Thomas Mann válogatott tanulmányai: A szellemi örökség és az írói műhely
Thomas Mann életidejében szinte tobzódó gazdagsággal tűntek föl irodalmi irányzatok Európában, ő azonban egyiknek sem vált igazán hívévé. Ebből a szempontból jellegzetesen 19. századinak mutatkozhatna, mégis a 20. század első felének egyik összegző alkotója. A Válogatott tanulmányok című gyűjtemény mélyrehatóan bemutatja ezt az egyedülálló pozíciót, valamint Thomas Mann széleskörű érdeklődését és az irodalomhoz, filozófiához és saját műveihez fűződő viszonyát.
Thomas Mann, a polgári kor értékőrzője
Thomas Mann írói munkásságának egyik központi témája a polgárság, annak felemelkedése és hanyatlása. Goethe a nagy francia forradalom után Európa-szerte diadalmaskodó polgárság szemléletének és életérzésének kifejezője és összegzője, Thomas Mann ennek a polgárságnak a hanyatlását, egy világtörténelmi korszak lezárulását fejezi ki. Mindez az első világháború után benne is tudatosult. Ez azonban nem azt jelenti, hogy magától a polgártól is búcsúzott volna. Éppen felismerése után vált e fogalomkör legnemesebb értékeinek még elszántabb védelmezőjévé, képviselőjévé. Belátta, hogy nem maga a tartalom vált időszerűtlenné, csak annak a 19. században megszilárdult formája.
Az irodalmi és szellemi hatások szövevénye
Thomas Mann intellektuális írói alkatához szorosan kapcsolódik, hogy számtalan ideológiai és művészi hatás érte. Míg a pálya elején inkább a hatások formálták, később szuverén módon gazdálkodott a számára szükséges szellemi élményekkel. A regényről való felfogását leginkább Goethe és a nagy orosz realisták: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov formálták.
A Válogatott tanulmányok kötetei kiválóan demonstrálják, mely gondolkodók és írók voltak rá a legnagyobb hatással, vagy kik foglalkoztatták mélyebben. A német irodalomból többek között az öreg Fontane, Chamisso, Kleist (különösen Amphitryonja és elbeszélései), Lessing, Theodor Storm, August von Platen, Richard Wagner és A Nibelung gyűrűje, Nietzsche filozófiája, Gerhart Hauptmann és Schiller művészete kapott helyet elemzéseiben.
Thomas Mann - A varázshegy 1
A világirodalom iránti nyitottságát Tolsztoj (Anna Karenina), Dosztojevszkij, Csehov, Kafka (Kastély), Cervantes (Hajóúton Don Quijotéval), August Strindberg és Bernard Shaw tanulmányozása bizonyítja. Emellett Freud helyét a modern szellemtörténetben és a jövőre gyakorolt hatását is vizsgálta, sőt, Michelangelo erotikájáról is írt.
Az írói szemlélet és technika: Intellektus, zene és irónia
Thomas Mann kifejezetten intellektuális író, s ez a művek alapkoncepciójában, a szerkezetben, a szereplők alkatában, a stiláris megformáltságban is tetten érhető. Művei - illetve azok egyes részei - esszéisztikusak, olykor a platóni dialógus-forma modern változatainak is tekinthetők. Erősen önéletrajzi, vallomásos író, különösen a pálya első felében ismerhetők fel egyes szereplők mögött a tárgyi-szellemi életrajz markáns vonásai. A személyest azonban szimbolikussá teszi, s ezzel elszakítja az életrajztól.
A Buddenbrook ház hanyatlása végzetszerű a Mann család anyagi biztonságához képest. S az író Tonio Kröger vergődését a polgár és a művész eltérő szerepe között - bár átéli - fel képes oldani. A „beteg” és az „egészséges” emberek közti szakadékot is áthidalja A varázshegy hősénél sokkal konstruktívabb módon.
A szimbolikus jelentéskört mélyíti el a zenei szerkesztésmód, amiről maga az író így vall: „a költők közt a zenészekhez sorolom magam. Számomra a regény mindig szimfónia volt, az ellenpontozás műve, témák szövevénye, amelyben a zenei motívumok szerepét az eszmék játsszák. Alkalmilag utaltak rá - én magam is megtettem -, milyen hatással volt alkotómunkámra Richard Wagner művészete. Ezt a hatást bizonyára nem tagadom le, s különösen követtem Wagnert a vezérmotívum alkalmazásában, amelyet átvittem az elbeszélésbe, éspedig nem pusztán naturalisztikusan jellemző, mondhatnám mechanikus módon - mint Tolsztojnál és Zolánál, vagy saját ifjúkori regényemben, A Buddenbrook házban látjuk -, hanem a zene szimbolikus módján. Ezt először a Tonio Krögerben próbáltam meg. Az ott begyakorolt technikát használtam fel sokkal tágabb keretek közt, a legkomplikáltabb és mindent átszövő módon A varázshegyben.” (Thomas Mann: Bevezetés A varázshegy olvasásához, 1939., Válogatott tanulmányok. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1956., 416. o., Szabó Ede ford.)
Az írói szemléletet kezdetektől áthatja az irónia. A pálya fordulópontján keletkezett Goethe és Tolsztoj című esszé (1922) befejező fejtegetései a rá jellemző nagyfokú alkotói tudatossággal vallanak erről: „Szép az eltökéltség. De valóban gyümölcsöző, termékeny, s így hát művészi alapelvnek mi a fenntartást nevezzük. [...] Szeretjük a szellemiekben mint iróniát - azt a mindkét oldal felé irányuló iróniát, amely fortélyos és kötelezettség nélküli, ha van is benne szíves indulat, s így játszik az ellentétek között, nem tartja különösebben sürgősnek az állásfoglalást és döntést; mert elönti a sejtelem, hogy a nagy dolgokban, az ember dolgaiban könnyen bizonyulhat elsietettnek és elhibázottnak minden döntés, hogy nem is a döntés a cél, hanem az összhang - amely, ha örök ellentétekről van szó, talán csak a végtelenben létezik, de ez az iróniának nevezett játékos fenntartás magában foglalja, mint az előkészítés a feloldást [...] Az irónia a középút pátosza... Morálja s etosza is egyben.” (Szabó Ede ford.) Miután Thomas Mann pályaívén belül nemcsak világszemléleti szempontból elkülöníthető alkotói korszakok találhatók, hanem az egyes művek tartalmi-poétikai sajátosságai is meglehetősen eltérőek, magától értetődő, hogy az irónia sem homogén módon jelentkezik, de jelen van A Buddenbrook ház hagyományosabb regényvilágától a Doktor Faustus összetettségéig.
A "Válogatott tanulmányok" szerkezete és tartalma
Thomas Mann Válogatott tanulmányok című gyűjteménye két kötetben rendszerezi az író széles spektrumú esszéit és előadásait, betekintést nyújtva a szellemi univerzumába.
I. kötet: A szellem nemessége
Ez a kötet két fő részre tagolódik: Német irodalom és Világirodalom. A Német irodalom szekcióban Thomas Mann olyan kulcsfontosságú alakokról értekezik, mint az öreg Fontane, Chamisso, Kleist (különösen Amphitryonja és elbeszélései), Lessing, Theodor Storm, August von Platen, Gerhart Hauptmann és Schiller. Különös figyelmet kap Richard Wagner szenvedése és nagysága, valamint A Nibelung gyűrűje. Freud helye a modern szellemtörténetben és Freud és a jövő tanulmányai a pszichoanalízis hatását is megmutatják. Nietzsche filozófiája tapasztalatunk fényében is elemzésre kerül.
A Világirodalom rész Thomas Mann széles körű érdeklődését bizonyítja. Itt olyan óriásokról olvashatunk, mint Tolsztoj (Anna Karenina), Dosztojevszkij, Csehov. De foglalkozik Kafka Kastély-ának amerikai kiadásához írt bevezetővel, Cervantes Don Quijoté-jával, August Strindberggel, Bernard Shaw-val és még Michelangelo erotikájával is.
II. kötet: Élet és mű
Ez a kötet bepillantást enged Thomas Mann saját műhelyébe és irodalmi gondolkodásába, elsősorban Goethe alakján keresztül, de saját alkotásaira is reflektálva.
Goethe
A kötet jelentős része Goethének szentelt, többek között Goethe és Tolsztoj, Goethe, a polgári kor képviselője, Goethe írói pályája, Goethe Werther-regénye, Goethe "Faust"-járól, Fantázia Goethéről és Goethe és a demokrácia című tanulmányokkal.
A műhelyben
Ez a szekció Thomas Mann saját műveihez és alkotói folyamatához fűz magyarázatokat és reflexiókat. Itt találhatók a Bilse és én, "A tükörben", Vázlat a színházról, A "Fiorenzá"-ról, Édes álom, A "Királyi fenség"-ről, Gyermekjátékok, Előszó egy albumhoz, Ének a kisgyermekről, Útközben, Ünnepi beszéd az ötvenedik születésnap alkalmából, Lübeck mint szellemi életforma, "Zűrzavar és kora bánat", Életrajz, Bevezetés "A varázshegy" olvasásához, József és testvérei, "A Buddenbrook ház" egy fejezetéhez, Tizenhat év és A Doktor Faustus keletkezése című írások.
tags: #thomas #mann #valogatott #tanumanyok
