Az All Blacks rögbi jelképe: a Haka és az ezüst páfrány ereje
Új-Zélandon a rögbi nem csupán egy sportág, hanem egy nemzeti szenvedély, amely mélyen gyökerezik a kultúrában és az identitásban. Új-Zéland nemzeti csapata pedig az All Blacks, mely a világ egyik legelismertebb és legsikeresebb sportkollektívája. A jelképük egy fekete páfránylevél, ezáltal pedig a színük a fekete (black). Innen a név. Ezek a srácok a top kategória, velük mindent el lehet adni az országban. A többi sportágnak itt esélye sincs népszerűségben. Új-Zélandon sem véletlenül ez a legnépszerűbb sportág, tényleg nagyon izgalmasak a meccsek, nem unatkozik az ember.
A rögbi alapjai röviden
A rögbi egy angolszász labdajáték, melynek ma már elég sok alfaja létezik, de az uniós rögbi a legismertebb. Kétszer 15 fő játszik, kétszer 40 percen át. A pálya 100x50 méteres, plusz a célterület, ahova a tojáslabdát kell eljuttatni. A labdát csak hátrafelé lehet passzolni, előre csak vinni vagy rúgni szabad. A labda vonala a mindenkori lesvonal, a lesen lévő játékos nem avatkozhat a játékba (súlyos szabálytalanság). Szerelni csak a labdás játékost lehet, tehát csak labdát birtokló játékost szabad megtámadni (megfogni, ütközni, földre vinni). Rúgni, ütni, gáncsolni szigorúan tilos. A támadás megállítása szabályosan az ún. mélyfogással történhet, ez azt jelenti, hogy az álló helyzetben levő labdavivőt egyidejűleg egy vagy több ellenfél megfogja, és földre viszi.
A cél pedig az, hogy minél több pontot szerezz. Ha a csapat az ellenfél alapvonala mögött (a célterületen) leteszi a földre a labdát, azért 5 pontot kap. Ezután 2 pontért megkísérelheti az állított jutalomrúgást, azaz a H alakú kapu felső részébe juttatni a labdát. Így tehát egyszerre 7 pontot lehet szerezni. Egyedülálló az a szabály, miszerint ha egy játékos valószínűleg gólt szerzett volna, de abban egy ellenfél szabálytalan játéka akadályozta meg, büntető rúgást kell ítélni, amiért 3 pont jár. Ezenfelül van még a tolongás, ami a játék egyik leglátványosabb eleme. Ilyenkor összekapaszkodnak 8-8-an és szószerint megpróbálják eltolni egymást a labda fölött.
Az All Blacks: Egy sportikon pénzügyi kihívásai és márkaereje
A háromszoros világbajnok, majdnem 80 százalékos győzelmi rátával rendelkező, nemzetközileg is igen elismert csapat vezetése május óta már fontolgatja, hogy magántőkét vonna be a finanszírozáshoz. Különös helyzetbe került az új-zélandi rögbiválogatott, a csapat ugyanis elkezdett kifogyni a készpénzből. Az NZR jó úton haladt, hogy 100 millió új-zélandi dolláros bevételt érjen el, amikor az országos lezárások miatt a rögbi meccseket is felfüggesztették, keresztülhúzva a pénzügyi számításokat.
Várhatóan pedig lesznek is jelentkezők, tekintve, hogy a csapat a legértékesebb márkanév a rögbi világában. A brit Brand Finance számításai szerint az All Blacks márkaértéke 278 millió új-zélandi dollár. Ez közel 57 milliárd forint. Az elmúlt években ráadásul a nagyvállalatok is beszálltak a szponzorációba: 2012-ben például - jövőre lejáró - szerződést kötöttek az amerikai AIG-vel. A magántőke bevonása azonban azért is érdekes, hogy ezek a befektetők általában olyan eszközt keresnek, amely a vétel pillanatában relatíve alulértékelt, azonban komoly növekedési potenciál van benne.
Az All Blacks kivételes márkereje számokban:
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Brand Finance márkaérték | 278 millió új-zélandi dollár |
| Brand Finance márkaérték | ~57 milliárd forint |
| Világbajnoki címek | 3 |
| Átlagos győzelmi ráta | Majdnem 80% |
A Haka: Maori örökség és harci tánc a rögbi pályán
Az új-zélandi rögbiválogatott védjegye, a tradicionális maori harci tánc, a haka. A haka egy maori eredetű tradicionális tánc, aminek több fajtája is létezik. A maoriak pedig Új-Zéland és a csendes-óceániai térség őslakos népei. Egy-egy táncnak több értelmezése is lehetséges. Az egyik, hogy ezzel indultak el vadászni, harcolni, ezzel bátorítva a sajátjaikat, az ellent meg megfélemlítve. A másik, hogy a tiszteletüket fejezzék ki valaki, vagy valami iránt. Ezért gyakoriak az ünnepségeken is, búcsúztatások alkalmával, találkozásokkor, vagy egyéb fontos eseményeken.
Ma már nem igen harcolnak a maorik, viszont sportolnak. Ezért az óceániai népek bevitték ezt a szokást elég sok sportba is. Főleg a meccsek elején találkozhatunk a haka-val, ezzel megfélemlítve az ellenfelet. Fontos, hogy nem csak Új-Zélandon van ez, hanem a kisebb szigeteken, mint Tonga, Szamoa, stb., maori eredetű országokban is. A rögbi az pont ilyen, az All Blacks összes meccse ezzel kezdődik, hogy az ellenfél játékosai általában felállnak egy sorba és végignézik, ahogy megfélemlítik őket.
A Haka ereje nem korlátozódik csak a férfi válogatottra. Új-Zéland nyerte meg az aranyérmet a tokiói olimpia női rögbitornáján, amely után lehengerlő harci táncot mutattak be. Az aranyérmes új-zélandi csapat tagjai a világméretű koronavírus-járvány miatt elhalasztott 2020-as tokiói nyári olimpia női rögbibajnokságának eredményhirdetésén, a Tokiói Stadionban, 2021-ben, nem mindennapi haka táncot mutattak be az aranyérem megszerzése után.
Új-Zéland a legintenzívebb Hakáját adja elő!
A két Haka: Ka mate és Kapa o Pango
Az All Blacks ma már minden mérkőzése előtt bemutatja ezt az ősi maori gyökerekből eredő táncot. Az All Blacks egy ideje egy másik táncot is bemutat egyes mérkőzések előtt. Először 2005-ben láthatta a közönség a Kapa o Pangót, a Haka új változatát, amelyet már kifejezetten a rögbiseknek írt Derek Lardelli, a maori hagyományok és kultúra neves szakértője. Az All Blacks azóta hol ezt, hol a régi Ka matét mutatja be.
A rajongók sokáig próbáltak valamilyen magyarázatot találni a választásra. Egy interjúban aztán Aaron Smith elárulta, mindkét elképzelés kapufa; a helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Minden mérkőzés előtt van egy egyórás különleges edzés, a Captain’s Run, amelyet a csapatkapitány irányításával, a szakmai stáb nélkül végeznek. A kapitány mindig itt jelenti be, az új vagy a régi verzió kerül-e terítékre a következő meccsen. Persze vannak szempontok. Ha például újoncot avat a csapat, olyankor általában a Ka matét választják, mivel annak szövegét és mozdulatait szinte minden új-zélandi rögbikedvelő fejből tudja. Ez a felvétel is jól mutatja, milyen fontos helyet foglal el a Haka a társadalom kollektív tudatában. Miközben a Ka matét szinte az anyatejjel szívják magukba az új-zélandiak, a Kapa o Pango egy sokkal újabb történet, éppen ezért több gyakorlást is igényel.
Időről időre felmerül kritikaként, hogy az All Blackstől túl sok időt vesz el a Haka tökéletesítése, Smith szerint viszont szó sincs erről. A 121-szeres válogatott elmondta, a harci táncot leginkább az előszezonban gyakorolják, onnantól kezdve pedig minden meccs előtt egyszer veszik át, pont a Captain’s Run alkalmával, amikor a felvezetésben mindent pontosan úgy csinálnak, ahogy majd a mérkőzésen fogják.
Az új Haka, a Kapa o Pango már kifejezetten a rögbisekről szól és nekik is íródott. „Fontos, hogy az új Haka rólunk beszél, és arról az időről, amit az All Blacksnél tölthetünk” - mondja Aaron Mauger, egy másik korábbi válogatott kiválóság, akinek nagy szerepe volt a Kapa o Pango megszületésében. „Az embernek nem adatik meg nagyon sok idő ebben a mezben, úgyhogy minden pillanatot értékelnünk kell. Ez arról szól, hogy mindent beleadunk, amikor felvesszük ezt a mezt. Az All Blacks hagyományairól - a fekete mezről és az ezüst páfrányról. Alapos kutatásokat végeztünk a Toi Maorival, és Derek Lardellivel, hogy teljes mélységében megértsük, kik vagyunk, és mit jelent mindez számunkra.” „Ezzel nem veszítjük el a régi Hakát, a Ka matét, hanem hozzáteszünk. Adunk mellé egy társat” - mondta Tana Umaga, aki 2005-ben az első Kapa o Pangót vezette.
Az új Haka bemutatkozása is egy különleges történet volt. 2005-ben a British Irish Lions 12 év után ismét ellátogatott a déli féltekére, és a túrát példátlan érdeklődés kísérte. Ez lehetett volna a tökéletes alkalom. Az All Blacks mégis úgy döntött, nem ellenük, hanem csak később, az ősi rivális Dél-Afrika ellen mutatja be először az Kapa o Pangót. A „premier” óriásit ütött, ezt még a Springboks legendás sarkazója, John Smit is elismeri.
A Haka kritikája és ellenállhatatlan vonzereje
Bár a közönség számára a Haka, legyen szó akár a Ka matéról, akár a Kapa o Pangóról, megunhatatlan élmény, mégis vannak, aki kritizálják. Egyesek szerint túlzás, hogy minden mérkőzés előtt bemutatják, mert ezzel veszít az értékéből, és ma már csak egy elem a marketingeszköztárban. Mások szerint egyenesen sportszerűtlen, hiszen előnyhöz juttatja az All Blackst, mivel miközben ők előadják a Hakát, az ellenfél kénytelen egyhelyben állva végignézni azt, és a játékosok izmai kihűlnek. Ám ezeket a kritikákat nagyjából addig hallja az ember, amíg fel nem csendülnek a jól ismert maori szavak.
A "Ka mate" Haka szövege
- MAORI: Kia rite! Kia rite! Kia mau! / Ringa ringa pakia! Waewae takahia kia kino nai hoki / Ka mate! Ka mate! Ka ora! Ka ora! / Ka mate! Ka mate! Ka ora! Ka ora! / Tēnei te tangata pūhuruhuru / Nāna nei i tiki mai whakawhiti te rā / Ā, upane! ka upane! / Ā, upane, ka upane, whiti te rā!
- MAGYAR: Készüljetek! Készüljetek! Álljatok erősen! Csapjátok a kezeteket a combotokhoz! Dobbantsatok a lábatokkal, amilyen erősen csak tudtok! Ez a halál! Ez a halál! Ez az élet! Ez az élet! / Ez a halál! Ez a halál! Ez az élet! Ez az élet! / Egy szőrös férfit látok / aki visszahozta a napot, hogy még egyszer süssön rám? / Ezért előre lépek, előre lépek / Előre lépek, előre lépek, amíg a nap rám nem süt!
A "Kapa o Pango" szövege
- MAORI: Kapa o pango kia whakawhenua au i ahau! / Hi aue, hi! / Ko Aotearoa e ngunguru nei! / Au, au, aue ha! / Ko Kapa o Pango e ngunguru nei! / Au, au, aue ha! / I ahaha! / Ka tu te ihiihi / Ka tu te wanawana / Ki runga ki te rangi e tu iho nei, tu iho nei, hi! / Ponga ra! / Kapa o Pango, aue hi! / Ponga ra! / Kapa o Pango, aue hi!
- MAGYAR: Vissza a legelső lélegzethez / Most Új-Zéland dübörög / Ez az én időm / Ez én pillanatom / Fellobban a szenvedély / Ez az All Blacks lényege / És ez az én időm / Ez az én pillanatom / A várakozás szétvet / Érezzük az erőt / Az uralmunk felemelkedik / A hatalmunk láthatóvá válik / Ott leszünk magasan!
Személyes élmények az új-zélandi rögbi lázban
Mióta itt vagyunk Új-Zélandon, már alig várjuk, hogy elmehessünk egy nagy rögbi meccsre. Tényleg mindenhol ezt látod, ha sportról van szó. Nagyon ritkán látni más sportágat űző gyerekeket. A reklámokban meg csak a rögbisekkel hirdetnek. Szóval akarva akaratlanul is találkozunk a játékkal. Mi meg akartuk is ezt, így kerestük a lehetőséget, hogy mikor tudunk már végre eljutni egy rendes meccsre. Eddig 3 meccsen volt szerencsénk részt venni.
Dunedinben a helyi Highlanders játszott a bajnokesélyes hamiltoni Chiefs-szel. Már napközben megtudtuk, hogy Otago régióban sok a skót leszármazott, így sok a skót hagyomány. A meccset megelőzően skótdudások vonultak be, jelezve, hogy mindjárt kezdődik a meccs. Sajnos haka-t most nem láttunk. Mint megtudtuk, az ilyenkor nem szokás, hogy két új-zélandi csapat játszik egymás ellen.
A második meccsünk az alapszakasz utolsó előtti meccse volt az ausztrál Reds ellen, május 26-án. Már kicsit magabiztosabban érkeztünk, és a legfőbb kérdés az volt bennünk, hogy lesz-e haka, most, hogy külföldi csapattal játszanak. A meccs előtti körítés ugyanolyan. Viszont az feltűnt, hogy elég sok ember kezében van egy maszk, ami a legnagyobb helyi sztár arcáról lett mintázva. Ő Aaron Smith, az egyik leghíresebb játékosa a válogatottnak is. Megkérdeztük a mellettünk ülőket, miért van ez, mire mondták, hogy ez az utolsó hazai meccse, eligazol. Hatalmas őrjöngés volt minden egyes mozdulatánál, látszott, hogy legenda státuszban van. És hát ezt nagyon jól tettük, ugyanis a búcsúzó legenda tiszteletére a játékosok még a pályán előadtak egy haka-t. Ez valóban egy energikus és egyedi tánc. Olyannyira, hogy még az ellenfél is ott maradt, hogy végignézze. Nagyon szerencsések voltunk, hogy láthattuk ezt. Meg van tehát életünk első haka-ja, ami ráadásul egy tiszteletet kifejező haka volt.
Az All Blacks - Wallabies rangadó és a Haka
Az egyik mozgatórugó, hogy mi ideköltöztünk Dunedin-be, az az volt, hogy ebben a városban rendezték augusztus 5-én az ausztrálok elleni válogatott meccset: All Blacks vs Wallabies. Ráadásul az All Blacks csapata abban a hotelben szállt meg, amiben mi dolgoztunk. Természetesen ezt mi már tudtuk, hogy így lesz, mire el kezdtünk dolgozni ott. Ez hülyén hangzik, de tényleg ez is befolyásolta a döntésünket, hogy hol fogunk dolgozni, mert mi mindenképp látni akartunk egy ilyen meccset. És az van, hogy nem bántuk meg.
Eddigre már nagyjából tisztában voltunk a szabályokkal is. Tudtuk kik a legnagyobb sztárok és hogy ez tényleg egy nagy meccs. Hiába barátságos, akkora nagy a presztízse, mint otthon egy magyar-román vagy angol-német foci meccsnek. Szóval igazi harcot láthattunk. Akikkel beszéltünk és nem volt jegyük, irigykedtek ránk, hogy nekünk van. Egész héten ezt vártuk mi is, tényleg urrá lett rajtunk egy kis izgalom. Rögbi-lázban égtünk, ami azt illeti.
A stadionnál, meg tényleg nagy tömeg volt. Aztán beértünk, nagy a ricsaj, dübörög a zene, a játékosok bemelegítenek. És kezdődik a show. Most nem a skót duda szól, ez nem városi meccs, ez válogatott meccs. Ezért maori törzsi tánccal és énekkel kezdődik az egész, ami a közönségnek szól, még nincsenek itt a játékosok. De ahogy ők megjönnek, a tömeg megőrül. Üdvrivalgás. Jönnek a himnuszok. Először az ausztrál, énekli is az egy-egy, maroknyi sárga ruhás, aki kitűnik a fekete ruhások közül. Aztán jön az új-zélandi himnusz. Az az igazság, hogy ez egy szép himnusz, először maori szöveg, majd angol. Ezzel is szimbolizálva az ország vegyes lakóit, nagyon szép melankóliával. Az külön hátborzongató, hogy több, mint 25ezer ember énekli. Az ilyenek mindig bizsergetik az embert, még ha nem is a saját himnusza. De érzi, hogy mások ilyenkor az energiák. Egyszerre dobban több ezer ember szíve.
Ezután az ausztrál játékosok nekünk háttal szépen felálltak egy sorba, jön a haka. Végre! A hazai csapat is felállt háromszög alakban, velünk szemben. És valóban jött a rituális tánc. Ez nem egy csapat, hanem ez egy nagyon elszánt sereg. A helyi legenda, Aaron vezette, megint lenyűgözött minket, libabőrös élmény volt, az tuti. Bah, még most is belereng az ember. Biztos beszartak az ausztrálok.
Szerencsére a második félidőre felébredtek fekete mezes fiúk, és a hangulat is emelkedett. Rendesen voltak már őrjöngések is. Közben a pályán is zajlott a meccs és a jó hangulat meghozta a gyümölcsét, megfordították az állást és nyert az All Blacks 23-20-ra. Nagy öröm a vége, megint happyend. Elképesztő élmény volt, és ez az amiért jöttünk. Ezeket gyűjtögetni és elraktározni. A világot látni és megismerni, amiben benne van, hogy elmegy az ember a legnépszerűbb eseményekre az adott helyen. Tényleg ha tudtok menjetek el egyszer egy All Blacks meccsre. Most lesz pont Franciaországban szeptemberben a vébé, a nyitómeccsen ők játszanak. Mi meg egy életre szurkolók lettünk.
tags: #uj #zeland #rugby #emblema
