Az utánpótlás-nevelés helyesírása és jelentősége a magyar sportban
A magyar nyelv gazdag és árnyalt, különösen az összetett szavak képzése terén, ami gyakran vet fel helyesírási kérdéseket. Az "utánpótlás-nevelés" kifejezés és a hozzá hasonló szókapcsolatok helyes írásmódja is ilyen gyakori dilemma forrása lehet. A magyar helyesírás szabályai pontos útmutatást adnak ezekre az esetekre.
Az „utánpótlás” kezdetű szókapcsolatok helyesírása
Az utánpótlás kezdetű szókapcsolatok egybeírandók az utótaggal, az úgynevezett 6 : 3-as szabály (AkK.11 138.) miatt hat szótagnál hosszabb eredmény esetén kötőjelezve. Az Osiris Helyesírás példái jól illusztrálják ezt: utánpótlásbajnok, utánpótlás-bajnokság, utánpótláscsapat, utánpótláskorú, utánpótlás-nevelés, utánpótlás-válogatott, utánpótlásverseny. Fontos megjegyezni, hogy az alárendelő összetételek első tagja a másodikkal olyan kapcsolatban van, amely kisebb vagy nagyobb alakítással mondatrészi viszonyú szókapcsolattal is kifejezhető, tehát az utótaggal az előtagra kérdezhetünk. Így például a szavahihető esetében azt kérdezhetjük: mi hihető? - a szava hihető (az előtag az utótagnak alanya).
Amikor az utótag maga is kötőjellel írandó, mint például a strandvízilabda-bajnokság esetében, akkor az egybeírt összetételei speciális szabályokat válthatnak ki. A komplex szoftvermegoldások (nem komplex szoftver-megoldások vagy komplex szoftver megoldások) vagy online szót (nem on-line) egybeírjuk. Az ún. mozgószabály érvényesül. A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása részletesen tárgyalja ezeket az eseteket. Az alkalmazásiszoftver-fejlesztés kifejezésnél (azaz alkalmazási szoftvernek az ő fejlesztése) a helyesírás csak az egy tagú igekötőt nem tekinti összetételi tagnak, a két tagút már annak tekinti.
Az utánpótlás-nevelés jelentősége és céljai
A magyar sport sikere jelentős részben az utánpótlás-nevelés hatékonyságán, tehetségfeltáró és -megőrző képességén múlik. Az utánpótlás-nevelés egy hosszú sportszakmai és pedagógiai folyamat. Fő feladata a széles tömegbázis kialakítása, amely biztosítja a tehetségek kiválasztásának lehetőségét, az adott sportág népszerűsítését és nemzetközi elismertségét. Az egységes utánpótlás-nevelési rendszer egyik lényegi eleme, hogy a gyerekeknek és a fiataloknak egyenlő esélyt nyújtson, és a tehetséges fiatalokat eljuttatja a versenysportig és az élsportig.
Az utánpótlás-nevelési stratégiák és programok
Tekintsük át az új utánpótlás-nevelési stratégiát!
A Héraklész programok
Az új utánpótlás-nevelési stratégia első elemeként 2001-ben 13 sportággal indult el a Héraklész Bajnokprogram, amely mára már húsz olimpiai sportágat menedzsel. A Bajnokprogram szakmai feladata szerint a felnőtt kor küszöbére olyan versenyzőket kell felnevelnünk, akik elérik a korosztályos nemzetközi színvonalat. Ezt a feladatot az egyéni sportteljesítmény növekedésének szenzitív időszakában, a 14-18 éves kor között lehet leghatékonyabban megvalósítani. A program sikerének legfontosabb összetevője az indulástól biztosított kiszámítható, rendszeres és ellenőrizhető formában felhasznált állami támogatás.
Ne feledkezzünk meg a Héraklész program másik fontos projektjéről, a Héraklész Csillagprogramról sem! A Héraklész Csillagprogramban 2006 januárjától olyan munkaformák jelentek meg, melyek legfeljebb 23 éves korig biztosítják a rendszeres felkészítés, a nemzetközi versenyeztetés, de egyben a sportolói egzisztenciateremtés feltételeit is. A Csillagprogramban regisztrált közel 400 sportoló személyenként átlagosan, megközelítőleg 800.000 forintnyi szolgáltatást vehet igénybe évente.
Héraklész Csillagprogram Támogatási Adatok (éves átlag)
| Program | Életkori határ | Regisztrált sportolók száma | Átlagos éves támogatás/sportoló |
|---|---|---|---|
| Héraklész Csillagprogram | Legfeljebb 23 év | ~400 | ~800.000 Ft |
Sportiskolai és diáksport programok
Most térjünk át az iskolarendszerű utánpótlás-nevelés színterére, a Sportiskolai programra! A program egy speciális utánpótlás-nevelési rendszer, mely az 1-13. évfolyamos tanulók iskolai nevelését és oktatását, továbbá sportnevelését és sportoktatását támogató komplex pedagógiai és sportszakmai rendszert foglalja magába. A köznevelési intézmény a 6-16 éves korig terjedő időszakban a sportoló tanulók tankötelezettségéből fakadó kötelezettségét, és a sportkarrier építésének lehetőségét igyekszik összeegyeztetni és összehangolni. Jelenleg közel tízezer tanuló vesz részt a közoktatási típusú sportiskolai programban, és megközelítőleg ugyanennyi az egyesületi típusúban.
Ne feledkezzünk meg a diáksport utánpótlás-nevelésben betöltött szerepéről sem! A diáksport egyszerre valósít meg közoktatási és egyetemes sportérdekeket, valamint a szabadidő hasznos eltöltését célzó feladatokat. A versenysportban és minőségi sportban eredményes fiataloknak több igényük van mozgásra, gyakorlásra. Fontos, hogy ebben a rendszerben a diákok szórakozást és érvényesülési lehetőséget egyaránt találjanak. Ezeket a pozitív hatásokat ti is megtapasztalhatjátok a diáksport színvonalas működése esetén.
Az utánpótlás-nevelés kihívásai és modern környezet
Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekek más világban nőnek fel, mint például az én korosztályom, és különösen a még idősebbek, és ehhez nekünk, edzőknek, pedagógusoknak alkalmazkodnunk kell. Ma már sokkal több „elszívó hatás” érvényesül, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, gondolva itt a modern kor vívmányaira, a mai kor szerinti életmódra, amely nem mindig kedvez az aktív, sportos életnek, de akár más sportágak elszívó hatására is. A mi feladatunk az, hogy egy olyan vonzó közeget teremtsünk az egyesületeink berkein belül, ahova a gyerekek szívesen jönnek, ahová szívesen tartoznak. Érzésem szerint a focinak igen komoly megtartó ereje van.
A gyerekeink szinte a kezdetektől nagyon nagy terhelés alatt vannak, elsősorban az iskolában, ami nem kedvez a sportteljesítménynek. Ez a túlterheltség több területen is jelentkezik: szinte minden nap kora reggeltől délutánig, órákon keresztül az iskolapadban ülnek, ami nem feltétlenül kedvez a mentális, szellemi és testi fejlődésüknek. Emiatt az edzésre is szinte rohanva érkeznek, majd onnan rohanva távoznak úgy, hogy nap közben is alig jut idejük arra, hogy rendesen táplálkozzanak. Összességében nagyon keveset mozognak edzésen kívül, és olykor talán az iskolai testnevelés órákon sem kapnak megfelelő mennyiségű, illetve minőségű ingert, melyek hatékonyan fejlesztenék a mozgáskoordinációjukat, ügyességüket.
A velünk együtt dolgozó sportpszichológusok is megerősítik azon tapasztalatainkat, miszerint a gyerekeink többsége alapvetően kockázatkerülő és önbizalom-hiányos személyiségű, mely részben az iskolarendszerünk hiányosságaira hívja fel a figyelmet. A magyar iskola - tisztelet a kivételnek - megtanítja a gyereket arra, hogy „hogy ne figyeljen”, illetve „hogy élje túl a napját”, ahelyett hogy aktivitásra és kezdeményezőkészségre nevelne. Ez ugyanakkor számunkra egy kihívás is egyben, hiszen meg kell találnunk a módját annak, hogy a gyerekeinket ráneveljük az optimális mértékű kockázatvállalásra, és kialakítsunk bennük egy egészséges önértékelést, önbizalmat. Dárdai Pál is felhívta a figyelmünket arra, hogy míg Magyarországon az iskolában még mindig szó szerint kérnek számon különféle szabályokat a gyerekektől, és akár egy szótévesztésért is gyengébb osztályzat jár, addig Németországban külön osztályozzák a tanulók kezdeményezőkészségét és aktivitását.
Edzői filozófia és játékosfejlesztés
Célok és elvárások
Az utánpótlás-nevelés szakmai célja - az egészséges életre nevelésen és a labdarúgás üzenetének, eszmeiségének a közvetítésén túl - az, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik felnőttként nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és aktív ellenállás, erőteljes nyomásgyakorlás mellett is gyorsan, határozottan és magabiztosan tudnak jó döntéseket hozni a pályán. A labdarúgás a maga összetettségében végtelenül egyszerű játék, ezt sosem szabad elfelejteni!
Egyre több olyan kolléga dolgozik Magyarországon is az utánpótlásban, akik rendelkeznek ezzel a tudással, illetve akikben megvan az az igényesség, hogy folyamatosan képezzék magukat. Ők egyrészt magas szinten képzettek, iskolázottak, egy, vagy akár több idegen nyelven beszélnek, külföldi szakmai anyagokat olvasnak, rendszeresen járnak nyugat-európai klubokhoz tanulmányutakra, és ezt a megszerzett tudást a mindennapi munkájuk során alkalmazzák is.
Eredménykényszer vs. Képzés
A labdarúgásban mindig kell, hogy legyen eredménykényszer, hiszen ez a játék lényegi része, 8, 18 vagy 28 éves korban egyaránt, de utánpótlás korban nem szabad, hogy az eredményre törekvés határozza meg a játékot! Az eredmény nagyon fontos, és természetesen győztes típusú, sikerorientált játékosokat szeretnénk nevelni, de azt nem szabad hagyni, hogy az eredményre törekvés a képzés rovására menjen! Véleményem szerint az a helyes, ha minden meccsen győzelemre játszunk, erre neveljük a gyerekeinket, de tudomásul kell venni, hogy gyerekkorban még vannak az eredménynél fontosabb szempontok is. Fontos, hogy higgyünk abban, hogy jó úton járunk, és az elveink, illetve a játékfilozófiánk mellett még akkor is tartsunk ki, ha egyébként nem mindig jönnek a „számszaki” eredmények a pályán.
Döntő jelentőségűnek tartom azt, hogy támadásban és védekezésben egyaránt kezdeményező játékra neveljünk. Ha egy felnőtt játékos gyorsan olvassa a játékot és jó százalékban oldja meg technikailag tökéletesen az egyes játékhelyzeteket, akkor képes lesz hatékonyan játszani egy egyszerűbb játékot is, hiszen a felnőtt futball kihívásai olykor ezt is megkívánják. Továbbá, ha van egy olyan utánpótlás játékos egy klubnál, akinek a mentális és testi érettsége meghaladja a korát, akkor őt a fejlődése érdekében még akkor is az idősebb korosztályban célszerű versenyeztetni, ha egyébként tudjuk, hogy ezzel jelentősen meggyengítjük azt a csapatot, amiben egyébként pusztán az életkora alapján szerepelnie kellene. Mindezek tudatában különösen fontos az, hogy ne legyen túlzott nyomás vezetői oldalról az egyes edzőkön, és ne kelljen feláldozniuk a képzést és az egyesület által preferált játékstílust a kizárólagos eredményesség oltárán.
Technika, gyorsaság és integrált képzés
Nagyon érdekes kérdés, hogy ki számít technikás játékosnak. Véleményem szerint a modern játékfelfogás szerint az számít igazán technikás játékosnak, aki az adott játékhelyzetben rendre helyes és gyors döntéseket hoz, és azokat technikailag meg is tudja valósítani, valamint el tudja viselni a rá nehezedő mentális nyomást. Ehhez persze szükséges a technikai képzettség, de a mai labdarúgásban a technikai képzettség önmagában már nem értelmezhető, hanem csak egyes döntéshelyzet megoldások viszonylatában. Ez azért is különösen lényeges, mert a futball egy nyílt készségű sportág, ahol a sportolónak folyamatosan változó körülmények között kell tudni bizonyítani a felkészültségét.
Az edzőnek ugyanis hetente csak pár óra áll rendelkezésére, alig több, mint tíz éven keresztül, miközben a játék fejlődése miatt a játékosokkal szembeni elvárások egyre nagyobbak. Véleményem szerint ezeknek a fokozott elvárásoknak az edző csak integrált képzés segítségével tud megfelelni, vagyis akkor, ha minél kevesebb az úgynevezett szeparálás, vagyis minden edzésének megvan a maga mentális, technikai, taktikai és erőnléti célja egyaránt.
Ami a gyorsaságot illeti, a fociban az a gyors játékos, aki mindig a megfelelő időben van a megfelelő helyen. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos a megfelelő erőnlét, az atlétikus képességek megléte, de legalább ennyire lényeges a futballtudás, a játék olvasásának képessége, a megfelelő döntés, gondolkodás gyorsaság, amely szintén csak erőteljes nyomásgyakorlás, aktív ellenállás mellett fejleszthető.
Nemzetközi példák és fejlődési irányok
Minden ország labdarúgásában találunk követhető és követendő példákat, ezért is nagyon lényeges, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a külföldi trendeket és módszereket, de szerintem nincs olyan, hogy egyetlen követendő példa. Nem szabad abba a hibába esni, hogy elmegyünk az aktuális világbajnokhoz, elkezdjük másolni a példáját, aztán az első kudarc után kihátrálunk és keresünk másik példát, hiszen közben is telik az idő. Nagyon fontos ezen a területen is az önbizalom!
Hozzám stílusában a spanyol foci áll a legközelebb, többször is jártam már Spanyolországban, és lenyűgözött, amit ott láttam. Ők sem csinálnak ördögien bonyolult dolgokat az utánpótlásképzésben, de amit csinálnak, abban hihetetlenül profik, következetesek, és nem hagyják, hogy egy-egy átmeneti eredménytelenség letérítse őket a kitűzött cél felé vezető útról. Spanyolországban sokat merítettem például a gyors és precíz hibajavítás területén alkalmazott módszerekből, hozzáállásból. De legutóbb például Zágrábban jártam kollégáimmal, ahonnan szintén élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza.
tags: #utanpotlas #neveles #helyesiras
