Törőcsik András: A Géniusz, Aki Elvarázsolta a Labdát és a Fradi-szívű Apát is
Törőcsik András, a magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb alakja, 1955. május 1-jén született Budapesten. Pályafutása során kiismerhetetlenül cselezett, csodálatos passzai voltak, zseniális gólokat lőtt. Tehetsége már fiatalon megmutatkozott, és sokan minden idők legnagyobb magyar játékosai közé sorolják. Dr. Mezey György, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya például úgy vélte: „Törőcsik András tehetségesebb volt, mint Diego Maradona…” Mészöly Kálmán fenoménnek nevezte, Várhidi Pál pedig arról emlékezett meg, hogy egyszer a Barcelona ellen Cruyff és Neeskens is pályára lépett az ellenfélnél, de a közönség mégis Törőcsik megmozdulásait ünnepelte felállva. Baróti Lajos szerint „akkoriban szinte mindenkit ismertem, aki csak labdába rúgott, de ilyen tehetség egy sem volt”. Legendája töretlen maradt, még ha egészsége sajnos nem is.
A kezdetek és a Ferencváros iránti vonzalom
A zuglói családban felnövő Törőcsik András már gyermekkorában a futballról álmodozott. Egy róla szóló könyvben fogalmazott: „Esténként én is focisikerekről, válogatottságról ábrándoztam, mint a többiek itt, a környéken. Hogy mit szerettem volna akkoriban? Játszani; magamban mindig mosolyogtam, ha felém szaladtak és nem tudták tőlem elvenni a labdát…” A BVSC-ben kezdett futballozni Farkas József keze alatt, később Mezey György edzette, aki ezt mondta a szőke futballistáról: „Én Törőcsikhez fogható tehetséggel nem találkoztam sem akkor, amikor a BVSC-ben edzője voltam, sem azóta, sem pályafutásom egyetlen szakaszában!”
Gyerekként édesapjával rendszeresen járt Fradi-meccsekre, és a Ferencváros iránti vonzalma erős volt. Szeretett volna a Ferencvárosba igazolni, ennek mérnök édesapja, aki egyébként a zöld-fehérek lelkes híve volt, örült is volna. Törőcsik András 1980-ban így nyilatkozott erről: „Egy Fradi-játékos Magyarországon mindig sokkal többre viheti, mintha bárhol máshol húzza le az aktív éveit. Ott van közönség, tudják sztárolni a játékosokat, néha egészen jó baráti közösség kovácsolódik a csapaton belül. Ebedli Zoli, Nyilasi Tibi, Szokolai Laci idejében például nagyon szívesen játszottam volna náluk, de később ez már meg se fordult a fejemben.”
Újpest és az ikonikus „Táncolj, Törő!”
Noha a Bp. Honvéd erőből be akarta vonultatni, Törő semmiképpen nem akart oda menni. Végül Mezey javaslatára Újpestre igazolt, a Belügyminisztérium által támogatott Újpesti Dózsa tudott segíteni a helyzet megoldásában. Nevelőegyesületéből, a BVSC-ből ifiválogatottként, 1974-ben került át az Újpesti Dózsába. A kezdetekről a Labdarúgás 1975. áprilisi számában nyilatkozott: „Amikor először léptem a Megyeri úti öltözőbe, hirtelen nem is tudtam, hogy hogyan köszönjek…”
A támadó 1974. október 2-án bolgár Levszki Szpartak elleni (4-1) BEK-meccsen csereként állt be, az NB I-ben a Pécs ellen (5-1) mutatkozott be október 16-án, góllal. Nemsokára megszületett a rigmus is: „Táncolj, Törő!” A lila-fehér szíveket eufóriába borította varázslatos cseleivel, „táncaival”, de miatta még a fradisták is kijártak az ellenfél oroszlánbarlangjába futballmeccset nézni. Törőcsik a klubbal háromszor lett magyar bajnok (1975, 1978, 1979) és háromszor Magyar Kupa-győztes (1975, 1982, 1983).
Feledhetetlen pillanatok a pályán
Törőcsik valóban „táncolt” a Fradi ellen is a 8-3-ra megnyert találkozón: „15 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt. A jobbösszekötő helyéről átemelte a labdát a kapujából kifelé helyezkedő Hajdu fölött, a labda pedig a jobb felső sarokba hullott.” Az 1983-1984-es KEK-kiírás 2. fordulójában az FC Kölnt fogadta az Újpest (3-1). Az első gól előtt bohócot csinált Paul Steinerből, beadását Kiss Sándor befejelte. A sportsajtó szerint „Törőcsik megoldása klasszisra valló teljesítmény volt. Olyan magabiztosan és könnyedén cselezte ki Európa egyik legjobb csapatának hátvédjét, ahogyan ezt tőle csak évekkel ezelőtt láttuk.”
Nem sokkal később, a 43. percben észrevette a kaputól jó 30-35 méterre, hogy Kisznyér Sándor otthagyja neki a labdát. Gondolt egyet, s miután látta, hogy a középpályás sprintelni kezdett az ellenfél, az 1. FC Köln büntetőterülete felé, mérnöki pontossággal beemelte a labdát az üres területre. Kiss Sándor megelőzte a védőjét, s nyolc-kilenc méterről az akkor már Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Toni Schumacher kapujába fejelte a labdát. Öt percen keresztül zúgott a stadionban a legendássá vált „Táncolj, Törő!” kiáltás. Ezek mellett emlékezetes az Athletic Bilbao ellen (2-0) Iribar kapust is megtréfáló játéka, a skótoknak rúgott két gólja, vagy a svédeknek lőtt parádés találata is.
Andras Torocsik amazing goal
Válogatott pályafutás és a „meg nem értett zseni”
Baróti Lajos szövetségi kapitány 1976. október 13-án az osztrákok ellen a Práterben (4-2 ide) dobta be a mély vízbe. Nyilasi egyik gólja előtt „a jobb oldalon látványos cselekkel becsapta Oberhofert, majd a keresztezni akaró Hickesbergert, aztán mértani pontossággal középre ívelt…” Pályafutása során 45 mérkőzésen 12 gólt szerzett a válogatottban, és részt vett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon.
A világbajnoki dráma és egyéb botrányok
Törőcsik pályafutását azonban nem csupán a briliáns játék, hanem számos ellentmondásos esemény is jellemezte. Az 1977 év eleji dél-amerikai túra után a zöld folyosón akart vámköteles árukat behozni, lefülelték és a válogatottságtól is eltiltották. Törő az utóbbin jogosan háborodott fel: „Jó, büntessenek meg, de miért zárnak ki a válogatottból?”
Készült a ’78-as vb-re: „Nem ittam (…) Nagyon-nagyon boldog és elégedett voltam, a legszebb emlékeim közé sorolom azt az időszakot.” Mégsem tudott a vb-re koncentrálni: Fazekas László feleségét és Törő menyasszonyát Londonban áruházi lopásom érték. A nagyobb trauma az argentinok elleni nyitó meccsen érte, Garrido portugál játékvezető kiállította (aztán Nyilasit is). Hogy mit mondott erről? „Rúgtak, csíptek, haraptak, de nem ez váltotta ki a dühömet, hanem a bíró. Mosolygott, amikor ellenünk fújt.” Bocsák Miklós sportújságíró megértő volt: „Elégtételt egyszer sem kapott: akik megrúgták, egyszer sem bűnhődtek. Így torlódott fel valami a szőke fiatalemberben, ami túlnyomást váltott ki, amikor az argentinok szerencséjükre mégis gólt lőttek.” Az MLSZ elnöki székében a Kutast követő Szepesi György rehabilitálta Törőt és Nyílt, de az egy meccses büntetésüket letöltve az MLSZ Kutas utasítására 1979. július 31-ig kizárta őket a válogatottból. A „Táncolj, Törő!” rigmusra az ellenfelek szurkolói úgy feleltek, „menyasszonyod betörő!”
Súlyos sérülések és a magánéleti kihívások
Az 1978-1979-es idény végén bekövetkezett a további karrierjére kiható balesete. A ZTE-Újpest (3-3) után a csatár nem a csapat buszával, hanem barátja FIAT 500-asával utazott haza, a kocsi a csúszós 76-os úton Zalacsány határában egy fának ütközött. Törő csípőjéből letört egy csontdarab, szalagjai, ízületei roncsolódtak, gyakorlatilag újra kellett tanulnia járni. A támadó ezt mondta a gyógyulásáról: „Nagyon bíztam magamban, hogy gyorsan rendbe jövök. Az viszont igaz, hogy a lábam sohasem lett olyan, mint volt, de abban én is benne vagyok. Benne, mert mindennap tornáztatni kellett volna, de én nem csináltam.”
A baleset után szerepköre megváltozott, befejező csatárból előkészítő lett. A Dózsában az 1980-as idény végéig 126 mérkőzésen 50 gól volt a mérlege, a következő öt szezonban ellenben 110 bajnokin csak 19 gólt lőtt. A válogatottban a skótok elleni találkozó (1980. május 31.) volt a huszadik meccse, az után 11 gólnál járt már. A következő 25 összecsapásra ellenben már csak egy gól jutott. Kétségtelen, hogy a Népsport osztályzatait minősítésnek elfogadva, sokkal jobb volt a teljesítménye a balesete előtt. Az 1981-es évet sem kezdte jól, ittasan összetört egy autót, ezért visszahívták a válogatott edzőtáborából. Bár 1982-ben részt vett a világbajnokságon, nem sokkal előtte begipszelték a bokáját, és el volt keseredve: „Bíztam abban, hogy ott lehetek a vébén, de azt is tudtam, nem én leszek a világbajnokság sztárja.”
Az ital árnyéka
Az italhoz való viszonyáról az egyik életrajzi könyvében azt mondta: „Amikor megkóstoltam a piát, azt vettem észre, hogy kezdenek feloldódni a gátlásaim. Ez aztán nagyon tetszett nekem, hiszen nagyon gátlásos gyerek voltam.” Egyre többször nézett a pohár fenekére, később elismerte: „Ez az állapot egyre inkább állandósult, és mielőtt kikerültem volna Franciaországba, már kemény piásnak számítottam. de ez még nem az igazi függőség volt…”
Légiós évek és a visszavonulás
Harmincévesen, 1985-ben külföldre szerződött, a Montpellier játékosa lett. Zombori Sándor 1982-ben igazolt a Montpellier együtteséhez, ő ajánlotta Törőt. A csapat vezérkara eljött az FTC-Újpest (1-0) mérkőzésre, ám a 72. percben Jaczina Róbert játékvezető kiállította a csatárt. Véget is érhetett volna történet, de amikor Törő ment le a pályáról, akkora figyelem kísérte, hogy a klubelnök arra következtetett, nem átlagfutballistáról van szó, és megvette. Kint csak néha játszott jól, később erről az időszakról azt mondta: „Talán sok minden hiányzott belőlem, elsősorban az erő, az akarat…”
Közös megegyezéssel visszatért Újpestre, majd következett itthon a Volán SC, aztán Kanadában teremfutball-csapatokban játszott (Toronto, North York Rockets). Hazatérése után, 1987 tavaszán a budapesti Honvédhoz igazolt, ám ott egyetlen mérkőzésen sem kapott lehetőséget. Ezután a másodosztályú Bp. Volán, majd az első osztályú MTK-VM játékosa lett, de itteni második meccsén megsérült, többször nem is lépett pályára. Végül az MTK-VM-ben zárta élvonalbeli pályafutását.
A pályafutás utáni élet és a megromlott egészség
A civil életbe nehezen illeszkedett be. Önsorsrontó cselekedeteivel távol került a labdarúgástól, nem sok köze maradt a sportághoz. Többen, többször próbáltak segíteni rajta, olyan munkát találni neki, mely felkelti érdeklődését. Sajnos eredménytelenül. Törő egyre lejebb csúszott, egészsége is teljesen megromlott. Ültettek már be neki csípőprotézist, volt agyvérzése is. Egészségi állapotán két koponyaműtétje sem segített. Utolsó évtizedét rehabilitációs intézetben töltötte.
Noha halála belátható folyamat végére tett pontot, némileg váratlanul 2022. július 9-én hunyt el 67 évesen, tüdőgyulladás következtében. Hosszú betegeskedése után a Honvédkórházban hunyt el. Törőcsik 2011-ben visszatért Újpestre, az egyesület utánpótlásának koordinátoraként dolgozott, ekkor azonban egészségi állapota már nem volt a régi, többször volt kórházban. Az utolsó magyar világsztárként is emlegetett focistát a magyar FourFourTwo magazin a 21. helyen választotta be minden idők 50 legjobb magyar játékosa közé. A France Football Aranylabda-szavazásán 1977-ben és 1981-ben is kapott szavazatot, legjobb eredménye a 9. helyezés volt. Bármi történt veled, Törő, mi sohasem felejtjük azokat a csodás pillanatokat, cseleket, táncokat, gólokat.
Törőcsik András Főbb Pályafutási Eredményei és Díjai:
- Magyar Bajnok: 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979 (Újpesti Dózsa)
- Magyar Kupa-győztes: 1975, 1982, 1983 (Újpesti Dózsa)
- Világbajnoki részvétel: 1978 (Argentína), 1982 (Spanyolország)
- France Football Aranylabda jelölés: 1977 (9. hely), 1981
