Egységes Szerbia és a „szerb világ” víziója
Aleksandar Vulin, a jelenlegi szerbiai kormány tagja, egykor pedig az akkori államfő felesége pártjának egyik vezetője volt, aki túlélt minden kormányváltást és minden helyzetben föltalálta magát. Ő az az említett szerb politikus, aki mondta ki elsőnek azt, hogy meg kell valósítani a szerb világot (eredetiben: Srpski svet).
Szombaton Belgrádban tekintélyes, pár tízezres tömeg előtt többórás művelődési műsor és politikai szónoklatok kíséretében szervezett formában bizonyították a rendezvény megálmodói: létezik immár ez a szerb világ. Zászlóerdőben, néptáncok, dalok, az utóbbi időben gyakran hangoztatott jelszavak kíséretében láthatta Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság lakossága ennek az új álomnak a megvalósulását. A politikai elemzők egyértelműen fogalmaznak: Aleksandar Vučić és Milorad Dodik, a boszniai szerb entitás elnöke a nemzetközi közösségnek is üzent ezzel a rendezvénnyel.
A rendezvény az ENSZ Közgyűlésének május 23-ai, a srebrenicai népirtás nemzetközi napjáról szóló határozatára reagált. Igaz ugyan, hogy az említett határozatban egyetlen szóval sem említik Szerbiát és a szerbeket, de alighanem egyértelmű, hogy kik követték el a szörnyűségeket 1995 júliusában a boszniai kisvárosban és környékén. Most a belgrádi zászlóerdőben is ott voltak az akkori tragikus háborús események egykori résztevői, a veteránok. Ennek a ténynek is üzenetértéke van.
New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházában amúgy a Srebrenicával kapcsolatos határozat szavazásakor a szerb államfő teátrálisan vállára terítette a szerb állami zászlót, majd csókolgatta azt, miközben sajtósa heherészve fényképezte a főnökét. Most, a szombati belgrádi eseményen ismét bemutatta ezt a lobogót. A lobogós melodráma alighanem az ENSZ legegyedibb jelenete, ha nem számítjuk Nikita Hruscsov „előadását”, aki a múlt század hatvanas éveinek elején levetette a cipőjét, és azzal verte a szószéket.
Tízezrek tüntettek Belgrádban a politikai nyugtalanság közepette | 10 News First
Geopolitikai összefüggések és a boszniai kérdés
A balkáni helyzet ismerői hajlamosak feltételezni, hogy Koszovó elvesztését követően Vučićék most Bosznia felé fordulnak, és egyfajta kompenzációként az ottani szerb entitással igyekeznek az eddigieknél is szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Szerbia egy autóút építését is támogatja a boszniai Bijeljina és a szerémségi Sremska Rača között, hogy „könnyebben eljuthassunk a boszniai Szerb Köztársaság második legnagyobb városába” - mondta az államfő, bejelentve, hogy „hétfőn már át is utalják a tízmillió eurót”.
A boszniai Szerb Köztársaság státusza
Az amerikai Daytonban 1995 decemberében megkötött egyezmény ugyan nem teszi lehetővé egyik entitás kiválását sem, de Milorad Dodik szinte folyamatosan az elszakadásról beszél. Ez elképzelhetetlen, ha a boszniai háború lezárásához vezető daytoni egyezményből indulunk ki. A boszniai Szerb Köztársaságot önálló államként csupán Szerbia ismerte el, de Banja Luka lépten-nyomon próbál valamilyen nemzetközi kapcsolatrendszert kialakítani.
- Milorad Dodik: Évente többször is Moszkvába látogat.
- Orosz viszony: Bár az oroszok szoros kapcsolatokra törekszenek, hangoztatják, hogy „a Daytonban lefektetett elvek sérthetetlenek”.
- Daytoni egyezmény: A boszniai háború lezárásának alapja, amely nem teszi lehetővé az entitások kiválását.
Terra nullius és a határviták
A Duna mentén van néhány földdarab, összesen úgy száz négyzetkilométer, melyek hovatartozása a délszláv háború után is vitatott. A vita alapja, hogy a szerbek a Duna jelenlegi medrét tekintik a határnak, a horvátok viszont a történelmit. Alig 15 kilométerre van a magyar határtól a Horvátország és Szerbia közötti ártéri erdőben található Nagy Sziga sziget (Gornja Siga), amelynek hét négyzetkilométerére nem formál igényt egyik fél sem.
Épp ezért kiáltotta ki itt a maga anarchokapitalista mikroállamát 2015-ben Vít Jedlička cseh kalandor-vállalkozó-politikus, Liberland néven. A „blockchain-köztársaság” diplomáciai kapcsolatokat is ápol más államszerűségekkel - igaz, azokat sem ismeri el más, „rendes” ország. A legtöbb ország előbb szokott tényleges életjeleket produkálni, és csak később jön az alapító mítosz, Liberlandnál azonban ez nagyjából fordítva volt.
Jogi, politikai szempontból az igazán fura területek a valóban lakatlanok, melyekről mindkét ország lemondott. Három ilyen, a térképek szerint Szerbiához tartozó hídfő is van a horvát oldalon. Ezeket a nemzetközi közösség ugyan szerbként ismeri el, de Szerbia mégsem tart rájuk igényt, mert ezzel kvázi elismerné a horvát hídfők Horvátországhoz tartozását is.
tags: #united #serbia #magyarul
