Az Utánpótlás-Nevelés Definíciója és Kulcsfontossága a Modern Sportban
A magyar sport sikere jelentős részben az utánpótlás-nevelés hatékonyságán, tehetségfeltáró és -megőrző képességén múlik. Az utánpótlás nevelés egy olyan folyamat, amelynek célja a fiatalok sportolói képességeinek fejlesztése és felkészítése a felnőtt szintű versenysportra. Ez a tevékenység magában foglalja az ifjúsági korosztályok edzését, a tehetséggondozást és a sportösztöndíj programokat, amelyek segítik a fiatal sportolók fejlődését. Az utánpótlás nevelés fontos szerepet játszik abban, hogy a sportolók megfelelő technikai és taktikai tudással rendelkezzenek, valamint fizikailag és mentálisan is felkészüljenek a magasabb szintű versenysport kihívásaira. Kormányzati szinten - szavakba öntve - egészségmegőrző, egészséges életmódra szoktató funkciókat is ellát, mint látjuk nem kellő eredményességgel.
Sokan közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! Az utánpótlás nevelés nemcsak a sportolói pályafutásra készít fel, hanem hozzájárul a fiatalok személyiségfejlődéséhez és társas készségeinek fejlesztéséhez is. Az utánpótlás képzés és az ifjúsági fejlesztés szorosan összefügg, mivel mindkettő arra törekszik, hogy a fiatal sportolókat felkészítse a jövőbeli kihívásokra. Az utánpótlás nevelés összességében hosszú távú befektetést jelent a sportágba és a fiatal generációkba, amelynek célja, hogy minél több tehetséges sportolót állítson elő a nemzetközi szinten is versenyképes csapatokba.
Az Utánpótlás-Nevelés Filozófiája és Hosszú Távú Céljai
Meggyőződésem szerint erre a kérdésre nagyon sokféle jó válasz létezik, egész egyszerűen azért, mert a labdarúgás nem matematika, itt nem egyetlen jó megoldás létezik. A futballban mind a pályán, mind a pályán kívül felmerülő kérdésekre nem csak egyféle helyes válasz lehetséges. A mi munkánk szakmai célja - az egészséges életre nevelésen és a labdarúgás üzenetének, eszmeiségének a közvetítésén túl - az, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik felnőttként nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és aktív ellenállás, erőteljesen nyomásgyakorlás mellett is gyorsan, határozottan és magabiztosan tudnak jó döntéseket hozni a pályán.
Mert hiszen az utánpótlás nevelés nem az érmek, oklevelek és a helyezések hajszolásáról szól! Meg kell szerettetni a játékot mindenkivel! Barátokat, társakat kell szerezni a gyerekeknek egy csapaton belül. Az egyik fő cél a jó érzés megteremtése, a barátok szerzése.
A sportolói teljesítmény fejlesztése hosszú folyamat, hozzávetőlegesen egy évtized vagy még ennél is több idő alatt lehet csak eljutni a nemzetközi szintre. Ez hosszú idő, s ami rendkívül fontos, ezalatt a rövid távú céloknak (eredménykényszer, bajnoki címek) nem szabad felülírniuk a sportolók hosszú távú fejlesztésének koncepcióját. A cél minden esetben a kettős életpályamodell kialakítása, tehát nem véletlen a jó sportoló jó tanuló díj sem.
A Képzési Fázisok Célkitűzései
A korosztályos edzések és programok lehetőséget nyújtanak a fiataloknak, hogy megismerjék a sportágat, fejlesszék a képességeiket és tapasztalatot szerezzenek a versenysportban. A gyermek sportolók fejlesztése során az alábbi célokat érdemes szem előtt tartani:
- Az alapvető mozgásformák megtanulása játékos formában.
- Az alapvető mozgáskészségek tanulása és a mozgásügyesség kialakítása.
- A képességek fejlesztése ebben az időszakban jól szervezettnek és örömet okozónak kell lennie.
- A periodizációnak nincsen értelme, de a folyamat ellenőrzése alapvető.
- A 9-12 éves kor közötti szakasz az egyik legfontosabb időszaka a sportkészségek fejlesztésének a serdülés megindulását jelző gyorsnövekedési fázis előtt.
- A test kapacitásainak (fiziológiai, állóképességi, erő stb.) optimalizálása és a versenyzés megtanulása.
Kihívások és Hibás Gyakorlatok az Utánpótlás-Nevelésben
Sokan közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! A hiba akkor következik be, ha ebben a permanens, egymásra épülő folyamatban, felelőtlenül és meggondolatlanul belenyúl egy „nevelőedző” saját maga sikere elérése kapcsán! Pontosabban, egyik vagy másik fejlődési periódusban, az eredménykényszer hatására a nevelőedző elfelejti, hogy a sportoló palánta nem az Ő sikereinek eszköze!
A labdarúgásban mindig kell, hogy legyen eredménykényszer, hiszen ez a játék lényegi része, 8, 18 vagy 28 éves korban egyaránt, de utánpótlás korban nem szabad, hogy az eredményre törekvés határozza meg a játékot! Azt szoktam mondani, hogy az eredmény nagyon fontos, és természetesen győztes típusú, sikerorientált játékosokat szeretnénk nevelni, de azt nem szabad hagyni, hogy az eredményre törekvés a képzés rovására menjen! A túl korai teljesítménykényszer elveszi az időt a gyerektől, csökkenti az edzésidőt; nem lehet a sport fő foglalkozás, nem veheti el a sport a gyerekkort. Ha ezek mégis megtörténnek, hamarabb sérülhetnek, veszíthetnek motivációt, éghetnek ki a fiatalkorú sportolók.
Óriási hiba miniatűr felnőttet csinálni a gyerekekből! Véleményem szerint az a helyes, ha minden meccsen győzelemre játszunk, erre neveljük a gyerekeinket, de tudomásul kell venni, hogy gyerekkorban még vannak az eredménynél fontosabb szempontok is. Ilyen például az is, hogy a csapat akkor is „fent”, az ellenfél térfelén kezdje meg a védekezést, ha egyébként ez vereséggel járhat, mert hosszú távon ez lehet a sikerességünk egyik kulcsa.
A Korai Specializáció Kockázatai és a Multisport Megközelítés
Az utánpótlás nevelésben a korai specializálódás sok esetben korai befejezéssel párosul. Előbb jó atléta, majd jó kézilabdázó, kosárlabdázó, vagy birkózó legyen. A több irányú fejlesztés - a multisport megközelítés - előnyei messze felülmúlják a korai specializáció hátrányait. Az alábbi táblázat összefoglalja a két megközelítés főbb jellemzőit és hatásait:
| Jellemző | Korai specializáció | Több irányú fejlesztés (multisport) |
|---|---|---|
| Fejlődés üteme | Gyors fejlődés | Lassabb fejlődés |
| Csúcsteljesítmény | Korai csúcsteljesítmény | 18 év feletti csúcsteljesítmény |
| Eredmények | Változó teljesítmény | Folyamatosan javuló eredmények |
| Pályafutás hossza | Motivációvesztésre és kiégésre hajlamos sportolók, korai befejezés | Hosszabb pályafutás |
| Sérüléshajlam | Megnövekedett sérüléshajlam | Kevesebb sérülés |
Az Iskolarendszer és a Szülők Felelőssége
Nagyon vegyes a kép, de azt általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a gyerekeink szinte a kezdetektől nagyon nagy terhelés alatt vannak, elsősorban az iskolában, ami nem kedvez a sportteljesítménynek. Ez a túlterheltség több területen is jelentkezik. Szinte minden nap kora reggeltől délutánig, órákon keresztül az iskolapadban ülnek, ami nem csak szerintem, de a velünk együtt dolgozó sportpszichológusok szerint sem feltétlenül kedvez a mentális, szellemi és testi fejlődésüknek. Emiatt az edzésre is szinte rohanva érkeznek, majd onnan rohanva távoznak úgy, hogy nap közben is alig jut idejük arra, hogy rendesen táplálkozzanak. Összességében nagyon keveset mozognak edzésen kívül, és olykor talán az iskolai testnevelés órákon sem kapnak megfelelő mennyiségű, illetve minőségű ingert, melyek hatékonyan fejlesztenék a mozgáskoordinációjukat, ügyességüket.
A velünk együtt dolgozó sportpszichológusok is megerősítik azon tapasztalatainkat, miszerint a gyerekeink többsége alapvetően kockázatkerülő és önbizalom-hiányos személyiségű, mely szerintünk részben az iskolarendszerünk hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Mégis igazat kell, hogy adjak sportpszichológus kollégámnak abban, hogy a magyar iskola - tisztelet a kivételnek - megtanítja a gyereket arra, hogy „hogy ne figyeljen”, illetve „hogy élje túl a napját”, ahelyett hogy aktivitásra és kezdeményezőkészségre nevelne.
A szülő felelősségéről még nem beszéltünk, de mélyen benne van Ő is, hogy gyermeke miként élheti meg ezt a számára fontos periódust! Nem a gyerek választ sportágat általában hanem, a szülő. Sajnos elég gyakran nem a sporttevékenység a cél, hanem a szülő önmegvalósulásának egyik eszköze a gyermeke által! Önmagát látja gyermekében, és úgy éli meg, mintha Ő maga lenne a történet főszereplője! A sikert magáénak érzi, a kudarcot viszont keményen számon kéri a gyerektől!
Az Edző Szerepe és a Modern Képzési Elvek
Az utánpótlás nevelésben részt vevő edzők és szakemberek olyan programokat dolgoznak ki, amelyek figyelembe veszik a fiatal sportolók életkorát, képességeit és fejlettségi szintjét. A korosztályos edzéseken a gyerekek és fiatalok megtanulhatják a sportág specifikus képességeit, fejleszthetik az általános fizikai kondíciójukat és tanulhatnak a csapatsportról, a kommunikációról és a sportszerűségről.
Edzőként tanítás mellett neveljük is a gyerekeket. Csapatsportoknál ne csak a csapatra helyezzük a fő hangsúlyt, hanem egyénileg is képezzük a sportolókat, illetve meg kell szerettetni a sportot mindenkivel. A mi feladatunk az, hogy egy olyan vonzó közeget teremtsünk az egyesületeink berkein belül, ahova a gyerekek szívesen jönnek, ahová szívesen tartoznak. Érzésem szerint a focinak igen komoly megtartó ereje van. Azt viszont be kell látni, hogy a mai gyerekekkel már máshogy kell beszélni. Talán többet kell magyarázni nekik, meg kell értetni velük, hogy mit miért kérünk tőlük, és időbe telik elfogadtatni velük, hogy valóban értő tudást akarunk adni számukra, és ezért megéri hallgatni ránk.
Integrált Képzés és Döntéshozatal Fejlesztése
A modern játékfelfogás szerint az számít igazán technikás játékosnak, aki az adott játékhelyzetben rendre helyes és gyors döntéseket hoz, és azokat technikailag meg is tudja valósítani, valamint el tudja viselni a rá nehezedő mentális nyomást. Ehhez persze szükséges a technikai képzettség, de a mai labdarúgásban a technikai képzettség önmagában már nem értelmezhető, hanem csak egyes döntéshelyzet megoldások viszonylatában.
A futball egy nyílt készségű sportág, ahol a sportolónak folyamatosan változó körülmények között kell tudni bizonyítani a felkészültségét. Az edzőnek hetente csak pár óra áll rendelkezésére, alig több, mint tíz éven keresztül, miközben a játék fejlődése miatt a játékosokkal szembeni elvárások egyre nagyobbak, vagyis egyre magasabb szintre kell tudni eljuttatni a gyerekeket. Véleményem szerint ezeknek a fokozott elvárásoknak az edző csak integrált képzés segítségével tud megfelelni, vagyis akkor, ha minél kevesebb az úgynevezett szeparálás, vagyis minden edzésének megvan a maga mentális, technikai, taktikai és erőnléti célja egyaránt.
A pályán ugyanis nagy nyomás alatt kizárólag az a játékos tud megfelelő arányban helyes döntéseket hozni, akinek a helyén van az önbizalma, és nem fél - ésszerű mértékben - kockázatot vállalni. Az edzéseken kell megszerezni a jártasságot a képességek fejlesztésén keresztül, a jó technika elsajátítása érdekében. Az edzéseken kell felépíteni a gyerekek jó döntési készségét, ami később, segíteni fogja Őt, az ellenfele legyőzésében!
NE JÁTSZUNK A GYEREKEKKEL! Vegyük komolyan, de ne felnőttként kezeljük Őket! Minden esetben vegyük figyelembe az életkori sajátosságoknak megfelelő képzést!
Az Utánpótlás-Nevelés Jogi és Szervezeti Keretei
A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításai rögzítik, hogy Magyarország Országgyűlése a test művelését, a sportot a nemzet alapértékének tekinti, és alapvető jogot biztosít a sporthoz minden ember számára. Az amatőr sportolók sportegyesület keretében tagként, illetve sportszerződés alapján, vagy sportvállalkozás, illetve utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány keretében, vagy sportiskola tanulójaként sportolhatnak.
Fontos előírás, hogy 14. életévét be nem töltött sportolóval nem köthető sportszerződés, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A 14. életévét betöltött, de 18. életévét még be nem töltött sportolóval kötött sportszerződés csak a sportoló törvényes képviselőjének előzetes beleegyezésével válik érvényessé. Az amatőr sportoló sporttevékenységéért attól a sportszervezettől, sportiskolától vagy utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítványtól, amellyel tagsági, szerződéses vagy tanulói jogviszonyban áll, valamint más természetes és jogi személytől díjazásban nem részesülhet. A sportszövetségek felelőssége a versenyengedélyek kiadása és a sportolók adatainak nyilvántartása, biztosítva a sportegészségügyi ellenőrzést is, figyelemmel a doppingellenes tevékenység szabályaira is.
Edzői Képzettség és Minőség
Az MKSZ (Magyar Kézilabda Szövetség) és a NEK (Nemzeti Edzőképző Központ) kimutatásai szerint 2012-ben még csak 64 fő, míg 2015-ben már 1200 fő „C” licensszel rendelkező edző tevékenykedett az országban. Ez a létszámnövekedés szinte teljes mértékben az utánpótlás korosztályokat, különösképpen a gyermekbajnokság csapatait érintette. Az MKSZ-NEK, mint képzőintézet 23 fő „A”- licenszes, azaz EHF Mesteredző, illetve 80 fő „B”-licensszel rendelkező szakedző, vagyis összesen 103 edző képzéséért tud felelősséget vállalni, hiszen ők a saját (NEK), vagy általa ellenőrzött oktatási intézményekből kerültek ki. Ez az összes edző 5%-a! Ez a folyamat nehezítheti a felkészült és tudatos utánpótlás-nevelést.
A tehetséggondozás egy fontos része az utánpótlás nevelésnek, amely arra irányul, hogy a kiemelkedő képességű fiatal sportolókat felismerjék és speciális programokkal segítsék őket abban, hogy elérjék a maximumot. A sportösztöndíj programok pedig anyagi támogatást nyújthatnak azoknak a fiatal sportolóknak, akik komolyan elkötelezettek a sportpályafutásuk mellett, de anyagi okokból korlátozottak a lehetőségeik.
Nagyon sokan azt gondolják, különösen a sportban, hogy a siker és a klasszissá válás ugyanaz a dolog, pedig ez egyáltalán nem igaz. A klasszissá válás olyasmi, ami hosszú távra szól, megbízható, és legnagyobb részben az egyén kontrollja alatt áll. Ezzel szemben a siker múlandó és gyakran nem tudjuk befolyásolni. Akik a kitűnő egyéniséget tartják a legfontosabbnak és van elég türelmük, végül sikeresek lesznek.
tags: #utanpotlas #neveles #definicioja
