A magyar labdarúgás dicsőséges pillanatai a Bajnokcsapatok Európa Kupájában és a Bajnokok Ligájában

Miközben az UEFA átszervezéssel próbál új lendületet vinni a csoportkörökben megfáradt BL-be, mi a nagy előd BEK-et sírjuk vissza, amely kizárólag az egyenes kieséses rendszer drámájából állt. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában éveken át meghatározó szerepet játszottak a magyarok. Magyar klubok is eljutottak az elődöntőkig, magyar futballisták lőttek hatalmas gólokat a döntőkben.

A legrangosabb európai kupasorozat Gabriel Hanot, a L'Equipe szerkesztője javaslatára jött létre. A francia újságíró korábbi európai regionális sorozatok (KK, Latin-kupa), egy jóval korábbi európai kezdemény (Bajnokok Kupája, 1930) és az 1948-ban megrendezett nagy sikerű dél-amerikai torna, a Bajnokok bajnoksága nyomán javasolta egy kontinentális, oda-vissza rendszerű sorozat létrehozását, zömmel országos bajnokok részvételével. Az első kiírásra (1955-56) 16 csapat nevezett. A kupasorozat 1992-ig futott eredeti nevén (külföldön egyszerűen csak Európa-kupának is nevezték), ekkor váltotta fel modernizált formája, a Bajnokok Ligája.

Magyar klubok a BEK elődöntőjében

Már a BEK 1955-ös rajtjánál sem volt egy súlycsoportban - legalábbis a létszám alapján - a kelet-európai klubfutball a nyugat-európaival, a 16 csapatos mezőnybe a francia L’Equipe válogatása alapján mindössze négy helyet kapott a szocialista blokk. A magyar labdarúgást már az első sorozatban is képviselte csapat, az 1954. évi bajnok Bp. Vörös Lobogó (ez volt az MTK akkori elnevezése). Közülük a sorsolás nélkül összerakott első kört a Partizan mellett a Vörös Lobogó, vagyis az MTK is túlélte, 6:3-ra és 4:1-re legyőzve az Anderlechtet, úgy, hogy az első meccsen Palotás Péter háromszor is betalált a Népstadionban. A későbbi döntős Reimsszel egy hat- és egy nyolcgólos meccset vívott a magyar együttes. Mindkétszer 4:1-re vezettek már a franciák, a budapesti visszavágóból innen sikerült 4:4-et kihozni, Palotás főszereplésével.

Az első kiírás sikerén felbuzdulva egyre több klub jelentkezett a megméretésre. A Vasas első magyar csapatként az 1957-58-as idényben az elődöntőig menetelt: a CDNA Szófia, a Young Boys és az Ajax elintézésével kerülhetett szembe az állandó győztesnek számító Reallal. A kor támadószelleméhez méltóan ontotta a gólokat az angyalföldi csapat, a bolgárok ellen Csordás Lajos háromszor is betalált itthon (6:1), a svájciak ellen mindhárom magyar gólt ő jegyezte, a Népstadionban előbb 70 ezer néző előtt a hollandok kiütéséhez is hozzájárult (4:0), majd 100 ezer néző előtt a spanyoloknak is betalált (2:0). Az összesített góllövőlistán két góllal maradt csak el Alfredo Di Stéfanótól.

Második magyar együttesként a Győri ETO - amelyre még a Vasas nevet is rátalpalták akkor - jutott elődöntőbe, 1965-ben. Ez sem volt gólszegény sorozat, a Chemie Leipzigot 6:2-es, a Lokomotiv Szófiát 8:7-es összesítéssel sikerült felülmúlni. Az amszterdami Door Wilskracht Sterk (DWS) elleni győri visszavágón Povázsai László 87. percben elért gólja jelentette a továbbjutást, a legjobb négy között Eusébio és a Benfica viszont már nem adott esélyt.

A hetvenes évek magyar szuperalakulata, a bajnoki címet egy évtizedre kibérlő Újpest 1974-ben jutott a legmagasabbra, ekkor egyetlen - bár elég nagy - lépésre volt a döntőtől. A Bene Ferenc, Zámbó Sándor, Fazekas László, Fekete László fémjelezte álomcsatársorral az élen előbb az ír Waterford United, majd a Benfica és a nagyszombati Spartak Trnava skalpját gyűjtötte be. A Népstadionban 80 ezer néző előtt Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Paul Breitner, Gerd Müller és Uli Hoeness is pályára lépett a vendégeknél, a szintén legendás Udo Lattek együttesében. A budapesti első felvonásból jó meccs lett, Fazekas a hajrában mentett döntetlenre, de a vendégek így is elégedetten utaztak haza, és ebből nem csináltak titkot. A visszavágót pedig magabiztosan hozták, 3-0-ra.

Nem is kell annyira sokat visszamennünk az időben, hogy olyan magyarokat találjunk, akik sikernek örvendhettek a Bajnokok Ligájában. A Bajnokok Ligája főtábláján való szereplést 25 év után ismét kiharcoló férfi labdarúgócsapatunkra igazi futballünnep várt. A csoportkör sorsolása során a Ferencváros a Juventusszal, a Barcelonával és a Dinamo Kijevvel került egy csoportba. A főtáblás szereplés ténye mellett már önmagában az óriási dolog, hogy a Fradi tétmeccsen lép pályára az ötszörös BEK/BL-győztes katalán óriással, vagy a legrangosabb európai klubtrófeát eddig kétszer elhódító olasz rekordbajnokkal szemben, nem beszélve arról a Dinamo Kijevről, amely a BEK-ben kétszer, a BL-ben egyszer jutott a legjobb négy közé - ez utóbbi menetelésnek 1999-ben vezetőedzőnk, Sergei Rebrov is részese volt játékosként.

Magyar főszereplők a BEK/BL döntőkben

Az európai bajnokcsapatok sorozatának 1956 óta íródó történelmében az első magyar döntős érdekeltségig 1959-ig kell visszamennünk. Természetesen Puskás Ferencről és az első három kiírást megnyerő csapatáról, a Real Madridról van szó, ám az említett döntő nem Puskás pályán nyújtott teljesítményéről maradt emlékezetes - épp ellenkezőleg, arról, hogy edzője nem tette be a csapatba, amiért aztán repülnie is kellett. Noha az első madridi idényét töltő Puskás az Atlético Madrid elleni elődöntős párharc három meccsén két gólt is szerzett, köztük az utolsón a mindent eldöntő találatot, az akkori vezetőedző, az argentin Luis Carniglia a döntőn Enrique Mateost tette be a csapatba a helyére. A Real 2-0-ra megnyerte a finálét, sőt, Mateos gólt is szerzett, a meccs után a klub elnöke, Santiago Bernabéu ezért a húzásért mégis azonnali hatállyal menesztette a trénert. Puskás Ferenc így is a mai napig az egyetlen labdarúgó, aki - a következő években - a legrangosabb európai kupasorozat két döntőjében is legalább három gólig jutott. Ki tudja, talán ez a szám három lenne, ha 1959. június 3-án ő is ott van a pályán Stuttgartban a francia Stade de Reims ellen.

Puskás Ferenc mesternégyese a döntőben

Az 1960-as döntő hozta a legnagyobb magyar sikert, az egyéni teljesítményeket is nézve. Minden idők egyik legnagyobb döntőjét láthatta a Hampden Parkba kilátogató 135.000 néző 1960. május 18-án. A Real Madrid Puskás Ferenc négy- és Alfredo di Stéfano három góljával 7-3-ra győzött a nyugatnémet Eintracht Frankfurt ellen. Kreiss találatával ugyan a német csapat szerzett vezetést, de di Stéfano a 30. percre megfordította az állást. Ezután jött “Pancho”, aki először az első félidő végén talált be, majd szünet után további három gólt szerzett (egyet fejjel), klasszikus mesternégyesig jutva. Puskás ezzel máig megdöntetlen rekordot állított fel, ráadásul hét mérkőzésen szerzett tizenkét góljával a BEK 1959-60-as kiírásának gólkirálya is lett. Bár Di Stéfano háromszor is megzörgette az Eintracht Frankfurt hálóját, mégsem ő lett a glasgow-i finálé legeredményesebb játékosa, hiszen Puskás Ferenc négyet vágott a Realban. Mint a születésnapjára írt összeállításunkban erről a meccsről írtuk, tíz gólt azóta sem láttak a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében, ahogyan mesternégyest sem, ráadásul két gyönyörű, felső sarkos találattal. Közel 128 ezer néző lehetett jelent, ami szintén rekord. Puskás pedig fölényesen elvitte a gólkirályi címet is, de a listán a harmadik és az ötödik helyre is feliratkozott magyar futballista: a barcelonai Kubala László és Kocsis Ferenc.

Három magyar játékos és két magyar gól a fináléban

Bernbe, az 1954-es német-magyar vb-döntő városába 1961-ben a Barcelona játékosaként BEK-döntőre térhetett vissza Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, akik többek között Kubala László és Luis Suárez, az egyetlen spanyol aranylabdás társaként rohamozhatták a Benfica kapuját. A BL elődjének számító Bajnokcsapatok Európa Kupája első öt kiírását a Real Madrid nyerte meg, az 1961-es döntő volt az első, amelyet nemhogy nem nyert meg, de amelynek még résztvevője sem volt. Magyar főszereplői azért így is akadtak a berni Wankdorf Stadionban (itt játszották az 1954-es vb-döntőt, melyen az Aranycsapat 3-2-re kikapott a nyugatnémetektől) megrendezett finálénak: a minden idők egyik legzseniálisabb edzője, Guttmann Béla által irányított Benfica játszott a három magyarral (Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és a spanyol-magyar kettős állampolgár Kubala László) felálló Barcelonával. A fináléban aztán a Barcelona szerezte meg a vezetést Kocsis nagyszerű fejesével, ám félidőben már a Benfica vezetett 2-1-re. Sőt, az 55. percben már kétgólos volt a portugálok előnye, Czibor hatalmas - jobblábas létére - ballábas távoli bombája a 75. percben csak a szépítésre volt elég. A meccs nyitó és záró találata Kocsisé, illetve Cziboré lett, közben azonban háromszor a portugálok ünnepeltek, akik Guttmann Bélával feljutottak a csúcsra. Ezzel együtt Czibor a BEK- és BL-döntők történetének egyik legnagyobb gólját ragasztotta ballal a jobb felsőbe. A Benfica 3-2-re győzött, és először ülhetett fel Európa trónjára. Kocsis és Czibor pedig bosszankodhatott, hiszen hét év alatt a második nagy döntőjüket veszítették el a berni stadionban 3-2-re.

Puskás Ferenc mesterhármasa a döntőben, a vesztes oldalon

Jóval kevesebben tudják, hogy Puskás az 1962-es BEK-döntőben is összehozott egy mesterhármast a Real Madridban, de valahogy úgy járt, mint Kylian Mbappé a 2022-es vb-döntőben. Az 1962-es BEK-döntő minden idők egyik legemlékezetesebb fináléja lett: az ekkor 35 éves Puskás Ferenc egy szóló után a Real Madridot juttatta előnyhöz, kicsit később 25 méterről lőtt szintén a bal alsó sarokba. A Benfica néhány perc alatt kiegyenlített, de a magyar csillag még szünet előtt a harmadik gólját is meglőtte, 15 méterről helyezett ezúttal a jobb alsóba (ezzel a sorozatban hét góllal - holtversenyben - ebben az idényben is gólkirály lett). A továbbra is Guttmann Béla vezette címvédő Benfica előbb 0:2-ről talpra állt, majd 3:3-nál Eusébio két találatával győzött. Bombagólokban ezúttal sem volt hiány. Puskás Ferenc teljes BEK-sikertörténetéhez még hozzátartozik, hogy utolsó madridi évében (egyben pályafutása utolsó idényében), 1966-ban szintén a végső győztes Real Madrid játékosa volt. A sorozatban csak az első fordulóban lépett pályára, akkor viszont - majdnem 39 évesen - emlékezetes teljesítménnyel rukkolt elő: a Feyenoord elleni párharc mindkét meccsén betalált, a 2-1-re elveszített rotterdami odavágón a csapat egyetlen gólját szerezte, míg az 5-0-ra megnyert visszavágón a sikerből nem kevesebb, mint négy góllal vette ki a részét.

Kű Lajos: az utolsó mohikán BEK-döntőben debütál

Kű Lajosnak 1978-ban a döntő is megadatott a Wembleyben: a Club Brugge középpályásaként 58 percet tölthetett a pályán a Liverpool ellen, többek között Georges Leekens, későbbi magyar szövetségi kapitány társaságában. Hat perccel azután, hogy Kűt sérülés miatt lecserélte Ernst Happel, Kenny Dalglish, a fenomenális skót zseniális mozdulattal szerezte meg a címvédő vörösök győztes gólját. „Belga csapat addig a közelébe sem került ilyen eredménynek, egy isteni csoda volt, amit átéltünk - mesélte később Kű Lajos. - Azt a mérkőzést azóta is a belga foci legnagyobb sikerének tartják. A Magyar Televízió megvásárolta a közvetítési jogot, ezért látott az egész ország, de Vitray Tamás egyszer sem mondta ki a nevemet, csak a mezszámomat, mert egy évvel azelőtt disszidáltam. Én lettem a 10-es játékos.” Ez lett az első és egyetlen nemzetközi meccse a Club Brugge színeiben: az MLSZ kezdeményezte nemzetközi eltiltása a döntő előtt járt le, a következő kiírás első körében pedig nem játszott, és a csapata búcsúzott. Az 1-0-s liverpooli győzelemmel végződő meccsen a mindent eldöntő gólt Kenny Dalglish szerezte a 65. percben, elegánsan emelte át a Brugge dán kapusát, Jensent. Az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki 4., nyolcszoros magyar válogatott Kű Lajos 1980-ig játszott Brugge-ben, majd egy rövid amerikai kitérő után Ausztriában, egy magyar határhoz közeli kiscsapatban fejezte be pályafutását.

Bár öt évvel később a Leverkusen-Real Madrid fináléban a németeknél Zoltan Sebescen volt a jobbhátvéd, az ő magyarságára csak a családfájából lehetett következtetni.

Magyar edzők a BEK/BL élén

Guttmann Béla magyar edzőként máig egyedülálló sikert ért el a Benficával, 1961-ben és 1962-ben ő irányította a BEK-győztes portugál együttest. A Barcelona elleni első döntőjében nem csak Guttmann képviselte hazánkat, a katalánoknál pályára lépett Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Kubala László is, előbbi kettő egy-egy góllal nehezítette meg a Benfica dolgát. Az Eusébió nevével fémjelzett csapat 1965-ben elveszítette ugyan a finálét az Interrel szemben, a luzitánok edzője azonban egy temesvári születésű, magyar nemzetiségű tréner, Schwartz Elek volt. Akárcsak egy évvel korábban, Guttmann Béla ezúttal is BEK-győzelemig vezette a portugál Benficát, mégpedig egy olyan ifjú csillaggal, akit két nap alatt happolt el a nagy rivális Sportingtól. A mozambiki fiatalembert Eusébiónak hívták, a magyar edzőlegenda egy fodrásznál hallott róla, a mellette a haját igazíttató akkori Sao Paulo-edzőtől. Nem kellett több Guttmannak, repülővel Mozambikba ment, mindent megbeszélt az érintettekkel, és két nap múlva már az ő játékosa volt a későbbi aranylabdás csatárzseni. A címvédés után a magyar tréner külön prémiumot követelt a klub elnökétől, aki ezt megtagadta, mondván, ez nem szerepel a szerződésében. Guttmann Béla dühbe gurult, és mielőtt rácsapta az ajtót főnökére, megátkozta a klubot azzal, hogy az soha többé (egyes források szerint száz évig) nem nyer semmilyen európai kupát. Nos, a Benfica azóta nyolc kontinentális kupadöntőben szerepelt (ötször a BEK-ben, háromszor az UEFA Kupában/Európa Ligában), és mindet elveszítette.

Hasonlóképpen, Puskás Ferenc fantasztikus játékos-pályafutása után edzőként is letette névjegyét, ennek legfényesebb eredménye volt az 1971-es BEK-döntő, melyen csapatát a korszakos Ajax csak nehezen, egy korai találat után egy, az utolsó percekben született öngóllal tudta legyőzni. Ez a mai napig a görög klubfutball legnagyobb sikere. Az athéni klub egykori munkatársa úgy emlékezett Puskásra, mint az edzőre, akinek a “Pana-szív” létrejötte köszönhető. A Puskás Intézet oldalán olvasható visszaemlékezésből kiderül, hogy a magyar legenda eggyé varázsolta a csapatot a szurkolókkal, az edzésekre, mi több, a játékosokat fogadó szállodákba is beengedte őket.

A 70-es évek elején az Ajax triplázásából Kovács István kétszer vette ki a részét, az Intert és a Juventust az ő kiváló szakmai munkájának köszönhetően győzték le a hollandok. A temesvári születésű Kovács Istvánt 1971-ben nevezték ki a regnáló BEK-győztes Ajax vezetőedzőjének, azután, hogy Romániában sorozatban három bajnoki címet szerzett a Steauával. A csapattal követte és továbbfejlesztette elődje, Rinus Michels “totális futball” néven elhíresült filozófiáját. Az 1972-es BEK-döntőt Cruijff két góljával nyerte meg az Ajax 2-0-ra a mostani egyik döntős Inter ellen, először egy védelmi hiba után passzolt az üres kapuba, majd fejjel volt eredményes. Egy évvel később az Ajax sorozatban harmadszor nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, ezúttal a Juventust győzte le 1-0-ra. A Crvena Zvezda stadionjában 90.000 néző előtt megrendezett mérkőzést Rep korai, 5. percben szerzett gólja döntötte el. Ez volt Kovács István utolsó mérkőzése a holland csapat vezetőedzőjeként. A meccs után a játékosok megajándékozták egy Ford Taunus típusú autóval, utalva arra, hogy az edzésekre mindig kerékpárral érkezett. Kovács Istvánt több szakmai lap is a valaha volt legjobb edzők között tartja számon: 2013-ban a World Soccer magazin a 36. helyre tette, 2019-ben a France Football 43-dikként jegyezte, míg a FourFourTwo 2023-ban a valaha volt 62. legjobb edzőként hivatkozott rá.

Sporttörténelmi tettet hajtott végre a bukaresti Steaua 1986. május 7-én, a sevillai Ramón Sánchez Pizjuán stadionban: első kelet-európai csapatként nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját - a kispadon Jenei Imrével, a pályán vezérként Bölöni Lászlóval. Ez akkor is hatalmas bravúr, ha egyfelől a román csapat útja valamivel könnyebb volt, mint a Barcelonáé, másrészt a Steaua az akkori kommunista Románia összerakott kirakatcsapata volt - akárcsak abban az időben itthon a Budapesti Honvéd. A Steaua BEK-sikerének magyar nemzetiségű kulcsszereplői is voltak. A vezetőedző Jenei Imre még játékosként kötelezte el magát a klubhoz, 1957 és 1969 között tizenkét évig futballozott ott. Edzőként is a Steaua volt az ugródeszka a számára, első bukaresti időszaka 1975-től három évig tartott, és a következő huszonöt évben időről-időre visszatért az együttes élére - függetlenül az ország vezetésétől vagy a hatalmi berendezkedéstől. Az Arad megyei Bélegregyen született edző tehát nem “jókor volt jó helyen”, hanem egy általa szisztematikusan építgetett szakmaiság eredményeképpen juttatta el csapatát a BEK-győzelemig. A Steaua másik magyar nemzetiségű kulcsembere a marosvásárhelyi Bölöni László, akit viszont tehetsége és ügyessége okán szülővárosából “áthelyeztek” a bukaresti klubhoz. 108-szoros válogatottként megkerülhetetlen alakja a román labdarúgásnak, de a magyarnak is, hiszen számtalan alkalommal beszélt egyértelműen identitásáról, magyarságáról. Nem mellesleg edzőként is komoly pályafutást tudhat magáénak, hogy mást ne mondjunk, ő fedezte fel, és vezetőedzőként vitte fel a Sporting nagycsapatához a fiatal Cristiano Ronaldót... A találkozó rendes játékidejében és a hosszabbításban sem esett gól, így a döntés a tizenegyesrúgásokra maradt. Az első párban Majearu és Alexanko is hibázott, miként a második sorozatban Bölöni és Pedraza is. A Steauából a következő két játékos - Lacatus és Balint - egyaránt belőtte a magáét, míg a román csapat kapujában a magyar édesanyától született Duckadam a folytatásban is parádézott, Pichi Alonso és Marcos lövését is kivédte - összességében addig példátlan módon a párbaj összes tizenegyesét hárítani tudta. A kupát tehát a bukaresti katonacsapat játékosai emelhették a magasba, a Barcelona történetének első BEK trófeáját hat évvel később, 1992-ben nyerte meg, az utolsó évben, mielőtt a sorozatot átalakították és Bajnokok Ligájára nevezték át.

Edzőként Csernai Pálra is büszkék lehetünk, ő 1982-ben döntőzött a Bayern Münchennel, a németek pechjére az Aston Villa akkor volt a csúcson, és érte el történelme legnagyobb sikerét.

A játékosként több Bundesliga-csapatot is megjárt Lőw Zsolt 2012-től dolgozott másodedzőként, végigjárva a Red Bull érdekeltségű együtteseket, az osztrák Lieferingtől a Salzburgon át a német Lipcséig. Thomas Tuchelt (jobbra) hosszú évek óta hűségesen segíti Lőw Zsolt (balra). A Chelsea másodedzőjeként dolgozó Lőw Zsolt a 8. magyarként nyerte meg a klubfutball legrangosabb európai trófeáját. Előzőleg Puskás Ferenc (Real Madrid) 1959-ben, 1960-ban és 1966-ban, Guttmann Béla a Benficával 1961-ben és 1962-ben, Kovács István (Ajax) 1972-ben és 1973-ban, Bölöni László és az edző Jenei Imre (Steaua) 1986-ban a BEK-ben ért a csúcsra, míg a hölgyeknél Jakabfi Zsanett (Wolfsburg) 2013-ban és 2014-ben, Marozsán Dzsenifer (Frankfurt, Lyon) pedig 2015-ben, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban nyert BL-t.

Magyar játékvezetők a BEK/BL döntőkben

Egy magyar játékvezető is letette névjegyét a BEK-ben, Palotai Károly 1976-ban és 1981-ben is a fináléban fújhatott. A Bajnokok Ligája tizenkilenc éves történelmében egyszer fordult elő, hogy a döntő rólunk, magyarokról is szólt: Puhl Sándor vezette az 1997-es Dortmund-Juventus mérkőzést. Nem úgy Kassai Viktor esetében, aki a BEK-BL-döntők történetének legfiatalabb játékvezetőjeként dirigálhatja a szombati Barcelona-Manchester United meccset. Az idei lesz tehát a negyedik olyan finálé, amelyiket magyar játékvezető irányít, azaz a bíróinkra ismét büszkék lehetünk.

Jelenkori magyar szereplés

Csapatszinten messze vagyunk attól, hogy bármelyik klubnak is legyen esélye BL-t nyerni, így maradnak az esélyesek közt azok a játékosok, akik valamelyik nevesebb együttes keretét erősítik. Ebben az esetben a “legmagyarabb” csapat (a 2023-as nyári átigazolási szezon előtt) az RB Leipzig: a friss Német Kupa-győzteseknél három magyar is rúgja a bőrt Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik személyében. Bírói fronton az elmúlt években Kassai jelentette a csúcsot, de visszavonulásával nem maradtunk neves játékvezetők nélkül.

Magyarok a BEK/BL döntőkben - Összefoglaló táblázat

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar klubok és személyiségek legfontosabb BEK/BL szerepléseit.

tags: #van #magyar #bl #gyoztes #foci #csapat

Népszerű bejegyzések:

• Az Európa-bajnokságtól a BL-döntőig: ukrán sportlétesítmények
• Az MTK-tól az Európa-bajnokságig és azon túl
• A Fradi és a Dabas közötti találkozók
• A sportolói szerződések szabályozása a labdarúgásban
• hazafiság és bajtársiasság Kínában