Varga Zsolt olimpiai bajnok vízilabdázó életútja
Varga I Zsolt olimpiai bajnok vízilabdázó, Benedek Tiborral együtt a KSI-ben kezdte pályafutását. A két, egyébként balkezes pólós jó barátságba került, s az UTE-ban is együtt dobták a gólokat. Útjaik azonban elváltak. A közel két méteres ünnepelt a BVSC-ben folytatta, majd a Mladost együtteséhez igazolt, később Olaszországban szerepelt. Jelenleg is ott játszik, olasz felesége válogatott tornásznő volt, s az olimpiai bajnok egy éve olasz állampolgár.
Három olimpián szerepelt, amikor Barcelonában hatodik, Atlantában negyedik helyezés után Sydneyben győzött a válogatott. A center a vízben és a parton egyaránt egyik vezéregyénisége volt az együttesnek. Az olimpiát követő fiatalítás során 2003. elején maradt ki a Kemény gárdából.
A dicsőséges út a sydney-i csúcsig
Sydney előtt épp az volt a nyomasztó, hogy amióta a magyar pólósok először ültek fel a vízilabda-világ trónjára (1932), még sohasem telt el 16 évnél több két olimpiai diadal között. Sydney idején pedig már a huszonnegyedik esztendőben jártunk - s mi tagadás, úgy voltunk vele, ez a huszonnegyedik óra is egyben, elvégre ha ez a csapat sem nyeri meg a bajnoki címet, akkor semelyik magyar gárda nem fogja. Mert hát mindenki tudta: tényleg a mieink a legjobbak.
Az 1997-es sevillai Eb-arany - erre is vártunk két évtizedet - afféle bemelegítés volt, a ’98-as, sok tanulságot hozó, elbukott perthi vb-finálé után 1999-ben hihetetlen magasságokba emelkedett a magyar együttes. S lőn. Felépítették magukat - mégpedig a legfontosabb mérkőzésekre.
A csapatszellem ereje
A csoporttalálkozók kissé hektikusra sikeredtek, ötből kétszer is kikaptunk. A „dudára” elvesztett, jugoszlávok elleni partit követően Kemény úgy ment le az öltözőbe, hogy egy kicsit legorombítja a társaságot. A küszöbnél azonban nem jutott tovább. Kásás Tamás állt ott, aki az eddigiek során még csak nyomaiban sem idézte önmagát.
A 2000-es Sydney-i olimpia - A teljes film | Olimpiai történelem
A 295-szörös magyar válogatott, olimpiai bajnok vízilabdázó a vízben és a parton egyaránt egyik vezéregyénisége volt az együttesnek. A sydney-i finálét megelőzően Varga Zsolt, a center, egészen lenyűgöző hatással volt a többiekre. Korábban szinte sohasem lehetett hallani a hangját, éveken át a régi cimborával, Benedek Tiborral vitatta meg minden gondját-baját, a többiekkel csupán cseverészett. Hanem Ausztrália földjére lépve ez a hihetetlen intellektussal megáldott szőke óriás elkezdett beszélni.
„Maga az olimpia, az az érzésem, egy nő. Maga az olimpia is egy női név. És szinte mindenki, a tízezervalahány sportoló, az edzőik, az orvosok neki könyörögnek, hogy legyél az enyém. Meg akarják hódítani, leveleket írnak, verseket intéznek hozzá, hátha őket választja - holott csak egyféleképpen nyerheted el őt: ha letepered. Ő ugyanis egy nő, aki ha megérzi, hogy egy kicsit is bizonytalanul közelítesz feléje, rögtön elkezd incselkedni, játszani veled, kihasznál és uralkodik feletted, aztán a végén ellök magától. Nem, neked oda kell menned hozzá, meg kell ragadnod, és meg kell b…nod. Csak így lehet, másféleképpen nem. Higgyétek el.”
Pólósaink életük addigi legfontosabb meccsén nyújtották életük addigi legtökéletesebb produkcióját. Minden második lövés betalált, mert szinte minden passz, minden mozdulatsor a helyén volt. 8-2 volt a félidő, a harmadik elején már 10-3-ra vezettünk, a vége 13-6 - vízilabdameccset még soha nem követtek ennyien élőben a helyszínen (17 ezren), igaz, olimpiai pólódöntő még soha nem nyújtott ilyen felhőtlen szórakozást a semlegeseknek.
tags: #varga #jozsef #vizilabda
