A labdarúgók elismerése a német sportdíjak történetében: Klaus Urbanczyk kivételes esete
Ahogy azt megszokhattuk, az Év sportolója díjátadóval hazánkban is lezárult a sportév. Egy megszokottól nagyon eltérő év rendhagyó ünnepségén ezúttal is jutalmazták a legjobbnak ítélteket, és ahogy az mindig lenni szokott, ezúttal is viták övezték a végeredményt. Sportnagyhatalmak hasonló szavazásának eredményei is érdekes képet mutatnak, különösen a labdarúgás helyzetére fókuszálva.
A legérdekesebb képet ebből a szempontból az az NSZK mutatja, mely a labdarúgás nemzetközivé válása óta folyamatosan a világ élvonalában tartózkodik. Az NSZK-ban 1947 óta szavaznak az év legjobb sportolójára, és 1957 óta a legjobb csapatra is. Ami a legmeglepőbb, hogy soha nem lett labdarúgó az év sportolója.
A labdarúgók elismerésének hiánya az NSZK-ban
Pedig 1947 óta az NSZK nyert négy világbajnoki címet, három Európa-bajnokit és nyolcszor hódította el német klubcsapat a BEK/BL-serleget. És még az első háromba is csak ritkán került focista. Fritz Walter, a Kaiserslautern világbajnok játékosa 1954-ben hiába nyert világbajnokságot, ő sem tudott az év legjobb férfi sportolója lenni az NSZK-ban.
Az 1954-ben világbajnok csapat legendája, Fritz Walter a negyvenes években kétszer volt harmadik és a „berni csoda” évében második. Egy Heinz Fütterer nevű sprinter előzte meg akkor. Ez a futó az 1954-es atlétikai Európa-bajnokságon megnyerte a férfi 100 és 200 méteres síkfutást.
Legközelebb 1961-ben lett focista harmadik, akkor az a Max Morlock, aki az '54-es döntőben a szépítő gólt szerezte Magyarország ellen. Fritz Walter és Morlock nagyságára jellemző, hogy csak erről a két focistáról neveztek el komoly stadiont Németországban. Ráadásul a nürnbergi a Max Morlock téren van, míg a kaiserslauterni a Fritz Walter utcán. Év sportolója viszont egyik halhatatlan focista sem lett.
Ahogy Franz Beckenbauer sem! Amikor 1972-ben először lett Európa-bajnok a német válogatott, nem került focista a legjobb három közé, míg 1974-ben a Bayern München és a válogatott kapitánya csak harmadik lett. Holott az előbbivel BEK-et, az utóbbival világbajnoki címet nyert. Eberhard Gienger tornász és Peter Nocke úszó előzte meg egy olyan évben, amikor nem volt olimpia.
1976-ban a 100. válogatottságát az Eb-döntőben ünneplő, és a Bayernnel zsinórban harmadszor is BEK-et nyerő Kaiser Franz nem került az ország három legjobb sportolója közé, ekkor az első helyet a montreáli olimpián két aranyérmet szerző kerékpáros, Gregor Braun vitte el. Mögötte egy lovas és egy vívó következett. De az legalább olimpiai év volt.
Az 1980-ban története során másodszor Eb-t nyerő válogatott sztárja, Karl-Heinz Rummenigge csak harmadik tudott lenni az atléta, Guido Kratschmer és egy motoros mögött, míg 10 évvel később a harmadik vb-aranyat szerző Nationalelf kapitánya, Lothar Matthäus második. De őt legalább az ország nagy kedvence, a teniszező, Boris Becker előzte meg, aki ekkor már negyedszer lett az év sportolója az NSZK-ban.
Az újraegyesített Németország és a labdarúgók helyzete
Az újraegyesített Németország fociválogatottja hiába lett ezüstérmes a '92-es Eb-n és aranyérmes a '96-oson, ezekben az években sem kerültek a legjobb három közé focisták. Ez annyiban érthető, hogy az NDK elsősorban egyéni sportokban volt a világ élvonalában, és a '90-es években még aktívak voltak (és sikeresek) az ott felnőtt versenyzők. Ám az ismét egységessé váló Németország eddigi 30 éves története során összesen kétszer került focista a legjobb három közé ezen a szavazáson.
Oliver Kahn második lett (Erik Zabel, biciklis mögött) 2001-ben, amikor szinte egyedül nyerte meg a Bayernnek a Bajnokok Ligáját, és Miroslav Klose harmadik 2006-ban (Michael Greis, biatlonos és Michael Schumacher, Forma1-es pilóta mögött). A további Bayern BL-győzelmek, illetve a német válogatott 2014-es vb-diadala alkalmával sem került focista a legjobb három közé.
A legutóbbi voksolás alkalmával Leon Draisaitl jégkorongozó, Johannes Vetter atléta és Jan Frodeno triatlonos miatt nem került a történelem során először 100%-os teljesítménnyel Bajnokok Ligáját nyerő csapat, a Bayern München játékosai közül a legjobb három közé Manuel Neuer, Thomas Müller, Joshua Kimmich vagy Leon Goretzka.
Klaus Urbanczyk: Az NDK egyetlen labdarúgója, aki az Év Sportolója lett
Eddig, vagyis 1990-ig a kettéosztott ország keleti felében is szavaztak a legjobbakra. Ott bezzeg lett focista az év sportolója! 1964-ben Klaus Urbanczyk, a hallei FC Chemie játékosa. Őt tartják az NDK történetében a legjobb labdarúgójának, bár aligha ért nyugatnémet kollégái nyomába.
Egy óda a futballhoz
Jómagam is leadtam a saját sorrendemet, és meg is van a véleményem a kategóriák végeredményéről. De ez nyilván ezen a fórumon senkit nem érdekel. Véleménynyilvánítás helyett inkább sportnagyhatalmak hasonló szavazásának eredményeit nézegettem. Nemcsak az idei szavazásra fókuszáltam, hanem az öröklistákra is. És különösen a labdarúgás helyzetére a nagy egészben, annak a fényében, hogy nálunk taroltak a focisták 2020-ban.
Csapatelismerés a német sportdíjakon
Szerencsére 1957 óta már az év legjobb csapatára is lehet szavazni arrafelé, és itt azért kisebb a focisták konkurrenciája. Az NSZK labdarúgó-válogatottja 10-szer lett az év csapata, bár az 1972-es Eb-győzelem évében a hokiválogatottat szavazták a legjobbnak.
Az viszont meglepő, hogy a hatszoros BEK/BL-győztes Bayern csak négyszer lett az év csapata (először 1967-ben a KEK-diadal miatt), pont annyiszor, mint a jégkorong-válogatott. Az 1974-es BEK-győzelme évében logikus, hogy a világbajnok focicsapat megelőzte, ám a '75-ös és '76-os BEK-diadal során az első háromba se szavazták. 1975-ben a Mönchengladbach focigárdája lett a legjobb, 1976-ban a pályakerékpár-csapat. A három Bajnokok Ligája diadala alkalmával már megkapta a virtuális címet a Bayern.
Az 1983-ban BEK-et nyerő Hamburger SV és az 1997-ben BL-t nyerő Borussia Dortmund viszont az első három közé sem került világraszóló diadala évében. A válogatott és a Bayern mellett még más focicsapatok is lettek az év legjobbjai az NSZK-ban: Borussia Dortmund (1957, 1995, 2011), Nürnberg (1961), Borussia Mönchengladbach (1971, 1975) és Kaiserslautern (1991, 1998).
Az NDK-ban harminc éven keresztül szavaztak a legjobb csapatra, és háromszor lett első a fociválogatott, valamint kétszer az ún. "olimpiai csapat", ami egy tipikus szocialista találmány volt. Rajtuk kívül még klubcsapatok is voltak az év legjobbjai ott: az Empor Rostock (1961), a Dynamo Dresden (1973), és az FC Magdeburg (1974).
Nemzetközi összehasonlítás
Más országban viszont értékelték a Bayern 2020-as teljesítményét, ugyanis Lengyelországban Robert Lewandowski lett az év sportolója, és ami ennél sokkal nagyobb szó: Alphonso Davies is az lett hazájában. Ebben az a kuriózum, hogy a Bayern balhátvédje Kanadában érdemelte ki ezt a titulust. A jégkorong őshazájában, ahol sokan azt sem tudják, hogy az európai futballban rúgják vagy dobják a labdát. Olyan világsztárok után lett Davies Kanada legjobbja, mint pl. Wayne Gretzky vagy Sidney Crosby.
Vagyis a Bundesligában játszó sztárokkal nem mindenütt bánnak olyan mostohán a szavazók, mint Németországban.
tags: #urbanczik #labdarugo #kapus
