Az Újpesti Torna Egyesület és a Haladás labdarúgó-mérkőzéseinek története
Újpest, a ma ismert nagyvárosi kerület, a 19. század derekán még egészen más képet mutatott. A település fejlődése hosszú utat járt be, mire a sportélet is gyökeret vert benne, megalapozva ezzel az egyik leghíresebb magyar sportklub, az Újpesti Torna Egyesület történetét, melynek futballszakosztálya később számos emlékezetes mérkőzést vívott, többek között a Szombathelyi Haladás ellen.
Az iparosodó Újpest és a polgári öntudat ébredése
Száznegyven esztendővel ezelőtt Újpest teljesen másképp festett, mint manapság. A település alig néhány évtizeddel korábban, 1840-ben jött létre. A község kezdetben lassan fejlődött, és még az sem segített rajta, hogy 1846-ban a legelső, Pest és Vác között haladó magyar vasúti szerelvény - a rajta utazó, az eseményről tudósító Petőfi Sándorral - elsőként éppen Újpest határában állt meg.
A minőségi tömegközlekedés rengeteg új lakót vonzott a fővárosi északi szomszédságába, a település pedig a következő két évtizedben iparos-polgári nagyközséggé fejlődött. A sok helyről érkezett új lakók gyorsan sajátjuknak érezték Újpestet, és hamar létrejött az a polgári réteg, mely mindent megtett a település előre jutásáért.
A község előkelő lakói nyaranta eleinte a Népszigeten, majd később a vasútállomás és a Fóti út között fekvő rákospalotai erdőben szerveztek jótékony célú népünnepeket, ahol a település apraja-nagyja megfordult. A szervezők hol bölcsődére, hol árvaházra, hol templomépítésre gyűjtöttek, a lakosság pedig adakozott, a város épült és szépült. Újpest öntudatos polgárai úgy érezték, hogy saját pénzükből, önmaguk számára formálják, fejlesztik lakóhelyüket.
Ez a lelkes önszerveződés egyesületeket is életre hívott. A ma is létező „Újpesti Közművelődési Kör” elődjét fiatal diákok alakították meg 1877-ben, azzal a céllal, hogy tagjai rendszeresen áldozzanak a szellemi kultúrának. Néhány év múltán ugyanez az ifjú társaság a testi kultúrának is áldozni óhajtott, a kezdeményezés élére pedig a nyaranta újpesti házában élő, a terézvárosi polgári iskolában zenét, német nyelvet és tornát tanító Goll János állt.
A közösség az 1882. évi népünnepet a rákospalotai erdőben, a parkvendéglő környezetében már azzal a céllal szervezte meg, hogy a befolyó adományokból orgonát készíttetnek a katolikus templomba, valamint tornaegyesületet alapítanak az újpestieknek. A július 2-ára kitűzött eseményt az esőzések miatt egy héttel el kellett halasztani, de a következő vasárnapon a nagy meleg tömegeket vonzott a ligeterdőbe.
A fél forintos belépővel megtekinthető látványosság délután négy órakor vette kezdetét, amikor a Baldácsi veterán-egylet zeneszóval kivonult a tömeg legnagyobb örömére. Ezt követően Goll János VI. kerületi polgári iskolai tanítványai mutattak be tornamutatványokat, hogy elültessék az újpestiekben a tornázás és a sport magját. Később különféle tréfás látványosságokon mulatott a közönség, úgy, mint a zsákfutás vagy a májusfamászás, de lehetőség volt hintázásra, céllövésre is. A nappali látványosságok sora léggömbök feleresztésével zárult, majd Arany Ferkó zenéje mulattatta az asztalok mellett időző, vagy éppen táncoló publikumot.
Bár az új templomi orgona az összegyűlt adományoknak köszönhetően néhány hónappal később elkészült, az áhított tornaegyesület ekkor még nem jött létre, a bevételből erre még nem futotta. 1883 nyarán újabb népünnepet tartottak az újpestiek, ezúttal tornacsarnok létesítése céljából, hiszen a sportoláshoz egy helyszín is szükséges volt. A terézvárosi iskolások ezúttal is készültek tornabemutatóval, azonban a kezdeményezés másodjára már kudarcot vallott, mivel a hideg, esős időjárás miatt kevesen vettek részt a mulatságon. A klubalapítási szándék egy időre szünetelt, végül csak 1885 elején kapott újabb lendületet.
Az Újpesti Torna Egyesület (UTE) megalapítása
Goll János kitartása és az újpesti polgárok sport iránti vágya végül célt ért, amikor 1885-ben ismét nekifogtak a tornaegyesület szervezésének.
Annál inkább kell tehát csodálni, hogy Ujpest, mely ez idő szerinti lakosságának jó része intelligencziából áll, a sport terén még semmiféle eredményt felmutatni nem képes. Más községek, melyek Ujpest lakosság számával bírnak, lövöldével, csolnakdával, nagyobb szabású kuglizóval, de mindenekelőtt tornacsarnokkal rendelkeznek. De az iskolában való torna oktatás nem elegendő. Az érettkorban a testgyakorlat kiválóan azok nélkülözhetetlen szüksége, kiknek hivatásuk folytonos üléssel van egybekötve, minők a hivatalnokoké. Már pedig községünkben a hivatalnokok, írnokok stb.
A lelkes újságíró gyorsan elérte célját, hiszen a tornaegyesületet alapítani óhajtó újpesti ifjak ismét nekiláttak a klubélet megszervezésének. Az újpesti sportolni vágyó fiatalok hétről hétre összegyűltek az „Ujpesti Zeneművelő Egyesület”-et is megalapító, a Budapesti Torna Clubban alelnöki pozíciót betöltő Goll János Deák Ferenc utcai házában, ahol az alapítandó tornaegylet ügyeit vitatták meg. Napközben sem tétlenkedtek, hiszen igyekeztek eszméjük mellé minél több résztvevőt toborozni, akik majd aktív sportolói lehetnek a klubnak.
Hamarosan megalakult a szervezőbizottság, természetesen Goll vezetésével, míg a jegyző Schwarz Henrik lett. A szervezőbizottság 1885. június 16-án, kedden este 8 órára, a templomtéri (ma: Szent István tér) elemi iskola igazgatói épületébe hirdette meg alakuló közgyűlését. A helyszínen megjelenő 76 sportember az alapszabályok megvitatását és elfogadását követően kimondta az új klub megalakulását. A tagság megválasztotta tisztviselőit és választmányát.
Elnökké - közfelkiáltással - Goll Jánost, alelnökké győri Farkas Gyulát, titkárrá Kiss Bélát, pénztárossá Bieber Aladárt, ellenőrré Dokuly Lajost, szertárossá Bolla Jánost, ügyésszé dr. Rosé Gyulát, egyesületi orvossá dr. Molnár Józsefet választották. A tornatanítók szerepét Berényi Antal, Erschinger János és Schwarz Henrik vállalták magukra. A választmányba 20 tagot és 5 póttagot választottak. Az UTE hat - legalább 50 Ft-ot befizető - alapító taggal, negyvenöt - az egyesületben sportoló, havi 25 krajcárt fizető - működő taggal és huszonöt - a klubot évi 2 Ft befizetésével támogató - pártoló taggal kezdte meg működését.
Egy héttel később, július 4-én az újpestieknek is bemutatkozott az új klub. A rákospalotai erdő vendéglőjében este 6-kor kezdődött a zene, 7-től pedig az újpesti tornászok mutatták be gyakorlataikat a nagyközség lakóinak. Berényi Antal, Arnold Róbert, Szafka Manó, Broozer Mór, Pozdech Gyula, Erschinger János, Schwarz Henrik, Kossuth Péter és a többiek nyújtó tornázása nagy sikert aratott, majd a sportolók futólépésen elvonultak, és este 8-kor megkezdődött a tánc, Fenka Pista zenéjére.
A mulatság a színes lampionokkal díszített nyári épületrészben kora reggelig tartott, és az 1 forintos belépők, valamint az adományok az UTE számára szép jövedelmet hoztak. Szükség is volt a pénzre, hiszen a klubnak a hűvösebb évszakokra tornatermet kellett bérelnie, valamint tornaszereket kellett beszereznie. Augusztus 15-én újabb sikeres és népszerű népünnepélyt tartott a klub, 1885. szeptember 18-án pedig a belügyminiszteri államtitkár hivatalosan is bejegyezte az egyesületet, ezzel a kormány is jóváhagyta az egyesület megalapítását. A klub sportműködését október 15-én kezdte meg.
Ekkorra sikerült az István út 8. alatti, Heiss Tamás által nemrég felépített új lakóházában két szobát kibérelni, melyben az elválasztó falat áttörve létrehozták az UTE első tornatermét. A padlót a tagok behintették cserrel, majd Berényi Antal művezető vezényszavaira heti kétszer végeztek talajgyakorlatokat. A következő év februárjában megrendezték az első UTE-bált, mely hosszú évtizedeken át Újpest egyik legfontosabb társadalmi eseménysorozata volt. Az Újpesti Torna Egyesület 1887-től már alkalmanként vívással is foglalkozott, majd az atlétika is bekerült az űzött sportágak sorába.
A labdarúgás megjelenése és az Újpesti FC létrejötte
1897-ben azonban új sportág jelent meg Budapesten: a futball. Az addig iskolák udvarán, erdei tisztásokon, gyermekjátékként, rögtönzött kapukra űzött labdarúgást Magyarországon a BTC tagjai formálták sportággá, amikor a Millenáris sporttelepen szabványos méretű futballpályát hoztak létre és 11-11 ellen, egységes mezekben kezdtek el játszani.
Példájukat rengetegen követték, a futball pillanatok alatt óriási népszerűségre tett szert a fővárosban. 1898 november elején néhány Újpesten lakó, a fővárosban tanuló tizenéves diák megtekintette a BTC egyik, bécsi Kriketterek ellen vívott mérkőzését a Millenárison. A fiatalok a látottakon felbuzdulva bőrlabdát vásároltak és a Népsziget egyik tisztásán futballozni kezdtek. Néhány hónap múltán, nagyobb játéktér után kutatva a Jutagyár mellé - a mai Újpest-Városkapu környékére - költöztek. Ez azonban egyelőre még csak a felkészülés volt, hiszen a Dinich Károly és Martonosi Baráth Lajos által vezetett társaságnak nagyobb céljai voltak.
A fiatal diákok 1899. december 31-én egyesületet alapítottak Újpesti Football Club néven, a klub színeinek pedig a lilát és a fehéret választották. Az Újpest FC tagjai a Mező (ma: Erkel Gyula) utcában focipályát alakítottak ki, és 125 évvel ezelőtt, 1900. április 29-én lejátszották első mérkőzésüket a III. Kerületi TVE ellen.
Az elkövetkező hónapokban a csapat sorra játszotta barátságos mérkőzéseit fővárosi ellenfeleivel. Az új esztendő első heteiben megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége, 1901. február 11-én pedig a csupa tizenévesből álló Újpesti FC beolvadt a település nagy presztízsű, ám a századfordulón működési nehézségekkel küzdő klubjába, az Újpesti Torna Egyesületbe.
A fúzióval megalakult az Újpesti TE labdarúgó-szakosztálya, a csapat pedig áprilisban megkezdte szereplését a legelsőként kiírt futballbajnokság II. osztályában. A következő évtizedekben több névváltozáson is átesett futballcsapat azóta is minden MLSZ által kiírt bajnokságban részt vett. Újpest előbb Magyarország egyik legnagyobb iparvárosává, majd Budapest IV. kerületévé, százezer ember lakóhelyévé vált, miközben a klub az évek során hatalmasra duzzadt, országos szurkolótáborát jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel örvendeztette meg.
Az Újpest és a Haladás párharcainak históriája
A magyar labdarúgás történetében számos emlékezetes párharcot jegyeztek fel, de az Újpest és a Szombathelyi Haladás összecsapásai mindig különös figyelmet érdemelnek, tele vannak drámai fordulatokkal és rekordokkal.
Hét év is eltelt már azóta, hogy gólt rúgott volna a Haladás az Újpestnek. Ideje lenne ennek a rossz sorozatnak véget vetni. A lila-fehér az egyetlen együttes, melynek hálójába nem talált be a 2008/2009-es bajnokságban a tavalyi bronzérmes Haladás. Nem alakult valami fényesen az NB I-es bemutatkozása a Haladásnak - az Újpest ellen az első tizennégy találkozón három döntetlenre futotta…
1936. október 25-én játszotta első párharcát a két együttes. A Megyeri úton 7-1-re nyertek a hazaiak, míg a szezonbeli, szombathelyi visszavágón 1-6 lett a végeredmény. A Hali a szezon végén kiesett, ám az 1939/40-es bajnokság már jobban sikerült az Újpest ellen. Itthon 1-1, idegenben 2-2 lett az eredmény, azaz a zöld-fehérek megszerezték első pontjaikat a lilák ellen. A II. világháború alatt született a két együttes leggólgazdagabb mérkőzése: 1942/43-ban 6-3-ra nyertek a budapestiek.
1945/46-ban a már többször taglalt bundabotrány miatt hét találkozón nem léphetett pályára a Haladás. Az akkori szabályok szerint a mérkőzést 0-0-s eredménnyel írták be a táblázatba, de a két pontot megkapta az aktuális ellenfél. Amint kiderült, hogy a bundázás vádja alaptalan volt, ám véget ért a szezon, így a bajnokikat nem lehetett bepótolni. A 40-es évek közepétől 1960-ig, tehát a magyar futball virágkorában a szombathelyi labdarúgás a magyar élvonalban szerepelt. Ezt semelyik másik vidéki város nem mondhatja el magáról!
Az Újpestet először idegenben, 1948. december 19-én sikerült legyőzni, 2-1 arányban. Ötvenöt esztendővel ezelőtt, 1954. szeptember 9-én nyert a Haladás első alkalommal Szombathelyen. A Lokomotív 4-3-ra gyűrte le a lilákat. A bajnokság végén csak három pont volt a két együttes között, de ez öt helyezést jelentett: a Dózsa ötödik lett, míg a zöld-fehérek tízedikek. 1955-ben 3-2-re nyert a Törekvés a Dózsa ellen és 22 ponttal zárt mindkét gárda. Jobb gólaránnyal az Újpest lett a nyolcadik, a szombathelyiek a tízedikek lettek.
Hét döntetlen és huszonhárom vereség. Persze főleg a 70-es évek kiváló Újpestje ellen nem volt szégyen a vereség. Az 1959/60-as szezontól kezdve 1983/84-ig, 16 Megyeri úti találkozón 16 lila siker született, köztük 1974/75-ben a legnagyobb különbségű: 8-0 oda… Finoman fogalmazva nem volt sok sansza a zöld-fehéreknek ebben a periódusban.
Az 1982/83-as szezonban az előző UEFA-Kupa győztesét az IFK Göteborgot kapta az Újpest és 4-2-es összesítéssel ki is ejtette. A Real Madrid került a lilák útjába, ám előtte Szombathelyen kellett szerepelniük. 8000 néző előtt a Hegedűs - Horváth, Király, Papp, Preszeller - Tar, Fitos, Kulcsár - Garics (Marton), Németh G., Hauzer összeállítású Török-csapat fogadta az Újpestet. Hét forduló után sereghajtó volt a Haladás, ám ez a mérkőzésen nem játszott szerepet. A 12. percben Kulcsár lőtt szabadrúgásból a hálóba, majd a szünet után Fitos duplájával alakult ki a 3-0-s végeredmény. Öt perccel a mérkőzés vége előtt Hegedűs Péter 11-est is hárított!
A győzelem lökést adott a Haladásnak: a 3-0 után két 1-0, egy 1-1 és egy újabb 1-0 jött, azaz öt meccs alatt csak egyszer vitt el egy pontot az Újpest Szombathelyről. 1985/86-ban a Megyeri úton is nyert a Hali (1-0), ami 37 év után jelentett újabb győzelmet - a mai napig az utolsót.
Utoljára pontot a Megyeri úton a Lombardos időszakban szereztek a zöld-fehérek. A 0-0-val végződött találkozón olyan elképesztő szerencséje volt a Haladásnak, mint azóta talán még együttvéve sem. Alig telt több, mint 10 perc, máris emberhátrányba került az Újpest. A Gujdár-tizenegy megijedt a lehetőségtől és a védekezésen kívül semmire sem összpontosított, amerre álltak, arra rugdosták a labdát - óriási mákkal szerzett pontot a csapat.
2002. március 10-én, azaz hét és fél éve rúgott gólt utoljára a Megyeri úton a Hali. Ötezer néző előtt a Takács T. - Flávio Pim, Szekér, Leandro - Kaj (Juhász), Filipovics, Somfalvi, Halmosi - Jankovics (Nagy L.), Alex, Preisinger (Tóth P.) összeállítású Szentes-csapat az 59. percben, Almir Filipovics révén szépített 2-1-re, ez is lett a végeredmény.
A két csapat mérkőzéseinek statisztikái
| Statisztika | Mérkőzés | Győzelem | Döntetlen | Vereség |
|---|---|---|---|---|
| Összesen | 100 | 12 | 24 | 64 |
| Rohonci úton (Haladás otthon) | 39 | 9 | 12 | 18 |
| Újpesten (Újpest otthon) | 38 | 2 | 8 | 28 |
| 1956 előtt | 23 | 1 | 4 | 18 |
Csodálatos fordítások és rekordok: A Haladás hihetetlen gólzáporai
A Haladás története során számos alkalommal bizonyította, hogy sosem szabad leírni, még a legreménytelenebb helyzetben sem. Németh Márió és Horváth Ferenc is csodát említettek nyilatkozataikban, egy olyan mérkőzés kapcsán, ahol a Szombathelyi Haladás pocsék első játékrészt követően csodát művelt tegnap az Újpest ellen.
A 60. percben cserélte be Horváth Ferenc Németh Máriót és Funsho Bamgboyet: ők ketten pedig három gólt rámoltak be 4 perc és 55 másodperc alatt. Nyilatkozatában a Haladás saját nevelésű középpályása elmondta, hogy sok esélyt nem látott a fordításra, mégis hitt benne, azaz egy kisebb csodát sikerült véghez vinni. Horváth Ferenc szerint pedig nagy csoda kell a bennmaradáshoz, és abból egy kicsit már meg is valósított a csapata.
Az Újpesté a legjobb védelem (még a három tegnapi bekapott gól ellenére is), hiszen a tavaszi meccseiken tegnapig mindössze egy gólt kaptak. Mi pedig szűk öt perc alatt háromszor is mattoltuk a lila védelmet, ráadásul úgy, hogy előtte kapu felé tartó lövésünk sem volt.
A Haladás 1936 óta íródó NB I-es történetében eddig csak egyszer fordult elő, hogy kétgólos hátrányt követően győztesen hagyja el a játékteret. 60 éve, 1959. december 6-án a Takács - Molnár S., Tarr, Novák - Kulcsár, Szakály - Komora, Pál, Varga, Czigony, Tóth Z. összeállítású, Turai András irányította csapat a Diósgyőrt fogadta. A vendégek a szünetre kétgólos előnyt építettek fel. Komora Imre az 53. percben szépített, a hatvanötödikben pedig egyenlített, míg Varga Ferenc a bő 10 perccel a vége előtt a győztes gólt is megszerezte. Valami hasonlót vittek véghez tegnap Németh Márióék.
Az öt perc alatt szerzett három gólra már többször is volt példa, sőt, háromszor elég volt négy, kétszer pedig mindössze három perc a három találathoz!
Öt perc alatt három gólt értünk el 1949. április 3-án a Goldberger ellen (5:0 lett a vége): Hegedűs Miklós a 72. és a 74. percben is betalált, míg a 77.-ben Kovács IV István iratkozott fel a góllövők közé.
1953. november 1-jén a Salgótarján elleni 5:1 során Czigony István (55.), Varga Ferenc (57.) és Kolesánszky Zoltán (60.) lőtték sorban a gólokat.
Négy perc is elég volt a három dugóhoz 1943. június 13-án. Az ellenfél ekkor is a Salgótarján volt, a vége 4:2 lett. A 3. és 7. percben Lovász Lajos, közte pedig Gazdag Gyula volt a gólszerzőnk.
1949. február 27-én idegenben, a Szegedi AK ellen győztünk 3:1-re. Varga Ferenc duplázott a 67. és 69. percben, míg a 71.-ben Papp Lajos talált be.
1977. szeptember 7-én a ZTE ellen gálázott a Haladás. A Szarka - Kovács L., Horváth Á., Kereki, Király - Halmosi, Vörös Cs., Kulcsár - Hegedűs L., Farkas L., Hauzer összetételű Sárosi-csapatban Kulcsár Ferenc (24.), Farkas László (26.) és Kovács László (28.) találtak négy perc alatt háromszor az egerszegiek hálójába. A vége 5-1 lett.
1978. november 25-én 25. születésnapját ünnepelhetett Hegedüs Péter. Méghozzá a Hegedüs P. - Biczó, Király, Kereki, Kecskés - Halmosi, Tar, Sebestyén - Hegedűs L., Farkas L., Hauzer csapat tagjaként, amikoris Dunaújvárosban 4-2-re győzött a Haladás. 0-1-re állt a meccs a szünetben a mi szemszögünkből, de az 57. percben Hegedűs László egyenlített, majd újabb két perc alatt Hauzer Tibor duplázott, így három perc alatt 3-1-re fordított a Hali!
Az MTK ellen 7-1-re nyert a Hegedűs P. - Kiss Gy., Vörös Cs., Fitos, Preszeller - Nagy J., Hegyi, Pásztor, Papp - Dobány, Szabó F. összetételű Haladás 1983. május 25-én. Török Péter csapatában Dobány Lajos a 69. percben alakította 3-1-re az eredményt, majd Szabó Ferenc rúgta a negyediket, a végül pedig mesterhármasig jutó Dobány Lajos a 71. percben szerezte az ötödik gólunkat.
tags: #ujpest #haladas #football #club
