a hetvenes években mindvégig egy-egy csapat dominanciája jellemezte. A Femina és a FŐSPED Szállítók sikereit követően az ÁÉSZ Spartacus uralta a bajnokságokat - a FŐSPED Szállítók megszűnése, pontosabban Volánbusszá történő átalakulása után a csapat nagy része az ÁÉSZ-hez igazolt.
A női futball azonban mintegy 7 évnyi működés után 1977-ben súlyos válsághelyzetbe került: az üzemi támogatók kiválása olyan mértéket öltött, hogy az 1977/78-as nagypályás bajnokságot nem írta ki a BLSZ. A női futball szigorúan amatőr alapokon szerveződött, a klubok nem kaptak központi támogatást, így létük gyakorlatilag kizárólagosan a támogató gyárak, intézmények közreműködésén múlt. Még a legnagyobb klubok is legfeljebb a pályabérlet összegének megfelelő támogatást kaptak.
Az 1978-as év új lendületet hozott a női labdarúgásba: miután az ÁÉSZ kiszállt a női futballból, a csapatot átvette a Renova Építőipari Szövetkezet. A csapat új néven, Renovaként folytatta működését.
A Tatárszentgyörgy SE a Jelenben
Ez a küzdelmes és dinamikus történelem teremtette meg az alapját olyan csapatok működésének is, mint a Tatárszentgyörgy SE. Vasárnap hazai pályán fogadta női csapatunk a Törökbálint LASE együttesét. A mérkőzés apropója nem volt más, mint a Női Pest Megyei Kupa 3. fordulójából való továbbjutás, amely jól mutatja a csapat aktív részvételét a megyei női labdarúgásban.
tags: #tatarszentgyorgy #noi #foci
