A kálium létfontosságú szerepe és természetes pótlása a növények egészségéért

A kálium nélkülözhetetlen a növények fejlődése, a termés mennyisége és minősége szempontjából. A kálium a nitrogén és a foszfor mellett a növények számára legfontosabb három makroelem egyike. Kulcsszerepet játszik a vízháztartás szabályozásában, a fotoszintézisben, a szénhidrátok szállításában és a sejtfalak megerősítésében.

Miért kulcsfontosságú a kálium a növények számára?

A kálium részt vesz az élettani folyamatokban, szabályozza a vízháztartást, javítja a növények fagytűrő képességét, elősegíti a fotoszintézist és erősíti a növények ellenálló képességét a különböző stresszhatásokkal szemben. Kulcsszerepet játszik a fotoszintézisben és az anyagcsere-folyamatokban.

A kálium élettani funkciói

• A megfelelő ellátás javítja a növények ellenállóképességét különböző környezeti stresszhatásokkal szemben, mint például szárazság, hőmérsékleti ingadozások és kórokozók támadása.
• Növeli a növények szárazság és fagytűrését.
• Szabályozza az ozmoregulációt (gázcsere-nyílások nyitása-zárása, vízháztartás szabályozása, a növényi turgor fenntartása), a szénhidrát és fehérjeképzést.
• Enzimaktivátor és szerkezetstabilizátor, fokozza a télállóságot, a szárszilárdságot, a növények stressz toleranciáját és a szárazságtűrést.
• Ezért aszályos évjáratokban, különösen megnő a káliumellátottság jelentősége.
• A megfelelő kálium-ellátottsága javítja a nitrogén-reakciót, gazdaságosabb lesz a nitrogén felhasználás.
• A növények vízháztartásának szabályozásán át csökkenti a párologtatás intenzitását, ugyanakkor növeli a gyökerek vízfelvevő képességét.
• Fontos szerepe van a cukorképződésben, ezért közvetlenül a termés ízére is kihatással van.

A kálium hozamra és minőségre gyakorolt hatása

Termesztési szempontból a káliumnak, mint meghatározó növényi tápelemnek a szerepe hármas:

1. Növeli a termésmennyiséget, mert több zöldségfaj gazdasági értelemben vett termése igen jelentős mennyiségben tartalmaz káliumot, ezért a termésnövekedéssel a növény káliumfelvétele is közel egyenes arányban növekszik, továbbá az optimális káliumellátás elősegíti a zavartalan növényi anyagcserét, ami szintén hozzájárul a kiemelkedő terméseredmények eléréséhez.
2. Azáltal, hogy javítja a növények hidegtűrő képességét, növeli a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet és fokozza a szárazságtűrést, javítja a termésbiztonságot is (pl. káposztafélék, gyökérzöldségek).
3. Számos vonatkozásban kedvezően hat a termésminőségre, elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását, növeli a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalmát (csemegekukorica, görögdinnye, sütőtök). Azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését, javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát (pl. paradicsom, fűszerpaprika, sárgarépa, cékla). Növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ebből adódóan javítja a tárolhatóságot (burgonya, hagyma, fejes káposzta).

A kálium a talajban és a növényben

A kálium előfordulása és dinamikája

A kálium döntő része a fiatal növényi részekben található ott, ahol az anyagcsere játszódik le, és ott, ahol a sejtosztódás a legintenzívebb. Mobilitása igen nagy, mivel többnyire ionos formában van jelen a növényi sejtnedvben és a kolloidokon. A növény a gyökerén keresztül csak a talajoldatból képes káliumot felvenni.

A kálium a talajban három formában található meg: vízzel oldható, oldhatatlan és ásványokhoz kötött formában. A vízzel oldható azonnal elérhető a növények számára, ez szolgál káliumforrásul a magasabb rendű növények számára. Az oldhatatlan jelentős mennyiségben képződik, de felvehetetlen a magasabb rendű növények számára.

A talaj viszont folyamatosan pótolja az ilyenformán hasznosított káliumot az agyagásványok felületén elhelyezkedő káliumból, magát a folyamatot a talaj káliumpufferoló képességének nevezzük. A talajban lejátszódó káliumdinamika következtében az agyagásványok rétegrácsai között elhelyezkedő kálium viszont az ásványok felületén elhelyezkedő kálium-ionokkal van dinamikus kapcsolatban, csökkenésük esetén a rétegrácsokból pótlódnak.

Talajtípusok és káliumellátottság

A különböző talajtípusok eltérő ellátottsággal és pufferoló képességgel rendelkeznek. A homoktalajok és a szerves talajok általában kevesebbet tartalmaznak és gyengébb pufferoló képességgel bírnak, míg az agyagos talajok gazdagabbak káliumban és jobb pufferoló képességgel rendelkeznek. A nagyobb agyagtartalmú (kötöttebb) talajok több káliumot tartalmaznak (igaz több is tud bennük lekötődni), mint a lazább, homokos területek.

Ugyanakkor a talaj 0,2-3,3%-os összes kálium-tartalmának (tápanyagtőke) csak kis hányada felvehető a növények számára. A talajvizsgáló laboratóriumok az úgynevezett könnyen felvehető tápanyagtartalmat adják meg, mely egyrészt a talajkolloidok felületére kicserélhető, másrészt a talajoldatban szabadon lévő kálium mennyiségét jelenti. Ezek összes mennyisége a talaj összes káliumtartalmának 1 legfeljebb 2%-át teszik ki.

A gyakorlat szempontjából ettől a mennyiségtől fontosabb a talaj tápanyagszolgáltató-képessége, vagyis az, hogy a talaj milyen ütemben és milyen mértékben tudja ellátni a növényeket káliummal. Ezt számos tényező befolyásolja, mint a lekötődés mértéke, a talaj aktuális nedvességtartalma, a könnyen felvehető K-formák mennyisége és megoszlása, a talaj levegőzöttsége (tömődöttsége), sótartalma, az ionantagonizmus, a talaj kémhatása (pH) stb.

Így például a nagyobb káliummegkötő-képességű (kötöttebb, szervesanyagban gazdagabb) talajokon csak nagyobb kálium hatóanyag-mennyiség kijuttatása után nő meg a felvehető káliumtartalom, mint lazább talajokon, viszont kevesebb mosódik ki belőlük.

Káliumban erősen elszegényedett talajok esetében fordított helyzet is előállhat, a könnyen felvehető káliumionok az agyagásványok felületén, majd az agyagásványok rétegrácsai között fixálódnak, a növény számára elérhetetlenné válnak. Laza szerkezetű, humuszban szegény homokon további veszteség oka lehet jelentős csapadék és intenzív öntözés hatására a kálium kimosódása. A kálium a nitrogéntől kevésbé, a foszfortól jobban mobilis, így az éves kimosódás mértéke kb. 5-30 kg/ha.

A káliumhiány felismerése és következményei

A káliumhiány súlyos következményekkel járhat a növények számára, és felismerése kulcsfontosságú a megfelelő beavatkozáshoz. A káliumhiány gyakori tápanyag-ellátási probléma, amely a levelek szélének sárgulásával és száradásával jelentkezik. Jelentős élettani zavarok és fejlődési rendellenességek alakulnak ki a hiány miatt. A növények lassabban nőnek, és gyengébbé válnak, amely csökkent termésmennyiséget és rosszabb minőséget eredményez.

A hiánytünetek általános jellemzői

• A káliumhiány sokszor nem azonnal jelentkezik látható tünetek formájában. Ez az úgynevezett „rejtett éhség” (látens hiány), amely egyoldalú nitrogéntrágyázás mellett jelentős terméscsökkenést eredményezhet.
• Káliumhiányos növényállományban nő a betegségekkel szembeni fogékonyság, romlik a minőség, csökken a szén-dioxid megkötés (vagyis a hozam), a szénhidrát- és olajképzés, a klorofill-tartalom (ezáltal csökken a fotoszintézis intenzitása és produktivitása), megáll a virágzat fejlődése.
• Száraz, meleg napos időben a növények hamarabb kókadnak.
• Mivel a kálium a növényen belül jól mobilizálható, a hiánytünetek először mindig az idősebb leveleken mutatkoznak meg, ahonnan a növény a fiatalabb, fejlődő részek felé irányítja az értékes tápanyagot.
• Az alsó (idősebb) levelek sárgulnak, elhalnak, mivel a növény újrahasznosítja, átcsoportosítja a káliumot a fiatalabb növényi részekbe.
• A hiánytünetek közé tartozik a levelek sárgulása és a nekrotikus foltok megjelenése.
• Káliumhiányra utaló jellegzetes tünet: a levélszélek sárgulnak, majd barna, elhaló foltok jelennek meg rajtuk.
• A káliumhiány legjellegzetesebb és legkönnyebben azonosítható tünete a levélszélek sárgulása (klorózis), majd fokozatos elhalása, megbarnulása (nekrózis).
• Levelek: A folyamat jellegzetesen az idősebb, alsó leveleken kezdődik, és onnan halad felfelé. A levélerek közötti terület sokszor zöld marad, miközben a szélek már szárazak, perzselődésre emlékeztető képet mutatnak. A leveleken a káliumhiányt elsőként az ér közötti szövetek sárgulása jelzi, amely mindig a levélcsúcsnál kezdődik, és a levél széle mentén halad a levélnyél irányába. Káliumhiány esetén a főerek és a főerek menti szövetek élénk zöldek maradnak egészen a levél lehullásáig, amikor az erek között nagyobb kiterjedésű nekrotikus foltok képződtek. Ettől a káliumhiány esetében jellegzetesen tarka (csíkos) lesz a levél, szemben például a nitrogénhiánnyal, amely a levéllemez egyenletes sárgulását okozza.
• Szár és gyökérzet: A szárak elvékonyodnak, gyengévé válnak, ami miatt a növény könnyen megdőlhet a szélben. A gyökérzet fejlődése lelassul, satnya marad.
• Virág és termés: A virágzás és a terméskötődés is kárt szenved. A termések aprók maradnak, színük fakó lesz, és az ízélmény is jelentősen romlik (például a paradicsom esetében).
• A csökkent ellenálló-képesség, az aránytalanul nagy párologtatás a levélcsúcsok és a levélszélek hervadását (turgorvesztést), elhalását eredményezheti. A káliumhiány okozta klorózis (sárgulás) visszafordíthatatlan.

A hiány okai és a veszélyeztetett növények

A káliumhiányt értelemszerűen a talaj alacsony káliumtartalma okozza, de a háttérben számos egyéb környezeti tényező is meghúzódhat. A leggyakoribb ok a tápanyag kimosódása, ami laza, homokos talajokon és tartós, bőséges esőzések vagy túlöntözés után fordul elő. Magyarországon viszonylag gyakori probléma, különösen a lazább szerkezetű, homokos talajokon, ahol a tápanyagok könnyen kimosódnak, illetve a rendkívül csapadékos időszakokat követően.

Ugyanakkor a túlzott szárazság is kiválthatja a tüneteket, mivel megfelelő talajnedvesség hiányában a gyökerek képtelenek felvenni a fizikailag jelenlévő káliumot. Fontos tényező a talaj tápanyag-egyensúlya is: a túlzott kalcium- vagy magnéziumellátottság (például túlzott meszezés miatt) gátolja a kálium felvételét, ezt a jelenséget ionantagonizmusnak nevezzük.

A káliumhiány elméletileg bármilyen növényt érinthet, de a leglátványosabban a nagy káliumigényű fajoknál jelentkezik. Ilyenek a zöldségek közül a burgonyafélék és a kabakosok.

Specifikus káliumhiány tünetek növénykultúráknál

A hiánytünetek először az idősebb leveleken mutatkoznak, de valamennyi levél gyengén fejlődik. A levelek csüngenek, lefelé visszahajlanak, kanalasodnak, az érközök kidomborodnak, hullámossá válnak, a növekedés megáll. A növény hervadásos elhalásos állapotba kerül.

• Kalászosoknál: az idősebb leveleken a csúcstól a szélek mentén barnulás, elhalás következik be. A levélcsúcson perzselésszerű barnulás látható. Az elhalt leveleken világosabb vagy bíborvörös foltok jelentkeznek. A szár rövid és vékony, a bokrosodás túlzott, de a szárak a földfelszínen elterülnek és kalászt csak kevés hoz közülük. A szem megszorul.
• Kukoricán: az ízközök megrövidülnek, a szár vékony, a levelek hosszúak, a növények megdőlnek. Sávos sárgulás lép fel a levélcsúcsoktól és a szélektől kiindulva. A sávok később összefolynak, és perzselésszerű tünetek jelentkeznek. A cső csúcsán a szemek fejlődése nem tökéletes.
• Repcénél: az idősebb levelek kékeszöldek, hullámosak, a levéllemez lehajlik. A levélszél sárgul. Később a levélközép felé terjedő, összefolyó barnulás, klorotikus-nekrotikus elszíneződés jelenik meg. A levélszélek felfelé besodródnak. Klorózis a levélerek között elszórtan is megfigyelhető.
• Napraforgón: az idősebb leveleken szintén klorózis figyelhető meg, először a levélszéleken, majd a levélerek között, miközben az erek zöldek maradnak, és a levelek pödrődnek. A klorózist barnulás és szövetelhalás követi. Az elhalt foltok később összefolynak, az elhalás a levél közepe felé halad az érközökben. A növények még az érés előtt elszáradnak, elfekszenek.
• Burgonyán és a borsón: a kezdeti hiánytünetek a levéllemezen fehér foltok, pettyek, szeplők formájában jelennek meg.
• Paradicsom: Káliummal bőségesen ellátott paradicsomnak jobb a színesedése, gyorsabb az érése, hiánya esetén a zöldtalpasságra és a zöldfoltosságra hajlamos fajtákon kialakulnak a jellegzetes színanyagbetegségek. Káliumhiány hatására mutatkozó színhiba, zöldfoltos bogyók.

Termesztésben a paprika, a paradicsom, az uborka, a fejes saláta és a káposztafélék levelein előforduló káliumhiány-tünet kissé emlékeztet néhány gyomirtó szer okozta színelváltozásra is. Ezektől általában abban különböztethető meg, hogy a káliumhiány klorózisa mindig az alsó leveleken jelenik meg először, szemben a herbicidek okozta kórképpel, amely rendszerint a fiatalabb növényi részeken figyelhető meg.

Növények fajlagos káliumigénye

A felvett kálium mennyisége jelentős mértékben függ a növényfajtól, a termesztési módtól, a tenyészidőtől, és nem utolsósorban a termésmennyiségtől. Hozamtól függően a búza 100-180, a kukorica 100-300, a napraforgó 210-350, a repce 150-200, a burgonya 250-600, a szója 150-250 kg/ha kálium hatóanyagot (K2O) von ki a talajból. Tekintettel arra, hogy a kálium a növény vegetatív részeiben halmozódik fel, így számos zöldségfajnál - ellentétben több szántóföldi növénnyel - a betakarítás alkalmával nem jut vissza a talajba, a terméssel együtt elszállításra kerül (például: káposztafélék, levélzöldségfélék, gyökérzöldségek).

Az alábbi táblázat bemutatja a szabadföldi zöldségfélék fajlagos káliumigényét és a terméshez szükséges káliummennyiséget (K2O):

Természetes megoldások a káliumpótlásra

A fenntartható mezőgazdaság egyik alapvető célja a természeti erőforrások megőrzése és a környezeti hatások minimalizálása. A természetes káliumpótlás kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokban. A kálium pótlása a fenntartható gazdálkodás szempontjait szem előtt tartva nagy jelentőséggel bír minden növénykultúránál, a szántóföldi termesztésben és a kertészeti kultúrákban egyaránt.

Szerves anyagok felhasználása

A természetes pótlás két hatékony módja a komposzt és az állati trágya használata. A komposztálás során a zöldhulladékok bomlása során felszabaduló kálium gazdagítja a talajt. Az állati trágya jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, amely hosszabb időn keresztül szolgáltathatja a növények számára a szükséges tápanyagokat. Régen az istállótrágya volt a leggyakrabban alkalmazott szerves trágya, csak ma ebből már kevés van. Vehetünk marhatrágya földet, készíthetünk komposztot, vagy hozhatunk erdei földet, melyet a területen szétterítve és kissé bedolgozva javíthatjuk a talaj tápanyagtartalmát, emellett fizikai tulajdonságai is javíthatók ezekkel.

A növények kálium (és nem utolsó sorban szervesanyag) utánpótlásához hozzájárul a tarló- és gyökérmaradványok alászántása, mely előveteménytől függően 5-25 kg/ha/év hatóanyagot jelent. Ez azonban szerves tápanyag, melynek feltáródásához idő kell, így előre nem kiszámítható, hogy mikor fogja tudni a növény felhasználni azt. Gondoljunk csak a talajban hosszú ideig megtalálható kukorica vagy napraforgó növényi maradványokra.

Ha környezettudatosak vagyunk, akkor természetes anyagokat használunk és kerüljük a különböző mesterséges és műtrágyák használatát. Házilag is készíthetünk környezetbarát, természetes szereket. Ha a szilárd halmazállapotúakat nézzük, itt játszik nagy szerepet majd a saját komposzt, akár beltéren (bokashi vödör, gilisztakomposztáló), akár a kertben készítjük. Ha vannak állataink, amelyeket természetes módon tartunk, az ő trágyájukat szintén használhatjuk, komposztálhatjuk. Bizonyos típusú komposztvécék tartalmát is felhasználhatjuk - bár én csak dísznövényekhez tenném. A mulcs is komposztálódik és tápanyaggal látja el a talajt, így a folyamatos mulcsozás szerepe óriási lehet.

Házi praktikák és folyékony tápoldatok

Takarékossági okokból magunk is készíthetünk hatékony tápanyag-utánpótló anyagokat a kerti és a konyhai hulladékból. Természetesen mindegyik fajta különböző tápanyagokat tartalmaz és más a minősége. Az olyan gyomnövényekből, mint csalán, feketenadálytő vagy mezei zsurló, tápanyagban gazdag folyékony trágya készülhet.

A konyhában is keletkeznek olyan hulladékok, amelyek értékes tápanyagokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel látják el a kertet. Ilyen például a tojáshéj, a kiáztatott teafű, a kávézacc vagy a maradék sör. A tiszta fahamu kiváló és gyorsan hasznosuló természetes káliumforrás, amelyet vékony rétegben a talajra szórhatunk (de óvatosan, mert lúgosítja a talajt). A banánhéj komposztálása vagy áztatott levének öntözővízként való használata szintén népszerű és hatékony házi módszer. Folyékony házi szerek lehetnek a különböző erjesztett levek, a bokashi lé és a gilisztatea, a hígított tej és az élesztős víz.

Biológiai megoldások

A mikorrhiza gombákat tartalmazó biológiai készítmények alkalmazása jelentősen megnöveli a gyökérzet víz- és tápanyagfelvételi kapacitását, így a növény hatékonyabban jut hozzá a talajban lévő káliumhoz.

Általános tápanyag-gazdálkodás és megelőzés

A káliumhiány megelőzésének alapja a megfelelő talajelőkészítés és a tudatos tápanyag-gazdálkodás. Fontos a megfelelő tápanyagellátás a növények egészsége szempontjából, legalább annyira, mint az öntözés, a fény vagy a hőmérséklet. Nem szabad ugyan túlzásokba esni, de elhanyagolni sem. A tápanyag utánpótlás ugyanis rajtunk, kertészeken múlik, a mi felelősségünk.

Komplex tápanyagellátás

A növények sokféle tápanyagokat igényelnek különböző növekedési és anyagcsere folyamataikhoz. A káliumot, mint meghatározó növényi tápelemet, a hozamra és a minőségre gyakorolt szerepét, hatását csak akkor tudja betölteni, kifejteni, ha a többi makro- (N,P,S,Mg,Ca) és mikrotápelem is megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre (azaz felvehető állapotban van jelen a talajban és a növény a szükséges mértékben fel is tudja venni).

• Nitrogén: elsősorban a növekedésért felel. Hiányakor a növények lassabban nőnek, a levelük kisárgul. Túladagolása főleg az őszi időszakban veszélyes, mivel a hirtelen növekedésnek induló hajtások nem tudnak beérni, így fagyérzékennyé válnak.
• Foszfor: az anyagcserében és az energiaháztartásban alapvető fontosságú elem. Hiányakor a levelek intenzív zöldre-vörösre színeződnek, a hajtások aprók és vékonyak, a levelek korán lehullanak.
• Magnézium: a klorofill (növényi pigment, mely a fotoszintézishez nélkülözhetetlen) egyik alkotóeleme. Hiánytünete a leveleken az érközök kisárgulása, súlyos esetben kifehéredése, mely először az idősebb leveleken jelenik meg.
• Kén: részt vesz több kémiai folyamatban és a fotoszintézisben is. Hiánya esetén ahogy az előző esetekben, itt is sárgulás (klorózis) figyelhető meg. Erős hiánynál akár vöröses elszíneződés is lehet. Pótlása elengedhetetlen, mert országunkban jellemzően kénben szegények a talajok.
• Kalcium: Jelentős szerepe van a növényi sejtek egészséges működésében. Növeli a növények ellenállóképességét. Hiánya esetén a növény satnya, a hajtások hervadtak (a megfelelő vízellátottság ellenére). Kalcium hiány tünete tipikusan előfordul a paprika és a paradicsom termésen.
• Vas: a klorofill és a fehérjeképződésben is fontos szerepet játszik. Hiánya esetén az új levelek teljes lemeze citromsárga, néha a mellék erek megtartják zöld színüket.
• Cink: Fontos szerepet játszik a nitrogén-anyagcserében és a növényi hormonok szintézisében. Hiánya esetén sárgulás és a szövetek elhalása figyelhető meg.
• Réz: Jelentős része van a növényi anyagcsere folyamatokban. Hiánya esetén a fiatal levelek kiszürkülnek. A növény növekedése lelassul.
• Mangán: Fontos szerepe van a klorofill képzésében. Hiánytünete a csökött növekedés és a levelek sárgulása.
• Bór: Legfontosabb szerepe, hogy segíti a terméskötődést.

A különböző növényeknek, különböző arányban van szükségük az egyes elemekre. Ezért is van az, hogy rengeteg féle termék közül válogathatunk a boltok polcain.

Gyakorlati tanácsok a tápanyag-gazdálkodáshoz

• Érdemes néhány évente talajvizsgálatot végeztetni, hogy pontos képet kapjunk kertünk tápanyag-ellátottságáról. Azt mindenesetre jó, ha pontosan tudjuk, mit igényel a növény és mi az, ami már eleve rendelkezésre áll a talajban. Ezeket az alapelveket figyelembe véve tudjuk készítményeinket célirányosan kijuttatni.
• A rendszeres szervesanyag-utánpótlás, például érett marhatrágya vagy jó minőségű komposzt őszi bedolgozása, stabil alapot biztosít a következő szezonra.
• Az öntözési szokások optimalizálása is kulcsfontosságú: kerüljük a túlöntözést, amely kimoshatja a tápanyagokat, de gondoskodjunk a folyamatos, egyenletes nedvességről, hogy a gyökerek fel tudják venni a káliumot. A talajtakarás (mulcsozás) segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát a forró nyári napokon. Optimális esetben egy fás szárú növénynek elégnek kell lennie tavasztól őszig heti egy, alapos öntözésnek. Ez azonban csak az átlagra igaz, ezért mindig érdemes megfigyelni a növényt. A túlöntözés is okozhat betegségnek tűnő kárt a növényen, ráadásul az állandóan nedves, párás környezetben nagyobb rá az esély, hogy felszaporodnak a károsító gombák. Ezek általában egyes hajtások elhalását okozzák, esetleg barnára, szürkére színezik a leveleket.
• Figyeljünk a tápanyagok egyensúlyára is: kerüljük a túlzott nitrogén- és kalciumbevitelt, mert ezek elnyomhatják a kálium hasznosulását. A kálium-túladagolás elsősorban sókártétel formájában nyilvánul meg, de az is előfordulhat, hogy konkurens ionok - magnézium, kalcium, bór, cink, mangán - hiánytünetét váltja ki (ionantagonizmus).
• Amikor palántát nevelünk, különösen figyeljünk oda, hiszen ebben a fiatal korban meghatározó lehet, hogy megadjunk nekik mindent, amire szükségük van. Amikor pedig már kint vannak az ágyásokban a növények, járjunk közöttük nyitott szemmel, törődjünk velük.
• Tápoldatozás előtt öntözzük meg a növényt, hogy ne szaladjon át a földjén a tápoldatos víz. Ha műtrágyát szórunk ki a talajra, azt mindig öntözzük be. A nyári száraz és nagyon meleg időszakokban inkább lombtrágyát használjunk.

Érdekességek a káliumról

• Tudta, hogy a kálium angol elnevezése (potassium) a pot ash, azaz a fazékhamu kifejezésből ered? Ez arra utal, hogy a múltban a káliumot fahamu vízben történő kifőzésével, majd az oldat bepárlásával állították elő, és ezt az anyagot használták a korai mezőgazdaságban is a talaj javítására.
• A Föld kálisó-lelőhelyei sok millió évvel ezelőtt, a tenger vizének elpárolgásával keletkeztek. Az európai kontinens alatt is található egy sóréteg.
• Egy másik lenyűgöző tudományos tény, hogy a kálium közvetlenül felelős a növények levelein található gázcserenyílások (sztómák) nyitásáért és záródásáért. Amikor a növény káliumhiányban szenved, ezek a mikroszkopikus szelepek nem tudnak megfelelően bezáródni a forróságban. Ennek következtében a növény sokkal gyorsabban veszít vizet, és a szárazság idején hamarabb elhervad, mint az egészséges társai.
• A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a kálium nemcsak mint növényi tápanyag, de a talaj humusztartalmához hasonlóan hatással van a talaj víztároló-képességére is. A növény kizárólag csak azt a vizet tudja felvenni, amely a közepes nagyságú talajpórusokból származik. A nagyméretű pórusok nem képesek a gravitációval szemben a vizet megtartani, ezért az a növény számára az elvész. Az egészen kis pórusok vízkészlete olyan erősen kötődik a talajhoz, hogy az a növény számára hozzáférhetetlen. A növekvő káliumadagok hatására a talaj szerkezeti tulajdonságai javulnak, mert a kálium a talajban „hidakat” képez, amelyek megosztja a nagy térfogatú pólusokat, ezáltal a talaj a vizet a növény számára felvehető formában jobban megtartja.

tags: #termeszetes #kalium #utanpotlas #novenyeknel

Népszerű bejegyzések:

• A Juventus modern otthona
• Az Olympique Lyon feltámadása és kihívásai
• Az olasz futball két óriásának kupamérkőzései
• Ismerje meg a Kishangya Focisuli kispesti programját
• írók és a sport kapcsolata