Varga Tamás, a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó és a Zalaegerszegi TE története
Ötven esztendős lett Varga Tamás kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok vízilabdázó, edző, sportvezető, aki 1975. július 14-én született Szolnokon.
Varga Tamás pályafutása és sikerei
A póló alapjait szülővárosában kezdte, majd játszott a Vasas, az Újpest, a Szeged, a Ferencváros és Debrecen színeiben is. Külföldi szerződései Olaszországhoz, Svájchoz, Montenegróhoz és Máltához is kötötték.
Már juniorkorában bekerült a korosztályos válogatottba, ahol jelentős sikereket ért el: 1993-ban világbajnoki bronzérmes lett, '94-ben junior Európa-bajnok, '95-ben pedig junior világbajnoki címet szerzett. Kétszeres kiváló ifjúsági sportolóként egyenes útja volt a felnőtt keretbe.
1995-ben a bécsi felnőtt Eb-n tagja volt az ezüstérmes együttesnek. Egy hátfájós időszak után a kétezres évek első évtizedében sorra jöttek a sikerei.

Három olimpián vett részt: Athénban és Pekingben tagja volt az olimpiai bajnok magyar válogatottnak, Londonban ötödik lett csapatával. Számos nemzetközi tornán is kiemelkedő eredményeket ért el:
| Év | Esemény | Eredmény |
|---|---|---|
| 1993 | Junior Világbajnokság | Bronzérem |
| 1994 | Junior Európa-bajnokság | Aranyérem |
| 1995 | Junior Világbajnokság | Aranyérem |
| 1995 | Felnőtt Európa-bajnokság | Ezüstérem |
| 2001 | Európa-bajnokság | Bronzérem |
| 2003 | Világliga | Győztes |
| 2003 | Világbajnokság | Világbajnok |
| 2004 | Világliga | Győztes |
| 2004 | Olimpiai Játékok (Athén) | Olimpiai Bajnok |
| 2008 | Európa-bajnokság | Bronzérem |
| 2008 | Olimpiai Játékok (Peking) | Olimpiai Bajnok |
| 2012 | Olimpiai Játékok (London) | Ötödik hely |
Dusan Mandic | A megállíthatatlan vízilabda-erő
Varga Tamás még aktív játékos volt, amikor a debreceni klub elnöke, majd vezetőedzője is lett. Edzőként vezetett több korosztályos válogatott csapatot fiúknál és leányoknál egyaránt. 2011 és 2016 között Debrecenben vezette az első pólósuliját, majd 2024-ben Szolnokon is indított egyet. A hozzá köthető alapítvány hátrányos helyzetű gyermekeket támogat.
Isten éltesse Varga Tamást!
A Zalaegerszegi Torna Egylet (ZTE) története
A Zalaegerszegi TE 1920-ban alakult meg. 1920-ban a főleg város kisiparosai, munkásai részvételével Vadász József szervező munkájának eredményeként egy szakosztállyal megalakult a Zalaegerszegi Torna Egylet. Az alapítók a fekete-fehér színeket választották és létesítmény, valamint alapszabály nélkül működtek.

Az egylet első mérkőzésén a zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok csáktornyai ellenfelükkel szemben minimális egy góllal (2:1) maradtak alul. Az eredménytelenül végződött kísérletezések ellenére, a játék továbbra is népszerű maradt és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla téren. Az első világháború évei alatt ezek szüneteltek.
Az 1921. augusztus 20-án lejátszott barátságos mérkőzés előtt vonták meg a ZTE labdarúgóitól a ZSE pálya használati jogát. Emiatt a Szombathelyi AK első osztályú csapatát a Vizslaréten, a játékosok által előkészített pályán, fogadták. 2:1-es vereséget szenvedtek, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül.

A Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában 1924-ben sikerrel kezdődött a ZTE bajnoki pályafutása, a Kámoni AC vendégeként az alábbi felállással értek el 2:2 arányú döntetlent: Varga (Nemes) - Gombás, Kertész J. A további győzelmek, sikerek nyomán egymásra találó játékosok és szurkolók összefogásával, saját erőből pályát építettek.
A tíz évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934/35-ös bajnoki évet már a Nyugati Alszövetség I. osztályában kezdhették. Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton. A harmincas években a csapat legjobbjai Boronics, Koszta, Czirkovics I, Czirkovics II, Dorogi, Szökrönyös I, Doma, Bacsai, Borsos, Gondi, Kovács, Szabó R., Szökrönyös II, Szakál, Palkovics, Sárközi, Füleki, Dóczi, Tomózer, Sajben, Martinka, Szabó L. voltak.
1939-ben hatósági intézkedés nyomán felszerelését és pályáját elvették, a klub további működését lehetetlenné tették.
Újraindulás és fejlődés a második világháború után
A második világháború utáni években egyre több helyi egyesület alakult, vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. Az 1957 elején létrejött két klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesülése rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. Június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves szünetet követően alakult újra a Zalaegerszegi Torna Egylet.
Az elkövetkezendő években a csapat szinte mindig a középmezőnyben végzett, egy erős középcsapat alakult ki Zalaegerszegen. 1968. november 24-én, Zalaegerszegen a ZTE 5:2 arányban legyőzte a Pécsi Ércbányászt és megnyerte a bajnokságot az NB II Nyugati csoportjában. Ezzel a sikerrel feljutott az NB I B-be az akkor még zöld-fehér csapat. 1972. október 1-én a ZTE-stadionban, 20 ezer néző előtt a Szegedi EOL csapata ellen aratott 4-0-s győzelem volt a csapat első győzelme a legmagasabb osztályban. Szintén ezen találkozón született meg a ZTE első élvonalbeli találata Gáspár Gyula révén.
A következő majd' két évtizedben rendre a bajnoki táblázat középső harmadában végzett a csapat.
Dusan Mandic | A megállíthatatlan vízilabda-erő
Az aranykor és a modern idők
A fényesebb időszak Gellei Imre érkeztével következett. Ő 33 éves volt, amikor átvette a csapat irányítását. Vele kétszer is - 1985-ben valamint '86-ban - a negyedik helyig jutott. Ebben a csapatban Gass István, Galántai Tibor, Soós István voltak a legmeghatározóbb játékosok.

Az MLSZ által mind a 16 élvonalbeli klub részére kiírt I. Magyar Labdarúgó Terembajnokság négyes döntőjét 1983. december 14. és 16. közt rendezték. A bajnokságot a ZTE nyerte meg és valamennyi különdíjat is a csapat tagjai kapták. Ez egészen 1989. június 10-ig így is volt - mindaddig, míg az utolsó helyezettként kiestek a legmagasabb bajnoki osztálytól.
Másodszor 1992-ben estek ki, de 1994-ben újra a legjobbak közé jutottak. Akkor a Siófok ellen az osztályozó első meccsén idegenben 4-3-as vereséget szenvedtek, de a hazai visszavágón fölényes, 6-0-s győzelemmel harcolták ki a feljutást. A csapat azóta folyamatosan az NB I-es mezőny tagja volt.





