Sebők Vilmos: Egy Magyar Labdarúgó Karrierje a Hazai és Nemzetközi Színpadon

Sebők Vilmos, az 1973. június 13-án született budapesti labdarúgó, a magyar futball egyik meghatározó alakja volt, aki nemcsak hazai klubokban, hanem külföldön is megfordult, és összesen 52 alkalommal öltötte magára a nemzeti válogatott mezét. Pályafutása során számos sikert ért el, de szembe kellett néznie nehézségekkel és vitás helyzetekkel is, amelyekről a korabeli sajtó is beszámolt.

A Pályafutás Kezdetei és Az Utánpótlásévek

Sebők Vilmos édesapja is focizott, egy mérkőzésen az élvonalban szerepelt az Újpesti Dózsa színeiben. A Nyilasi Tibor játékáért rajongó ifjú Sebők a Ferencvárosban kezdte játékos-pályafutását, majd négy évet az utánpótlás-neveléséről is ismert I. István Szakközépiskola csapatában töltött. Ebben az időszakban a labdarúgás volt a legfontosabb az életében, és már ekkor megmutatkozott tehetsége. Tizennégy éves korban még nem lehetett látni, kiből lesz igazán jó futballista, de a sok tehetség közül Sebők Vilmos kitartásának köszönhetően kiemelkedett.

A középiskolás évei alatt az iskola és a Ferencváros között szoros volt a kapcsolat, főleg Patonyi László, a „főnök” nevű edzőnek köszönhetően. Mivel úgy tűnt, több játéklehetőségre számíthat az István csapatában, átjött oda. A nemzetközi tornák is hozzájárultak fejlődéséhez; 1988 nyarán mindkét csapat elindult az USA kupán Minneapolisban, és pár napot New Yorkban is eltöltöttek. Játszott Franciaországban, Németországban, Angliában Norwichban. Volt olyan nemzetközi torna, ahol az olasz Intert is megverték. A legnagyobb sikert utolsó évesként, 1991 nyarán érték el, amikor Ausztráliában, Sydneyben megnyerték a Kanga kupát. Akkor vált söprögetővé: addig Földeák Péter, „Pepe” volt a söprögető, de ő előre akart menni a csatársorba, és a főnök mondta, hogy próbálja ki magát hátul. Kiderült, hogy ez fekszik neki, addigra amúgy is nagyon megnőtt, a hosszú lábaival sokat szerelt, jól helyezkedett, sokszor sikerült lesre állítani az ellenfelet.

Hazai Karrier és Sikerek

1992 tavaszán, a Tatabánya színeiben mutatkozott be az első osztályban. 1993-tól egy esztendőn keresztül a REAC-ban futballozott, majd a szomszédos sárga-kékektől hívta el az Újpest. Külföldre szerződése előtti hazai pályafutása legjobb éveit a Megyeri úton töltötte, a lila-fehérekkel bajnoki címet nyert 1998-ban. Az Újpesttel 1996-97-ben ezüstérmes, az 1997-98-as Nemzeti Bajnokságban pedig bajnok lett. Még Tatabányán történt, hogy az ESMTK ellen egy gyönyörű gólt szerzett, hátulról indulva vitte át a labdát a pályán. Ezen a meccsen figyelt fel rá Garami József, az akkori Újpest edzője. 1995 nyarán, a szezon elején Kassán játszottak nemzetközi kupameccset, ahol az egyik légiósuk megsérült, és Garami Józsi bácsi őt küldte be. Győztek, és onnantól kezdve mindig a csapat tagja volt, először beállósként, később középhátvédként.

Későbbi hazai pályafutása során 2004 elejétől Zalaegerszegen játszott, ahol előfordult, hogy egy idényben tíz gólt lőtt, ami védőként nagy szó, még akkor is, ha ezek többsége tizenegyesből született. A 2006-2007-es magyar labdarúgó-bajnokságban, a Borsodi Ligában bronzérmes lett a ZTE-vel. A ZTE-től fegyelmi gondok miatt kellett távoznia. A klub hivatalos közleménye szerint a gyenge teljesítménye miatt került ki a csapatból, az eset közvetlenül a Mainz ellen elszenvedett, 7-1-es vereség után történt, 2007 márciusában.

2007 decemberétől 2008 novemberéig a Diósgyőri VTK játékosa volt, ahol csapatkapitánnyá is megválasztották. Miskolcról családi problémák miatt távozott. A magyar élvonalban 193 mérkőzésen 27 gólt szerzett.

A Válogatott: Olimpia és A-csapat

Már azelőtt bekerült előbb az olimpiai válogatottba, majd az A-válogatottba is. 1996-ban bekerült az atlantai olimpián az olimpiai csapatba, ami nagy szó volt az akkor jelentősen meggyengült magyar labdarúgás sötét egén. Így részese volt a Nigériától elszenvedett 1-0-s és a Brazília elleni 3-1-es vereségeknek. A Japán elleni, 3-2-es vereséggel végződő mérkőzést a kispadról nézte végig. Nem hitte, hogy szégyenkezniük kellett volna. Kikaptak Brazíliától, ahol Dida, Roberto Carlos, Aldair, Juninho, Zé Elias, elöl pedig Ronaldo és Bebeto játszott, világklasszisok, későbbi világbajnokok, és nagy szó volt, hogy egy óra játék után 1-1-re álltak ellenük.

1996-ban alapemberré vált a nagyválogatottban, egészen 2002-ig. 1996. április 10-én Eszéken, a horvátok ellen debütált, beállóst játszott Telek András mellett. Sebők Vilmos az 1997-es „jugoszláv csapás” után újraformálódó, Bicskei Bertalan-féle magyar futballválogatott egyik alapembere volt. Kilencszer volt eredményes a nemzeti csapatban, kiemelkedik az 1999. március 27-én szerzett mesterhármasa Liechtenstein ellen az Üllői úton - ez volt az első eset a nemzeti tizenegy történetében, hogy tétmérkőzésen egy középső védő három gólt is szerzett.

2006. május 4-én Új-Zéland ellen, a Szusza Ferenc Stadionban szerepelt utoljára, 52. alkalommal a nemzeti tizenegyben. Később Bozsik Péter szavazott bizalmat neki, de már látszott rajta, hogy nem az a régi tűz ég benne, mint annak idején. Bizonyítja, hogy amíg régebben bátran rugdosta és értékesítette a 11-eseket, addig az Új-Zéland elleni meccsen kiharcolt büntetőt nem tudta értékesíteni és el is rontotta túlzott kapkodásával. A csapat máltai 2-1-es veresége után kikerült a csapatból és a fiatalítás jegyében Várhidi Péter nem is küldött neki behívót a csapatba.

Légiós Évek: Anglia és Németország

1999-ben Újpestről vágott bele a légióéletbe, melynek során négy klubot járt meg. Angliában kilenc hónapon át a Bristol City tagja volt. A Bristol másodosztályú csapat volt, és egy nagyon speciális bajnokságban játszott, amely erőszakos, rengeteg az ütközés és kevés a futball. Őt inkább játszós védőnek tartották, aki nem rugdosta el a labdát, hanem próbált összjátékot kezdeményezni, ha volt lehetőség, előretörni. Angliában egyszer megindult, de az edzője üvöltött: "soha többé, én bekk vagyok, ne menjek sehova. Rúgjam csak előre a labdát." Rövid mannheimi kitérőjét követően 2000 őszétől az Energie Cottbusban játszott, amely újoncként jutott fel a Bundesligába. A város, az egykori NDK területén, az egész környék megőrült, hogy a csapat a legmagasabb osztályba jutott. Minden meccs érdekes volt, ráadásul rögtön a bajnokság elején.

2000. október 14-én éppen az ő góljával verte meg otthon 1-0-ra a nagy esélyes, címvédő, hamarosan pedig BL-győztessé váló Bayern Münchent. Az első perctől a Bayern támadott, de erre készült a csapat, és egy gyors ellentámadásnál Sebők is elindult. Végigvitték az akciót, majd a kapu előtt pattogott a labda, és épp elé passzolták, Oliver Kahn, a világ egyik legjobb kapusa már nem tudott menteni, közelről bepasszolta a sarokba. Felrobbant a stadion. A középhátvéd ebben a szezonban 24, a következőben 16 bajnokin lépett pályára, a harmadik folyamán viszont csak a legelső három körben.

Kihívások és Professzionalizmus Németországban

A gyenge rajt miatt ugyanis már 2002 augusztusában úgy döntött a kelet-németországi kiscsapat vezetősége, hogy három játékosától is szeretne megválni. Az egyik „bűnbak” a magyar válogatott Sebők lett. „Az átigazolási időszak végéig mindenképpen új klubot akarunk találni neki. Ha nem megy, akkor felbontjuk a szerződését” - mondta a gárda menedzsere. A Cottbus három forduló alatt mindössze egy pontot gyűjtött, és egy szerzett gól (ezt éppen Sebők fejelte) mellett tízet kapott. „Bevallom, eléggé meglepett a hír - mondta a 29 éves futballista. - Furcsának tartom, hogy a rossz szereplésért éppen engem okolnak a vezetők, de akár még valami jó is kisülhet a dologból. Több csapat is érdeklődik irántam, bízom benne, hogy a vészesen közeledő határidő miatt sikerül hamarosan új klubot találnom.” Ez nem jött össze, és bár szó volt róla, októberben az őt váró Videotonhoz sem költözött haza. Így maradt odakint a lelátón, és várt.

Január 22-én aztán egynapos próbaedzésen vett részt az Eintracht Frankfurtnál. Az ottani tréner elmondta, hogy egyelőre szó sem volt szerződtetésről, hiszen több jelöltet is ki akartak próbálni. A helyi Frankfurter Rundschau emlékeztetett ugyan a bajoroknak lőtt nevezetes góljára, de arra is, hogy a szurkolók sohasem kedvelték a „technikát előtérbe helyező, gyakran könnyelműséggel párosuló játékát”, gyakran tapsoltak, amikor lecserélték, és nemegyszer fütyültek, amikor csereként a pályára küldték. Ugyancsak szó esett arról, hogy bár Sebők a megelőző hónapokban Duisburgban, továbbá izraeli és kínai kluboknál is járt próbán, szerződést sehol sem kötöttek vele. Az Eintracht honlapján ugyanakkor pozitívan írtak a magyar játékosról: „A sportolói alkalmasságát az edzésen már bizonyította, s a fitneszteszten is megfelelt.” Másnap azonban már az jelent meg a Frankfurter Neue Zeitungban, hogy nem fog szerepet kapni.

Sebők Vilmos ekkor kifejtette: "Meghívtak, érdeklődtek utánam, én pedig odamentem, és azt csináltam, amire kértek. Részt kellett vennem egy olyan fizikai felmérésen, mintha legalábbis űrhajósnak készülnék. Másfél órán keresztül vizsgálgattak, futószalagon kellett futnom hol sprintben, hol lassabb tempóban, miközben a műszerek mutattak mindent a szervezetemről. Szerénytelenség nélkül mondhatom, remek eredményt értem el. Ez volt délelőtt, aztán délután laza tréning várt rám együtt a csapattal, majd jött a beszélgetés az edzővel, Reimann úrral, aki azt mondta, szüksége van rám. Bólogattam, ám a klub vezetői olyan ajánlatot tettek, ami nem nyerte el a tetszésemet. Elmondtam az igényeimet, és Frankfurtban gondolkodási időt kértek. De mondok valamit, amin bizonyára meglepődik: nem is biztos, hogy én az Eintrachtban szeretnék futballozni ezen a tavaszon."

A pénz kérdése fontos szerepet játszott ebben az időszakban. "Lehet, hogy ülök még egy fél évig a lelátón. Ez van. Huszonkilenc éves vagyok, és nekem már meg kell gondolnom minden lépésemet. Az a helyzet, hogy Cottbusban egészen jó fizetésem van, amit akkor is utalnia kell a klubnak, ha tökmagot majszolok a tribünön, vagy éppen kereplővel szurkolok a fiúknak. Nekem szükségem van erre a pénzre, meg aztán a Cottbus még igencsak sokkal tartozik nekem. Már feljelentettem a klubot, úgyhogy pereskedni fogunk. Nem hagyom magam, ami jár, az jár." Kiderült, hogy nem fizették ki, és ezért pereskednie kellett. "Cottbusban azt hitték, hogy a kezembe nyomnak egy bizonyos összeget, aztán én megköszönöm, és odébbállok. Tévedtek. A legrosszabb történt velük, amit csak elképzelhettek. Ott maradtam, és játék nélkül vettem fel a fizetésemet." A játék nélkül eltöltött hónapok során többször is azzal érvelt, hogy inkább nem lép pályára máshol, de nem mond le az irigylésre méltó fizetéséről Cottbusban. Visszatekintve is biztos volt benne, hogy helyesen döntött. "Igaz, hogy legutóbb tavaly szeptemberben szerepeltem bajnokin a Rostock ellen, de legalább a pénzemnél leszek." Hozzátette, hogy legrosszabb esetben csupán fél évet vesztegetett el az életéből, és nem volt egyetlen olyan lehetőség sem, amellyel a pénzénél maradt volna, hiába hívták Belgiumba, Franciaországba és a Frankfurthoz, a fizetése meg sem közelítette volna, amit Cottbusban kapott.

Izrael és a Pályafutás Utolsó Szakaszai

2003 júniusa és decembere között egy izraeli kiscsapat, a második ligás Maccabi Ahi Nazareth légiósa volt. Sebők örült, hogy oda szerződött, hiszen végre játszhatott, újra jól kereshetett, és ha a szövetségi kapitány is úgy gondolja, visszakerülhetett a válogatottba. Még az sem zavarta, hogy a színük zöld-fehér. A klubnál újoncként is az volt a cél, hogy UEFA-kupa-szereplésre jogosító helyezést érjen el a bajnokságban, és ő lett a Nazareth legjobban fizetett futballistája.

2009 elejétől kiscsapatokban (Ladánybene, SC ESV Parndorf Ausztriában, Lindab Törökbálint) futballozott. Az angol második és harmadik osztályban, valamint a német Bundesliga 2-ben is 11-11 mérkőzést játszott. A Bundesliga 1-ben 44 találkozón 3 gól került a neve mellé.

Eredmények és Klubok

Az alábbi táblázat Sebők Vilmos pályafutásának fontosabb állomásait és eredményeit foglalja össze:

A Pályafutás Után

Ma a sportklub televíziós sportcsatorna állandó szakértője, munkatársa. Az atlantai olimpiát is megjáró, 1999-ben a lilákkal bajnoki címet ünneplő Sebők Vilmos - aki fél évvel később már itthon, Zalaegerszegen szerepelt, később pedig még Diósgyőrben lehetett NB I-es játékos - tényleg újra felhúzhatta a címeres mezt: egyetlenegyszer, négyesztendőnyi szünetet követően, 2006 májusában, az Új-Zéland elleni felkészülési meccsen.

tags: #v #vilmos #magyar #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• Az iskola sportélete és futballeredményei
• a város átalakulása az NDK-tól napjainkig
• Toszkána időjárása
• részletes áttekintés a német futballklubokról
• Cégadatok Felfedezése