Az utánpótlás-nevelés lényege: szakmai, pedagógiai és pszichológiai szempontok
Az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat. A képzés célja rohanó, mozgásszegény világunkban lehetőséget biztosítani az egészség-nevelés és a profi sport egyensúlyba helyezésével. Fő feladata a széles tömegbázis kialakítása, amely biztosítja a tehetségek kiválasztásának lehetőségét, az adott sportág népszerűsítését és nemzetközi elismertségét.
A tudatos képzés alapelvei
A hazai sportszakma és politika minden erejével azon van, hogy minél jobb szakmai és anyagi feltételeket biztosítson az utánpótláskorú versenyzőknek. A rendszer egészen kiskoruktól igyekszik felépíteni a gyerekeket a minőségi képzés alapjainak lerakásán és a korosztályos elitképzés kialakításán át egészen a nemzetközi szintű versenyeztetésig. Mégis sokszor előfordul, hogy amikor a tizenévesek kinőnek az utánpótláskorból, és helyt kell állniuk a felnőttek között, akkor gyakran mintha hirtelen elvágtak volna valamit.
Nagyon sokan állítják, hogy még mindig kiaknázatlan a hazai utánpótlás-nevelésben a sportpszichológiában felhalmozott tudásanyag. A sportolással való felhagyás oka sok esetben a korai eredménykényszer. A sportolás korai stádiumában semmiképpen nem mindenáron győzni kell megtanítani a gyerekeket, hanem sokkal inkább arra, hogy szimplán szeressék azt, amit csinálnak.
A szakmai és pedagógiai munka jelentősége
A hiba akkor következik be, ha ebben a permanens, egymásra épülő folyamatban, felelőtlenül és meggondolatlanul belenyúl egy „nevelőedző” saját maga sikere elérése kapcsán. Óriási hiba miniatűr felnőttet csinálni a gyerekekből. Az utánpótlás-nevelés nem az érmek, oklevelek és a helyezések hajszolásáról szól. Meg kell szerettetni a játékot mindenkivel, barátokat és társakat kell szerezni a gyerekeknek egy csapaton belül.
| Megközelítés | Főbb jellemzők |
|---|---|
| Korai specializáció | Gyors fejlődés, korai csúcsteljesítmény, sérüléshajlam |
| Multisport megközelítés | Lassabb fejlődés, hosszabb pályafutás, kevesebb sérülés |
A szülők és edzők szerepe
A szülők jót akarnak, lelkesek, önfeláldozóak, de néha úgy érzik, a szakmai ügyekben is kompetensek. Ez pedig könnyen feszültséget teremt a szülő-gyerek-edző kapcsolatrendszeren belül. Sajnos elég gyakran nem a sporttevékenység a cél, hanem a szülő önmegvalósulásának egyik eszköze a gyermeke által. A sikert magáénak érzi, a kudarcot viszont keményen számon kéri a gyerektől.
Az edzőknek példaképnek kell tekinteniük magukat tanítványaik számára. A tapasztalt utánpótlás edzők jól kidolgozott és átgondolt edzői filozófiájukban különböznek a kevésbé tapasztaltaktól, ami alapján meghozzák döntéseiket és végzik gyakorlati munkájukat. A pedagógiai környezetet a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell kialakítani, amit sportoló-központú szemléletként említünk.
Fejlődési szakaszok és hosszú távú tervezés
A 9-12 éves kor közötti szakasz az egyik legfontosabb időszaka a sportkészségek fejlesztésének a serdülés megindulását jelző gyorsnövekedési fázis előtt. Az edzőnek meg kell határoznia a sportág fő koncepcióját és alapelveit, és arra kell helyeznie a hangsúlyt, ami az egyes fejlődési szakaszokban fontos. A közép- és hosszú távú edzésprogramot spirálisan kell kidolgozni, ahol a tananyag rendszeresen, magasabb szinten ismétlődik. A sportolói teljesítmény fejlesztése hosszú folyamat, hozzávetőlegesen egy évtized vagy még ennél is több idő alatt lehet csak eljutni a nemzetközi szintre.
tags: #utanpotlas #neveles #lenyege
