Göröcs János, a legendás Titi becenév és a magyar futball emlékezetes becenevei
Budapest - Göröcs János (79) élő futball-legenda, aki az Újpesti Dózsával az 1960-as, 1970-es években ötször nyert bajnoki címet és kétszer kupát. A kiváló csatár a válogatottal olimpiai bronzérmes és vb-ötödik lett. Edzőként szintén voltak sikerei, külföldön is dolgozott. Úgy ragad hozzá a beceneve, ahogyan a lábához a futball-labda. Magyarországnak évtizedeken át nem volt olyan klubja, stadionja, pályája, öltözője, ahol, ha azt mondtad, Titi, az elnöktől a szertáros néniig bárki rákérdezett volna, hogy kiről beszélsz.
A Titi becenév eredete
Valamire mindig is kíváncsi voltam, miért lett Jánosként Titi a beceneve? Göröcs János elmondása szerint: „Már magam sem tudom, ahogy emlékszem, anyám egyszer csak elkezdett így hívni. Nekem tetszett, és aztán annyira rám ragadt, hogy senki sem szólított már Jánosnak.”
Göröcs János korai évei és a kezdetek
Göröcs János 1939. május 8-án született Gánton, de egyéves korában Pestre került a család. Tízévesen már az újpesti Juta-gyár csapatában lett igazolt játékos. Két évvel később átkerült a Bp. Vasas Izzóhoz - e klub kölyökjátékosaként vett részt az Én és a nagyapám című, emlékezetes film forgatásán, jól felismerhető a filmben. Még csak nem is arról lett híres igazán, hogy az Egyesült Izzóban maróstanoncként Pióker Ignác, a magyar sztahanovista mozgalom legendája mellett dolgozott, ahol söprögette a műhelyt.
Pióker vezetőségi tag volt a Vasas Izzóban, pártolta, hogy az amúgy minden értelemben vékonypénzű fiú a gyár futballcsapatában játsszon. Aztán egy napon Konkoly Béla - aki egyébként szintén a gyár dolgozója volt, de a futball világában elsősorban a Dózsa intézőjeként ismerték - megkérdezte Tititől, akar-e a lila-fehéreknél futballozni. Göröcs egyébként akkoriban már ifjúsági válogatott volt, 1956 őszén az utolsó keretszűkítésnél maradt ki az NSZK-ba és Angliába induló ifjúsági válogatottból, amelynek szinte minden kulcsjátékosa Nyugaton maradt, s később külföldön futott be karriert. Titi 1957-ben került át a nem sokkal korábban új nevet kapó Újpesti Dózsához, amelyben augusztus 25-én, az új idény első mérkőzésén góllal debütált a Salgótarjáni BTC ellen. Az ifjú debütáns hiába szerezte meg a vezetést, a tarjániak hárommal válaszoltak.
Karrier az Újpesti Dózsában és a válogatottban
Az idény végén az Újpesti Dózsa a hetedik helyen zárt, ezt csak azért érdemes feljegyezni, mert Göröcs János a lila-fehéreknél eltöltött pályafutása alatt ennél csak jobb helyen finiselt aztán a gárda. Megjegyzendő, hogy aligha a még tizenéves csatár miatt szerepelt rosszul a csapat, ő ugyanis a svédországi világbajnokság után bekerült a válogatottba.
1959 tavaszától kezdődtek az igazi klubsikerek. A pályán Göröcs János által irányított Újpesti Dózsa 1960-ban bajnok lett, 1962-ben bejutott az akkor még létező Kupagyőztesek Európa-kupája elődöntőjébe, Göröcs 8 mérkőzésen 8 gólt szerezve a sorozat gólkirálya lett! 1969-ben a lila-fehér alakulat csak a Newcastle United elleni döntőben vérzett el a Vásárvárosok Kupájában. A pályafutása is felívelt, gyűjtötte a bajnoki címeket, világbajnokságon és olimpián is játszott. Ritka az a magyar futballista, aki egyszerre két verssorrá lett csatárötösnek is a törzstagja tudott lenni - Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó lilában; Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. meggypirosban -, és aki mindent átélt, amit a magyar futballban az Aranycsapat széthullását követően dicsőségtől övezve át lehetett élni.
Sikerek és posztváltások
Az echte jobbösszekötő 1958 és 1962 között játszott a legjobban, vagy inkább a legeredményesebben. 1959-ben is kapott pontot a France Football Aranylabda-szavazásán, 1962-ben pedig a kontinens tizedik legjobb játékosának választották. A svédországi és a chilei világbajnoki közötti négy esztendőben megszakítás nélkül harmincegyszer szerepelhetett a nemzeti válogatottban, akkor úgy festett, még a századik szereplés elérése is reális. Göröcs elmondása szerint: „Minden szép volt, egészen a 62-es vb-ig, ahol ötödikek lettünk. Több meccsen jól játszottam, de megsérültem. Aztán a kapitány, Baróti Lajos kitalálta, legyek jobbösszekötő helyett szélső. Bennem látta Sándor Csikar utódját. Nem szerettem a posztot, de vállaltam. Aztán azt mondta, a klubomban is ez lesz a szerepköröm. Mondtam neki, ezt majd eldöntjük az edzőmmel.”
Göröcs hozzátette: „Jól ment a játék a Dózsában, és aztán csak betett csatárnak. Kijutottunk a 66-os vb-re, de a galyatetői edzőtáborban szólt, tartalék vagyok, itthon készüljek.” Később elmondta: „Nem, mert a vébé után elfogadták Baróti lemondását. Illovszky Rudolf, Sós Károly, Hoffer József pedig számított rám.”
Sérülések és döntő pillanatok
Bár lemaradt a kontinensbajnokság spanyolországi négyesdöntőjéről is, 1964 végéig még viszonylag rendszeresen helyet kapott a válogatottban. Október 25-én, huszonöt évesen, már csak egy hiányzott a félszázadik válogatottságához. Ám a következő években epizodista lett, miközben a hatvanas években ő vezényelte a pályán a sziporkázó támadófutballt játszó Újpesti Dózsát. A lila-fehérek a hatvanas években egy teljes és egy félidényes bajnokság kivételével mindig a dobogón végeztek, de nyerni nem tudtak. Egészen 1969-ig. Néhányszor (így 1961-ben és 1962-ben is) önmagukat, illetve pocsék hajrájukat kárhoztathatták azért, mert nem lettek bajnokok.
1968-ra gyakorlatilag már kialakult a későbbi nagycsapat tizenegye, de az elsőséghez - miután a Vasas finoman szólva segített a Ferencvároson - még 102 szerzett gólt sem volt elég. 1969-ben végre megtört az átok, Baróti Lajos irányításával bajnok lett az Újpesti Dózsa. Tündökölt a Szentmihályi - Káposzta, Solymosi, Bánkuti - Dunai III, Noskó - Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó alaptizenegy, s főleg a mindmáig a Megyeri úton áhítattal emlegetett támadóötös. A következő években zsinórban nyerte a bajnoki címeket a csapat (1969 után 1970, 1970-71, 1971-72), illetve kétszer (1969, 1971) a Magyar Népköztársasági Kupát is elhódította. Göröcs János az 1971-1972-es idényben játszott utoljára a Dózsában, sérülései miatt akkor is már csak öt mérkőzésen. Göröcs elmondása szerint a Sportkórházban közölték, nem kell műteni, néhány nap múlva gipszet kap, de a csapatdoki elvitte a BM Kórházba, ahol a főorvos ránézésre azt mondta, porcbaj, és megműtött a semmire.
Mikor játszott a legprímábban? Erre a kérdésre nagyjából annyira lehet jó választ adni, mintha azt tudakolnánk, melyik volt a Beatles két-három legjobb száma. Titi esetében is szinte lehetetlenség kiválasztani egyet, vagy kettőt. Az, persze, fogódzó, hogy ő egy barátságos mérkőzést emleget a legszívesebben: 1966 szeptemberében a Dózsa álomjátékkal verte meg a fénykorát élő milánói Inter a San Siróban. A Népsport tudósítása szerint Göröcs volt a mezőny legjobbja. Titi pályafutásából emeljünk ki egy gólt is: a Newcastle Unitednek lőtte a Megyeri úti VVK-döntőben, remek szlalomozás után. Meg még egy meccset/gólt a szereplő választása alapján: 1959. júniusában kiválóan játszott az egy évvel korábban vb-ezüstérmes svédek ellen. A magyar csapat 3:2-re nyert a Népstadionban, Titi két gólt is szerzett. A következő nyáron, felnőtt pályafutása során először, klubot váltott, a Tatabányai Bányász futballistája lett. A bányászvárosban két év alatt 23 bajnokit tudott játszani, de kétszer is megnyerte a kék-fehérekkel a Közép-európai Kupát. A második döntő után, a rádió adta nyilvánosságot kihasználva jelentette be Vass István Zoltán mikrofonjába beszélve a visszavonulását. Az A-válogatottban az 1958-as debütálást is beleszámítva 1970 szeptemberéig 62 mérkőzésen játszott, 19 gólt szerzett.
Göröcs János karrierjének összefoglalója
| Időszak | Klub/Válogatott | Eredmény/Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1957-1972 | Újpesti Dózsa | 5x bajnoki cím, 2x MNK győzelem |
| 1962 | KEK | Gólkirály (8 mérkőzés, 8 gól) |
| 1958-1970 | Magyar válogatott | 62 mérkőzés, 19 gól, olimpiai bronzérem (1960), vb 5. hely (1962) |
| 1972-1974 | Tatabányai Bányász | 23 bajnoki mérkőzés, 2x Közép-európai Kupa győzelem |
| 1985-1988 | Újpesti Dózsa (edző) | Bajnoki ezüst (1987), bronz (1988) |
Edzői pályafutása és külföldi sikerek
Visszavonulása után egy ideig edzőként dolgozott, előbb a lila-fehérek korosztályos csapatánál. Göröcs elmondása szerint az Újpestnél az egyik ificsapatot vezette. Közben a TF-en vizsgázott, és összefutott Kapocsi Sándorral, aki kint dolgozott. Szólt, van munka, intézzem el, hogy kiengedjenek. Így megkapta a Szulejvihat utánpótlását 76-ban. Több mint fél évtizedet töltött Kuvaitban, a Szulejvihat és a Tadhamon utánpótláskorú játékosait nevelgetve. Kezdetben jó pénzt adtak, de ebből le kellett adni itthoni nyomásra. Akkor már elvált, de tovább dolgozott kint.
Göröcs János a kint töltött időszakról így mesélt: „A sors kegyes volt, mert a Nemzeti Bank akkori általános rendelkezése nyomán, legálisan behozhattam Kuvaitból annyi aranyat, amennyi a fizetésem volt. Így nem kellett suttyomban csencselni magnókkal meg harisnyával, hanem egy kilóért adtak egymillió-kétszázezer forintot, az nagy pénz volt! Nekem a felébe került kint, mint itthon, ráadásul minden évben háromszor meg tudtam csinálni.” 1985 augusztusa és 1988 szeptembere között az Újpesti Dózsa vezetőedzője volt, 1987-ben bajnoki ezüstérmet, egy évvel később bronzérmet nyert csapatával.
Magánélet és mindennapok
Amióta párja egy éve elhunyt, magányosan telnek napjai, több évtizedes törzshelyére, az Akali borozóba azért néha betér egy fröccsre. Göröcs elmondása szerint: „Eredetileg az Ipoly és a Móri kocsmákba mentünk a meccsek után a régi csapattársakkal, Szusza Ferivel és Várhidi Palival. Káposzta Benő és Solymosi Ernő viszont ide járt, hazafelé betértem hozzájuk, és lassan ideszoktam.” Majd hozzátette: „A házasságom nem sikerült, el is váltunk, de született belőle egy csodálatos gyerekem. Aztán később lett egy barátnőm, Kati, akivel huszonöt évig voltunk együtt boldogságban, de tavaly elvitte a tüdőrák szegényt. Magányos vagyok, mert a haverok is el-eltűntek. A lányomnak adtam egy lakást, majd az alsóörsi nyaralót, azt téliesítették, ott laknak a vejemmel, nincsenek közel.”
Göröcs ma már kevesebbet jár meccsekre: „Meccsre már nem nagyon járok, mert macerás kimenni metróval. Néha a klub, az újpesti önkormányzat meghív egy-egy rendezvényre, születésnapra.”
Gondolatok a mai futballról
Göröcs János a magyar futball jelenlegi állapotát is kommentálta: „Az a legfőbb bajom, hogy nincsenek klasszisaink. Itt ez a sok akadémia, és nem kerül ki egyikről sem egy igazi nagy spíler. A nézők is elfogynak a lelátókról, talán a Fradinál és Diósgyőrben még van nagy közönség.”
Híres becenevek a magyar és a nemzetközi futballban
A becenevek világa gazdag és sokszínű a futballban. „Nagyseggű, Kis fűnyíró, Bieber, Bamba”: a legjobb focistabecenevekből készített válogatást az UEFA hivatalos honlapja, a listára egy magyar legenda is felkerült. Kivételesen nem a leghíresebb magyar labdarúgót válogatták be egy nemzetközi válogatottba. Puskás Ferenc (Öcsi, Pancho, Száguldó Őrnagy) helyett Deák Bamba Ferenc lett tagja az UEFA.com által összeállított, a legjobb becenevű futballistákat tömörítő csapatnak.
A 16 éve elhunyt kiválóság arról volt híres, hogy látszólag céltalanul téblábolt a középpályán - innen a Bamba ragadványnév -, majd hirtelen lecsapott a labdára, és kapura tört. Ezt az 1945-1946-os szezonban csinálta a legeredményesebben, akkor érte el a rekordot jelentő 66 gólját, mindössze 34 meccsen.
Nemzetközi példák
- Babaarcú gyilkos: Ole Gunnar Solskjaer a kilencvenes években kapta ezt a becenevet az angol médiától, mivel fiatalos arca ellenére halálos volt a kapu előtt.
- Bieber: Alekszandr Kokorin, a Dinamo Moszkva játékosa, Roman Sirokovtól kapta ezt a becenevet, Justin Bieberre való hasonlósága miatt.
- Nagyseggű: Dragan Vukojics, montenegrói játékos lustasága miatt kapta ezt a gúnynevet csapattársaitól.
- Kisrepülő (Areoplanino): Vincenzo Montella, a Roma korábbi csatára, gólörömeiről lett ismert, amikor a repülőgép mozgását imitálta.
- Sárkányfej: Catalin Munteanu, román focista, aránytalanul nagy feje miatt kapta ezt a becenevet.
- Kis fűnyíró: Stig Töfting, az alacsony termetű, de az egész pályát felszántó dán játékos a kemény, agresszív stílusa miatt érdemelte ki.
- Harry Potter: Ricardo Quaresmát a Porto szurkolói emlegették így, varázslatos megoldásai miatt.
- Óz (Oz Büyücüsü): Harry Kewellt a Galatasaray szurkolói nevezték el így, miután mesés gólt lőtt egy UEFA-kupa meccsen.
- Kis hópehely: Ronald Koeman, a holland védő, spanyolországi ideje alatt, fehér bőre és szőke haja, valamint egy albínó gorilla után kapta.
- Pinturicchio: Alessandro Del Piero kapta ezt a becenevet Gianni Agnellitől, aki Raffaellóhoz hasonlította Roberto Baggiót, őt pedig a "kis festőhöz".
- Dino: Jan Koller, a cseh válogatott legeredményesebb játékosa beceneve, mely az óriási termetére utalt.
Magyar becenevek
Puskás Öcsiről és Deák Bambáról már volt szó, de akadt még néhány híres becenevű magyar focista. Kapásból eszünkbe juthat Kocsis Kocka Sándor, Nyilasi Nyíl Tibor és a Törő néven ismert Törőcsik András. A nemrég elhunyt Sándor Károlyra is emlékezzünk meg, ő a Karcsi-Karcsi ismételgetéséből kihallatszódó Csikar hangsor után kapta becenevét. Aztán ott van a Császár, azaz Albert Flórián, a Szőke sziklaként emlegetett Mészöly Kálmán és Göröcs Titi János. A kevésbé sikeres időkből lehet, hogy rémlik valakinek még Tojás, azaz Szeibert György, vagy Pacal, alias Steidl Sándor.
Sőt, a "Titi" becenév olyannyira beívódott a magyar futball köztudatába, hogy más játékosok is megkaphatták. Például Kriston Attila az egyik ferencvárosi edzésen a "Add már Titi, add!" felkiáltást kapta Lipcsei Pétertől, ami jelzi, mennyire közismert egy-egy játékos beceneve.
