Komjáti András, a Vasas legendás csapatkapitánya és sokoldalú pályafutása

A magyar labdarúgás egyik ikonikus alakja, Komjáti András, a Vasas legendája nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Komjáti Andrásnál senki sem lépett többször pályára a piros-kékeknél, számtalan emlékezetes meccs van mögötte, sokak számára hihetetlen, hogy csak egyszer lépett pályára a válogatottban, mint ahogyan az is, hogy hétfőn már a hetvenedik életévét töltötte be. Komjáti András hetven­esztendős? Pedig ez a valóság, megéltem, hogy ilyen szép szám mutatja az életkoromat - felelte a hetvenedik életévét november 20-án betöltő Vasas-legenda, Komjáti András. Nem kell ezt titkolni, belül nem érzem, hogy ennyire elszaladt az idő, alighanem azért sem, mert mindig azzal foglalkoztam, amit szerettem, a mai napig fiatalok között tölthetem a napjaimat.

Győri kezdetek és a Vasas iránti elkötelezettség

Komjáti András 1953. november 20-án látta meg a napvilágot Győrben. Győrben nőtt fel, hívta az ETO, az MTK, a Honvéd és az Újpesti Dózsa is, de ő a Vasassal szimpatizált, az angyalföldi klub játékosa akart lenni. A Győri Dózsában kezdett futballozni. Győr-Újvárosban nőttem fel, az utcánkban rengeteg fiú volt, igaz, többnyire két-három évvel idősebbek nálam, és ők mindig futballoztak. Hat-hét éves lehettem, már bevettek maguk közé, méghozzá szívesen, mert nem lógtam ki lefelé. Rá voltam kényszerülve, hogy figyeljek, sok mindent ellestem tőlük, ugyanakkor a családban senki sem futballozott korábban, talán csak a nagymamám testvére, de ő is alacsony szinten. A srácokkal sokszor hallgattuk a rádióban a körkapcsolást, jártunk az ETO meccseire, sőt, ha tehettük, már a „tarcsit” is megnéztük. Aztán amikor hazamentünk, mi is elkezdtünk játszani, de előtte nevet választottunk magunknak. Leginkább győri futballisták akartunk lenni, ki Palotai Károly, ki Orbán Árpád vagy éppen Kiss Zoltán, de ha fővárosi csapattal játszott az ETO, Szőke István, Farkas János és a többi nagy sztár nevére is „hallgattunk”. Mivel a legkisebb voltam, nekem az jutott, aki maradt, de posztomból adódóan Palotai Károly, Kiss Zoltán, Mathesz Imre vagy Fister Ferenc voltam nemegyszer.

Angyalföldre igazolás és az első lépések a Vasasban

Ifjúsági válogatottként került Angyalföldre, de volt választási lehetősége, hiszen több fővárosi nagycsapat is szívesen látta volna a soraiban. Valóban hívott az MTK, a Honvéd és az Újpesti Dózsa is, s az ETO-ban is szívesen láttak volna. Sándor Károly, a legendás Csikar például többször lejött hozzánk, de én a Vasassal szimpatizáltam. Az angyalföldi klub fiatal tehetségeket kutató megfigyelője, Nagyvári János még az iskolámba is eljött, és amikor az igazgató kizavarta, a hátsó lépcsőn visszajött és üzent, hogy vár rám. Mit tagadjam, tetszett a rámenőssége... Mivel a Győri Dózsa nem adta ki, fél évet ki kellett hagynia, csak edzeni tudott a Vasasnál. Akkoriban az volt a szabály, ha az anyaklub nem ad ki valakit, fél évet ki kell hagyni. Ez történt velem is, edzettem, de a hétvégi bajnokik kimaradtak, arról nem is beszélve, hogy az ifjúsági válogatottal nem mehettem el egy skóciai tornára. Egy pillanatig sem gondolkodott el azon, hogy vajon jó döntést hozott? Emlékszik a pillanatra, amikor először lépett be a Vasas első csapatának az öltözőjébe? Persze, a téli felkészülés elején történt. Apuval Győrből vonattal jöttünk, aztán a 20-as buszra szálltunk, majd sétáltunk a stadion felé. Már attól megdobbant a szívem, amikor megláttam a két salakos pályát, az öltözőben pedig csókolomot köszöntem azoknak a játékosoknak, akiket addig csak a televízióban láttam, vagy az újságban olvastam a nevüket. Tamás Gyulával, Fábián Tiborral és Ladinszky Attilával egyszerre kerültem a klubhoz 1970 januárjában. Komjáti András, becenevén „Malac” 1970-től 1985-ig, majd 1986-től 1990-es visszavonulásáig erősítette az angyalföldi klubot. 1971. szeptember 12-én mutatkozott be az NB I-ben, még a 18. születésnapja előtt, csereként beállva a Szombathelyi Haladás - Vasas SC 2-2-re végződő bajnokin.

Rekorder pályafutás a Vasas színeiben

A Vasas színeiben 435-ször lépett pályára az élvonalban, ennél többször senki sem. Komjáti András a Vasas színeiben 435 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, ezzel a meccsszámmal ő klub történetének csúcstartója. Ezen kívül 44 gólt ért el a csapatban. Rengeteg emlékezetes kettős rangadón játszhattam, felejthetetlen az a menetelés, amely hetvenhétben bajnoki címig vezetett. Mindenképpen kiemelném azt a bajnokit, amelyet Komlón játszottunk, és az első NB I-es gólomat szereztem, és persze a Szeged elleni osztályozót is, amikor kiesésre álltunk, de a mérkőzés végén a beadásom után Szabó Gyula kezezett, Szabadi László belőtte a tizenegyest, mi pedig benn maradtunk. Büszke vagyok arra, hogy a klub történetében a legtöbb meccset játszottam, ez alighanem még jó ideig így marad, de arra is, hogy amikor aranyérmesek lettünk, egyetlen percet sem hagytam ki az idényben. A Vasas játékosaként kétszer nyert magyar kupát, az 1976-1977-es szezonban tagja volt az együttes máig utolsó bajnokcsapatának, valamint 1983-ban Közép-európai Kupa-győztes volt a gárdával.

Feledhetetlen menetelés az 1977-es bajnoki címig

Melyik volt a legerősebb Vasas, amelyben futballozott: az 1976-1977-es bajnokcsapat? Egyértelműen. A Mészáros - Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor - Gass, Müller, Zombori - Kovács, Izsó, Várady tizenegynek nem volt gyenge pontja. Klubjával 1973-ban és 1981-ben is Magyar Népköztársasági Kupát nyert, ám sem a Honvéd elleni 4-3-as, sem pedig a DVTK elleni 1-0-s győztes fináléban nem lépett pályára, holott alapember volt. Nem maradt bennem emiatt tüske, hiszen mindkét elődöntőben gólt szereztem, aztán sérülés miatt ki kellett hagynom a döntőket. Gyanítom, az viszont a mai napig fájó részlet a pályafutásban, hogy bár biztos pontnak számított az 1974-ben U23-as Európa-bajnokságot nyerő együttesben, Sárosi László edző az NDK elleni döntőre a keretbe sem nevezte. Ez valóban fájt, de aztán - ha nehezen is - tudomásul vettem, játszhattak túlkorosok, hozzánk is jöttek az A-válogatottól. Egyébként ígéretet kaptam, hogy majd megkapom az érmet, ám a mai napig nem érkezett meg...

Csapattársak és edzők - a pályafutás meghatározó alakjai

Rengeteg klasszissal futballozott, mégis, ki volt az, akivel a legjobban megértette magát a pályán, akit a legtöbbre tartott? Két nevet említek: az egyik Müller Sándor, a másik Várady Béla, aki olyan volt nekem, mintha a testvérem lett volna. Az edzői közül kinek köszönheti a legtöbbet? Elsőnek Baróti Lajos nevét mondanám, aki szépen adagolta nekem a játékperceket, majd nála lettem standard játékos, a másik pedig természetesen Illovszky Rudi bácsi, aki olykor ugyan túlzottan is kemény volt velünk, mégis rengeteget köszönhetünk neki.

A válogatottbeli szereplés és a külföldi kitérő

Csak egyszer volt válogatott: Mészöly Kálmán 1981. június 6-án, a Népstadionban az Anglia ellen 3-1-re elvesztett vb-selejtezőn küldte pályára. Ennyire nehéz volt akkoriban bekerülni a legjobbak közé? Sorolom a neveket: Baróti Lajos, Illovszky Rudolf, Kovács Ferenc és Mészöly Kálmán. Valamennyien voltak a klubedzőim, mindegyiknél biztos pontnak számítottam, ám amikor szövetségi kapitányok lettek, valamiért megfeledkeztek rólam. Persze erős konkurencia volt a posztomon, mindig az aktuális kapitány felelőssége volt a döntés, olykor az is nyomhatott a latban, melyik klubból hányan vannak a csapatban. Akadt olyan MLSZ-elnök - nevet nem mondanék -, aki nagyon nem szimpatizált velem, neki is tulajdonítható, hogy csak egyszer léptem pályára a nemzeti tizenegyben. Komjáti 1985 és 1986 között Bundzsák Dezső közbenjárásának is köszönhetően Görögországban, a Pierikósz csapatában futballozott.

Komjáti András kiemelkedő játékos eredményei

A Vasas Sport Club története és sikerei

A Vasas labdarúgó-szakosztályának megalakulása a klub alapítása is volt 1911. március 16-án. A 16-os jó szám, mert tizenhatban már az első osztályban szerepelt a futballcsapat, amely az év szeptemberében, az Újpesttel a kőbányai Halom utcai pályán vívott mérkőzésen ebben az összeállításban mutatkozott be az élvonalban: Plattkó - Takács I, Stengl - Teszler, Fenischer, Weisz - Plesch, Katzer, Rákosi, Jelinek, Rucskay. Az első évadot a tizenkettes mezőny hatodik helyén zárta a Vasas, egy évvel később pedig már negyedik volt. Az első éremre viszont 1925-ig kellett várni: ekkor az MTK és az FTC után futott be a legtöbbször a Kutrucz - Rottler, Király - Reiner, Sipos, Tomecskó - Kelchen, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer összetételben játszó piros-kék csapat. A góllista legfelső régiójában Takács II József (19) követte a Hungária úti Molnár Györgyöt (20), egy évvel később viszont már - nem kevesebb, mint harminc gólt számlálva - elhódította a mesterlövészi címet. Nehezebb idők következtek: az együttes 1929-ben kiesett az első osztályból, s bár a lehető leghamarabb visszajutott, 1932-ben megint búcsúznia kellett, s akkor már tíz évet volt kénytelen eltölteni a második vonalban.

Politikai nyomás és háború utáni felemelkedés

Amikor viszont visszakerült, dr. László András, az MLSZ alelnöke a klub törlését javasolta, mivel a baloldali gyökerű Vasas találkozóin nemegyszer háború- és kormányellenes hangulat alakult ki. Az alelnök így indokolta előterjesztését: „A lefolyt jelenségek arra mutatnak, hogy a Vasas szembehelyezkedik a keresztény és nemzeti irányzattal. Az MLSZ-nek pedig teljes erejével le kell törnie minden olyan megnyilvánulást, amely a szövetség erkölcsi és világfelfogásával szemben áll”. László indítványát azonban csak hatan szavazták meg, tizenhét elnökségi tag ellenben Fábián József kitérő kezdeményezésére voksolt, mely szerint az ügyet terjesszék az Országos Sport Központ elé, hogy az irányító szerv „hozzon elvi döntést a hasonló szerkezetű egyletekre”. Az OSK azonban visszapasszolta az affért az MLSZ-hez, amely végül nem zárta ki a Vasast. A következő évadban viszont csak a tizenharmadik hely jutott a Vasasnak, ám csoda volt, hogy a csapat benn-, a klub pedig fennmaradt, mert 1944. április 17-én a királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter - a belügyminiszterrel egyetértésben - felfüggesztette a Vasas önkormányzatát, és miniszteri biztost delegált az egyesület élére vitéz Áronffy Janky Béla magyar királyi százados személyében. Az indoklás szerint a klubban olyan „elemek” sorakoztak, „melyek működése a nemzetellenes cselekedetek határát súrolta, sőt esetleg át is lépte”. A klub nevét a hatalom Nemzeti Nehézipari Munkások SK-ra, majd két nappal később Kinizsire változtatta. A később Nemzeti Vasasként is szereplő gárda nemes bosszúja az volt, hogy első, Kinizsi néven vívott bajnoki találkozóján 1:0-ra legyőzte az Elektromost. A második világháború után más helyzetbe került a piros-kék klub. Ennek megfelelően 1946-ban megszerezte első bajnoki ezüstérmét a kitűnő erőkből álló együttes, amely rendszerint az Aknavölgyi (Ruzsa) - Nádas, Pósa - Pápai, Tóth Lajos, Kertész - Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Nagy István, Vincze összeállításban játszott. Két évvel később megint második volt a csapat, de ennek a legkevésbé sem örült, a záró fordulóban, az MTK elleni 2:0 után ugyanis néhány percig a bajnoki címet ünnepelte, mivel úgy tudta, döntetlennel zárult a Csepel-FTC találkozó. A bajnoki diadalra még csaknem egy évtizedet kellett várni, egyebek közt azért is, mert a Rákosi-rezsimnek egyáltalán nem tartozott a kedvencei közé a korábban „gyanús” szociáldemokrata kapcsolatokat is ápoló Vasas.

Az 1950-es és '60-as évek sikerei

A hatalom az erőszakszervezetek csapatait favorizálta - miközben nem átallotta az MTK-t az Államvédelmi Hatóság „patronálása” alá rendelni -, így kiváltképp nagy bravúr volt 1955-ben, hogy a Vasas elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát az elődöntőben az MTK 5:2-es, a döntőben a Honvéd 3:2-es legyőzésével. Ez olyan kiváló piros-kék csapat volt, hogy az együttes az év őszén Angliában 7:1-re nyert a Sheffield Wednesday, majd 2:1-re a Tottenham ellen (igaz, túrája harmadik mérkőzésén, sűrű ködben „tapogatózva” 3:1-re kikapott a másodosztályú Hull Citytől). Sokan ironikusan a konszolidáció „vívmányának” tartották, hogy a Kádár-korszak első futballévadában, 1957 tavaszán a szinte állandóan a Kovalik - Kárpáti, Kontha, Sárosi - Bundzsák, Berendy - Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka összetételben szereplő együttes - a klub történetében először - elnyerte a bajnoki címet. (Majd a nyáron - másodszor - a KK-t is.) De semmiféle utalás, visszaemlékezés vagy irat nem igazolta, hogy az elsőség bármiféle befolyás alatt született volna. Az azonban tagadhatatlan, hogy a hatalom számára a Kádár-érában jóval kedvesebb volt a Vasas, mint a Rákosi-rezsim idején (már csak azért is, mert Kádár János 1946 szeptemberétől rövid ideig a Vasas klubelnöke volt). Az Európai Labdarúgó Szövetség pedig végképp nem nem kivételezett a Vasassal, ám a piros-kék bajnokegyüttes mindjárt a legjobb négy közé jutott a BEK-ben, és csak minden idők legsikeresebb klubcsapatával, az első öt kiírásban szériában győztes Real Madriddal szemben maradt alul. A 4-0-ás madridi vereség után a Népstadionban - 100 000 néző jelenlétében - 2-0-ra nyert a piros-kék gárda, és mindmáig az egyetlen magyar csapat, amely győzelmet tudott aratni az első számú európai klubtorna elődöntőjében. Elérkeztek a hatvanas évek, s velük a Vasas-futball kiemelkedően legeredményesebb periódusa. A piros-kékek bajnoki címet nyertek 1961-ben és 1962-ben, aztán 1965-ben, majd - veretlenül! - 1966-ban. A ragyogó sorozat előzménye volt, hogy 1960-ban négy Vasas-játékos - Mészöly Kálmán, Kékesi Mihály, Farkas János, Ihász Kálmán - szerepelt abban az ifjúsági válogatottban, amely megnyerte az UEFA-tornát, a fiatalok Európa-bajnokságának elődjét. E kvartett három tagja főszerepet játszott a nagyok közti bajnoki címek elhódításában, miként minden idők legsikeresebb felnőtt Eb-szereplésében, az 1964-es bronzérem megszerzésében, Szentmihályival és Sárosival együtt. (Kékesi „csak” a hatvanegyes és a hatvankettes diadalban vállalt számottevő részt, a másik két évadban csupán egy-két mérkőzésen játszott.) Farkas és Ihász 1964-ben olimpiai bajnokká is vált, Mészöly pedig Európa-válogatottá lépett elő a szkopjei földrengés áldozatai családjainak megsegítésére Belgrádban rendezett jótékonysági gálamérkőzésen. (Mészöly utóbb még háromszor szerepelt Európa-, illetve világválogatottban, és Farkas is fellépett a földkerekség legjobbjai között az 1968-ban, az első brazil világbajnoki cím elnyerésének tizedik évfordulóján a riói Maracana stadionban tartott Brazília-FIFA All Stars találkozón.) Közben 1962-ben öt Vasas-játékos - Szentmihályi Antal, Mészöly, Sárosi László, Ihász, Farkas - utazott Chilébe, a világbajnokságra, ám a Vasasban a prímet a keretből kihagyott két régi motoros, az 1960-61-es évadban 17 gólos középcsatár, Machos Ferenc, valamint a középpályás karmester Bundzsák Dezső vitte. Szintén e két labdarúgó volt a letéteményese az 1962-es KK-diadalnak, amelynek csak a döntőjét rendezték a vb után, a többi párharcot a Mundial előtt vagy az alatt tartották. A Bolognával vívott csúcstalálkozó első felvonásán a Vasas úgy nyert 5:1-re, hogy Bundzsák négy remekbe szabott gólt ért el. Az 1961-es bajnokcsapat: Szentmihályi (mind a 26 NB I-es meccsen szerepelt) - Kárpáti (16), Mészöly (24), Sárosi (16) - Bundzsák (23), Berendy (26) - Mathesz (24), Kékesi (23), Machos (15), Farkas (26), Ihász (21). A többiek közül Bakos 14-szer, Borsos és Nagy Károly egyaránt 10-szer, az 1952-ben a Vasas első olimpiai bajnok labdarúgójaként ünnepelt Csordás Lajos 6-szor, míg a Machoshoz hasonlóan a Honvédtől átigazolt Bárfy Antal 5-ször szerepelt. Az 1962-ben aranyérmes garnitúra: Szentmihályi (26) - Ihász (24), Mészöly (26), Sárosi (17) - Bundzsák (20), Berendy (26) - Mathesz (24), Farkas (22), Machos (24), Pál I (15), Pál II (23). Hatvanötben a Vasas végképp átállt az addig is már próbálgatott 4-2-4-es formációra, és a támadó taktika ellenére az egész bajnokságban mindössze 19 gólt kapott. Ám ekkor még becsúszott négy vereség... Az újabb évad kevésbé volt izgalmas: a mindvégig legyőzhetetlen Vasas már az első őszi fordulóban megkérdőjelezhetetlen favorittá vált, hiszen - harminc nappal a Liverpoolban rendezett magyar-brazil vb-mérkőzés (3:1) után - 3:0-ás diadalt aratott az FTC-vel szemben. A világbajnokságon négy angyalföldi játékos járt, de Ihász Kálmánt csak kirendelte, ám nem játszatta Baróti Lajos szövetségi kapitány. Mindhárom másik brazilverő volt, sőt Farkas az egyetemes futballtörténet legnagyszerűbb kapáslövéseinek egyikét küldte kapásból Gilmar hálójába, és Mészöly is gólt szerzett tizenegyesből. (Mathesz Imre - eléggé el nem ítélhető módon - nem iratkozott fel a szerzők közé.) Farkas abban az évben négy gólt ért el a franciák (4:2) és hármat az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen (3:1), ahogyan 1967-ben az NDK-val vívott Eb-selejtezőn (3:1), valamint a Chile csapatával Santiagóban játszott nem hivatalos találkozón (5:4). A hatvanötös és a hatvanhatos csapat között csak egy poszton volt különbség: a bal szélen előbb Pál II, majd a Győrből igazolt Korsós játszott. Ez a társaság 1966 őszén valósággal szétzúzta a vb-bronzérmes Portugália bajnokcsapatát, a lisszaboni Sportingot (itthon 5:0, Lisszabonban 2:0), de a BEK következő fordulójában, mivel nem volt kiemelés, 2:1-re, majd 2:0-ra kikapott az 1964-ben és 1965-ben is győztes Internazionalétől. Az első számú európai klubtornán 1967-ben a Dundalk együttesét 8:1-es csapás érte a Vasassal szemben a Népstadionban - ahol ugyanúgy zsúfolt ház volt, akár a Sporting, majd az Inter elleni találkozón -, a reykjavíki Valur pedig feladta a pályaválasztói jogot. Santiagóban is volt vár, palota... A Hexagonal Kupa 1967-es nyitó fordulójában a legnépszerűbb chilei klubcsapatot, a Colo-Colót 9:3-mal söpörte el a Vasas, amely aztán meg is nyerte a tornát. Egy évvel később, az Octogonal Kupán csak a negyedik helyet sikerült megszerezni, a nyolc csapatos vetélkedőn elszenvedett „kudarcért” azonban kárpótolt mindenkit a négy résztvevős argentínai tornán elért elsőség a Racing (3:1) és a River Plate fölött aratott diadal nyomán (3:0). A River ellen az a Menczel Iván volt a főszereplő - két góljával -, aki az 1968-as játékokon olimpiai bajnoki címet szerzett. Várady Bélának és Vidáts Csabának ötkarikás ezüstéremmel „kellett beérnie” 1972-ben; abban az évben, amelynek során a válogatott az Európa-bajnokság negyedik helyét szerezte meg. Az Eb négyes döntőjében a Vasast Fábián Tibor képviselte, Mészöly, Müller és Vidáts csak a selejtezőkön játszott. Angyalföldön ezekben az években zajlott a generációváltás, miután a klubvezetés lemondott Bakosról, Matheszről, Fisterről, hozzájárult, hogy Korsós visszaszerződjék Győrbe, majd teljesen érthetetlenül visszavonultatta az 1974-es öregfiúk-gálameccsen Ihásszal együtt, 28 000 Fáy utcai néző előtt búcsúzó Mészölyt és Farkast.

A 70-es évek kupasikerei és az utolsó bajnoki arany

A következő diadal még értékesebb volt, hiszen tizennyolc esztendő elteltével nyerte el ismét a Magyar Népköztársasági Kupát a Vasas, a döntőben ugyanúgy a Honvéd ellen, mint 1955-ben. Az 1973-as csúcstalálkozó - kétszer negyedórás hosszabbítás után - 4:3-mal zárult, a ráadás egyetlen gólját szerző Várady mesterhármast ért el. Hetvennégyben a Vasas - Müller Sándor góljával - 1-0-ra legyőzte az FTC-t a ferencvárosi stadion újjáavatásán, és megnyerte az első ízben kiírt Bajnokok Tornáját, hetvenötben pedig megszerezte a Felszabadulási Kupát (az Üllői úti döntőben 5-2 az Újpest ellen). Ám a bajnoki címre tizenegy évet kellett várni. A kárpótlás felséges volt: a Vasas 1977-ben úgy hódította el az elsőséget, hogy éppen 100 gólt szerzett; Várady (36) gólkirály és európai ezüstcipős lett, egyúttal - a karmester Müllerrel közösen - elnyerte az évad játékosa címet egészen kiváló, 6,74-es átlag osztályzattal. A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása így festett: Mészáros (32 mérkőzés) - Török (32), Hegedűs (31), Komjáti (34), Kántor (25) - Gass (34), Müller (34), Zombori (34) - Kovács István (33), Izsó (31), Várady (34). E labdarúgók közül Mészáros, Török és Zombori szerepelt az 1978-as világbajnokságon; Várady is ott volt Argentínában, de sérülése miatt nem játszhatott.

A 80-as évektől napjainkig

A Vasas azóta sem nyert NB I-es aranyérmet, de 1981-ben közel állt az újabb bajnoki diadalhoz, hiszen az első kettő tavaszi rangadóján 2-1-re legyőzte az FTC-t, és átvette a vezetést. Ám nem sokkal később kikapott a Debrecentől a Fáy utcában, majd az utolsó fordulóban a Nyíregyházától is, így még az ezüstöt sem sikerült megszereznie... A Magyar Népköztársasági Kupa harmadszori elhódítása nem jelentett maximális elégtételt, mert a Diósgyőr elleni döntőben 1-0-ás győzelmet arató Mészáros - Török, Híres, Hegedűs, Kántor - Halász, Birinyi, Zombori, Rixer - Kiss, Izsó összetételű csapatot bajnoknak szerette volna látni Angyalföld... Újabb bajnoki címre 1986-ban már nem volt esély - abban az évben 1938 óta az első olyan vb-t rendezték, amelyen a magyar válogatottban nem szerepelt egyetlen Vasas-futballista sem - , így az FTC-vel szemben 0-0-lal és ráadás-tizenegyesekkel kivívott újabb kupadiadalt felhőtlen öröm kísérte. A Vasas mindmáig utolsó M(N)K-győztes csapata így állt fel: Kakas - Farkas Tibor, Rácz, Balog, Csorba - Szíjjártó, Birinyi, Teodoru - Borostyán, Kovács, Izsó (Híres). A mindmáig utolsó KK-győztes társaság pedig ebben az összetételben nyert 1983. Szerényebb dekádok következtek: az utóbbi három évtizedben három bajnoki bronzérem (1998, 2000, 2001) az angyalföldi csúcsteljesítmény. Valamint az, hogy 2016 őszén hónapokig az első helyen állt, végül - a Videotonnal és a Honvéddel azonos pontszámmal - harmadikként fordult a Vasas. Ez azért is különleges eredmény volt, mert a csapat 2015-ben jutott fel a másodosztályból - amelynek mezőnyébe 2012-ben esett vissza -, majd az MTK elleni dunaújvárosi 2-0-lal az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást. A Vasas 2002-ben is kiesett az élvonalból, s mert az akkori vezetés 2003 tavaszán visszaléptette az együttest az NB II-es szerepléstől, a szurkolók képletesen eltemették a csapatot. Ám volt feltámadás: Jámbor János nagyvállalkozó megvásárolta a Kecskeméti Futball Club versenyzési jogát, így a piros-kék csapat a KFC jogán rajthoz állhatott a másodosztályban, és 2004-ben felkerült az NB I-be. Az osztályváltás veszélye a 2016/17-es idényben nem fenyegetett, sőt az első bajnoki cím hatvanadik, a legutóbbi NB I-es elsőség negyvenedik évfordulóján dobogós lett a Vasas, amely - a régi Fáy utcai pálya 2017 októberi bezárása, majd lebontása után - az új stadion felépülését várta. A 2019. július 5-én felavatott új otthon belakása viszont sajnos az NB II-ben kell, hogy bekövetkezzen, hiszen a 2017/18-as idény végén a piros-kék csapat az utolsó helyen végzett és búcsúzott az első osztálytól.

Edzői és sportvezetői pályafutás

Miután befejezte a futballt, Gellei Imre segítőjeként kóstolt bele az edzői szakmába, később volt többek között a Vasas, a DVSC, a Matáv Sopron vezetőedzője is, Felcsúton tulajdonosi tanácsadóként a mai napig ott van a Puskás Akadémia valamennyi meccsén. Komjáti András vezetőedzőként irányította a Vasast, a Debreceni VSC-t és a Békéscsaba Előrét. A Puskás Akadémia FC II-t a 2015-2016-os idényben dirigálta. 2017 és 2019 között a Puskás Akadémia FC klubigazgatója volt, illetve 2018-ban egy, 2019-ben pedig hat bajnokin irányította megbízott vezetőedzőként az NB I-es gárdát. A hét meccsen három győzelmet és négy döntetlent ért el, így ő PAFC történetének egyetlen veretlen vezetőedzője. Nem lehet a magyar labdarúgásból kiszeretni? Több helyen is voltam vezetőedző, most pedig már csaknem tíz éve Felcsúton vagyok, ahol megbecsülnek. Jól érzem magam, fiatalok között lehetek, jó a kapcsolatom a stábbal, a játékosokkal, ha arra van szükség, próbálok jó tanácsokkal segíteni. Nem hallgathatom el, a feleségem, Zsuzsa mindenben támogat, rengeteg örömöt ad a két lányunokám, talán mondanom sem kell, imádjuk őket!

Jövőbeli kívánságok

Tételezzük fel, hétfőn valaki azzal áll ön elé, hogy a Puskás Akadémia dobogón zárja a 2023-2024-es idényt, a Vasas pedig feljut az NB II-ből: rábólintana születésnapi ajándékként? Legyen így! Nagyon örülnék, ha a Puskás Akadémia újra dobogós lenne, azt pedig már az idény előtt is mondtam, a Vasasnak nagy esélye van az azonnali visszakerülésre. Együtt maradt a játékosállománya, szemben a Honvédéval, amelynek ugyancsak az első osztályban lenne a helye, de távoztak a légiósai, a fiataljainak pedig időre van szükségük.

tags: #vasas #csapatkapitany #andras #foci

Népszerű bejegyzések:

• Stílusos övtáskák focirajongóknak
• Válogatott mérkőzések jegyei
• Orvosesztétikai és sportbeli tapasztalatok
• Hogyan juthat el a stadionhoz?
• Kihívások a siófoki kézilabdában