Ujvári József: A Hungária elfeledett kapusa
Szabó Antal neve jól ismert a magyar futballtörténelemben, de Ujvári (Újvári) József emléke mára kissé megkopott, pedig a harmincas években hosszú ideig ő védett Szabó Tóni mögött a Hungáriában, és nemegyszer a válogatottban is. Portré egy kiváló kapusról, aki a pályán a megbízhatóság mintaképe volt, sorsát pedig a háború tragédiája pecsételte meg.
Életút és a futball kezdete
Ujvári József 1904. április 4-én született a Jászság határában fekvő Tóalmáson. A fiatalon, negyvenesztendősen elhunyt labdarúgó hamar a fővárosba került, ahol a Lehet úti homokos réten tanult meg focizni. Pályafutását a húszas évek legelején a Budapesti Egyesített Városi Vasutak Tisztviselőinek Sport Egyesületében (BEVV) kezdte, majd a harmadik vonalbeli VI. kerületi SC-be igazolt. 1926 nyarától az erzsébeti Húsos csapatában védett, ahonnan a Hungária felfigyelt rá, és 1927 márciusában már ő állt a kék-fehérek gólvonala előtt.
Egy rövid, kölcsönben töltött időszak után a BAK csapatában, a Hungária visszavette a tehetséges kapust. Hamar befutott: 1928. október 7-én bemutatkozhatott a nagyválogatottban. Az Alberttől Zsákig című kötet így írt róla: „Biztos kezű, ruganyos, fürge mozgású kapus volt. Különösen a magas labdákat védte nagy biztonsággal. Legnagyobb erényének a megbízhatóságát tartották.”
A „másodhegedűs” szerepe
Négy idényen keresztül Ujvári volt a Hungária FC első számú kapuvédője, ám 1930 decemberében az egyesület szerződtette a nála hat és fél évvel fiatalabb Szabó Antalt. Bár Ujvári korábban Kropacsekkel, Fehér Ferenccel, Birivel, Remetével és Németh Ernővel is sikeresen megküzdött a kezdőtagságért, Szabó Tónival már nem tudta felvenni a versenyt.
| Időszak | Státusz |
|---|---|
| 1928-1938 | 6-szoros válogatott |
| 1932-1939 | 27 élvonalbeli bajnoki mérkőzés |
Egy 1937-es interjúban Ujvári így nyilatkozott a helyzetéről: „Nagyon nehéz volna nekem visszajutnom a csapatba. Amióta Szabó Tóni nálunk van, alig-alig játszottam bajnoki meccsen. Félreértés ne essék, én nem haragszom vagy neheztelek ezért Szabóra. Igazán nagyon szeretem a Tónit. A mai magyar kapusok közül most is őt tartom a legjobbnak.”
Schmeling, a sofőr kapus
Ujvári Józsefet a közönség gyakran emlegette „Smőling” becenéven, mivel nyaktól felfelé elismerésreméltóan hasonlított Max Schmeling német nehézsúlyú bokszvilágbajnokra. A pályán kívül is színes egyéniség volt: a Színházi Élet 1929-es száma szerint szenvedélye az autóvezetés volt, és a „Duci” becenevet is viselte. A futball mellett hivatásos sofőrként dolgozott, az 5-ös autóbuszt vezette, és takarékos életmódot folytatott, hogy támogathassa édesanyját és nővérét.
A tragikus vég
1939 után Ujvári már csak levezetett, többek között a BSzKRT Autóbuszüzem csapatában és a Fodrászok TK-nál. A háború utolsó évében, 1944 tavaszán még aktívan sportolt. A válogatottságára való tekintettel nem vitték ki a frontra, sofőrként szolgált, így naponta haza tudott jönni, és élelmet hozott a családjának.
Tragikus halála 1945. január 9-én következett be Pestszenterzsébeten. A Határ úton haladt katonai teherautójával, amikor a Baross utca torkolatánál szovjet katonák tüzet nyitottak rájuk. A lövések Ujvári József hasát érték, és a helyszínen életét vesztette bajtársával együtt. A Baross utca és a Határ út sarkán temették el; sírja a mai napig nem került elő.
Fia, ifjabb Ujvári József, aki apja halálakor mindössze hároméves volt, később maga is kipróbálta a labdarúgást, ifiként az MTK-ban szerepelt, de végül a villamosmérnöki pályát választotta. Az elfeledett kapus emléke azonban máig él a magyar futball krónikáiban.
