Tisza István: Válogatott beszédek és politikai örökség
Tisza István 1861. április 22-én született Budapesten. Édesapja, Tisza Kálmán a kialakuló új rendszer mérsékelt ellenzékeként játszott fontos szerepet. Ő a tiszántúli református dzsentri markáns képviselőjeként elvben elfogadta ugyan az osztrák-magyar kiegyezés szükségességét, mégis meg kívánta szüntetni az 1867-ben létrejött közös intézményeket, a közös minisztériumokat és a közös hadsereget.
Ferenc József osztrák császár és magyar király nem volt hajlandó e követelés teljesítésére, hiszen az teljesen aláásta volna a dualista rendszert. Tisza Kálmán és a mögötte álló ún. Balközép Párt álláspontja tarthatatlan volt, hiszen a nagyhatalmi háttér - amelyet az Ausztriával kötött szövetség volt hivatott biztosítani - feladása Magyarországot idővel a már élesedő nemzetközi viszályok és a cári Oroszország által támogatott pánszláv törekvések áldozatává tehette volna.
Ezek a tényezők voltak a fő okai annak, hogy 1875-ben Tisza Kálmán feladta eredeti álláspontját, és véghezvitte pártjának és a ’67-es Deák-pártnak a fúzióját. Az osztrák-magyar kiegyezés új keletű bajnoka miniszterelnökként vette át az ország kormányzását az új Szabadelvű Párt élén.
Tisza István útja a politikába
Tisza István - mint 1876-ban írott egyik leveléből kitűnik - teljes mértékben egyetértett édesapjával. E levél írásakor - debreceni kollégiumi évekkel a háta mögött - már joghallgató volt a pesti egyetemen, majd Berlinben és Heidelbergben tanult, elsősorban jogot és politikai gazdaságtant. Már ekkor tanújelét adta komolyságának, amelytől minden frivolitás távol állt. Húszéves korában doktorátust szerzett a pesti egyetemen a politikai tudományok terén. Utána, mint minden egyetemet végzett fiatalember, Tisza is egyéves katonai szolgálatot teljesített, s egy honvéd huszárezrednél kiélhette lovaglás iránti szenvedélyét.
Ideológiai elemzés a Political Compass tükrében
A Rubicon kiadványai és kapcsolódó kutatásai arra tesznek kísérletet, hogy a PoliticalCompass.org nemzetközi politológiai kérdőíve segítségével ábrázolják a 20. századi magyar történelem meghatározó politikusait. A projekt az egri Eszterházy Károly Egyetemen készült Paksa Rudolf és Fábián Máté vezetésével.
A teszt történelmi szereplőkre való alkalmazása - figyelembe véve néhány módszertani problémát - alapvetően két dologra alkalmas: összehasonlításra, illetve illusztrálásra. A 2001 óta működő honlap készítői maguk is kísérletet tesznek arra, hogy történelmi személyiségeket soroljanak be a kérdőívvel. Az egyes politikusok elhelyezkedése így részleteiben láthatóvá teszi a történelmi személyiségek politikája közti „ideológiai távolságot”.
A módszertan kihívásai
- A kérdőív hat tematikus csoportban tesz fel összesen 62 kérdést.
- A kérdések értelmezése euroatlanti közbeszédre épül, ezért szükség volt a „regionális átfordításra”.
- Tisza István esetében több lektorunkban is felmerült, hogy a kérdőív egyáltalán nem alkalmazható a 19. századi politikusra.
- A teszt nem az újságírásban használt leegyszerűsített „jobb-” és „baloldaliságot” méri, hanem egy többtényezős rendszert használ.
A teszt kitöltése során gyakran szembesültünk a vízió és praxis különállásával. A vizsgált politikusok esetében akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a kérdéssor legelső kérdését minden valószínűség szerint eltérően értelmezte volna egy baloldali és egy nacionalista politikus.
A kutatás során rögzítettük és vitattuk a válaszokat, bevonva számos neves történészt, köztük Ablonczy Balázst, Romsics Ignácot és Zeidler Miklóst. Az alternatív válaszok egyébként nem eredményeznek jelentős eltérést a kapott koordináta-rendszerbeli pozícióban, ami alátámasztja a módszer alkalmazhatóságát a történeti elemzésekben.
tags: #tisza #istvan #valogatott #beszedek #rubicon #kiado
