Magyar Játékosok és Sztárok Törökországban: A Süper Lig Virágkora és Kihívásai
A török labdarúgó-bajnokság, a Süper Lig, az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül, és mára Európa egyik legdinamikusabb és legintenzívebb pontjává vált a futballtérképen. Ez a fejlődés nem csak a világsztárok folyamatos áramlásában mérhető le, hanem abban is, hogy egyre több magyar válogatott labdarúgó választja a Boszporusz partját karrierjének következő állomásaként. Közülük is kiemelkedik Sallai Roland, aki a Galatasaray színeiben kezdte meg trófeagyűjtését.
A világ egyik legkeményebb labdarúgó-bajnoksága szinte vonzza a magyar futballistákat. A török élvonalban több válogatott játékosunk szerepel jelenleg, közülük Sallai Roland világsztárok társaságában léphet pályára hétről hétre.
Sallai Roland - A Magyar Sztár A Galatasarayban
Miután péntek délelőtt egy török szakíró megszellőztette, este hivatalosan is bejelentette a török Galatasaray a magyar válogatott támadó, Sallai Roland szerződtetését. Sallaiért, aki négyéves szerződést kapott, és évente 2,5 millió eurót fog keresni, hatmillió eurót fognak kifizetni a törökök a német Freiburgnak. Sallai szerződése 2028 nyaráig érvényes a török gigásznál, fizetése állítólag 2.5 millió euró. A török lapinformációk szerint utóbbi akár akadályt is jelenthet egy esetleges váltásban. A magyar támadót a pletykák alapján Bundesliga-klubok figyelik, így visszatérhet Németországba.
Kupagyőzelemmel kezdte törökországi trófeagyűjtését a magyar válogatott játékos: Sallai Roland a Galatasarayjal hódította el a Török Kupát, miközben a bajnoki cím is karnyújtásnyira van az isztambuli sztárcsapattól. Kupagyőztes lett Sallai Roland a Galatasarayjal, miután csapata 3-0-ra legyőzte a Trabzonsport a szerda esti döntőben. A magyar válogatott futballista jobb oldali védőként kezdett, és bár inkább a védekezésre koncentrált, kulcsszereplője volt a csapat stabilitásában. A Galata már az ötödik percben vezetést szerzett, és a második félidő elején gyorsan eldöntötte a finálét.
Azt túlzás lenne állítani, hogy gólok, és gólpasszok terén meghódította volna Törökországot Sallai Roland, hiszen 25 mérkőzésen szerepelt ebben az idényben, de mindössze 3 gól a mérlege. Az igazsághoz hozzátartozik, Sallai gyakran pozíción kívül, hátvédként szerepelt csapatában, és amikor játszott, nem okozott csalódást, ám ennél többet vártak tőle Isztambulban. Az érte kifizetett 6 millió euró - Galatasaray-mércével - nem egy vészes összeg, így nem véletlen, hogy a török sajtóban érdekes hírek láttak napvilágot. A tv100 értesülései szerint Sallai Rolandot megfelelő ajánlat esetén már nyáron értékesíteni fogja a Galata. Állítólag Okan Buruk vezetőedző már közölte is a klub vezetésével, hogy tőle nyugodtan eladhatják a magyar válogatott futballistát.
Sallai Roland egyébként felépült sérüléséből, amely miatt kihagyta a magyar válogatott Törökország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéseit, szerdán pályára lépett a Fenerbahce elleni Török Kupa-negyeddöntőben. Sallai Roland a török bajnokság legnagyobb sztárcsapatának, a Galatasaraynak a játékosa, és remekel a Galatasarayban. A hazája bajnokságát története során 25 alkalommal megnyerő isztambuli topklubban Sallai világsztárok oldalán futballozhat, többek között Hakim Zijes, Victor Osimhen, Nicolo Zaniolo, Michy Batshuayi és Mauro Icardi is a csapattársa. A magyar focista sokoldalúságát bizonyítva jobbhátvédként is többször helytállt már a Galatában, amellyel idén a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhet.
A Süper Lig Felemelkedése és Sztárjai
Ha nem is topligába, de olyan bajnokságba érkezik meg a német Freiburgtól a török Galatasarayhoz szerződő Sallai Roland, amely hemzseg a sztároktól. Csak a három nagy isztambuli csapatban olyanok játszanak, mint a 2023-as olasz gólkirály Victor Osimhen, továbbá Michy Batshuayi, Dries Mertens, Lucas Torreira, Hakim Zijes, Mauro Icardi (Galatasaray), Dusan Tadics, Filip Kosztics, Dominik Livakovic, Fred, Jusszef en-Nesziri (Fenerbahce), Gabriel Paulista, Joao Mário, Ciro Immobile (Besiktas). És azt se feledjük: a Fenerbahce edzőjét José Mourinhónak hívják.
Korántsem volt ez mindig jellemző. A bajnokságot csak 1959-ben alapították, és akkoriban a török futball Európa hátsó felében kullogott mind válogatott, mind klubszinten. A bajnokság belterjes volt, többnyire hazai játékosok szerepeltek benne vagy nagyon olcsó keleti légiósok. A török klubcsapatok rendre korán elhasaltak az európai kupákban, ez még a nyolcvanas évekre is olyannyira jellemző volt, hogy 1980 és 1988 között egy török együttes nyert csak (egyetlen) párharcot a BEK-ben. Így aztán óriásit szólt, amikor 1987-ben egy igazi sztár, az 52-szeres francia válogatott csatár, 1984 Európa-bajnoka, Didier Six szerződött a török ligába, valódi úttörőként. Annyira akarta őt az isztambuli együttes és szintén világhíres vezetőedzője, a nyugatnémet Jupp Derwall, hogy még a nagypolitika is beavatkozott. Akkoriban csak két külföldi szerepelhetett a csapatokban, ám Ali Tanyer belügyminiszter volt a klub tekintélyes alelnöke, aki egy nap alatt elintézte, hogy Didier Six Dündar Siz néven török állampolgár legyen, török útlevelet kapjon, így azonnal játszhatott is. Didier Six első idénye végén rögtön bajnok lett, és akkor követte őt a Süper Ligbe egy másik nyugati klasszis, az NSZK válogatottjával szintén Európa-bajnok, továbbá kétszeres vb-döntős kapus, Toni Schumacher, aki 1988-ban a Fenerbahce játékosa lett.
Nem azt állítjuk, hogy attól a perctől kezdve áramlani kezdtek a világsztárok a török bajnokságba, és Törökország lett a kilencvenes évek Szaúd-Arábiája, de átszakadt egy gát. Az 1990-es évek elején megjelentek az első kereskedelmi televíziós csatornák, amelyek licitálni kezdtek a közvetítési jogokért, és nagyságrendekkel több pénz kezdett forogni a török futballban. Persze nem tudtak bárkit megfizetni és a kulturális különbségek is távol tartottak sok nyugati sztárt a Törökországba költözéstől, de szép lassan szivárogni kezdtek a klasszisok, elsőként a kelet-európaiak és a dél-amerikaiak, akiknek azért kevésbé voltak fenntartásaik Törökországgal szemben. Mérföldkövet jelentett az is, hogy a román legenda, Gheorghe Hagi, a Real Madrid és az FC Barcelona korábbi klasszisa 1996-ban Katalóniából Isztambulba szerződött, a Galatasarayba. Harmincegy éves volt már, ám nem levezetni ment, motivált volt a sikerekben is, korszakos ikonná vált az ott töltött öt éve alatt. Követte őt egy évvel később honfitársa, a szintén válogatott Gheorghe Popescu, aki ugyancsak a Barcelonát hagyta ott a Galata kedvéért, 1998-ban pedig a brazil világbajnok kapus, az abban az évben is vb-döntős Cláudio Taffarel csatlakozott.
Főszereplésükkel történelmi tettet ért el a Galatasaray, első és mindmáig egyetlen török csapatként európai kupát nyert. Az UEFA-kupa 2000-es, koppenhágai döntőjében az Arsenalt győzte le 0-0 után tizenegyesekkel. Majd az európai Szuperkupát is megnyerte Monacóban a csapat a Real Madrid ellen (2-1, aranygóllal), és a nemzetközi sikerek újabb sztárok számára tették csábítóvá a Galatasarayt, 2000-ben a brazil Mário Jardel európai aranycipősként, BL-gólkirályként érkezett a Portótól. S nem csak a Galatasaray szippantotta el a nagymenőket, a Fenerbahcéban megfordult az ezredforduló környéki években Jay-Jay Okocha, Viorel Moldovan, Kennet Andersson, Pierre van Hooijdonk, Nicolas Anelka, Diego Lugano, Matija Kezsman vagy a brazil Alex de Souza, aki valóságos klublegenda lett. A Besiktas történetében pedig a Real Madrid-klasszis Guti Hernández vagy a portugál Ricardo Quaresma hagyott mély nyomot. A válogatott 2002-ben világbajnoki bronzérmes lett, 2008-ban elődöntőt játszott az Európa-bajnokságon, és soha többé nem lehetett lekicsinylően beszélni a török futballról vagy az odaszerződő klasszikusokról. Szinte minden évre jutott egy-két sztárigazolás, 2002-ben az argentin Ariel Ortega, 2003-ban Hollandiából Pierre van Hooijdonk és Frank de Boer, illetve az ukrán Szerhij Rebrov, 2004-ben a norvég John Carew, 2005-ben Nicolas Anelka, 2007-ben Roberto Carlos. Különleges év volt 2013, amikor két korábbi Bajnokok Ligája-győztest, a 2012-ben a Chelsea-vel diadalmaskodó elefántcsontparti Didier Drogbát és a 2010-ben az Internazionáléval célba érő Wesley Sneijdert vitte el a Galatasaray.
Az UEFA koefficiens-rendszere alapján a török Süper Lig pillanatnyilag Európa tizedik legerősebb bajnoksága. Óriási ugrás ez annak a bajnokságnak, amelynek szereplői még az 1980-as években is a kontinens pofozógépei voltak. Sőt, magunk is hajlunk arra, amit Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya mondott, vagyis hogy az öt topliga (angol, francia, német, olasz, spanyol) után a török bajnokság a legerősebb Európában. Megkockáztatható, hogy a rangsorban előtte helyet foglaló holland, portugál, belga és cseh bajnokságban sincs több sztár, mint Törökországban. Így aztán Sallai Roland első isztambuli megszólalásának mondatai sem hatnak fellengzősen: az ambiciózus Galatasaray célja ezzel a kerettel valóban az Európa-liga-győzelem lehet.
Magyar Játékosok Hagyománya a Török Bajnokságban
A magyar labdarúgó-válogatottnál Marco Rossi szövetségi kapitány elsősorban a külföldi légiósokra támaszkodik, jelenleg pedig több olyan futballista is szerepel a keretben, akik a török élvonalban játszanak. Nem új keletű jelenség, hogy a magyar labdarúgók előszeretettel igazolnak Törökországba. Már az 1960-as években is akadt ilyenre példa, Kuzman József és Szalay Tibor is futballozott a Boszporusz partján - a Besiktasban mindketten szerepeltek -, és később sem tört meg ez a hagyomány. A 80-as és a 90-es években is fordultak meg magyar válogatott játékosok a török bajnokságban, és a 2000-es években sem volt népszerűtlen úti cél Törökország a légiósaink számára. Kabát Péter, Koman Vladimir, Feczesin Róbert, valamint Dzsudzsák Balázs nevét minden bizonnyal a fiatalabbak is jól ismerik, a Debrecen csapatkapitánya is lehúzott egy szezont a török élvonalban.
Marco Rossi együttesében jelenleg is szerepelnek Törökországban légióskodók, közülük Sallai Roland került a legjobb helyre. Rajta kívül Szalai Attila, Mocsi Attila, Balogh Botond és Csoboth Kevin is Törökországban, a Süper Ligben futballozik, ami jól mutatja, hogy mostanság mennyire vonzó perspektíva a magyarok számára az egyik legkeményebb focibajnokság.
- Szalai Attila annak köszönhetően került vissza nemrég a nemzeti csapatba, hogy ismét a török bajnokságba szerződött. A 192 cm magas középhátvéd néhány évvel ezelőtt a rekordbajnok Fenerbahce csapatában robbant be igazán, az isztambuli klubban olyan jól játszott, hogy lecsapott rá a Bundesligában szereplő Hoffenheim. A német bajnokságban Szalai nem találta a helyét, a kölcsönadás sem segített rajta - ekkor a válogatottból is kikerült -, idén nyáron viszont a Kasimpasa együtteséhez került kölcsönbe, és sikerült visszanyernie a formáját.
- Mocsi Attila eddig csak kétszer szerepelt a válogatottban, de 2023 óta a Rizespor csapatában edződik, amelyben rendszeresen lehetőséghez jut.
- Balogh Botond az előző idényben a Parmában nyújtott kiemelkedő teljesítményt, az olasz együttes azonban erre a szezonra kölcsönadta őt a Kocaelispornak.
- Csoboth Kevin is hasonlóan járt, a skótok elleni 2024-es Eb-meccs hőse a svájci St. Gallentől került szintén kölcsönbe az ugyancsak török élvonalbeli Genclerbirligi együtteséhez.
Balogh és Csoboth ugyan legutóbb kimaradtak a csapatból, de ha a magyar válogatott bő keretét nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Marco Rossi öt olyan játékosra is számíthat, akik a török élvonalban futballoznak jelenleg. Ebben a tekintetben Törökország „áll az élen”, ugyanis a külföldi országok élvonalbeli bajnokságai közül a török ligában szerepel a legtöbb válogatott labdarúgónk.
Viharos Hangulat és Botrányok a Török Fociban
A török bajnokság, a Süper Lig mindig is híres volt arról, hogy a klubok szurkolói elképesztően fanatikusak, a mérkőzéseken pokoli atmoszféra uralkodik, az indulatok pedig gyakran elszabadulnak. Napestig lehetne sorolni az összes jelentős török focibotrányt, amelyből a közelmúltban is láthattunk eleget. Az egyik legemlékezetesebb balhé a 2023-as év végén robbant ki, amikor az Ankaragücü-Rizespor bajnoki döbbenetes botrányba fulladt, mindezt pedig Mocsi Attila is átélhette a kispadon. A lefújást követően totálisan elszabadultak az indulatok, az Ankaragücü pályára berohanó elnöke, Faruk Koca leütötte Halil Umut Meler játékvezetőt. A brutálisan összevert és megrugdosott bírót csak a rendőrök tudták kimenekíteni az őrjöngő tömegből, majd „a szégyen éjszakája” után a Török Labdarúgó Szövetség azonnali hatállyal bizonytalan időre valamennyi osztály bajnokságát felfüggesztette. A játékvezető szemsérüléssel került kórházba, és a dühöngő focielnököt, a szívproblémával küzdő Kocát is kórházba vitték, majd a kezelése után őrizetbe vették további két gyanúsítottal együtt.
A következő fordulóban az Istanbulspor elnöke, Ecmel Faik Sarialioglu parancsolta az öltözőbe játékosait, mert a Trabzonspor ellen 2-1-es hátrányban nem kaptak meg egy tizenegyest. A meccset 3-0-val a Trabzonnak ítélték. Karácsonykor a Galatasaray a hivatalos felületén osztotta meg a bedagadt, lila foltos arcú Mauro Icardi fotóját, akit a Fenerbahce elleni bajnokin (0-0) a tizenhatoson belül leütöttek, ám a csapat ezért nem kapott büntetőt. A klub közleményében jelezte, szégyelli magát a szövetség helyett, Okan Buruk vezetőedző szerint bokszringbe illő jelenetet hagytak büntetlenül a bírók.
Idén március 17-én a Fenerbahcét fogadta a Trabzonspor a Süper Lig 30. fordulójában. A hangulat szokás szerint félelmetes volt, a hazai szurkolók amivel csak tudták, megcélozták a vendégjátékosokat, de csak a 3-2-es isztambuli győzelemmel véget érő összecsapás után szabadult el igazán a pokol. A Trabzon szurkolói beszaladtak a játéktérre, és megtámadták az ünneplő Fener-játékosokat, akik közül néhányan azonnal, néhányan a verekedést először vállalva menekültek az öltözőbe. A rivalizálás eredete alapvetően egyoldalú, hiszen a Fenerbahce legnagyobb ellensége a Galatasaray, ám a Trabzonspor a 2011-es, Fenerbahcével szemben elveszített bajnoki cím miatt (és főleg mert a Fenerbahce vezetősége belekeveredett a 2011-es török bundabotrányba) gyűlöli az isztambuliakat.
A márciusi találkozó előtt a Galatasaray hivatalos közleményben jelezte, hogy a Török Labdarúgó-szövetség és a játékvezetők elfogultak a Fenerbahcéval, s lám, a Trabzon-Fener összecsapást vezető - korábban megütött - Umut Meler rendkívül lassan reagált a pályára dobott pirotechnikai eszközökre, érmékre és poharakra, nem fenyegetett a mérkőzés lefújásával, mint az egy héttel korábbi Galatasaray-Besiktas rangadón. Az ügy utóélete, hogy a Trabzonspor felháborodott a büntetésén (hat zárt kapus meccs plusz hárommillió líra), és azon, hogy a Fenerbahcét nem büntették meg jobban a magukat védő játékosai miatt. Ali Koc, a klub elnöke szerint egyre komolytalanabb a török labdarúgás, csak a botrányok hírértékűek, nem a csapatok teljesítménye.
Ezen biztosan nem segít, hogy a klubok hivatalos felületei és az elnökök szítják a feszültséget, régi sérelmeket hánytorgatnak fel, gyújtó hangú videókat és közleményeket publikálnak, az ultracsoportok és az erőszak pedig kezelhetetlen, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ezen bárki változtatna a közeljövőben. Idén februárban Sallai Roland is átélhette a pályán, milyen is a török virtus. A Galatasaray az Adana Demirspor elleni bajnoki első félidejében kapott egy tizenegyest, a vendégek szerint azonban ez egy jogtalanul megítélt büntető volt, ezért tiltakozni kezdtek, majd bő 20 perccel később nemes egyszerűséggel levonultak a pályáról.
A Török Fogadási Botrány
Tavaly októberben egy más jellegű botrány is kirobbant Törökországban, ebben egy játékvezető ellenőr és egy fiatal bírónő volt érintett. A közösségi oldalakon olyan felvételek kezdtek elterjedni, amelyeken az volt látható, hogy a 61 éves Orhan Erdemir szexuális viszonyt folytat a mindössze 24 éves Elif Karaarslannal. A Török Labdarúgó Szövetség mindkét érintett felet azonnal felfüggesztette, a szexbotrány által keltett visszhangok hosszú idő után sem csitultak el. Ezen felül a török labdarúgást egy nagyszabású fogadási botrány is megrázta.
- Negyvenhat személy, köztük 29 játékos letartóztatását rendelték el a török labdarúgást megrázó fogadási botránnyal összefüggésben.
- Egyikük Metehan Baltaci, a Galatasaray védője.
- Képbe került egy másik nagy klub játékosa is, Mert Hakan Yandas, a Fenerbahce támadó középpályása a gyanú szerint közvetítőn keresztül kötött fogadásokat különböző meccsekre.
- Két klubelnök is szerepel a listán, akik a 2023/24-es idényben megpróbálták törvénytelenül befolyásolni csapatuk egymás elleni harmadik ligás meccsét.
- Korábban 102 első- és másodosztályú játékos kapott ideiglenes eltiltást. Az élvonalból 25, a másodosztályból 77 futballistára róttak ki szankciót 45 naptól egy évig terjedően.
- Eren Elmalira, a Galatasaray török válogatott játékosára 45 napos büntetést szabtak ki. Összesen 1024 labdarúgó játékjogát függesztették fel.
- Az október 27-én kirobbant botránnyal összefüggésben korábban 149 játékvezetőt és asszisztenst függesztett fel a török szövetség (TFF), rájuk 8 és 12 hónap közötti eltiltásokat szabtak ki.
- A kiterjedt vizsgálatra és a szankciókra azért volt szükség, mert kiderült, az 571 regisztrált játékvezető közül 371-nek van fogadási számlája, és 152-en aktívan fogadtak is a mérkőzésekre, megsértve ezzel a szövetség szabályait.
Futács Márkó Tapasztalatai a Süper Ligről
A korábbi magyar válogatott csatár, Futács Márkó is szerzett bőven tapasztalatokat a kőkemény török bajnokságról, ugyanis 2014 és 2016 között futballozott az élvonalba akkor újoncként feljutó Mersin együttesében. „Az első osztályban volt szerencsém játszani, egy kisebb csapatban, a Mersinben futballoztam, amely akkor jutott fel. Már az első évben elég jól szerepeltünk, a 7. helyen zártunk. Nagyon erős, kiegyensúlyozott bajnokságnak tartom a török élvonalat, és ahogy minden más országban, itt is megvannak a tradicionális nagycsapatok, mint a Galatasaray, a Fenerbahce vagy éppen a Besiktas. Ezeknek a kluboknak megvan a fölényük, de nem annyira kirívóan, mint más országokban. Nagyszerű mérkőzéséket lehet itt játszani, rengeteg ki-ki meccs van, nincs igazándiból olyan, hogy papírforma. A török egy alapvetően fizikális bajnokság, de vannak kiváló játékosok. Ha a topligákhoz akarjuk hasonlítani, akkor azt mondhatom, hogy hogy talán az angol és a német bajnokság egyvelegének lehet tekinteni egy kicsit” - mondta az Origo Sportnak Futács Márkó, aki szerint a magyar válogatott számára örömteli, hogy jelenleg ilyen sok játékosunk futballozik a török élvonalban.
„Egyértelműen jó helyen vannak itt a magyarok, de persze az a legfontosabb, hogy rendszeresen játsszanak a klubjaikban. Ha játszanak, akkor remek helyen vannak. Nagyon jó fejlődési lehetőséget kínáló bajnokságról van szó, ha minél több játékosunk szerepel itt hétről hétre, abból csak profitálhat a válogatott. A csapatokban rutinosabb és fiatalabb játékosok egyaránt szerepelnek, nagyszerű tapasztalatokat lehet itt szerezni légiósként” - tette hozzá a Franciaországban, Németországban és Angliában is megfordult támadó.
Futács szerint a török bajnokság közvetlenül az öt európai topliga mögé sorolható erősségben, és az itteni légióskodás egyik legnagyobb erénye, hogy a labdarúgók alaposan megerősödhetnek mentálisan is, továbbá hozzászokhatnak ahhoz, milyen érzés hatalmas nyomás alatt játszani. „Ezeken a helyeken különleges érzés játszani, főként egy fiatal játékosnak, hiszen megtanul nyomás alatt teljesíteni. Itt a szurkolók hatalmas nyomást gyakorolnak a klubokra, és a klubvezetés sem türelmes, hiszen azért jönnek-mennek a játékosok. Ebből óriási előnyt lehet kovácsolni, mert igazából erről szól a foci. A törököknél tényleg nagyon fanatikusak a szurkolók, valószínűleg a török mentalitásból adódóan. Néha talán túl is lőnek a célon, de ennek az a lényege, hogy akik itt játszanak, megtanuljanak nyomás alatt focizni és kilépjenek a komfortzónájukból. Már a stadionok hangulata is remek, nem kell nagyobb motiváció, minthogy több tízezer ember előtt futballozhatnak 90 percig pokoli atmoszférában. Szóval motiváció, tapasztalatszerzés, mentális fejlődés - úgy vélem, ezek a legfőbb erények egy Törökországban játszó futballista számára” - összegzett az idén nyáron visszavonult magyar játékos.
