A Totális Futball Koncepciója: Története, Elvei és Komplexitása a Modern Labdarúgásban
A totális futball egy olyan forradalmi koncepció, amely mélyrehatóan megváltoztatta a labdarúgás arculatát és máig hatással van a modern játékra. Lényegét a holland válogatott által vált ismertté a világon, és elméleti, valamint gyakorlati megközelítése több holland edzőn keresztül egyre jobban teret nyert a Barcelona futballjában, hogy végezetül Pep Guardiola vigye tökéjre ezt a játékot a csapatánál.
Johan Cruyff senki máséhoz nem fogható, maradandó nyomot hagyott a mai futball arculatán, méghozzá sokszorosan. Ő volt az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a világot ámulatba ejtő holland totális foci legfontosabb játékosa mind az Ajaxban, mind pedig a holland válogatottban. Később edzőként tette a Barçát azzá a Barçává, amilyennek ma ismerjük, 1973-tól játékosként, majd 1988 és 1996 között edzőként. Neki köszönhetjük Guardiolát és azt a Barça-stílust, sőt egyenesen filozófiát, amely Messi, Iniesta és a többiek közreműködésével évek óta a világfoci egyik meghatározójává teszi a Barcelonát. Az 1974-es holland-német vb-döntő Cruyff főszereplésével a modern focitörténet egyik csúcspontja, több generáció számára meghatározó élmény.
Mi a Totális Futball lényege?
A Total Football (Dutch: totaalvoetbal) egy taktikai rendszer a labdarúgásban, amelyben bármely mezőnyjátékos képes átvenni bármely más játékos szerepét egy csapatban. Egy játékos, aki elhagyja a pozícióját, helyére egy másik játékos lép a csapatból, ezáltal fenntartva a csapat eredeti szervezeti struktúráját. A totális futball taktikai sikere nagymértékben függ a csapaton belüli minden egyes labdarúgó alkalmazkodóképességétől, különösen attól, hogy gyorsan képesek-e pozíciót váltani a pályán kialakult helyzettől függően. Ez a fajta támadó felfogású játék a követő emberfogást teljes mértékben lehetetlenné tette, és a megfelelő egyéni kvalitásokkal kiegészítve a területvédekezéssel operáló csapatokat is össze tudta zavarni.
A 60-as, 70-es évek fordulóján az Ajax évekig uralta Európa labdarúgását. Az Ajax taktikáját a Rinus Michels nevéhez fűződő totális futball jellemezte, amelynek lényege az egyes pozíciók kötetlensége volt. Michels, aki Reynolds edzései alatt játszott, 1965-ben lett az Ajax vezetőedzője. Miután 1970 után kidolgozta a totális futball taktikáját, és Johan Cruyff, a rendszer talán leghíresebb képviselője bekerült a csapatba, a rendszer kiteljesedett. Annak ellenére, hogy Cruyff középcsatárként szerepelt, Michels arra ösztönözte, hogy szabadon mozogjon a pályán, technikai képességeit és intelligenciáját felhasználva kihasználja az ellenfél gyengeségeit és helyzeteket teremtsen. Cruyff csapattársai is ennek megfelelően alkalmazkodtak, rendszeresen pozíciót cseréltek, hogy biztosítsák a taktikai szerepek folyamatos betöltését a csapatban. A 2005-ben, 77 éves korában elhunyt Michels kiváló játékos, nagyszerű edző és menedzser, a holland labdarúgóstílus megteremtője volt, akinek számos követője akadt és 1999-ben az évszázad edzőjének választották.
A Tér Kihasználása és a Csapatjátékszervezés
A pálya felosztása szélességben és mélységben segíti a csapatjátékszervezést, ezen belül a tudatos, ésszerű mozgások elsajátítását, ami magasszintű összműködésben valósulhat meg. A mai modern futball a területről szól, a terület használata kulcsfontosságú akár a védekezést, akár a támadást, akár az átmeneteket nézzük. A pálya területi felosztásának egyik funkciója abban nyilvánul meg, hogy a terület elhagyása, annak feltöltése vagy éppen a terület megtartása hogyan segíti a játékszervezést a játékosok egymáshoz viszonyított ésszerű, célszerű mozgását. A totális futball egyik legfontosabb eleme a tér használata volt, a tér folyamatos megteremtésének szükségessége központi szerepet játszott a koncepcióban.
A játék fontos eleme volt a támadásból védekezésbe való visszarendeződés, és míg előrefelé a pálya kiszélesítése volt a feladat, addig védekezésben a területek szűkítése, az ellenfél játékosainak minél nagyobb nyomás alá helyezése. Az a csapat képes labdabirtoklást játszani, amelyik totális futballt játszik, vagyis a pozíciók megmaradnak a játék során. Ennek a lényege az, hogy a váltások és a helycserék ellenére a rendszer nem sérülhet, vagyis a pozíciójából elmozgó játékos helyét, feladatát ideiglenesen egy másik játékos veszi át az adott pozícióban.
A pálya területi felosztásának másik nagyon fontos aspektusa az, hogy az alakzatok felvételéhez nagy segítséget nyújt, például háromszög, négyszög, rombusz alakzatok területhez való kötése az elképzelt formák támpontot, kiindulópontot jelentenek a mozgások végrehajtásához. Az sem mellékes, hogy az összehangolt együttműködésen belül az átvételek iránya, a labdást segítő mozgások iránya jól modellezhetők benne. Az alakzatokba rendeződés kulcsfontosságú. Az a csapat tudja alakzattartással vagy alakzatépítés- és bontással felépíteni a támadó játékát, amelyik képes ezeket az alakzatokat felvenni és ebben gondolkodni a játékszervezés során.
Játékrendszer, Felállási Forma és Rendszerjáték: A Totális Futball Perspektívája
A mai modern labdarúgásban túlzott jelentőséget tulajdonítanak a játékrendszereknek. Fontos tisztázni alapfogalmakat, mint a játékrendszer, felállási forma, szerkezetváltás, játékkoncepció, rendszerjáték, játékszervezés és taktikai variáció. Tapasztalatok szerint szakmai berkekben sem értenek sokszor ugyanazt egy-egy szakkifejezésen.
A játékrendszer a taktika részeként egy taktikai elem, egy keret, egy váz, egy mankó, egy igazodási pont, amelyből a támadás indul, és védekezéskor oda térnek vissza a játékosok. Tévhit az, hogy a játékrendszer egyenlő a taktikával. Az a csapat, amelyik 4-5 játékrendszert játszik akár egy mérkőzésen belül is, az egyiket sem tudja tökéletesen játszani. Egy játékrendszernek lehet több felállási formája. A felállási forma a csapat külső alakzata, elsősorban a támadó szekcióban elhelyezkedő középpályások és támadók számát és alakzatát mutatja meg. A felállási formák változtatása egy rendszeren belül nem jelent szerkezeti változtatást, csak a szerepkörök változnak, ami által támadóbbá vagy védekezőbbé tehető a csapat.
A játékrendszernél lényegesen fontosabb a rendszerjáték, ami a játék belső logikája, a játék tartalma, a játékosok egységes viszonyulása a játékelemekhez a támadásszervezési elvek alapján, mint területvédekezés, pozíciós játék vagy labdaszerzés. Ha egy csapat támadóbb vagy védekezőbb futballt játszik, az elsősorban a játékfelfogásnak, a játékkoncepciónak és a játékszervezésnek köszönhető, és csak részben a játékrendszernek. Lehet három csatárral is védekező futballt játszani, és lehet egy csatárral is támadószellemben futballozni. Arrigo Sacchi tökélyre fejlesztette a területvédekezést a Milannál, mégsem játszottak védekező futballt. Ezzel szemben Guardiola a támadásról védekezésre való váltásra hozta meg a hat másodperces szabályát. Ezzel a szabállyal koncepciót teremtett a védekezésükre. Nem szerkezetváltásban gondolkodtak, hanem koncepcióban.
A játékrendszer központú gondolkodás sok helyen rossz irányba vitte a labdarúgást. Ha a játékrendszerhez nincs hozzáadott érték (stílus, játékfelfogás, játékszemlélet), a játékrendszer csak üres keret tartalom nélkül.
A Labdarúgás Mint Komplex Rendszer
A futball, mivel egy ultrakomplex játék, nehezen leírható. A komplex rendszerek egy új, fiatal tudományterület, ami azt kutatja, hogy egy rendszer részei hogyan hozzák létre az egész rendszer együttes, kollektív viselkedését és a rendszer hogyan hat kölcsön a környezetével. Komplex rendszerek vesznek körül minket: a társadalom emberekből, az agy neuronokból, a molekulák atomokból, az időjárás áramlatokból áll össze és mind-mind egy példa a komplex rendszerekre.
A komplex rendszerek vizsgálatában a fontos, hogy megértsük: a rendszeren belül a részecskék saját tulajdonságokkal rendelkeznek, a részecskék kapcsolatban állnak más részecskékkel, és a kapcsolat a részecskék között ugyancsak saját tulajdonságokkal rendelkezik. A legkisebb részecske az ember, maga is egy komplex rendszer. Bármilyen csapatsportban maga a csapat egy miniszocializáció, ami pedig egy komplex rendszer, annak kölcsönhatásaival és viszonyrendszereivel. Minden mindennel összefügg, semmilyen változás a szocializációs rendszerben nem történik anélkül, hogy maga a rendszer ne alakulna át egy teljesen új rendszerré. Az edző, mint új egység belépve a rendszerbe, a többi hozzávaló egymáshoz viszonyított kapcsolatrendszere új rendszerré alakul.
Az Edzői Gondolkodásmód és az Alkalmazkodás
Paco Seirul·lo, kézilabda és futball BL-győztes szakember, a futballt a játékok játékának hívja. Nem titok, nincs két ugyanolyan játékhelyzet. Soha nem fog ugyanaz a szituáció előjönni, a játék egyszerűen kiszámíthatatlan, állandó változásban van. Ennek elfogadása hihetetlen nehéz feladat az edzőknek, hiszen ez egy teljes fordulat a megszokott gondolkodásmódhoz képest. Juanma Lillo, legendás futball filozófus és edző mondta: „Az intelligens ember abban mutatkozik meg, hogy képes együtt-élni a bizonytalanságaival.”
A futballtörténelem elején az edzők és futballfilozófusok analitikus módon álltak bele a futball elemzésébe, lebontva erőnlétre, technikára, taktikára és pszichológiára. Descartes azt mondta, hogy a problémákat a lehető legegyszerűbb részecskékre kell lebontani és a legegyszerűbbtől haladva a bonyolultabbakig kell megoldani. Ez az elv a tökéletes gép tökéletes leírása. Az analizáló gondolkodásmód nagyon elterjedt, mert az emberek ebben találják meg a saját maguk kényelmét, és a profi futballban az adatgyűjtés és optimalizálás is ezt erősíti.
Az analitikus gondolkodásmód egy bezárkózó rendszert eredményez, ahol az edző feladata a részecskék javítgatása lineáris módon, ami maximális hatalmat ad az edző kezébe. Az edző jelöli ki a hibát, ő mondja ki a megoldást. Ebben a rendszerben az edző képtelen szembenézni a futball valódi természetével, a kiszámíthatatlansággal. Folyamatosan instruálja a játékosait, ide fuss, oda passzolj. A játékosok ezáltal folyamatos igénnyel lépnek fel az instrukciókhoz és nem tudják magukat kiismerni új környezetekben. Röviden: nem tudnak alkalmazkodni.
Ha a futball csapatot komplex rendszernek tekintjük, akkor a nagy egész (a játék) értelmezése és annak javítása (az edzést) a változási képességre kell összpontosuljon azzal együtt, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlan természetét. Így, ha ugyanazt az edzést vezényeljük le, a csapat képes lesz ahhoz a gyakorlathoz egyre jobban alkalmazkodni, de igazából csak abban a bizonyos gyakorlatban lettek jobbak. Nem szabad abszolutizmusokban beszélni és konkrét szituációkból megoldásokat levezetni. Összeálló gondolatok, probléma javaslatok, és a játék abszolút értelmezése kell. A környezet és a csapat kölcsönhatásának a vizsgálata szükséges. A környezethez való alkalmazkodási képesség javítása szükséges a saját vízió alkotta kereteken belül.
tags: #totalis #futball #koncepcioja
