Tóth Csaba: Egy élet a magyar jégkorong szolgálatában
Tóth Csaba, mint sok más magyar jégkorongozó, egész életét ennek a sportnak szentelte. Akinek örök szerelem, a jégkorong!
Ahogy a magyar jégkorong sport számos kiváló alakja, úgy Tóth Csaba is a korong és a jég iránti szenvedéllyel kötelezte el magát. A jégkorong, elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága Magyarországon, és számos játékos, edző és sportvezető életútjában válik központi elemmé.
A jégkorong története messzire nyúlik vissza, Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon, folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is.
Közben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Az első szervezett mérkőzést 1875-ben Montreálban játszották. Az új játék viharos gyorsasággal terjedt el Kanadában, immáron valóban jéghokinak hívták.
Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt, ahol az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Az 1930-as évben szerezte meg története első győzelmét a MAFC csapatát 5-1-re legyőzve. Az 1931-es év hozta az első nemzetközi mérkőzést, amikor a Deutsche Eishockey, a prágai németek csapatát 6-1-re győzte le az FTC.
A játékosok pályafutásuk során gyakran váltak edzővé vagy játékvezetővé. Sokan imádták a jégkorongot, nagy játékosok akartak lenni, és bár szenzációsan korcsolyáztak, ha nem volt elég tehetségük azzá válni, játékvezetőként szolgálták tovább sportágukat. Mások játékos pályafutásuk után edzőként tevékenykedtek az utánpótlás korosztályban vagy a felnőtt csapatnál is, vezetőedzőként, szövetségi kapitányként vagy másodedzőként is. A lényeg az, hogy imádott sportága körül tevékenykedhessenek.
