Labdarúgás: A Tudomány és az Adatok Hatása a Gyönyörű Játékra
A modern labdarúgás rossz irányba halad, egyre többen mondják. Nem elég, hogy felfoghatatlanul sok statisztikai mutató van már jelen a futballban, a különböző analitikai adatok miatt egyre kiszámíthatóbbak és unalmasabbak a meccsek. A legendás brazil futballista, Pelé egyszer "gyönyörű játékként" jellemezte a labdarúgást. Manapság már gyakorlatilag nem lehet úgy megnézni egy mérkőzést, hogy ne találnánk szembe magunkat valamilyen statisztikai adattal. Persze, mint mindennek, úgy ennek is megvan a maga előnye és hátránya. Mára már nemcsak a futball, hanem a sportág tudománya is hatalmas üzletté vált. A stratégia kialakításától az edzésmódszereken át az étrendig, a labda formatervezésétől a rúgótechnikáig különféle szakemberek nyújtanak segítséget a játékosoknak. Számos országban végeztek már elemzéseket arról, hogy miért a futball a világ legnépszerűbb sportága. Az eredmény egyöntetű: a játék egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan; különféle stratégiák alapján előre tervezhető, ugyanakkor a játékosoknak a legváratlanabb helyzetekben kell ösztönös döntések sorozatát hozniuk.
A Labdarúgás Tudományos Alapjai
A modern sporttudományos gyakorlat és a napi fáradtság, valamint terhelhetőség monitorozásban rendszeresen alkalmazott módszer a kreatin-kináz (CK) koncentráció mérése. A kreatin-kináz egy az izomműködés metabolikus folyamataiban résztvevő enzim, melynek vérben mért koncentrációja az izomsérülések - akár direkt izomtrauma, szakadás vagy explozív munkából történő mikrosérülés - esetén megemelkedik. Ezáltal az enzim szintje segít megállapítani az edzés vagy mérkőzés okozta izomterhelést és a következményes fáradtságot, illetve szerepe van a játékos következő napi terhelhetőségének a megállapításában is. A férfi felnőtt és utánpótlás válogatott csapataink CK méréseit 2016 óta végezzük, mely idő óta rengeteg tapasztalatra tettünk szert és számos kutatás végeztünk, valamint publikáltunk a CK tekintetében. A hazai sporttudományos közeg is egyre gyakrabban alkalmazza a módszert, amelyet korábban jellemzően a Roche által gyártott Reflotron Plus típusú készülékkel végeztünk. Mivel a gyártó megszüntette a méréshez szükséges tesztcsíkok gyártását, át kellett térnünk a SimplexTas nevű eszköz használatára.
Vegyünk két fiút vagy férfit. Egyikük istenáldotta tehetség, a másik meg csak csetlik-botlik a futballpályán. Vajon mi okoz ekkora különbséget hasonló fizikumú emberek között? Nos, a vizsgálatok azt mutatják, hogy - bár természetesen nem elhanyagolható az eredendő képesség edzéssel, szorgalommal való javításának szerepe - a géneknek is van jelentőségük egy-egy futballista karrierjének kialakulásában. Sőt egyesek odáig merészkednek, hogy bizonyos testi jegyek alapján már gyermekkorban megállapítsák, kiből válhat jó labdarúgó. Egy nemrég végzett angliai kutatás például meglepő módon bizonyos összefüggést vélt felfedezni a gyűrűsujj hossza és a focitudás között. Eszerint azokból a férfiakból, akiknek kezén a gyűrűsujj hosszabb, mint a mutatóujj, nagyobb eséllyel lesz kiváló futballista. John Manning, a liverpooli egyetem professzora mindezt azzal magyarázza, hogy ujjaink egyébként is arról tanúskodnak, mennyi tesztoszteron kerül szervezetünkbe már a születésünk előtt. Ez, a férfiak számára legfontosabb hormon felel ugyanis olyan, a futballpályán is lényeges tulajdonságokért, mint a térlátás vagy a szív működése. Nem tudni, ebben a felismerésben mennyi a megkérdőjelezhetetlen igazság, az viszont bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben a játékosok egyre erősebbek és gyorsabbak lettek. Egyes vélemények szerint ugyanakkor ezzel még nem értünk el az emberi teljesítőképesség végső határához, és még vagy tíz százaléknyi tartalék benne van a focistákban.
Adatok és Statisztikák a Modern Labdarúgásban
A futballstatisztika ma már fontos pillére a labdarúgásnak. A legkülönbözőbb statisztikai adatok használata már évtizedek óta jelen van a sportban. Először a baseballban kezdték el adatok alapján értékelni a csapatokat és a játékosokat, nagyjából az 1960-as években, de az elemzés akkoriban még gyerekcipőben járt. Michael Lewis 2003-ban megjelent, Moneyball című könyvében - Brad Pitt főszereplésével azonos címmel (magyarul Pénzcsináló) film is készült belőle - bemutatott analitikai modellt sokáig összeegyeztethetetlennek tartották a labdarúgással, mára már viszont ez teljesen megváltoztatta a játékot. A könyv az Oakland A's baseball-csapatáról szól, amely a világon az első olyan csapat volt, amely a matematika segítségével tudott trófeákat nyerni. Az adatelemzéseknek köszönhetően egy egészen új szemléletmóddal szereztek előnyt a tehetséges játékosok kiválogatásában és ezáltal sikerült felvenniük a versenyt a sokkal gazdagabb csapatokkal. A szemléletmód sok csapatot inspirált különböző sportágakban, különösen a kosárlabdában, hiszen minden edző és klubtulajdonos vágyálma, hogy kevés pénzből is képes legyen jó teljesítményt nyújtani a csapata. Azonban mivel a futballt nehéz számszerűsíteni, a labdarúgásban viszonylag későn jelentek meg ezek a forradalmi újítások. A modern technológia térhódításával tehát egyre több sportágban játszanak fontos szerepet az adatok. Az adatalapú döntéshozatal kulcsfontosságúvá vált a profi sportban. A statisztikák mellett olyan specifikus adatokat is begyűjtenek, mint például a játékosok mozgása, pulzusa, vagy akár az események kimenetele. Ezeket az adatokat aztán elemzik és értelmezik, hogy információkkal szolgáljanak a csapatok és edzők számára a taktikai döntések meghozatalához.
Az adatelemzésnek kétségtelenül vannak előnyei. Persze, az adatok a teljesítményt tükrözik, de a sport nem matematika. A The Athletic terjedelmes cikkben felsorolt tíz olyan statisztikai mutatót, ami sokak számára iránymutatóul szolgálhat, pedig a valóságban nem árul el semmit. Ezek alapján:
Hamis Statisztikai Mutatók a Labdarúgásban:
- A védési hatékonyság mutató nem árulja el, milyen jól véd egy kapus.
- A megtett km és a sprintek száma nem ad valós képet az erőkifejtéstől.
- A nagyobb labdabirtoklás nem jelent minőségbeli fölényt.
- A szerelések és labdaszerzések száma nem adja vissza egy védőjátékos teljesítményét.
- A szerelési hatékonysági szám nem árulja el, egy játékos mennyire szerel jól.
- Ha egy játékos xG-jéből kivonjuk a góljai számát, nem árulja el, milyen a befejező képessége.
- Nem érdemes összehasonlítani egy csapat teljesítményét egy adott játékossal vagy nélküle a pályán.
- Szintén nem érdemes összehasonlítani két játékost, ha nem ugyanannyi időt töltöttek a pályán.
- A passzhatékonysági mutató nem árulja el, mennyire passzol jól egy játékos.
- Egy sikertelen lövés, vagy passz nem jelenti azt, hogy valaki rossz játékos.
Régen a futballistákat a szerzett gólok alapján ítélték meg. Minél több gólt lőtt valaki, annál jobb játékosnak számított. Lényegében ez most is így van, csak az analitikának és a teljesítmény-mérésnek köszönhetően már felfoghatatlanul sok adat és statisztika áll a rendelkezésre. Magyarországon a nyolcvanas-kilencvenes években nem scoutolt senki, csak a másodedző. A feltérképezés úgy nézett ki, hogy a vezetőedző elküldte a másodedzőt, aki elutazott a kiszemelt játékos meccsére, megnézte, megfigyelte, majd felírta a füzetébe a tudnivalókat, és azok alapján döntöttek, hogy szerződtetik-e a játékost, vagy sem. Ma már a játékosmegfigyelés külön tudományágnak számít, a scoutok munkáját videó- és adatbázis-szolgáltatás segíti, így rengeteg adattal rendelkeznek különböző bajnokságok játékosairól - az alacsonyabb osztályban szereplő játékosoktól egészen az utánpótlás szinten játszókig. A videóelemzőtől kezdve az erőnléti edzőig már mindenki adatokat elemez és azokból dolgozik. A statisztikai mutatók azonban sok esetben csalókák tudnak lenni.
Az xG-mutató: Értelmezés és Kritika
Az xG-mutatót Sam Green, az Opta munkatársa vezette be a köztudatba 2012-ben, azóta pedig ez a mérőszám az egyik legelterjedtebb és leglátványosabb mutatóvá nőtte ki magát a labdarúgó analitikában. Vannak, akik szerint ez érdekes, másik viszont egyenesen a falat kaparják az xG szó hallatán. De mi is ez pontosan? A várható gólok mutatója a kapura lövési kísérletek minőségét számszerűsítei, így a történelmi minta alapján megmutatja, hogy egy adott szituációból átlagosan milyen valószínűséggel születik gól. Ennek köszönhetően például megtudhatjuk, hogy a franciák világbajnok támadójának, Kylian Mbappénak - mindössze egy gólt szerzett, azt is tizenegyesből - átlagosan 0.09-es volt az xG-je a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon, büntetőket számítva pedig 4,70-es várható gólszámra sem tudott betalálni. Ha csak azt néznénk, hogy Mbappé 23 lövésből képtelen volt akciógólt szerezni a tornán, még azt hihetnénk, hogy egy középszerű játékosról van szó, nem pedig a világ legértékesebb futballistájáról, aki nemrég igazolt a Real Madridba. A sportolókat tehát nem lehet csak a statisztikák alapján megítélni. Vegyük például Cristiano Ronaldót, akinek pályafutás során sokkal több elrontott lövési kísérlete van, mint gólja, mégis ő a világ egyik legjobb labdarúgója. Vagy amikor a kommentelők azért kritizálják Lionel Messit, mert „csak” 70 százalékos volt a passzpontossága, miközben ez az adat azt nem mutatja meg, hogy kétszer annyit próbálkozott, mint a teljes mezőny.
A Statisztikák Hatása a Taktikára és az Egyéniségekre
A modern futball másik nagy problémája, hogy manapság az edzők már különböző adatok alapján döntik el, hogy melyik taktika és milyen összeállítás a leghatékonyabb az adott meccsen. Ha az egyik játékos jobb statisztikai mutatókkal bír, akkor teljesen mindegy, hogy az ugyanazon a poszton játszó másik játékos mennyire tehetséges, mennyire edzett keményen, nem fog bekerülni a csapatba. Mivel már szinte minden csapatnak vannak adatelemző szakemberei, így a mérkőzések kiszámíthatóak lettek. Az edzők és a játékosok már pontosan tudják, mikor mire kell számítani, ezáltal a meccsek egyre inkább unalomba fulladnak, mert nincsenek váratlan megoldások, a csapatok sokszor egész egyszerűen kioltják egymást a pályán azáltal, hogy mindenre fel vannak készülve. Amellett, hogy mindez az élvezhetőség rovására megy, a futballisták kreativitása is egyre inkább háttérbe szorul. Miért? Mert a statisztikai adatok ezt nem teszik lehetővé. A játékosok számára fontos a statisztika, mert tudják, hogy ezáltal nyerhetnek egyéni trófeákat, például Aranylabdát. A számok miatt viszont tisztában vannak annak az esélyével is, hogy adott esetben elveszíthetik a labdát, ha megpróbálkoznak egy csellel - az pedig rontaná a statisztikai mutatóikat. Vagyis egyre kevesebb a futballban a kockázatvállalás. A legaggasztóbb azonban az, hogy az adatvezérelt sporttudomány már a futballakadémiákban is jelen van, vagyis így a játékosok már gyerekkoruktól kezdve ezen szemlélet szerint fejlődnek. Tény, hogy ezáltal rengeteg képzett, gyors és jó rúgótechnikájú futballista fog kijönni az akadémiákról, csak éppen elvesznek az egyéniségek, a váratlan megoldásokra képes korszakos zsenik.
A futball élvezhetősége csökkent a statisztikák miatt? A közelmúltban több neves szakember is markáns véleményt fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a modern labdarúgás nem jó irányba halad. A Copa América elődöntőjében búcsúzó uruguayi válogatott szövetségi kapitánya, Marcelo Bielsa például úgy érzi, az élvezeti faktor kezd elveszni a sportágból. „Egyre többen követik a labdarúgást, ezzel szemben viszont egyre kevésbé szórakoztató a szurkolók számára. Az, ami annak idején ezt a játékot az első számú sporttá tette a világon, már egyáltalán nem olyan fontos” - mondta a 68 éves argentin edző, aki azért mérgelődött, mert az egyre inkább felgyorsult világban a szurkolók gyakorta csak statisztikai adatokat és összefoglalókat néznek meg egy meccsről. A világbajnok argentin válogatott szövetségi kapitánya, Lionel Scaloni év elején a Marca című spanyol lapnak adott interjújában a futball jövője kapcsán elárulta, elszomorítónak tartja, hogy már gyerekeknél is szakmai feladatokat végeztetnek az edzők, ezáltal kiölik belőlük azt, hogy élvezzék a futball szépségét. „Manapság a labdarúgás már egyfajta tudomány lett. Túl sok az elemzés, a kutatás a mai futballban. Manapság mindenki tudja, hogyan játszik az ellenfél, annyi információ áll a rendelkezésünkre. A játékosok lassan távirányítóval lesznek vezérelhetők. Nem tudom, más csapatoknál mi a helyzet, de alapvetően fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a futball lényegét, és kiöljük a játékosokból, ami a legfontosabb. Ha állandóan megmondod nekik, mikor mit tegyenek, akkor ezt kockáztatod. Csak annyit mondjunk nekik, amit feltétlenül szükségesnek tartunk, ne terheljük őket túl információkkal. Így elveszítjük a futball lényegét, nemcsak profi szinten, hanem már a gyerekeknél is. A gyermekeim Spanyolországban játszanak és az edzők mindig megmondják mit csináljanak. Nem engedik, hogy cselezzenek, hanem ordibálnak velük, hogy passzolják tovább a labdát. Képzeljük csak el milyen játékos lenne most Messi, ha nyolcévesen állandóan azt mondták volna neki, hogy passzoljon. Egy 7-8 éves gyereknek nem lehet azt mondani, hogy átlós védekezést alkalmazzon. Játssza csak a játékot, élvezze a futball szépségét, hibázzon és majd 14-15 éves korában kijavítjuk a hibákat, csiszoljuk a hiányosságait. Ez egy üzenet a jövőnek. Ez egy sport, és a futball szépségét nem szabad elveszíteni” - fogalmazott Scaloni. Ennek a nézetnek a magyar labdarúgásban leginkább Bognár György, a Paks edzője a szószólója, aki szerint nem szabad túlságosan mélyen elmerülni a statisztika világában, sokkal jobb, ha az ember a saját szemének hisz. „Egyszer csak feltűntek ott olyan emberek, akik magukat szakértőnek nevezték és elkezdtek arról mesélni, hogy hány szöglet, meg hány bedobás volt az első félidőben. Nem értettem, mi történik, hiszen azt, hogy hány szöglet van egy meccsen, a néző is látja. Statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt. Én egyébként azt vallom, hogy a televíziós közvetítéseknél csak a nagyon alapvető és jól elmagyarázható adatokat kell megemlíteni, azokat viszont szükséges” - mondta a lapunkak a televíziós szakkommentátorként is dolgozó szakember. Koppányi arról is beszélt, hogy bár a statisztikai adatok hasznosak, önmagukban nem minden esetben mutatnak reális képet, de szerinte a játék élvezhetőségét nem befolyásolják a számok. „A mutatókat mindig bele kell helyezni a nagyobb képbe. Amíg például nem kezdték el vizsgálni az előremutató passzokat, furcsább adatok is érkeztek, volt olyan topligás szezon, amelyben egy nem túl labdaügyes belső védő volt a legpontosabban passzoló játékos - persze, mert nem volt rajta nyomás és horizontálisan passzolt. Abban lehet valami, hogy az adat önmagában unalmassá teszi a futballt, de ez annak is a hozománya, hogy egy edzői stáb ma már sok esetben két számjegyű is tud lenni. Minden egyes szakterületre van egy specifikálódott szakember. Lehet, hogy kevesebb váratlan megoldást eredményez, hogy jobban fel vannak már térképezve a csapatok, de szerintem ez az edzők felfogásán is múlik. Ha csak az Eb-t nézzük, a spanyolok tudtak jól és látványosan játszani, miközben gyaníthatóan őket is kivideózták az ellenfelek. Tehát elsősorban nem az adathasználat teszi unalmassá, vagy kiszámíthatóvá a játékot, hanem az, ha van egy rizikókerülő edző a kispadon” - mondta.
A Játékszer Tudománya és a Szabályok Fejlődése
Míg a közelmúltig a labdát húsz hatszögű és 12 ötszögű alakzatból varrták, illetve ragasztották össze, ma már 14 elemmel el tudják érni, hogy a játékszer majdnem teljesen gömbölyű legyen. Sajátos módon azonban a labda nem annál jobb, minél gömbölyűbb, a túl tökéletes alakzat ugyanis megbosszulja magát, s erre éppen a mostani vb mutatott példát. Miként a 2006-os németországi világbajnokságon az Adidas által kifejlesztett Teamgeist-re is sok panasz érkezett, úgy most a Jubilani ellen zúdult főként a játékosok haragja. Nem véletlenül: soha ennyi szeszélyesen pattogó, fölé lőtt labda és hosszú passz nem jellemezte még a játékot. A labda megalkotói is tisztában voltak az aerodinamikai alapszabállyal, mely szerint minél kevesebb a varrás, mélyedés és kitüremkedés egy gömbölyű tárgyon, a röpte annál kiszámíthatatlanabb lesz. Ezért is látták el a játékszert redőkkel és bemélyedésekkel - ám a jelek szerint túl kevéssel. Ráadásul ez a labda különösen érzékenynek bizonyult a különböző rúgásokra. Ha ugyanott rúgjuk meg, ugyanúgy viselkedik, de ha csak kicsit is máshol, akkor gyökeresen megváltozik a pályája. És további bonyolító tényezőnek ott van a tengerszint feletti magasság.
Vajon mielőtt David Beckham - már amikor sérülés miatt nem ül kispadon, mint a mostani vébén - egy szabadrúgásból vagy akcióból a kapu felső sarkába csavarja a labdát, elgondolkodik-e a fizika, illetve az aerodinamika alaptörvényein? Nem valószínű, ám attól még az így szerzett gólban jelentős szerepet játszik egy XIX. századi német fizikus, pontosabban az általa leírt jelenség, az úgynevezett Magnus-erő. Heinrich Magnus a nagy sebességű pörgő tárgyakra, így például ágyúgolyókra, illetve gránátokra - és utóbb futball-labdákra - alkalmazta tételét, mely szerint a haladási iránnyal ellentétesen pörgő golyó egyik felületén szívó hatás, a másik oldalán pedig túlnyomás keletkezik. Ennek következtében a tárgy nem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, hanem röppályája végén - az oldalirányból érkező erő hatására - elkanyarodik. Kellő rúgótechnikával így lehetséges egy, a kaput teljesen eltakaró sorfal mellett vagy fölött a hálóba ívelni a labdát, ráadásul úgy, hogy a vizsgálatok kimutatták: a kapusnak nem sok esélye van szabad szemmel pontosan bemérni, hova fog érkezni a lövés. Ezt egy kísérlet ékesen bizonyította: profi játékosoknak videón levetítettek csavart szabadrúgásokat, majd mielőtt a labda a kapu elé érkezett volna, leállították a felvételt, és meg kellett mondaniuk, szerintük gól lesz-e a rúgásból.
Ugyancsak a japánok vizsgálták meg, hogy mennyiben változtatták meg a játék képét, dinamikáját azok a szabályok, amelyeket a FIFA az 1990-es világbajnokság tanulságait leszűrve vezetett be több lépcsőben. Az olaszországi eseményen ugyanis azt tapasztalták, hogy a mezőnyjátékosok - a mindenek feletti biztonságra való törekvés jegyében - túl sokszor adnak haza a kapusnak, ezzel lassúvá, vontatottá, s nem utolsósorban a nézők számára kevéssé élvezhetővé téve a mérkőzést. A módosított szabályok értelmében aztán 1992 óta a bírónak közvetett szabadrúgást kell ítélnie, ha a kapus kézzel megfog egy hazaadott labdát. 1997-ben ezt a rendelkezést azzal toldották meg, hogy a hálóőr négy lépésnél nem tehet többet a labdával kezében, 1998 óta pedig időhúzásért sárga lap jár neki, ha hat másodpercnél hosszabb ideig a kezében tartja a labdát, mielőtt játékba hozná.
Technológia a Játékvezetésben
A dél-afrikai világbajnokság kapitális bírói tévedései után minden korábbinál hangsúlyosabban merült fel a játékvezetők technikai kisegítésének kérdése. Miként más sportágakban már meghonosodtak az egyes találatjelző és egyéb alkalmatosságok, úgy a futballban is egyre többen szorgalmazzák az utóbbi évek technikai vívmányainak bevetését. Évek óta napirenden van a javaslat, hogy kis chipet kellene elhelyezni a labdában, és vitás helyzetekben ez jelezné perdöntő módon, ha a játékszer áthaladt a gólvonalon. A szintén sokat emlegetett „videóbíró” rendszert fejlesztette állítása szerint tökélyre egy magyar szakember, Maruzsi László. Találmányának lényege: a mérkőzést a pálya meghatározott pontjain felállított kamerák követik, az általuk készített képeket egy különleges számítógépes program elemzi, és azonnal jelet ad a játékvezetőnek, ha a labda elhagyja a pályát, áthalad a gólvonalon, vagy éppen egy játékos lesre fut. A FIFA mindezidáig ellenállt a technika bevetésének, mondván, a játéknak - a tévedésekkel együtt - szerves része az emberi tényező, és a túl gépies bíráskodás megölné a mérkőzések lelkét. Egyelőre nem tudni, mi lesz e vita kimenetele, ám annyi biztos, hogy a technikai fejlesztések folytatódnak.
A Labdarúgó Versenynaptár és a Versenysorozatok Jövője
A labdarúgóelit szinte pihenő nélkül játssza végig az évet. A futballvilág küzdelemsorozatai egyre nagyobbra és nagyobbra nőnek. A világbajnokság mezőnyét 1998-ban duzzasztották 32 csapatosra, 2026-ban újabb emelés jön, 48-ra. Az Európa-bajnokság 2016-ban lett 24 csapatos, és az előző évtizedben duzzasztották fel a nagy válogatott tornák közül az Afrikai Nemzetek Kupája, az Ázsia-kupa, az észak- és közép-amerikai, valamint karibi csapatoknak kiírt Arany-kupa létszámát is. Az, hogy a nemzetközi sorozatok többsége növekszik, azzal jár, hogy ezek több helyet foglalnak el a már így is zsúfolt versenynaptárban. Ez érdekütközéseket okoz klub- és válogatott tornák, nemzeti és nemzetközi kötelezettségek között. A versenynaptár korlátját az utazások és bizonyos versenysorozatokban a FIFA vagy a kontinentális szövetség elrendelte kötelező (48 vagy 72 órás) pihenők jelentik. A játékosok nemzetközi szakszervezete (FIFPro) kötelező pihenő időszakokért kardoskodik és ellenzi, hogy a 72 órás korlátozást csökkentsék a válogatott tornákon. Bár pénzügyi okokból a legtöbb versenysorozat a növekedésben és bővítésben érdekelt, összegabalyodó érdekeik és a naptár korlátos volta egyre nehezebbé teszik a kompromisszumot. A jelenlegi nemzetközi naptár 2024-ig érvényes, újratárgyalása kulcskérdés. A BL közvetítési és kereskedelmi szerződései 2024-ben járnak le, addig biztosan marad a jelenlegi formátum. A 2024 utáni periódusról kell megegyezni és találni egy olyan rendszert, amely minél többeknek megfelel és minél nagyobb bevételt garantál - mindezt egy olyan időszakban, amikor a klubok jó része a koronavírus-világjárvány okozta károkat méri fel és próbálja mérsékelni.
Nem a most kiszivárgott az első javaslat, hiszen 2019-ben már előkerült több forgatókönyv. Az egyik nyolccsapatos csoportokról szólt, amelyekben az első hat helyen végző együttes a következő idényre is biztosította volna helyét a Bajnokok Ligájában - egy szinte teljesen zárt liga ötlete volt ez. A szűk eliten kívül esők kikeltek a tervezet ellen. Az Európai Klubszövetség (ECA) 2019. „Eltérő nézőpontjaink vannak a formátummal és stabilitással kapcsolatos elvekről. Vannak a naptárt érintő problémák (…) de azt mindannyian elfogadjuk, hogy 2024-25-ben reformnak kell következnie" - tudatta az ECA a tanácskozás végén. A változtatási igény valós, a koronavírus-járvány még inkább arra ösztönzi a klubokat és szervezeteket, hogy megreformálják a fennálló struktúrákat. Az UEFA hivatalosan még nem publikált reformelképzelését az AP hírügynökség belső információkra hivatkozva a következőképpen foglalta össze. A jelenlegi 32 helyett 36 csapatos lenne a Bajnokok Ligája főtáblája. A jelenlegi hat helyett tíz mérkőzést biztosan játszana az összes főtáblás egy úgynevezett svájci rendszerben, s ez jóval nagyobb bevételt biztosítana minden résztvevő klubnak. Nem csoportok lennének, hanem egy tabellán szerepelne minden csapat, a lejátszandó mérkőzéseket egy idény előtt felállított kiemelési rangsor segítségével határoznák meg. A tíz főtáblás mérkőzés után az első nyolc helyezett bejutna a legjobb 16 közé, a másik nyolc helyért valószínűleg rájátszást írnának ki. A nyolcaddöntőtől már az ismert kieséses formátumban folytatódna a BL. A javaslat a jelenlegi 125 meccses BL-formátum helyett 225 mérkőzést garantálna az európai klubfutball első számú termékének, a főtáblás találkozók száma 96-ról 180-ra ugrana. Az AP úgy tudja, a négy plusz helyből hármat (a COPE és a Marca szerint kettőt) olyan csapatok kapnának, melyek a bajnoki szereplés alapján nem jutnának be a Bajnokok Ligájába - a korábbi évek eredményei alapján készített koefficiens-rangsor segítségével nyílna meg számukra egy kiskapu. A svájci rendszerrel a sportvilágon belül elsősorban sakkban találkozhatunk, először sakktornán is alkalmazták a szisztémát, még a 19. század végén. A 2019 szeptemberében kiszivárgott sorsolási terv szerint a BL-résztvevő csapatokat erejük (koefficiensük) alapján négy kalapba osztanák. A példa szerint egy első kalapos csapat 2-2 első és negyedik kalapos együttessel, valamint 3-3 második és harmadik kalapos klubbal kerülne össze. A koefficiens alapú bónuszhelyek biztosan vita tárgyai lesznek, hiszen a szűk elitnek jó lenne egy effajta változtatás, a húsosfazékhoz odaférni akaróknak viszont nem.
„Elvi alapon úgy gondolom, hogy a történelmi koefficienst nem lenne szabad figyelembe venni egy nemzetközi küzdelemsorozatnál. Egy de facto zárt Bajnokok Ligájához vezetne ez az út" - nyilatkozta az AP-nek az európai ligák érdekképviseleti szervezetének (European Leagues) elnöke, Lars-Christer Olsson. Hozzátette: a European Leagues támogatni tudja a javaslat bizonyos pontjait, és elképzelhetőnek tartja, hogy a négy plusz meccset be lehet szorítani a futballnaptárba. Az európai küzdelemsorozatok átalakítása folyamatos, hiszen az UEFA bevezette a válogatott barátságos mérkőzések helyett az alá-fölérendelt divíziós rendszerű Nemzetek Ligáját (ezen keresztül talált a magyar válogatott utat az Eb-pótselejtezőre, majd annak megnyerésével az Eb-re), idén pedig elindul az Európa-konferencialiga (EKL) is a Bajnokok Ligája és az Európa-liga mellett. Szabados Gábor sportközgazdász a rendszert ahhoz a helyzethez hasonlította, amelyben jobbára a nagyok ülhetnek az asztalhoz, a többiek a pultnál állva esznek. „Sokaknak nem tetszik, hogy ez gyakorlatilag szegregálja a kisebb országok csapatait. A Bajnokok Ligája megalapítása óta szinte minden döntés egy irányba mutatott, egy kivétel volt, amikor létrehozták a BL-ben a bajnoki ágat. Ez a kisebb országoknak adott nagyobb esélyt, a középmezőny megritkult, a mezőny kettészakadt. Azóta nem a középmezőnyt erősítik, hanem a gyengébbeket ritkítják, s a helyükre már nagycsapatok érkeznek. Lehet még a rendszeren tovább feszíteni, adhatnak bizonyos csapatoknak fix helyet a főtáblán, a harmadik számú kupa létrehozatalával megvan a hely is, ahová a kisebbeket ki lehet szorítani. El tudom képzelni, hogy egyszer egy bizonyos koefficiens fölött kell lenni egyáltalán ahhoz, hogy egy ország képviselője elindulhasson a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Az 1990-es évek óta fel-felüti a fejét az európai labdarúgó szuperliga gondolata, azaz egy olyan, szakadár küzdelemsorozaté, amelyben a legnagyobb klubok egymás ellen játszanának egy zárt vagy jobbára zárt rendszerben. A jelenlegi struktúrára az jelenti a legnagyobb fenyegetést, ha a leggazdagabb, legnézettebb, legnépszerűbb klubok (melyek a legnagyobb sztárokat alkalmazzák) egyoldalúan kilépnek a rendszerből és saját ligát szerveznek. A szuperliga témája rendszeresen előkerül, a FIFA és a hat kontinentális szövetség éles hangú közleményt adott ki ezzel kapcsolatban január végén. Ebben az állt, hogy egy szuperligában részt vevő klub vagy játékos automatikusan kizárja magát a FIFA vagy a kontinentális szövetségek égisze alá tartozó sorozatokból. Gyakorlati példával: ha a Real Madrid beszállna egy szuperligába, akkor játékosai nem vehetnének részt világ- vagy kontinentális bajnokságokon. Ezt nyilván nemcsak a játékosok, hanem a nemzeti szövetségek sem akarnák. A fenyegetés egyértelmű.
Fontos Érdekképviseleti Szervezetek:
- ECA (Európai Klubszövetség): Gazdasági és érdekvédelmi szervezet, mely jelenleg 246 profiklubot tömörít és a klubok érdekeit képviseli. Magyarországról a Mol Fehérvár FC (ordinary member), a Budapest Honvéd, a Debreceni VSC és a Ferencváros (mindhárom associated member) kapcsolódik a szervezethez.
- European Leagues: A szervezet 37 európai liga képviseletét látja el, célja a nemzeti küzdelemsorozatok érdekeinek védelme.
- FIFPro: A profi labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete.
„A szuperliga olyan, mint a jeti, mindenki beszél róla, de még soha senki nem látta, és szerintem nem is fogja. A nagycsapatoknak sem érdeke a szakadás. A nemzeti bajnokságokból nem lehet őket kiszakítani, hiszen identitásuk alapját ez képezi. A BL-nek van egy olyan brandértéke, amelyet egy szuperliga nem tudna azonnal megadni. Ezt pénzzel lehetne egyensúlyozni, de ez kockázat is ugyanakkor, hiszen ott van az UEFA fenyegetése és az, hogy egy befektető pár év múlva kivonulhat. Elképzelhetetlennek látom a szakadást, főleg úgy, hogy egyértelmű minden átalakításnál a nagycsapatoknak kedvező tendencia. Az UEFA-nak is érdeke, hogy minél több nagycsapat legyen a tűz közelében. A szuperliga inkább egy blöff, és mindenki abban reménykedik, hogy sosem kell ténylegesen kijátszani. A szuperliga tehát még mindig inkább alkudozási eszköznek tűnik, mint bármi másnak. Elő lehet kapni egy tervezetet és utalni lehet az elszakadási szándékra, ezzel jobb pozíciókat lehet szerezni a tárgyalóasztalnál. A "társastánc" során a Bajnokok Ligája a nagy kluboknak és bajnokságoknak kedvező módon alakul át. A kirakósból már csak a szurkolók véleménye hiányzik. A szuperligával kapcsolatos hírek általában nem találtak kedvező fogadtatásra szurkolói körökben, a drukkerek jobbára tradicionalisták, s ellenzik a pályán kívüli (pl. korábbi eredményeken alapuló) kvalifikációt. A BL-átalakítást valószínűleg könnyebben bevenné a szurkolói gyomor, akkor is, ha a zsúfolt naptár miatt az kisebb jelentőségű hazai versenysorozatok (mint például a ligakupák) vesztét okozná. Az új sorozatok vonzereje az, hogy a „kisebbek” versenyképesebbek, sikereket arathatnak. Bármi lesz a döntés - a hírek szerint április 20-ig eredményre kellene vezetnie a megbeszéléseknek, de valószínűleg már márciusban kihirdetik az új rendszert -, az elképzelhetetlennek tűnik, hogy az európai élcsapatok jöjjenek ki rosszul az átalakításból.
tags: #tudomanyos #cikk #labdarugas
